Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-16 / 46. szám

1984. február 16., csütörtök Dunántúlt napló 3 Mezőgazdasági szakképzés Szerrtíőrmcen r Négy pécsi szerző Uj szelek egy ötvenéves iskolában Fűrészgépek hangja tör be az iskola falai közé, mialatt beszélgetünk. Fákat vágnak ki a Szentlörinci Újhelyi Imre Me­zőgazdasági Szakközépiskola udvarán, hogy helyet csinál­janak az épületbővítésnek: 6 tanterem, 2 laboratórium, egy 600 adagos konyha és ebéd­lő készül majd itt megyei erő­ből és a következő ütemben egy tornaterem. Bővülni fog az intézmény, amely 1980-ban emlékezett fennállásának 50. évfordulójára. Annak idején téli gazdasági iskolaként oktat­ták itt a modern gazdálkodás ismereteit a parasztfiataloknak, s adtak ki 1945-ig 637 „Arany­kalászos gazda" oklevelet. Lá­nyok, asszonyok részére is tar. tottak háztartási vándortanfo­lyamokat. A felszabadulás után különféle titulus alatt, de min. dig a középfokú mezőgazdasá. gi képzés feladatait látta el az iskola, amely 1985-től ismét ötéves technikumi képzést foly. tat majd az állategészségügyi szakon. Ezért a megyei tanács támogatásából biztosított tan­teremépítés, valamint az új gyakorlóbázis, amire most a legbüszkébbek a szentlőrinci iskolánál. — Azért bukott meg a je­lenlegi technikusképzési rend­szer, — mondja Litter József igazgató, maga is egykori szentlőrinci diák —, mert az üzemek nem tudták magukra vállalni a gyakorlati képzést. Ezt az iskolákban kell megva­lósítani. Az üzemek azt sem vehetik figyelembe, hogy az öt­napos munkahétre való átál­lással csökkent a gyakorlati órák száma: ők a gyakorlati­lag, elméletileg is felkészült szakembert várják. Ezért is adott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium se­gítséget az új gyakorlóbázisunk megépítéséhez, ez most a leg­modernebb az ország szakkö­zépiskoláit tekintve. Tarcsapusztán, a tangazda­ság közelében áll a gyakorló, bázis i'ii. klinkertéglós épülete, amit december óta használ az iskola. Mikor ott jártunk, a boncteremben folyt a munka, egy 40 napos, vemhes sertés- méh hevert a bádogasztalon. — Tizenkét boncasztalon tu­dunk egyszerre dolgozni, ki­sebb csoportokban — mondta el három harmadéves lány, köz. ben rendbe szedve a boncasz­talt, — és nagyszerűen lehet itt folytatni az élettani gyakorla­tokat. A másik teremben emelkedő padsorok, akár az állatorvosi egyetemen, előttük tágas tér, ahová be lehet vezetni a vizs­gálatra, elbírálásra az állatot. Mindent hófehér csempe borít. Négyszobás, 4—4 ágyas kollé­giumi rész csatlakozik e ter­mekhez meg konyha és étke­ző, hiszen itt laknak azok a ta­nulók, akik a Tarcsapusztai gazdaságban töltik a gyakor­lataikat és korán reggel meg ebéd után mennek dolgozni az istállókba. — A közelben fog felépülni az új tanistállónk, ugyancsak MÉM-támogatással — mutat­ja Litter József. — Ez évben készül el, különféle állatokat tartunk majd benne az okta­tási céloknak megfelelően. A telepen sem okozunk zavart így a jelenlétünkkel, és a vá- góhídról kapunk majd állato­kat oktatási célra, utána pedig ugyanoda kerülnek vissza. így senkit sem ér kár. A thermohydroqráffal ismerkednek a harmadéves hallgatók a tarcsapusztai gyakorlati oktatási központban. fiz Egyetemi Szemle új szama Idén ötödik évfolyamába lé­pett az Egyetemi Szemle, a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem rangos fo­lyóirata. A tavalyi utolsó szóm kissé megkésve, február első felében jut el a hazai olva­sókhoz és a külföldi csere- partnerekhez. A lap vezető helyen közli O. T. Bogomo/ov-nak az egye­tem díszdoktorának, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiája tagjának előadás-szövegét Szo­cialista közösség: A 80-as évek gazdasági stratégiája címmel. Dr. Michalik Károly és dr. Szi­geti Endre méltatja a 100 éve elhunyt Marx Károly munkás­ságát. A többi között dr. Lász­ló Imre elemzi az innováció irányításának egyes kérdéseit, s dr. Poszmik Erzsébet össze­hasonlítja a jövedelemszerzés és életmód néhány összefüg­gését. Négy pécsi szerző munkáját is olvashatjuk. Dr. Aradi Lász- lóné, a Pécsi Tudományegye­tem Közgazdaságtudományi Karának adjunktusa és dr. Far­kas Ferencné, az egyetem má­sik adjunktusa közösen publi­kált Néhány megjegyzés az azonos társadalmi folyamatok politikai, illetve tudományos megítéléséhez címmel. Mátyás László és Székely István, a Pé­csi -Tudományegyetem két mun­katársa ismerteti az ökono- metria helye és szerepe a köz­gazdaság-tudományokban mot- tójú tudományos vitát. Az Egyetemi Szemlét indu­lásától dr. Neményi István egyetemi tanár szerkeszti. P. R. Szaporodásbiológiai gyakor­latokra állatorvosok is el fog­nak járni erre a bázisra, a felnőtt-továbbképzés keretében, a regionális szerepű Szekszár­di Állattenyésztési Közös Vál­lalat szervezésében. Videobe. rendezése is van az iskolának, hiszen az egészségügyi zárlatok távol tarthatják a diákokat az üzemektől, másrészt egyes je­lenségek oktatási időben való bemutatása sem mindig időzít, hető a termelésben. A gyakor. lóbázison programokat szeret­nének felvenni, s ezeket az ok. tatásban, a szaktanácsadásban hasznosítani. A mezőgazdaság minden­napjaival igen szoros kapcso­latot tart fenn a szentlőrinci is. kola. Nemcsak azért, mert Baranyában és a környező me­gyékben dolgozó vezetők, me­zőgazdasági szakemberek jó része valaha a diákjuk volt, hanem azért is, mivel termelő­üzem és szakképzés egymásra­utaltsága jó ideje nyilvánvaló. — Évente tájékoztatjuk az üzemek vezetőit, személyzeti­seit, az üzemek pedig konkrét javaslatokkal, kérésekkel jön­nek hozzánk. Ez nagy húzóerőt jelent a diákok számára, akik nemcsak az itteni de a felső­fokú tanulmányaikhoz is ösz­töndíjat, támogatást, biztatást kapnak az üzemektől. így ma már a szakma iránti elhivatott­ságot is mérlegelni tudjuk és válogathatunk a jelentkezők között. Tavaly érettségizett 61 tanulónk közül 13 sikeresen fel­vételizett és továbbtanul. Az országos szakmai tanulmányi versenyeken 35 diákunk vett részt és négyen kerültek be a legjobb tíz közé a kétféle szakmából. Aki nem tanult to­vább, 95 százalékban ugyan­csak a mezőgazdaságban he­lyezkedett el, s így nem ve­szett kárba, amit itt tanult. Két szakot oktatnak Szentlő- rincen, hiszen megszűnt a ko­rábbi általános állattenyésztői szak csakúgy, mint másutt a növénytermesztői. Itt is jel­lemző a szakosodás. A me­zőgazdasági áruforgalmi sza­kon tavaly bocsátották ki -az első érettségizőket, az állat­egészségügyin már két évfo­lyam végzett Szentlőrincen. A megszűnt két szak kifut a, le­velezőoktatásban is, látogatott viszont a szakmunkások szak- középiskolája és a MÉM kö­zépszintű vezetők számára mű­ködtetett iskolája. Mivel őket nem nélkülözheti hosszabb idő­re a termelés, heti egy napot töltenek Szentlőrincen, ahol a megye legavatottabb szakem­bereitől hallgatnak előadást. — Sokat segít munkánkban a mezőgazdaság társadalmi rangja —, mondja végezetül Litter József. — Most már a jeles és a kitűnő eredményű tanulók is jelentkeznek hoz­zánk, hiszen minden nyitott szemmel járó ember előtt vi­lágos, hogy a magyar mező- gazdaság a világ élvonalában halad. Ezért érdeklődik mun­kánk iránt ausztriai testvérisko­lánk, s ezért jönnek hozzánk a továbbtanulás gondolatával foglalkozó fiatalok is. Gállos Orsolya Bemutató előtt a Balett ’84 Fiatal koreográfusok estje Minden színháznak, így min­den táncszínháznak is általá­ban megvan a maga arcula­ta, amit művészi törekvéseinek irányítása formál egyedivé, sa­játossá. így van ez a Pécsi Ba­lettnél is. Egy-egy évad bemu­tatójának lehet visszatérő cí­me: Balett '83. Balett '84. Ám ami mögötte van, annak min­denképpen valami újat kell ad­nia, akkor is, ha a koreográ­fiák — tehát saját koreográ­fusainak — stílusjegyei fölis- merhetőek benne. Az idei évadban merész kez­deményezés tanúi lehetünk. A Balett '84-ben fiatal koreográ­fusok először lépnek a közön­ség elé. Honnan jött ez a gon­dolat és hogyan illeszthető be­le az együttes koncepciójába? — kérdeztük a Pécsi Balett igazgatójától, Tóth Sándor tál. — A fiatal koreográfusok estje egy középtávú elképzelé­sünk része. Minden balett­együttesnek megvan a maga egy-két állandó koreográfusa, ami számukra egy bizonyos al­kotói meghatározottságot ad. Ugyanakkor az együttesnek nyitottnak is kell lennie, pél­dául vendégkoreográfusok meghívásával. Évekkel ezelőtt mi öt vendégkoreográfus-es- tet terveztünk. A sor a Keve- házi — Bán-esttel indult, a kö­vetkező évben Pavel Smok szerzői estje, tavaly pedig a Svéd-balett következett. Az idei évben fiatalok mutatkoznak be, s a sort majd valószínűleg jö­vőre a franciaest zárja majd le — mondotta. László Péter Cikkünkben o három közül két fiatal táncművészt szeret­nénk bemutatni. A harmadikról, Bertrand d'At-ról, a Bejárt Ba­lett tagjáról egy későbbi írá­sunkban szólunk. László Péter „öreg" koreog­ráfusnak számít, több ’ jeles kompozícióra tekinthet már vissza. Ezek koncertbalettek vagy könnyűzenei koreográ­fiák voltak, így táncszínházi al­kotóként, önálló művel ő is most lép először a közönség elé. Tíz éve végzett az Állami Balettintézetben. Az 1974/75-ös évadot Leningrádban, a Vaga- novaiskola tanulmányaival töl­tötte. Az Operaház tagja, 1979- től címzetes magántáncosa. Négy éve készítette el Jean Michel Jare Equinoxe c. zené­jére első koreográfiáját; jelen­tősebb alkotásai Stravinszkij Pulcinellá-jának zenéjére egy- felvonásos balett a tv-ben, s Lőrinc Katalin Beethoven Hegedűversenyére szimfonikus balett, amit a Vi­gadóban mutattak be 1983 nyarán. Rendszeresen készít ko­reográfiákat a tv-nek. Pécsi be­mutatkozásához készülő színhá­zi balettjének címe: A termé­szet titkos világa. Születéséről a következőket mondta: — Két párhuzamos gondolat inspirált. Az egyik maga a ze­ne: Stewie Wonder muzsikája; a másik egy elképzelésem: ho­gyan lehetne a drámaiságot nem drámai eszközökkel kife­jezni? ... A néző előtt vidám hangulatú, tréfás-dzsesszes táncjáték elevenedik meg — s párhuzamosan az a gondolat, hogy a természetet, olykor még a legjobb szándékkal is, szán­dékosan pusztítják ... A játék, az öröm, a mezei csokor — a virág halála. A drámaiság eb­ben a kontrasztban jelentke­zik. A táncmű paradox gondo­latra épült, de bizakodom, a közönség megérti magát a gondolatot. . . Lőrinc Katalin régi ismerő­sünk. Három éve a Pécsi Ba­lett táncművésze: jó néhány táncmű szólisztikus részeiben keltett figyelmet. Tavaly pedig a Svéd-est asszisztenseként mu­tatkozott be, s oroszlánrésze volt az est három balettjének beta­nításában. Koreográfusként most debütál. Balettjéhez bib­liai témát keresett, amelynek zenéjét a közel-keleti zenei folklórból, főleg zsidó népze­nei anyagból merítette. A tánc­műben a gondolatiság domi­nál . . . Alkotója az emberiség gyermekkorának időszakába visszanyúlva arra próbál vá­laszt keresni: hol léptük át ezt az időszakot, s hol rontottuk el oly mértékben a kapcsolatain­kat, hogy ennyire ne tudjunk szót érteni egymással — miként ez tapasztalható . . . A február 18-i premieren há­rom fiatal koreográfus lép elénk első színházi táncművé­vel. Bizakodunk, ezzel nem­csak a Pécsi Balett hagyomá­nyait folytatják — a közönség is új színekkel, élményekkel gazdagodik általa. A Művészeti Szakközépiskola zenetagozatos tanulói egy-két havonként növendékhangversenyt tartanak az iskola Erkel termében. A képen Kerekes László III. osztályos tanuló Vi­valdi G-dúr fagottversenyét adja elő. Fotó: Tóth László llpipl^iiipiil • • Össze­függések Ugye, ócska egy cím, közhe­lyes és olcsó, hisz mi nem függ össze? Vannak-e dolgok földön és égen, amik közt a szorgos elme, ha akar, nem talál vala­miféle kapcsolatot, logikusát vagy erőszakoltat, frappánsat vagy kínosan frappírozottat? Amennyire meg tudom ítélni, James Burke „rendhagyó gon­dolatai a változásról" valós összefüggések során jutnak el, mondjuk, a háromszögvitorla felfedezésétől a magdeburgi félgömbökön át az atombom­báig. Az összefüggések címet viselő sorozat második, vasár­nap esti darabja éppoly lenyű­göző s emlékezetesen könnyed volt, mint az első. Műfaját — nincs jobb szavam rá — film­esszének mondanám. Nagyvo­nalú, olykor egészen frivol tár­sítások, könnyed csevegés, ér­zékletes (képi!) megjelenítés — szóval, mindenképp érdemes figyelni a hátralévő hét folyta­tásra. Mint valami atomkori peripatetikus, sétálva oktató bölcs, James Bürke Alexandriá- tál Skóciáig, Regensburgtól Törökországig „sétálgat" a né­zővel, beszél, mutogat és tűnő­dik. Nem nyilatkoztat ki sem­mit, megosztja gondolatait. Azt hiszem, a délelőtti mellett lé­tezik a Szabadság téren egy másik, esti „Iskolatelevízió" is, egy ismeretterjesztő sorozatok­ból, filmekből, stúdióbeszélge­tésekből álló tanterv, tanmenet és „hatöri k h asz a k a d " - n e v el é si célok nélküli „iskola". Leg­alább olyan jó, mint a hiva­talos. Vagyis ebből a felnőtt tan­intézetből, hála isten, többnyi­re hiányzik a görcsös didaxis. Többnyire — írom —, mert el­lenpéldából is akad elég és ez utóbbiak meglehetősen kirí - vóak. Mint a Családi kör csü­törtök esti penzuma. Ha egy játékfilmből, tévéjátékból süt és süvít a „nevelő célzat", az ember legföljebb megriad, vál­lat von, mindenesetre megálla­pítja, hogy rossz volt a produk­ció, nem volt „mű" a szó esz­tétikai, tévé-művészeti értelmé­ben. De ha tanmesét tanmese­ként nem akar, műalkotásként restell eladni a televízió és köztesként megteremti az illusztráció szerencsétlen for­máját: az előre látható kudarc. Ilyen volt az Elfelejtett kazetták című műsor. (Csak közbevető- leg, szinte kötözködésként: egy kazetta volt „elfelejtve", dobo­za alapján azt is orsós magnó­szalagnak néztem.) Kozák And­rás és Dra.hota Andrea fáradt rutinnal kínlódik háromnegyed órán át, hogy filmbéli gyere­keikkel együtt újra és újra el­ragozzák a sosem hallott nagy igazságot: a mai családok tag­jai keveset beszélgetnek egy­mással. A néző ezt két perc alatt fölfogja, egyebet nem kap, így csöndesen unatkozik, vagy átkapcsol jégkorongra. Ezt tenné Kozák András is, mert igencsak vergődik ez a család. A színész ábrázolna, ugye, színészileg, de valójában nincs mit, mert a mű — alig titkolt — indukciós anyag egy unalmas szülői értekezlet szá­mára. Másik lehetősége, hogy fölmondja a szöveget, ehhez meg túlságosan feldúsított a soványka közlendő, a nemes pátoszt mégse lehet csak úgy elmorogni főműsorban. Mi ma­rad hát, az elemi rutin, a sokat sejtető nézés, a hangos sóhaj, a panel-hangsúlyok, mindaz, amivel a vasúti menetrend is eladható vagy legalábbis an­nak vélt, a képernyőn. Marad a gyakori kísérlet; szentesíti-e a legjobb cél a silány eszkö­zöket, a szájbarágóst, az egy­szerűsítést, tesz-e csodát a szí­nész a megíratlan szöveggel, a kicsontozott konfliktusokkal? Aligha. W. E. Parti Nagy Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents