Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-29 / 59. szám
Dunántúli Tlaplo 1984. február 29., szerda Hazai tájakon Egy hajdanvolt híres bánya: Alkotók a várbazárban Brennberg Gőzmozdony vontatta vasút kötötte össze Ágfalvával Az Ybl Miklós tervezte Várbazár szobrász-műtermeiben télen sem szünetel a munka. Az itt alkotó művészek kiállításokra készülnek, az idén felállítandó szobraikon dolgoznak. Kampfl János szobrászművész a Tiszakécske ' főterére készülő fel- szabadulási emlékmű tervén dolgozik. A művet a község 40 éves felszabadulása ünnepén avatják fel. * Cs. Kovács László szobrászművész a nagyatádi tanács dísztermébe készülő térelemmel. Lenkei Zsigmond A brennbergi bányásztemplom belseje Brennbergbánya, eredeti ne- vén Brennerderberg, Magyarország első és a múlt század közepéig legjelentősebb feketeszénbányája volt. Sopron közelében, a magyar—osztrák határ szomszédságában fekvő bányatelepet az 1570-es években fedezte fel Rieder János soproni szögkovács, amikor is a hegy szene tüzet fogott. Innen a név eredete: „égő hegy”. Riedert céhtársai bevádolták a városi tanácsnál, hogy engedély nélkül égeti a faszenet. Rieder megmutatta nekik az égő követ, amelyet ezt követően Sopron város elkezdett bányászni. Brennberg volt akkor még az ország egyetlen szénbányája. A fejtés a külszínen indult és a XVIII. század végén már rendszeresen fejtették a brennbergi feketeszenet. A XVIII. század végén a város egy bécsújhelyi tőkéscsoportnak adta bérbe a bányát. A társaságnak Ferenc császár is tagja volt. Hajózható csatorna építését tervezték Bécs és Sopron között, hogy a jó minőségű feketeszén olcsó vízi úton, könnyebben eljusson az osztrák fővárosba. Ám rövidesen mégis eladták a bérletet a kincstárnak. 1824-ig a kincstár folytatott itt bányászatot, majd osztrák nagyiparosoknak adták ki bérletbe a bányászati jogot, végül 1877-ben a kincstár Dräsche Henrikre ruházta a főbérleti jogát. Dräsche Henrik jelentős fejlesztést folytatott Brennbergben. 1875-ben gőzmozdony vontatta vasúttal kötötte össze a bányát Ágfalvával. Feltárt egy 300 méter mélységben levő széntelepet, ami akkor szenzációs eredménynek számított. A Brennbergi Szénbánya Társulatot 1912-ben az Urikány-Zsil- völgyi Kőszénbánya Részvény- társaság vette át, ők mélyítették le 1938—42. között — közvetlenül az osztrák határ alatt — az ország akkor legmélyebb aknáját, a 640 méter mély Szent István aknát. A bányaművelés ez idő tájt még főleg osztrák területek alatt folyt. Ennek lehetősége a szerződés szerint 1965-ig volt biztosított. A II. világháború után a bányát államosították, 1952-ben beszüntették a szénkitermelést. 1956 novemberében önkéntes bányászok újra leszálltak a régi tárnákba, hogy a szénhiány miatt ne álljon meg az élet a soproni üzletekben, kórházakban, iskolákban. Időnként még manapság is föl-föl röppen a hír: miszerint újra megnyitnák a brennbergi bányát, s hogy ez rentábilis is lenne. Az ilyetén hírek mindeddig megalapozatlannak bizo. nyúltak. Brennberg felhetetően marad az, ami: egyedülálló ipar- történeti emlék. 200 éves múltjával híven tükrözi Magyarország szénbányászatának hőskorát, fejlődését. Itt kristályosodtak ki a hazai szénjogi viszonyok, itt alakították ki a hazánkban mindaddig ismeretlen feitésmódokat, alkalmaztak elsők között gőzgépet. A falu, a kis bányásztelep is igen érdekes, eredeti hely. A brennbergi völgy a Sopronihegység egyik legszebb része. Ez a vidék földrajzi (geológiai) vonatkozásban és növényzetét tekintve alpesi (noricumi). Állatvilága is alpesalji jellegű, a vidék hangulata páratlan. Erdei gyógyiskola van Brennberg közelében, ahol az erdőben, a szabadban levő „tantermekben” tbc-re hajlamos gyerekek tanulnak orvosi felügyelet mellett. Egy 1835-ből való épületben, az Óbrennbergi út 14. aíatt látható a Brennberg-bányai Bányász Emlékmúzeum. (Itt dolgozott 1840-től hazánk első bányában működő gőzgépe, egy 12 lóerős szállító gőzgép.) Az 1968-ban megnyitott múzeumban a 200 éves brennbergi bányászmúlt tárgyi emlékeivel — bányászruhákkal, bányászlakós- berendezéssel, szerszámokkal és az írott emlékekkel, a brennbergi munkásmozgalom dokumentumaival, szerződésekkel, a hosszú bérharc állomásaival, az 1907—1909-es nagy sztrájkok körülményeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Figyelemre érdemes a bányásztelep temploma: fából készült tartószerkezete, mennyezete, a bányavágatokat biztosító ácsolatokat idézi. A templom Fekete Madonna képe a II. világháború idején a környéken menedékre talált lengyelek ajándéka. A három tehetséges (Lenkei, Lajos és Henrik) egyike volt Zsigmond, az újságíró, aki 1874. június elsején Pécsett született és itt járt középiskolába is. Előbb a „Pécsi Napló", majd a „Fünfkirchner Zeitung" munkatársa volt. Pécsről azután a magyar fővárosba került, ahol a „Budapesti Hírlap" munkatársa lett. Ö alapította az első magyar moziszaklapot, amely 1906-ban jelent meg. Ezt a világviszonylatban is korai filmszaklapot 1912-ben a „Mozivilág", majd 1918-ban a „Képes Mozivilág", később pedig a „Magyar Film- kurir" című lap. Ez utóbbinak 1928-ig a szerkesztője. Lenkei Zsigmond egyik alapítója és éveken át főtitkára volt a régi Moziszövetségnek és a Magyar Filmklubnak. Élénk szerepet játszott a különféle filmszakmai mozgalmakban. Elsőként adta ki 1914-ben a „Mozi Almanach"-of, majd 1930-ban "A mosolygó mozi" című müvét, amely visszaemlékezéseit és anekdotákat tartalmaz. Pusztai József A hajdani bánya 1915-ben Jeles fák az Ormánságban „Egy régi levélen ezt írva találtam A z angolkerthez hasonlatos ormánsági táj ismerői jól tudják, hogy a megmunkált gabonaföldek, zöld rétek, kisebb-nagyobb facsoportok tarkaságából úgy magasodnak ki a százados vén tölgyek, kőrisek, mint a hol csoportosan, hol sorokba rendeződötten álló házak közül a karcsú templomtornyok. A fák sorsát az utóbbi évszázad mezőgazdasági kultúrája pecsételte meg, a tornyokon pedig kiütközött már az elmagányosodás, a feledés zöld penésze, s egyre gyakrabban várják hiába, hogy megkonduljon a bádogsipkájuk alatt rejtőző harang ... , s ablakukból a harangozó kíváncsi szeme tekintsen végig nap mint nap a tetők és udvarok felett... Azt hiszem, hogy a vihar-tép- te vén fák is már csak az én álmaimban élnek, amelyekkel oly gyakran találkoztam a táj arculatának változásait kutatva. A Körcsönyepusztával foglalkozó iratok egyikében bukkant elém először a „Soros fák völgye”, amely áradáskor általában pákászásra szolgált, de egyébként (szerződés szerint) a bogdásaiak legelője volt. Ugyanebben az 1758-ban keletkezett tanúvallomási jegyzőkönyvben szerepelt a „Kereszt határos" helynév, s mel. lette a magyarázat, hogy ez a terület „Sűrű megye azon része, hol régen beégetett, kereszttel jelölt hatalmas tölgy állott". Ettől a perctől kezdve gyűjtöttem a „jeles fák” adatait és örülök, hogy bemutathatok közülük néhányat. A legelső alighanem közéleti szerepet is játszott a törökvilágban. Ki tudja, hogy a közösségi élet micsoda titkait hallgatta ez a nyomorékon is helytálló öreg tölgy a bánfai határnak mezsgyéjében, ahol is „Bánfa és Badócsfa között megyen az határ egy kotorék tölgyfának ma is látható törzsökéhez, melly régenten gyűlés fának neveztetett”. Ki tudja, talán ifjabb társa lehetett annak a Kodolónyi álmodta öreg fának, amelynek legalsó ága az elvarázsolt Vahor dermedt karja, aki egyre csalogatja a meghasonlottakat, „hogyakasz- kodjanak rá, nyakukat az ördög pányvájába hajtván". Egy másik, helyet jelölő fáról azt vallja 230 esztendővel ezelőtt egy öreg ormánsági magyar, hogy „Ag telki puszta és Mo- nosokor helység között van egy régi, nagy, vastag, fönt álló, ép ágú Körösfa... az Borogyi Beröknek Szakadéka mellett, melly Szakadék más néven Tsik-gátnak neveztetik". Csodálatos, hogy a határperek tanúi milyen tisztelettel szólnak azokról a fákról, amelyek az állandóságot képviselték abban a feledésbe merült világban, amikor még a parasztok szükségletei szerint változhattak legelők és szántók. Egy kétszáz évnél is öregebb levélen pontos utalás van arra a helyre, „a'hol annak előtte hó. rom nagy nyárfa volt, a’hol tudnya illik három határok, Szaportza, Nagy Tsán és Kis Tsán öszve jönnek”. Őriznek a forrásaim egy romantikus esetet is arról, hogy miként történt a határmegállapítás Nagycsány és az azóta már elpusztult Csörtelek között. A Nagycsányból Hercegszőlősre költözött, 1756-ban mór 54 éves Geczi Ferenc elbeszélése szerint az édesapja, 10 más pásztorgyerekkel együtt ökröket őrzött a csányi határon, amikor Nagycsányból és Csőr- telekről 6-6 szakállas ember érkezett hozzájuk, hogy meghúzzák a határt a két helység között. Miután dolgukat elvégezték, ,,a' tizenkét szakállas, öreg emberek, hozzájuk édesgetvén Pásztor gyermekeket mindnyájukat megcsapták”, azután megmutatták nekik egy vastag fa törzsén a frissen vésett keresztet, és azt mondták, „hogy azon a’ fán a’ Keresztet vágta Csörteleki Janka Mihály szakállos öreg ember... Nagy Tsán és Csörtelek közt határ jelül". A gyermekek pedig azért kaptak verést, hogy bevésődjék emlékezetükbe a szakállas arc, a fa és a kereszt... Az árvizektől gyakran látogatott Ormánságban nemegyszer mentettek életet is a sík határban magánoson álló fák. Mikor tanúnk, egy 1745-ből származó jegyzőkönyv szereplője isztárai Tóth Jánosnál szolgált volna, úgy Szent Márton nap táján hirtelen megáradt a Dráva és egy Tereczki András nevű sellyei vámosnak az Endesi-pusztán tartott sertései „minnyája odavesztek", és ott pusztult volna a kanász is, I,... ha az fára magát nem vette volna". Ott ült szegény három éjjel, három nap, míg végül hajón ki nem mentették a zalátaiak. A bemutatott kőrisek, tölgyek valamennyien hajdan volt emberek barátai voltak, de hűségükért baltával fizet napjaink természettől elfordult embere ... Dr. Kiss Géza Aerobik Nem vagyok illetékes arra, hogy a több mint kétezer hazai újság, folyóirat és egyéb kiadvány között megjelenő Aerobic-ról írjak. Minden bizonnyal megteszik ezt a szakemberek. Az mégis meglepett, hogy az utóbbi időben mind többször foglalkoznak újságjaink, folyóirataink, a rádió és a tévé az aerobic-kal, amelyet mi — a címből is megállapíthatóan — népszerűségére való tekintettel kiejtése szerint irtunk. Mi is az aerobic, illetőleg: aerobik? A Magyar Vöröskereszt folyóirata, a Családi Lap februári száma pontosan tájékoztat a lényegről: olyan új sporthullám, amely lázba hozta a világot. De: divathóbort is, de: tudományos alapon nyugvó, egészségre nevelő, testedző módszer is. Megtudom Iványi Márta cikkéből, hogy a világhírű filmszínésznő, Jane Fonda népszerűsítette ezt az „úgynevezett aerobic (erobik) testedző módszert”. A cikk szerzője elárulja azt is, hogy az ,,erobik” lényege tulajdonképpen semmi új: „egyszerű tornagyakorlatok modern, gyors diszkózenére, dzsesszbalettel színezve." Ezért főleg a nők kedvelik. Az Új Tükör február 19-i számából már azt is megtudjuk, miért kedvelik a nők az aero- bikot. Az amerikai asszonyok remélik, hogy ezzel az egészséges életmóddal három-négy évvel meghosszabbítják az életüket, az olasz nők viszont minderre fütyülnek, ők az aerobiktól azt várják el, hogy — idézem: „csinosabb legyen a hátsó felük.” Mivel én ehhez, már tudniillik az ilyen elváráshoz semmit sem akarok hozzátenni, sem elvenni, ezért inkább foglalkozom az aerobik szó ejtésmódjával. Mint olvashattuk, Iványi Márta az erobik ejtést ajánlja; a rádióban, tévében pedig gyakori az angolos ájrobik ejtés; néha-néha föltűnik az aerobik is. Nos, mi ez utóbbi mellett törünk lándzsát, mert az aerob görög eredetű szó, amelyet írása szerint kell kiejteni, és levegőt kívánót, oxigénigényest jelent, miként az aero- (ejtés: aero) szó előtagként az utótagnak levegővel vagy légnemű testekkel való kapcsolatát jelöli. Ekként beszélhetünk nerofá- giáról (ejtés: aerofágia), légszomjról és aerofóbiáról (ejtés: aerofóbia), vagyis léaiszony- ról. De aeroflotnak eitik a szoviet polgár! léaitársaság nevét, az Aeroflotot is. Ha rám hallgatnának, magyar szót iavasolnék az aerobik használata helyett: erőtor- nózás, erőtornn vagy léptorna, légtornászás. (A tornázás vagy tornászás szó használata egyformán jó.) Javasolt szavaink éppúgy kifejezik a vérkeringés. a szívizomzat erősítését, mint a test oxigénellátásának élénkítését. Nem tartom valószínűnek, hogy az aerobiknak aerobikos eitése átmegy a hivatalos vagy akár a köznyelvbe is. Utóbbi időben inkább szeretjük az angol szavak használatát Nem gondolok itt a Pécsett kevésbé meghonosodó W. C.-kre. de nem értem miért kell Magyarországon a muzikál szót (latinul: musical) nyelvtörően mjuzikelnek ejteni vagy a szintén latin komputert kompjutö- nek mondani. Visszatérve az aerobik erő- tornázáshoz, azt sem nagyon hiszem el, hogy egy szűk teremben 30—50 percen ót megállás nélkül „aerobikozó” férfiak és nők éppen az aert — a levegőt — kellemessé varázsolják, midőn összeszorított fogukkal, a „végső kifulladásig" ledolgozzák kilóikat gyors zenekíséret mellett. Akkor már inkább egy kellemes sétát a Mecseken! Tóth István dr.
