Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-03 / 33. szám

1984. február 3., péntek Dimöntmi napló 3 Pártfórumon Gyűlnek az építőanyagok a következő lakóházak építéséhez Magánerős lakásépítés Szigetváron és a körzet községeiben Tájékoztató a sorkötelesek külföldre utazásáról Módosult a sorköteles fiata­lok külföldre utazásának enge­délyezése: eddig a katonai szolgálatot még nem teljesített sorkötelesek külföldre utazá­sához minden alkalommal hon­védelmi miniszteri engedélyre volt szükség. Az új rendelkezés értelmé­ben — amely január elsejével lépett életbe, és összhangban áll a közelmúltban módosított útlevél-rendelettel — ezeknek a fiataloknak csak akkor kell a külföldi utazáshoz engedélyt kérniök, ha a kinntartózkodás ideje a 30 napot meghaladja. Ugyancsak engedélyt kell kér­ni, ha a külföldi tartózkodás időtartama nem haladja meg ugyan a 30 napot, de a sorkö­teles mór megkapta a behívó- parancsot, illetve értesítették a katonai szolgálat megkezdésé­nek várható időpontjáról. Az engedélyt — a sorköteles, vagy az őt kiküldeni szándé­kozó vállalat, intézmény veze­tőjének kérelmére — a megyei hadkiegészítési és területvédel­mi parancsnokság (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő Pa­rancsnokság) adja ki. Napjaink gyakorlata, hogy a fiatalokat általában 21—22 éves korban hívják be katoná­nak. A sorköteles kor azonban annak az évnek a január 1-i napján kezdődik, amelyben a fiatal a 18. életévét betölti. A sorkötelesek 30 napot megha­ladó külföldi tartózkodásának engedélyhez kötését — a Hon­védelmi Minisztérium tájékoz­tatása szerint — a hadkötele­zettség teljesítésének előírásai indokolják. Ugyanis nyilvánva­lóan nem adnak — és nem ad­hatnak — kiutazási engedélyt a fiatalnak, ha külföldi tartóz­kodása idején kellene sorkato­nai szolgálatra bevonulnia. Lakni — mindenkor égető szükség. Mondják, a település- politika egyik legfontosabb étemé a lakásépítés-lakásellá- tás, alapvető közérzet-'befolyá- Soló tényező. S ima, amikor e fronton is többnyire a magán­erőre kacsingatunk, egyáltalán nem mindegy, hogy az építke­zés alapfeltételei hogyan1, s miként állnak rendelkezésre, akad-e telek, építőanyag és építési kedv? Nem véletlen, ihogy a sziget­vári pártbizottság e témát bon­colgatta végrehajtó bizottsági ülésén. Az égető szükséget az előterjesztés sommás statiszti­kája is bizonyítja. Míg a har­madik ötéves tervcikl usfoan a tető alá kerülő lakóházak 40 százaléka, az ötödik ötösbén 55 százaléka volt magánerős, addig a VI. ötösben már a 88 százaléka magánerős lesz. E fo­galomkörbe az OTP által épí­tett telepszerű társas-lakásokat, az építőközösségek akcióit és a családiiház-építést soroljuk. Melyek azok a legfőbb terü­letek, ahol a magánosokat se­gíteni lehet? A hatósági, taná­csi vonalon legpregnánsablban a telekkialakítás, a tervezés, a terül ete I ők észítés - kö zm ű vés ítés, a tervellátás, engedélyezés tű­nik szerébe, a kivitelező olda­lán az anyagi fedezet, az eh­hez társuló hitelek — OTP —■ vagy munkáltatói támogatások, a kivitelezésnél pedig az építő­anyag-ellátás, építőipari kapa­citás. Mit boz a jövő Szigetvárott? A telekkialakítás jól halad: a Táncsics utcában 35 telek érté. kesítése kezdődött meg, új, és további két ütemmel bővíthető házhely-kialakítás kezdődött a Turbéki utca és a Szigetvár— Kaposvári út által határolt te­rületen. A városkörnyék községei közül Nogypeterden 22 családi­házas telket, Szentlászlón 12 házhelyet alakítottak ki, s új tervük, hogy a Pacsirta utcá­ban további telkeket nyernek, Mozsgón 47 telek biztosítására vállalkoztak, Bükkösd 1985-től rendelkezik tétekkel, Szabad- szentkirály társosház építésre voksolt, Dobszán és Almamel­léken további háZhélykialakítás. sál foglalkoznak. Örömteli meg­jegyzés az élőterjesztésnek: te­lekhiány miatt építési enge­délyt vagy kérelmet az utóbbi ékben sem Szigetvárott, sem e csatolt és vonzáskörzetben lévő községekben nem kellett eluta­sítani. Az építési kedvet ai telkek mellett az OTP támogatása, il­letőleg a munkáltató,; támoga­tás is erősítheti: A Konzerv­gyár 6, a Cipőgyár 3, a Zrínyi Termelőszövetkezet 6, a Sziget­vári Állami Gazdaság 14, a ki­sebb üzemek pedig összesen 7 családi ház építését támo­gatták forinttal, télékkel,. bon­tási anyaggal, fuvarral, stb. A hatósági engedélyezés, a tel­kekhez jutás feltételeinek meg­gyorsítása, megkönnyítése cél­jából két társadalmi munkabi­zottság is alakult, biztosítva az építkezni szándékozók érdék- képviséletét. Persze mindez nem minden. A magánerős építkezé­sek fő gondja az építőanyagok egyes termékcsoportjaira jel­lemző krónikus hiány. Az anyag, beszerzés idő-, munka- és pénz­igénye visszatartó erő, amit egyelőre sem jó terv és telek- ellátással. sem kedvező hitelek­kel, sem munkáltatói támoga­tással nem tehet ellensúlyozni. A végrehajtó bizottság ülé­sén a téma előterjesztője dr. Nagyváradi János tanácselnök több javaslatot is tett. Ezek közül említsük meg a legfonto­sabbakat, a teljességre való tö- rekedés igénye nélkül. így, a tanácsi fejlesztési alapok kí­mélése. a lekötött eszközök fel­szabadítása és általában az értékesíthető telkek kialakítása érdekében szorgalmazni kell, hogy az OTP minél több telek- közművesítést és értékesítést vállaljon a városban és vonzás- körzetében. Szolgálja Szigetvá­ron az OTP-íakásépítés a bel­város rekonstrukcióját is. Meg­különböztetett figyelmet kell for­dítani a fiatalok úgynevezett „első lakásbiztosítására" -— a garzonházra. Szükség van to­vábbá az építési engedélyezési eljárás további korszerűsítésére, főlég ami az átíutásoík idejét illeti, s végül: az építőanyag iránti kerestet és kínálat szink­ronba tételére. K. F. Konferencia az aprófalvakról Ma kezdődik az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottsága Okta­tási Igazgatóságának székhá­zában a már többször is előre jelzett konferencia, „Az apró- falvak közélete és ifjúsága”. Szervezői a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Dunántúli Tu­dományos Intézete, a Baranya megyei Tanács és a KISZ Ba­ranya megyei Bizottsága, s természetesen a tanácskozás megrendezését több szerv és intézmény is támogatta. A korábbi, hasonló témában rendezett konferenciákkal szemben ez most összetettebb­nek, átfogóbbnak ígérkezik, különösen azzal, hogy a hár­mas problémakört, az aprófal­vak helyzetét, közéletét és ifjú­ságát összefüggéseiben, neves elméleti és gyakorlati szakem­berek részvételével tárgyalja. A cél az, hogy a konferencia — melynek teljes anyagát a későbbiekben kiadják —, köze­lebb vigyen e településeken fölmerülő gondok, feszültségek megoldásához, elsősorban ah­hoz, hogy miként tehetne meg­őrizni, illetve újra kialakítani az aprófalvbk megtartó erejét. A mai plenáris ülés után a ta­nácskozás három szekcióban folyik tovább; az első az ap­rófalvak közéletével, érdekkép­viseletével, a második társa­dalmi jellemzőivel, az ott élő ifjúság helyzetével, s végül a harmadik az aprófalvak ellá­tásával, helyi és körzeti intéz­ményhálózatának adottságai­val foglalkozik. „Saját önbecsülésünk nö ezáltal' Képünkön balról; Horváth Gábor, Enisz Ernő és Fekete Gyula­Estisek Biztos szakmával rendelkező fiatalok és idősebbek miért vállalják a munka melletti ta­nulást? Származik-e belőle elő­nyük, avagy külső kényszer hatására döntenek úgy, hogy megpróbálják az érettségit? Hányán tartanak ki szándékuk mellett, s hányán morzsolód­nak le? Ilyen, s ehhez hason­ló kérdésekre kerestem a vá­laszt, amikor az 508. sz. Tarr Imre Szakmunkásképző Intézet Szakmunkások Szakközépisko­lájában három levetezős hall­gatóval leültem beszélgetni. Közülük ketten elsősök, egy pedig már harmadéves. A szak­munkások számára az érettségi megszerzése három évbe telik; a levelező tagozat pedig any- nyit tesz, hogy munka után he­tente kétszer, délután három­tól este fél nyolcig ismét isko­lapadban ülnek, am; — akkor is tudom, ha nem mondják — sok lemondással jár, dehát va­lamit valamiért, ahogy a mon­dás tartja. S akikkel beszélgettem: Hor­váth Gábor elsős, szakmája sze­rint villanyszerelő, Enisz Ernő ő a harmadikos, egyébként au. tószerelő, s Fekete Gyula kera­mikus, pontosabban gipszmin­ta készítő. S mi az a „valami”, amiért a lemondást, a fáradtságot vál­lalják ezek az emberek? Mint kiderül, egyáltalán nem, a pénz. Horváth Gábor például azért, hogy kipróbálja önmagát, tá­gítsa a látókörét, s nem utol­sósorban azért, mert vannak továbbtanulási tervei is. Enisz Ernő fogalmazta meg talán a legpontosabban, a legőszintéb­ben : azért, mert van az ember­ben valamilyen belső kényszer, bár az elején eszébe jutott, hogy talán föl kellene mégis adni, de végül nem tette, hi­szen ha más is megtudja csi­nálni, ő miért ne? Ö, bár nem idős, de elmúlt már harminc éves, s így az esti iskolában az idősebbek közé tartozik, már csak büszkeségből sem hagyta abba. Példát akar mutatni a saját gyerekének, hogyha én is csinálom, hát te is meg tudod csinálni. Fekete Gyulát sem küldte senki, ő is magától jött. Neki is vannak távlati tervei, ő például szobrász szeretne len­ni. Az ő osztályában már több a fiatal, akik frissen végeztek a szakmunkásképzőben, s még A többség önként jön Nem Jár anyagi előnnyel szinte mindenkiben ,,'benne van" a tanulás, s úgy vélték, köny- nyebb most, mintha csak ké­sőbb próbálnák meg. Enisz Ernő: Bár elég nagy a lemorzsölódás, a mi osztályunk­nak mára már majdnem a fele kimaradt, őzért okit lehet, mi magunk nem engedünk elma­radni. Itt sokkal jobbak a kö­zösségek. Még a lakására is el­megyünk annak, aki nem akar­ja folytatni a tanulást, s rábe­széljük, jöjjön el mégis a vizs­gára, s több esetben ez be is vált. Végül is a tanuláson kívül azért vagyunk itt, hogy egymá­son is segítsünk. S az is ért­hető, hogy sokan föl akarják adni. Végtére már felnőtt em­berek vagyunk, s valami telje­sen újhoz kellett hozzászok­nunk: velünk 'kezdték itt három éve az új tantervet, az új mód­szereket, s úgy érezzük, hogy ez háromszoros energiát köve­tel tőlünk. Horváth Gábor: Még csak egy félév telt ál, de a kezdő negyvennyolcból már mi is csak huszonnyolcán vagyunk. Azt hi. szem, s mindenki ezt mondja, hogy o legkritikusabb az első év. a legelső félévi vizsgaidő- szak, s tényleg sokszor úgy kell rábeszélni valakit, hogy ne ad­ja föl. Fekete Gyula: Általában igaz az, hogy aki kimarad, az pont olyan, aki nem önként vállalta. Enisz Ernő: Anyagi előnyt nemigen jelent ez, inkább ál­talában 'munkahely; feltétel az érettségi, s akinek ninos, an­nak sokszor emiatt kell átad­nia a helyét másvalakinek. In­kább elvárás ez, ezért is vál­lalja a többség önként. Érde­kes az is. hogy az estin érett­ségizőknek több mint a fele nő. Fekete Gyula: Ha ezt elvé­geztük, s kitartottunk három évig, nagyobb lesz sóját ön­becsülésünk is . . . Enisz Ernő: S ha már itt va­gyunk, az sem mindegy, hogy hogyan ... Észreveszik a taná­rok 'hogy ki az, aki tényleg csak „hallgatója" az óráknak, vagy valóban aktívabban részt is vesz bennük. S ha más nem, de legalább a sóját szégyen­érzetünk ösztönöz arra, hogy tényleg odafigyeljünk, megta­nuljuk. Fekete Gyula: A legtöbb em­berben megfordul a gondolat, hogy abbahagyja, s aki aztán meg is teszi, az nagyon meg­bánja. Nincsenek kevesen, akik többször egymás után élőiről kezdik. Horváth Gábor: Mintha idén már jobb tenne az arány, leg­alábbis így első félévben úgy tűnik, hogy nem a fele, in­kább csők egyharmada maradt ki. S hogy kinek melyik tantárgy a legnehezebb? Ez személyen­ként változik.-Meg mertem vol­na esküdni ró, hogy a humán tantárgyak örvendenek o legki­sebb népszerűségnek, s kelle­mes meglepetés ért: azt mond. ták, bár az egész csak humán tárgyakból állna. Mintha 'meg­fordult volna oz érdeklődésük, mondták, hogy a történetem, és az irodalom köt le mindenkit a legjobban. S a kémia, fizika, matematika a legnehezebb. S többé-kevésbé abban is egyet­értettek, bár erről kis vita is kialakult, hogy igen sok függ a tanártól. Azt azonban egy­hangúlag elismerték: a tanár­nak sem könnyű. Mindenk; fá­radt, o hallgatók munkából, a tanár is tanítás után érkezik, nagyobb önfegyelemre, kölcsö­nös 'megértésre van szükség. Tanár, diák egyaránt kimerült, tekintettel kell lenni egymásra, különben nem megy semmi. Hanal Ernő, igazgatóhelyet­tes. Mindez igaz, s hozzá kél! tenni hogy az önkéntesség sok­szoroson becsülendő, mert a vállalatok nemigen támogatják az érettségizni akarókat, való­színűleg a munkakiesés miatt. Igen minimális a kedvezményük. Mondok egy példát: az ápoló­nők csak kéthetente tudnak jönni, beosztásuk miatt. Már évek óta átlag százötven a hallgatók száma, az azonban megfigyelhető, hogy a korosz­tály fiatalodik. Átlagosan néz­ve nyolcvan százalékuk minden külső befolyásolás nélkül, saját akaratából dönt úgy, hogy ta­nulni fog. Diicső Csilla Nagyobb szerepet a körzeti népfront- tanácskozásoknak A járások megszűntével ki­alakult új közigazgatási rend megkívánja, hogy a társadalmi szervezetek is a megváltozott feltételekhez igazítsák belső felépítésüket, munkájukat. En­nek kapcsán a Hazafias Nép­front Országos Titkárságán az MTI munkatársának elmondot­ták, hogy a népfrontmozgalom­ban jelentős szervezeti változ­tatások nem szükségesek, mi­vel 1976-ban, a mozgalom VI. kongresszusa után megszűntek a járási bizottságok. E testüle­tek feladatait a városi nép­frontszervezetek vették át, s ennek nyomán számottevően javultak a tartalmi munka fel­tételei. Az erőfeszítések kézzel­fogható eredményekben mutat­koztak meg: országszerte meg­növekedett az állampolgárok aktivitása; mind több kérdés­ben hallatták hangjukat, fejtet­ték ki jobbító szándékú, kez­deményező, illetve bíráló ész­revételeiket. Némely települé­sen azonban túl messze kerül­tek egymástól az irányítók és a végrehajtók. Ennek kiküszö­bölésére — mintegy kísérlet­ként — 16 helységben össze­vont városi-járási népfrontbi­zottságokat alakítottak ki. 1984. január 1-ével ezek a testületek visszaalakultak helyi, városi­községi bizottságokká. A mostani szervezeti változá­sok tehát szinte jelentéktele­nek — mutattak rá a HNF Országos Titkárságán, ugyan­akkor felhívták a figyelmet ar­ra, hogy az új helyzetben to­vább bővültek az érdemi, tar­talmi munka tehetőségei. A helyi népfrontlbizottságoknak növelniük kell önállóságukat azért munkálkodva, hogy a későbbiekben még inkább tele­püléseik érdekeinek szószóló­ivá, képviselőivé váljanak. Ter­mészetesen az érdekek érvé­nyesítése feltételezi az eltérő álláspontok rendszeres ütközte­tését és egyeztetését. E vitá­kat vállalni kell — hangsúlyoz­ták —, mert csak így alakul­hat ki társadalmi egyetértés a feladatokat illetően. Az érdekek összehangolásá­ra elsősorban a körzeti tanács­kozások hivatottak. Ezek a fó­rumok már korábban is létez­tek, elsősorban a városokban, de a továbbiakban szélesíteni, illetve bővíteni kell hatáskörü­ket. A körzeti megbeszélése­ken mód nyílhat például arra, hogy ismertessék, illetve mér­legre tegyék az Országos Ta­nács, vagy a megyei népfront­bizottság javasolta mozgalmi teendőket; górcső alá vehetik a település fejlesztési terveit, illetőleg mindazon kérdéseket, amelyek az ott élőket legin­kább foglalkoztatják. Sort ke­ríthetnek a törvénytervezetek, de az előkészületben lévő me­gyei rendelkezések tartalmá­nak széles körű megvitatására is. A tervek szerint az első ilyen körzeti tanácskozásokat február végén rendezik meg. Várfal kutatások Székesfehérváron A középkori városfalak után kutatnak Székesfehérváron az István király Múzeum régészei. Munkájuk eredményeként a haj. dani belvárost övező erődítések újabb szakaszait sikerült kibon­taniuk. A József 'Attila Gimná­zium udvarán nemcsak a várfal, 'hanem egy tégla-alapú torony romjaira is rábukkantak, a KIOSZ székház udvarán pedig a várárok és a fal egy szaka­sza került elő. Megtalálták a hajdani erődítés nyomait a Csók István utcában, valamint a Megyei Levéltár udvarán és a Táncsics Mihály utcában is. A történelmi belvárost egykor körülölelő falak után kutató ré­gészeknek nincs könnyű dolguk, az erődítések, bástyák, rondel­lák, kapuk pontos helyéről ugyanis kevés megbízható adat maradt fenn.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents