Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-18 / 48. szám

1984. február 18., szombat DunQntQit napló 13 Zárszámadások Baranyában 4 második legjobb év Véménden Tízezer tonna gabonát értékesítettek II bevétel 35 -át a sertéságazat adta 1984 nagy feladata a földgázvezeték fektetése Az 1982-es rekordot nem tudta megismételni a vóméndi termelőszövetkezet, de a szá­razság ellenére 23 miltliós nye­reséggel második legjobb évét zárta. Újból bebizonyosodott, hogy a több éves intenzív be- ruházáspolitikával olyan gaz­dasági alapot fektettek le, amelyre fel lehet építeni a jö­vőt. Bár az aszály visszafogta a kukorica hozamát, 10 000 ton­na gabonát tudtak értékesíteni az állatállomány szükségleté­nek biztosítása mellett. A gyen­gébb tömegtakarmánytermés azonban most szigorú adago­lásra kényszerít, hogy 2000 szarvasmarhájukat el tudják látni. £z is sürgeti, hogy a víz­rendezés előrehaladásával mi­nél előbb bevonják azokat a területeket a takarmányterme­lésbe. A szarvasmarhaágazat az idén veszteséggel zárt. S ez nem fogadható el — mondot­ta beszámolójában Rótt Antal elnök. — Nem fogadható el az az álláspont sem, hogy csök­kenteni kell az állományt. A szarvasmarha bevételei és szubvenciói segítették át a tsz-t a korábbi évek pénzügyi nehézségein. A tejre szükség van, s az ágazatban 120 em­ber keresi meg a kenyerét. Nem az állományt kell csök­kenteni, hanem a technológiai fegyelmet ismét olyan szintre hozni, amilyen már volt. A termelőszövetkezet bevé­teleinek 35 százalékát a sertés­ágazat adta. A rekonstrukció, a taikarmánykonyha elkészült, s ez évi 20 000 hízott sertés ki­bocsátását teszi lehetővé. Az ágazatban sok a tartalék, eb­ben az évben 18—20 000 ser­tést ki kell bocsátani, 16—16 millió forint nyereséggel. A véméndi tsz annak ellené­re, hogy az állattenyésztés nem úgy sikerült, ahogy tervezték, most is tejtermelésben 4—5. helyen áll a megyében, s egy­Kovácshida meghaladta korábbi eredményeit Tíz éve osztott először nyere­séget a kovácshidai termelő- szövetkezet, s bár azóta min­den évben nyereséges volt a közösség, legsikeresebb gaz­dasági évének az 1983. esz­tendő bizonyult. A megye déli részén négy község — Dráva- csepely, Drávaszerdahely, Ipacsfa és Kovácshida — ha­tárában 2400 hektáron gazdál­kodó Egyetértés Termelőszö­vetkezet bár egyike a korlá­tozott körülmények között ter­melő szövetkezeteknek, o ked­vezőtlen időjárási viszonyok ellenére produkálta legjobb eredményét. A tegnap délelőtt megtar­tott zárszámadó közgyűlésen Dávid Lajos, a termelőszövet­kezet elnöke beszámolójában elmondta, hogy a 276 tagot számláló szövetkezet az elmúlt évben 87 millió 909 ezer fo­rint árbevételt ért el, bruttó jövedelme 12 millió 280 ezer, míg a gazdasági eredménye 2 millió 820 ezer forint volt. Mindezen eredmények alapján nevezte sorsforduló esztendő­nek a tavalyit az elnök, mond­ván, hogy hasonlóan jó ered­ményekről még nem adhatott számot a vezetőség. Növény- termesztési főágazatban a ter­melőszövetkezet fennállása alatti második legjobb ered­ményt érték el búza- és kuko­ricatermesztésben úgy, hogy tavaly 10 százalékkal tudták növelni termőterületük nagysá­gát. Állattenyésztési ágazatuk eredményét rontotta az, hogy a tavalyi aszály éppen a ta­karmánynövények termesztésé­ben okozott nagy kieséseket így az ágazat kevésbé volt eredményes, mint ahogy azt az év elején tervükbe beépí­tették. Legsikeresebb tevékenysé­güknek a kisegítő ágazat bi­zonyult, mivel a húsipari ter­mékek csomagolásával 1,9, míg a tőzeg- és szervestrágya- keverékeikkel 0,7 millió, tehát együttesen 2,6 millió forint nyereséget értek el. A terme­lőszövetkezet eredményeihez a Baranya megyei Pártbizottság tagja, Brun József gratulált és kívánt további sikeres mun­kát a tagságnak és a vezető­ségnek. ségnyi területről kétszer annyi húst értékesít, mint a megyei átlag. Az elnök elismeréssel szólt az építőkről. Az ő munkájuk a hattontenmes általános iskola, amelyet 1985 júliusában átad­nak. Az idén a földgázvezeték fektetése a fő feladat, szep­temberben kell elkészülnie. Véménden az átlagjövede­lem 56 516 forint volt az idén, s ehhez 15 százalék nyereség­részesedést fizettek ki tegnap. A közgyűlésen László Emil, a Tsz Szövetség titkárhelyettese köszöntötte Rótt Antalt 25 éves tsz-elnöki jubileuma alkalmá­ból. Jogászok és a büntetésvégrehajtási intézet együttműködése Az ez idáig zárt büntetésvég­rehajtási intézet kapui megnyí­lónak azon másod- és harmad­éves joghallgatók előtt, akiket oktatóik kellően felkészültnek tartanak arra, hogy elméleti tudásukat gyakorlati tapaszta­latokkal mélyíthessék el. így mód nyílik arra, hogy a 'bünte­tésvégrehajtás mindennapi gondjaival, lehetőségeivel, eredményességével a joghall­gató „tanóra” keretében ismer­kedhessen meg, illetve cselek­vőén részt vegyen az elítéltek legkülönbözőbb jogi és emberi gondjai megoldásában. A szakmai tanácsadó testü­let, mely jogi és más tudomá­nyok szakembereiből áll, az in­tézet munkáját úgy segíti, hogy kéthavonta tudományos igényű referátumokat, vitákat, fórumo­kat tartanak. Ezeknek témái a büntetésvégrehajtás mindenna­pi problémáit igyekszenek fel­ölelni a végrehajtás első pil­lanatától a szabadulást követő újrakezdésig. Énről az együttműködésről írt alá megállapodást dr. Föld­vári János, a JPTE jogi karának rektora és Zsorda László bv. őrnagy, intézetparancsnok. A szakmai tanácsadó testület alakuló ülésére tegnap került sor Pécsett, a megyei tanács dísztermében. Az ülést dr. Lu­kács Tibor igazságügyi főtaná­csos, az IM tudományos és tá­jékoztatási főosztályvezető-he- lyettese nyitotta meg. Próvicz L. A közlekedés bizionságöt szotgöfja KRESZ-tábla gyártók téli napjai A festőműhelyben polcokra helyezett közlekedési táblák száradnak, várva, hogy szük­ség szerint helyezzék el azokat a baranyai megyeszékhely kellő útszakaszán. A pécsi Köz. tisztasági és Útkarbantartó Vállalat KRESZ-tábla készítő üzeme immár kilencedik esz­tendeje működik a Táncsics Mi­hály utcai központi telephe­lyen. A táblák kihelyezése, ja­vítása, továbbá a tanácsi ke­zelésben lévő pécsi utak bur­kolati jeleinek festése tartozik az alig tucatnyi embert foglal­koztató részleghez. Seer István csoportvezető vagy két évtizede dolgozik a szakmában. Évente átlagosan ezer—ezerkétszáz közlekedési táblát készítenek, illetve szerel­nek föl és az igényeknek meg­felelően a külső cégek megren­deléseinek is eleget tesznek: Sokan szándékosan is megrongálják így több termelőszövetkezet, állami gazdaság, továbbá ipari üzem keresi föl őket, rendsze­resen. — A KRESZ-táblákon kívül speciális munkákat is vállalunk, így többek között az előre megadott szöveg alapján ké­szített betűsablonra szórjuk a megrendelő által kívánt színű festéket — mondja a csoport- vezető. Jelenleg öten foglal­kozunk a közlekedési és egyéb táblák készítésével. A szabvány szerint méretre vágott alumí­nium táblákat a Székesfehér­vári Könnyűfémmű szállítja ré­szünkre. Az ettől eltérő méretű fáiékozlató táblákat a szom­szédos lakatosműhelyben szab­juk ki. Az utak mentén elhelyezett és a közlekedés biztonságát szolgáló táblák egy részét saj. nos időről időre szándékosan, vagy pedig balesetekből ere­dően megrongálják. A vállalat­hoz Pécs területéről naponta Öt—hat bejelentés érkezik: egy-egy tábla cseréje a tartó, oszlopot is beleértve megkö­zelítőleg kétezer forintba ke­rül. A KRESZ-tóblakészítő mű­helyben most nyugodtabban telnek a napok de ha eljő a tavasz, a részleg munkásai út­burkolatfestő gépeikkel — és nem egy helyen a hagyomá­nyos kézi szórópisztollyal — ismét megjelennek a pécsi uta­kon . .. S. Gy. A hangszóróból nagyzeneka­ri hangzással áradnak szét egy vidám, dallamos rumba tánc­ritmusai, amire a színpadon elrajzolt, groteszk lépésekkel és mozgással elevenedik meg valami ismerősnek tűnő tánc­kép. Mintha egy régi-régi hl" met játszanának el mozgással és mozdulatokkal a Pécsi Ba­lett táncosai. Itt, az egyik színpadi próbán láttam meg közöttük a szemüveges fiatal­embert, aki hol elmerülten néz­te, hol meg hirtelen leállította őket. Elmondta, majd bemu­tatta. kitől hogyan kéri ezt vagy azt a lépést, ugrást. Az­tán elölről, ki tudja hányad­szor . . . A fiatalember: Bertrand d'At, a brüsszeli A XX. század Balettje, vagyis Béjart együt­tesének tagja. Bordeaux-ban született, a Dijoni Konzervató­riumban kezdett táncolni ta­nulni 15 évesen. Kiemelkedő tehetségnek bizonyult, két év után mestere rábeszélte: pró­báljon fölvételezni Béjárt BefarMiÖvendék ■»«esett „Mozi fantázia„ Francia koreográfus bemutatkozása a Pécsi Balettnél MUDRA-stúdiójában. A felvé­teli sikerült, s négy évig itt folytatta tanulmányait. Tán­cosként a Peíruskában debü­tált egy improvizatív feladat­tal. Azóta számos Béjart-kom- pozícióban szerepelt, köztük, — ami különösképp szívéhez nőtt —, Stravinszkij Tavaszün­nepé ben és a Notre Faust c. balettműben kapott feladatot. Koreográfusként sikeresen pró­bálkozott kisebb kompozíciók­kal. Egyik „pás de deux"-je annyira megtetszett Béjart-nak, hogy beillesztette egyik saját darabjába. Nagyobb együttes­sel azonban most, Pécsett lép először a közönség elé Bert­rand d'At, s ez az 5. munkája. Hogyan jutott el Pécsre, s hogyan keletkezett ez a kore­ográfia? — Volt egy tervem, gyerek­kori élményből, ezt előbb- utóbb szerettem volna elkészí­teni. Lőrinc Kati, akivel együtt jártam a MUDRA-stúdióba, január 3-án hívott telefonon: jöjjek azonnal, mert be kell ugrani egy műsorszámmal . .. Eijöttem, megnéztem a tán­cosaimat, akikkel dolgozhatok, láncművészi személyiségük azonban eltért az én koreog­ráfiatervem alakjaitól, így arról le kellett mondanom . . . Egy hetem volt, hogy zenét keres­sek, témát válasszak. Akkor jutott eszembe Milhaud Cine­ma lantasie — vagyis „Ökör a háztetőn" — c. zeneműve, s vele élményeim, emlékeim a némafilmekből; gondolat-emlé­keim Chaplinről, összeállítot­tam a koreográfiát, amelynek összefüggő vonala nincs, em­lékfoszlányokból épül fel. S megvalósításában szabad te­ret adtam a táncosok ötletei­nek is . .. Beszélgetésünk után nem sokkal Bertrand d’At visszauta­zott Brüsszelbe. Táncművészi hivatása elszólította, így való­színűleg, amikor új alkotása február 18-án, a Balett '84 be­mutatóján, a fiatal koreográ­fusok estjén életre kel, nem lehet jelen a Pécsi Nemzeti Színházban. W. E. FILMJEGYZET Te rongyos élet avagy nagyszerű: van bűnbak Előre kell bocsátanom, mindeddig nem ragadott ma­gával az operett műfaja. A másoknak oly kellemes dalla­mok valószínűleg fülem bot­ján akadnak el, boldog véges történeteket, testresza bottat, meg tudok magamnak álmod­ni. Meg különben is. én kérem, az ötvenes években voltam gyerek — de ezt nem panasz­képpen mondom. Ezen évekről eddig sok mindent meg tud­tam már, és sok mindent még nem. Nem mondhatnám, hogy felhőtlenül teltek azok az évek, később megértettem, hogy mi­ről és miért hallgattak akkor a felnőttek, s hogy miért kellett a nyarakat egy klottgatyában, a többi évszakot pedig hamar kinyúló „mackóban" töltenem. Mindemellett azonban gyer­mekkorom boldognak volt mondható. Mostanában azonban durván belegázolnak a gyerekkorom­ba. Mégpedig többnyire azok, akik már akkor sem voltak gyermekek, noha hagyták, hogy gyerekként kezeljék őket. Nem merném azt állítani, hogy eb­béli állapotuk némelyiknél konzerválódott s most csupán gyerekes dacból, de kikiáltják azokat az éveket bűnbaknak, hogy gyereket csináltak belő­lük. Nem, ilyent nem tételez­hetek fel. Az azért elgondolkoztat, hogy Bacsó Péter új, színes filmjé­ben az ötvenes éveket olyan operettesre veszi: ez is ha­zug álomvilág, az is hazug álomvilág. Szereplői mindket­tőnek aranyos bolondok, akik időnként dalra fakadnak, s aki. két a korlátolt ármány időn­ként a sarokba szorít, ötvenes évekről lévén szó: egyszerűbb esetben kiteleoít, az önkény ön­kényesebb perceiben meg még a rács möaé is dua, A fő ked­ves bolondot, lévén az fiatal színésznő, az önkény képvise­lője (meg mindenki más) még magáévá is akarja tenni. Aki ugyan kénytelen tűrni, hogy Mőnkém ide-oda dugják, de azt nem, hogy őt. . . S ha mégis szeretne valakivel ép­nen, akkor az önkény még azt is megakadályozza ebből is láthatjuk,' milyenek is voltak azok az ötvenes évek. Hát kérem, pocsékok, meg különben is, az emberiség ne­vetve búcsúzik a múltjától. No, meg Bacsó már készített egy szatírát az ötvenes évekről, ak­kora sikerrel, hogy évekig nem játszották: annak egyik sze­replője, bizonyos Bástya elv­társ a folyamatosság kedvéért és érzékeltetéséért ebben is feltűnik. Más folytonosság nemigen található: valahogy nem tudok szívből nevetni, ha valakinek nem sikerül a nemi aktusa, ha beveri a fejét és olyant mond, amit már mindenütt lehet mon­dani, de a (sajtó) nyomdafes. ték még ellenáll a kötőszóvá avanzsált igének. S noha nem értek egyet a kitelepítésekkel, nem tudok nevetni az olyan ál­bátor poénon, amikor a kuko­ricát kikapáló, kitelepített öregúr úgy védekezik, hogy ilyen munkát nem kellett vé­geznie Auschwitzban. Mert ne­kem ez azt iuttatja eszembe, hogy talán Bacsó Péter, aki nem gyerek volt azokban az években, még őrzi azon idők reflexeit: bűnbakot konstruál. Az egész ötvenes éveket. S ettől én szomorú leszek. Engem itt gyereknek akarnak tekinteni, Bodó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents