Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-25 / 55. szám
Ésszerű takarékosság Az alapellátásban sző sem lehet visszalépésről\ de minőségi fejlesztésről sem - Sok az illetékhátralék A város „pénzügyminisztere" minden esztendőben kétszer áll a tanácsterem szónoki emelvényén a mikrofon elé: egyszer amikor beszámol a város előző évi gazdálkodásáról, egyszer pedig akkor, amikor előterjeszti a következő esztendei költségvetést. A költségvetési gazdálkodás, mikéntjét a népgazdaság helyzetébe ágyazottan kell megmagyarázni és újra meg újra felhívni a tanácstagok, a költségvetési szervek, intézmények vezetőinek figyelmét arra, hogy takarékosan gazdálkodjanak. Dr. Nagy Ferenc, a Városj Tanács pénzügyi osztályvezetője mintegy 1,5 milliárd forint összegű költségvetést terjesztett decemberben a tanácsülés elé. — Sok ez, vagy kevés? Dr. Nagy Ferenc 1973 óta tölti be a pénzügyi osztólyveze. tői tisztet. Ez az osztály egyébként az első és egyetlen munkahelye: 1943-ban itt kezdte a pályafutását, s úgy került az osztályvezetői posztra, hogy előtte végigjárta a városi pénzgazdálkodós minden területét. — A tavalyinál 12,7 százalékkal több — válaszolta —, s ha nem is sok, a tisztességes, takarékos gazdálkodóshoz feltétlenül elegendő. Hangsúlyozom a takarékosságot. Semmi különlegeset nem engedhetünk meg magunknak. Más szóval: minőségi fejlesztést nem tu. dunk végrehajtani. Mindazt ami az automatizmuson túl jelentkezik, azt „ki kell gazdál- kodniok" az intézményeknek. — Mi az az automatizmus? — Azt a néhány százalékot értjük az alatt, amit az árváltozások miatt a központi költségvetés automatikusan biztosít. Ez az alapellátást szolgáló intézményeinknél idén 2 százalék, a nem alapellátásiaknál csupán 0,5 százalék. S ha már itt tartunk, az említett 12,7 százalékban jelenik meg a 4 százalékos bérfejlesztés a költség- vetési intézményeknél, továbbá az év folyamán belépő új intézmények működési, fenntartási kiadása. — A legutóbbi árváltozások valami módon jelentkeznek-e az idei költségvetésben? — Nem jelentkezhettek, hiszen konkrét tudomásunk nem volt róluk. De ezeknek az év eleji jelentkezése csak megerősíti azt, ami az idei tervünkben is alapvető: a tanácsi gazdálkodás minden területén az ész. szerű takarékosság lép előtérbe, egyes területeken pedig a megtakarításokat is be kell vezetni a zavartalan ellátás érdekében. — Megérez-e ebből valamit a lakosság? — A folyószámlás, ún. bruttó gazdálkodási szervek, mint pl. a Mecseki Kultúrpork, a Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési 4. HÉTVÉGE Dr. Nagy Ferenc Ház, a városi sportcsarnok, a Piac. és Vásárcsarnok Felügyelőség stb., tehát amelyek bevétellel gazdálkodnak, s amelyeknek át kell térniök az ön- fenntartásra, azok sem a dologi automatizmust, sem a bér- fejlesztést nem kapják meg. Ezektől elvárjuk, hogy az óraikat rendezzék, hiszen szükségük van a több bevételre. Hát ezt megérezheti majd a lakosság. — összességében mire elegendő a 12,7 százalék? — Ez az intézményeink gazdálkodásának a szinten tartásához elégséges. Az alapeMá- tásban — egészségügyi, oktatási intézményeinknél — tartani kell a színvonalat. A 74 millió forintos úthitel úgy elegendő, ha nagyobb körültekintéssel állapítják meg illetékes szakembereink a sorrendiséget, s a figyelmet elsősorban a 150 kilométernyi tömegközlekedési útvonalak állapotára fordítják. Némi emelkedés van a park- fenntartási előirányzatban (25 millió helyett 30 millió forint), de nőtt a gondozandó parkterület is. Nem sikerült túlzottan előrelépni a köztisztaság terén. Az előirányzott 23 millió forint csupán az automatizmussal több a tavalyinál, tehát a tavaly is tisztított utak körének a bővítésére nincs mód. 46 millió forintot fordítunk a közvilágításra. ez úgyszólván teljes egészében az áramszámla. Csupán annyival több az előző évinél, hogy figyelembe vettük a várható új lámpahelyek fogyasztását, és némj elkerülhetetlenül szükséges korszerűsítést. — Mi az, ami kevesebb? — Az állami lakóházak felújításának a költségvetési támogatása. A lakóházfelújítás két forrásból táplálkozik: a lak. bérbevételekből és az állami támogatásból. Most az utóbbi csökkent a lakbéremelkedésből adódó bevételnövekedés miatt. A szükséges pénz — 225 millió forint állami támogatás — rendelkezésre áll, a PIK-en múlik, hogyan gazdálkodik vele. — Nézzük most a költségvetés fedezeti oldalát. — A forrásoknál a lakosságra adóemelés formájában semmi sem hárul át. A költségvetés forrósainak a tetemes részét az állami támogatás teszj ki, ez idén 938 millió forint, amiből 701 milliót fordíthatunk közkiadásokra. — Milyen az adómorál? — Sajnos nem jó. Sok nagyhátralékossal nyűgölődünk: vannak, akik több százezer fo. rinttal tartoznak. Az adórendszerünk hibája, hogy az adóalany a tárgyévben csak előle, get fizet, így aztán amikor kiderül, hogy jóval nagyobb volt a jövedelme, hirtelen jelentkezik egy nagy összegű, 30 napon belül esedékes adótartozás. Adóból egyébként kb. 1,5 millió forint a kintlévőség, ami nagyon hiányzik a város kasz. szájóból. Ennél jóval nagyobb az illetékhátralék. A 13,5 millió forintos kintlévőség — az 55 millió illeték bevételi tervhez képest — nagyon sok. — A források közt vannak vállalati befizetések is ... — Külön kell beszélni az ún. minisztériumi, vagy állami iparról, s külön a tanácsi vállalatokról. Az előbbeik nem hozták a tavalyi elvárásokat, az előirányzatunknak a 97 százaléka folyt be. Ez azt jelenti, hogy a 330 millióból kb. 10 millió kiesett. A vállalatok befizetési alapja a nyereség, ami ha csökken, akkor a befizetés is csökken. — Mi a helyzet a tanácsi vállalatoknál? — Ezeknek a befizetése — tizenhárom többségében közüzemi és szolgáltató vállalatról van szó — 30 millió forintot tesz ki éves szinten, amiből világosan kitűnik, hogy nagyon kevés a nekünk adózó vállalat. — Kérem, hogy végezetül foglal ja össze: milyen Pécs 1984. évi költsévetési helyzete? — A nehézségek ellenére is biztosított a város üzemeltetése. Mindenre jut, ha nem is bőségesen. Sokszor jogos bírálat ér bennünket egyes feladatok elmaradása miatt, de azt azért lássák be a pécsiek, hogy a magunk eszközei végesek. Ezért a lakosság társadalmi munkával, értékeink megóvásával, a rongálások mellőzésével segítsen a városnak. Hársfai István „...hogy megváltoztassuk” Gondolatok a munkafegyelemről Marx Feuerbach téziseinek realitásáról azok megjelenése óta vita folyik. A 11. tézist több módon is értelmezték. Ma harmincöt féle fordítása ismeretes, Marx soha nem szándékozott kinyomtatni ezeket a jegyzeteket, a sors mégis úgy hozta, hogy síremlékére a 11. tézis került. Ez a szándékoltság az utókor szándékoltsága, életművének értelmezése az utókor tükrében történik, ahol gondolatai realitása valósággá vált. A 11. tézis többértelműsége az első félmondat többféle értelmezéséből is származhat. „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, a feladat az, hogy megváltoztassuk.” Mit jelent a világ a mai ember számára? Mit jeleht megváltoztatni azt? A világ több értelme a fogalom hatókörének a tágulásából adódik. Az ókor emberének világa a szűkebb környezete volt, az újkor emberéé a Föld, a mi világunk a „világegész”, az a 15 milliárd fényév, amelyre kitekinthet műszerei segítségével az ember. A jövőben megismerésünk számára ez tovább növekszik. Mindennapi életünk világa pedig az a környezet, amelyben nap mint nap tevékenykedünk. Ezt a környezetet alakítjuk, és ez változtat meg bennünket, ez határozza meg gondolkodásunkat. Mit jelent ma nekünk annak minősége amit alkottunk? Hogyan beszélünk munkánkról, munka- fegyelemről a mindennapok politikai vitái során? A szocialista társadalom, amelyben ma élünk, központi kérdéssé, minden emberszámára létfontosságú tevékenységgé tette a munkát. Ez kell, hogy értelmessé tegye életünket, ebben kell hogy megvalósítsuk önmagunkat. Korunk legforradalmibb osztálya, a munkásosztály ezen az értékalkotáson, önmaga lényegi megvalósításán keresztül juthat el egy jobb, igazságosabb társadalomhoz, amelynek létrejötte Földünk ezen a részén megindult. Ennek az osztálynak célja nem lehet más, rövid és hosszú távon sem, mint az önmaga építette társadalom javára végzett munka. A munka csak látszólag az egyén tevékenysége. A mi társadalmunkban a szocializmus lényegéből fakadóan — a közösség javára végzett emberi cselekvés. Az eredményesség szempontjából sem mindegy, hogy elvégzésének hatékonysága következtében mennyit kap az egyén, mennyi kerül társadalmi elosztásra és mennyi a jövő megalapozására. Napjaink vitái is e problémák körül forognak. Termelés hatékonysága, a termék minősége, életszínvonal, fizetőképesség. Többen ezeket a kérdéseket olyan kategóriákban látják összegeződni, mint a munkafegyelem éj^ a munkaidő kihasználása. Mit jelent a munkafegyelem? Azt senki sem vitatja, hogy a munkaidőt munkával kell kitölteni. Az már inkább vitatéma, hogy a munkaidő alatt mennyit kell és lehet dolgozni, ezért a munkáért több, kevesebb vagy ugyanennyi ellenszolgáltatás jár-e! Ha a munkafegyelemről a maga konkrétságában esik szó, akkor egyes emberek a vezetők felelősségéről beszélnek, mások gondolatában a mennyiségileg több munka a meghatározó, s közben az igazság és a demokratizmus meglehetősen plasztikusan értelmezett kategóriáit emlegetik. Ebből következően úgy tűnik, hogy az igazságosság, demokratizmus, munkafegyelem a mindennapok partikularitásának szintjén az egyének világnézeti, beállítódási, értékmoti- váltsági különbségének függvényeként érvényesülnek. Ezekben a véleményekben egy alapvető azonosságot fedezhetünk fel, a munkafegyelem értelmezését valamennyien az erkölcsiség szintjére helyezik, (gy az a paradox helyzet áll elő, hogy megoldhatatlanság valóságává válik. A megoldhatóság a a megoldás lehetősége a jövő feladata lesz. Nekünk azonban ma kell a munka- fegyelmet javítanunk, ma kell problémáinkat megoldanunk! Vitathatatlan, hogy a moralitásnak fontos szerepe van mindennapjainkban, de semmiképpen sem meghatározó a munkafegyelem elemzése tekintetében. Már a problémafelvetés kiinduló tétele is az anyagi valóság szintjén jelentkezik. A munka eredményének minősége, valósága, a tevékenység igazsága. A munkavégzés kitűzésekor megfogalmazódó cél eszköz is, mert az ember szükségletei kielégítése érdekében a társadalom fejlettségének megfelelő szerszámokkal és anyagokkal végzi termelő munkáját. A létrejött termék minősége egyrészt ezen eszközök és anyagok milyenségétől is függ. Azonban a lényegi meghatározó a termék minősége tekintetében a termelő ember szakértelme. Nincs olyan munkavégzés, amely ne követelne meg egy céltudatos technológiai sort. A technológiai sorok maga- sabbrendűsége a munka tárgya, a munka eszköze és az azokat összekapcsoló ember szaktudása által meghatározott. Itt az ember számára nem a „mit” a lényeges, hanem a „hogyan”. így az ember szaktudása a leglényegesebb oldala a munkafegyelemnek, hiszen az ember munkájában szemlélheti saját tevékenység-tudását. A munka tárgyának minősége tehát elsősorban az emberi hozzáértés által meghatározott. Az orvos munkájának minősége a gyógyult beteg, a kőművesé a jó minőségben felépült ház, a tanáré a tanítványai tudása. A bonyolult munka nem az egyszerű tevékenységek ösz- szességéből áll, hanem a ma társadalmának fejlettsége követeli meg a ma élő embertől, hogy korszerűen, a továbbhaladást lehetővé téve végezze munkáját. Megköveteli, hogy a munka tárgya, eszköze ott legyen, ahol a munkát akarjuk végezni. Megköveteli, hogy a munkát végző ember ne elégedjék meg az iskolában megszerzett tudással, eddig megszerzett gyakorlati tapasztalataival, hanem folyamatosan tovóbbképezze magát, hogy megfeleljen a kor igényeinek, amely kor megváltoztatása reá vár. A munkafegyelem kérdése sem a maga egyszerűségében sem valós értelmezésében nem elhanyagolható probléma. Nemcsak a vezetők feladata. Nem jelent „csak” több munkát, hanem szervezettséget, rendszerezettséget, rendezettséget, amit a ma értelmezésében végső megvalósulásaként hatékonyságnak nevezünk. Amelyben a szubjektív és objektív lehetőségek valósággá válnak, a jelenben tárgyiasulva rajzolják fel a jövőt. ....... hogy megváltoztassuk” azt, amit ma nem tartunk jónak, ott és ahol naponta végezzük munkánkat. Ne m vállalhattam itt, hogy mélyen kifejtsem a fenti problémát. Csupán reflektálni akartam olyan véleményekre, amelyek nem a valóságos problémára irányulnak. Nem azért fogtam tollat, hoqy gondolataimban gyönyörködjek, azok érvényességét igazoljam, hanem mert elfogadom Engelsnek az Anti-Dührinqben megfogalmazott egyik gondolatát: „a gondolkodás feladata hogy e (valóságos) folvamat lassú, fokozatos menetét minden tévúton át nyomon kövesse és minden látszólagos véletlenségen keresztül kimutassa belső törvényszerűségét." Keszthelyi Gyula, Oktatási Igazgatóság tanára Szölöskertek a villányi domboldalban Fotó: Erb János A városházán
