Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-12 / 11. szám

1984. január 12 . csütörtök Patentos farmer és ördögsapka nt napló__________________________________ __ 3 C ukorbetegek klubja Pécsett Fontos, hogy megtanulják, mi a betegségük lényege Körülbelül három éve műkö­dik Pécsett cukorbetegek klub­ja. Rendhagyó klub ez (sokan nem is neveznék így). A kétha­vonkénti összejöveteleken a be­tegek instrukciókat kapnak be­tegségükkel, annak gyógyításá­val kapcsolatos tennivalókról. A cukorbetegség az, amelynél a betegnek az orvossal szorosan együtt kell működnie, pontosan- be kell tartania a diétára vo­natkozó szabályokat. Sokuknak meg kell tanulniok önmaguk­nak injekciót beadni, vagyis meg kell tanulni együtt élni a betegségükkel. * A statisztikák szerint sajnos a cukorbetegek szórna egyre növekszik, s nemcsak azért, mert tökéletesebbek a rendel­lenességet megállapító eljárá­sok és így olyanok is fennakad­nak a rostán, akiknek a baja régebben felderítetlen maradt, hanem valóságosan is egyre több a beteg. Hazánkban mint­egy 200 000 beteget tartanak számon. A cukorbetegség (orvosi ne­vén diabétes mellitus) tulaj­donképpen a szervezet szén­hidrát anyagcseréjének a za­vara. Ez az anyagcserezavar abban nyilvánul meg, hogy a beteg vérében a cukorkoncent­ráció megnő, a vizeletéből is cukor mutatható ki, és ha nem gyógyítják, szövődményekhez, súlyosabb esetben halálhoz ve­zethet. Okát még pontosan nem tisztázták, de mindenkép­pen a hasnyálmirigyben ter­melődő inzulin nevű, a szénhid­rát anyagcsere szabályozásá­ban szerepet játszó hormon hiánya húzódik meg a háttér­ben. A hiány lehet teljes, amikor a hasnyálmirigyben egyáltalán nem termelődik inzulin, vagy a kívánatosnál jóval kevesebb képződik belőle, de az is elő­fordul, hogy van ugyan inzulin a szervezetben, de a hasnyál­mirigy betegsége, vagy az inzu­lint közömbösitő anyagok jelen­léte, vagy a szervezet megvál­tozott reakciója miatt nem meg­felelő a hatása. Ha a cukor­bajt idejében felismerik és gyó­gyítják, a szövődmények kivéd- hetők. A kétféle típusú cukor- betegséget kétféleképpen kell gyógyítani. Amíg az első cso­portba tartozókat csak rend­szeres inzulinadagolással lehet életben tartani, addig a másik csoportban elég az inzulinter­melést fokozó tabletták szedé­se. A gyógyszeres kezelésen kí­vül a cukorbetegek gyógyításá­nak az alapja a diéta. A be­tegeknek nem mindegy, hogy mikor és mit esznek!. Hámori Lipótéknál a férj be­teg, idestova hét éve. Akkor derült ki, amikor a jogosítvá­nyát ment meghosszabbítani. Az ő betegségének kezeléséhez elég a tabletta meg a diéta. A diabéteszesek összejövetelei­re rendszeresen elkíséri a fe­lesége. — A klub? Az egy nagyszerű dolog — lelkendezik a feleség. — Én mindegyikre elmegyek a férjemmel, hiszen én főzök, ne­kem is ismerni kell, mit lehet és mit nem. Csodálom az orvo­sok lelkiismeretességét, aho­gyan ezt csinálják. Azelőtt mi erről a betegségről semmit nem tudtunk. Azt sem, hogy mit kezdjünk vele. A klubtagoknak pontosan elmondják a tenniva­lókat. Tavaly például diabeti­kus ételek kóstolóját rendezték meg, a recepteket megkaptuk, sőt otthonra is csomagoltak az ennivalókból. Mi csak köszöne­tét tudunk mondani érte. Hi­szen a diabetikus készételek választéka rendkívül szeqényes, ritkán kapni és drága. Nekünk például innen Meszesről na­ponta be kell utazni a Konzum Áruházba a diétás zsemléért, de sajnos sokszor nincs, mint most karácsony előtt sem. Dr. Hoffmann Ottóék — ahol a feleség a beteg — is erre panaszkodnak. A diétás készítményeket nem lehet kap­ni, a választék nem kielégítő és bizony drága. * Rendkívül nagy jelentősége van a cukorbetegek klubjának, amelyet három évvel ezelőtt szervezett a 400 ágyas klinika belgyógyászatán dr. Rúzsa Csaba adjunktus. — Rájöttünk, hogy sokkal hatásosabb a cukorbetegekkel való foglalkozás, ha ez ugyan­olyan betegséggel és problé­mákkal küszködök közösségé­ben történik — mondja dr. Rúzsa Csaba. — Először is el­mondjuk nekik, mi a betegsé­gük lényege. Megértetjük ve­lük, hogy az orvosi kezelés és az étkezés rendjének szigorú Háromnapos tudományos ta­nácskozás kezdődött szerdán az; Akadémia szegedi Biológiai Központjában. Az eszmecserén az intézmény munkatársai szá­molnak be a legutóbbi tudomá­nyos kutatásaik eredményeiről. Ez a fórum lehetőséget ad a fiatal kutatóknak tudományos munkásságuk megismertetésére és megvitatására is. Az elhang­zó 43 előadás közül 21-et fia­tal tudósok tartanak. A tanácskozás első napján sok fontos elvi megállapodás mellett egy értékes gyakorlati hasznosítású kérdésről is szó esett. Nevezetesen arról, hogy betartása szoros összefüggés­ben van. Hiszen a cukorbete­geknek az inzulin adagolásán, vagy a tabletták szedésén kí­vül szigorú diétát kell tartani és nemcsak az a fontos, -hogy mit, hanem az is, hogy mikor eszik. — Azt is elmondjuk, hogy ha elhanyagolják saját keze­lésüket, vagy akár az étkezés szigorú menetrendjét nem tart­ják be, annak milyen követ­kezményei lehetnek. Megta­nulják, hogy az esetleges rosz- szullét első tüneteinek jelent­kezésekor mit tegyenek. A fog­lalkozásokon mindig jelen van diétás-nővér is, aki tanácsot ad az ételek elkészítéséhez. Ezeken a közös összejövetele­ken az emberek feloldódnak. Saját tapasztalataikról beszá­molnak, tanácsot adnak egy­másnak, ilyenkor nagy recept­csereberélés folyik egymás kö­zött. Senkinek nem erőltettük az összejöveteleken való rész­vételt, mégis a létszám egyre nő, most már 60—70-en is el­jönnek. Ismeretségek, barát­ságok kötődnek és ez psziché­sen feltétlen sokat segít. * A 400 ágyas klinika cukor­betegekkel foglalkozó orvos­csoportja azonban nem elég­szik meg ennyivel. Kapcsola­tot kerestek és tartanak a ke­reskedelemmel, vitatkoznak és kérnek, hogy a diétás ételek­hez szükséges alapanyagot szerezzék be. Mert hiába mondják meg, mit kellene en­ni, ha éppen azt sehol sem lehet kapni. Éttermek vezetői­vel tárgyalnak és próbálják rávenni őket, hogy a menüben legyen olyan is, amit cukorbe­tegek is ehetnek. Mint ahogy dr. Rúzsa Csaba is mondta, ez nem az orvos feladata len­ne, de mivel senki nem csinál­ja, senki nem törődik a diétá­sán étkezőkkel, magukra vál­lalták ezt a feladatot is. Hi­szen a cukorbetegeket épp eléggé sújtja a betegség té­nyén kívül az is, hogy az ő ét­kezésük 30—40 százalékkal drágább az egészségesen élőknél. Sarok Zsuzsa az intézmény Biokémiai Intéze­tében ,,munkára fogtak” bizo­nyos baktériumokat. Az intézet nukleinsav-kutatásokkal foglal­kozó csoportja génsebészeti technikával olyan baktérium, törzset hozott létre, amely tar­talmazza az emberi proinzulin gént. Ennek a „beültetett” gén- "nek a hatására a baktérium egy olyan fehérjét termel, amelyből ismert kémiái, illetve biokémiai átalakítás után em­beri inzulin állítható elő. Ez az eredmény a génsebészet első gyakorlati hasznot ígérő hazai alkalmazására, ad lehetőséget. mm Öltözködünk, vagy divatozunk? Gyűrött, sportos, katonás — a butikból Hol vásárol egy nő, ha „jól akar kinézni”? Indiai ruhát ál­lami boltban, régiséget a vá­sárban, a legújabbmódit pe­dig többnyire butikban. Bár a konfekció ma már jobban igyekszik követhetővé és elérhetővé tennj a legfris­sebb divatot, nem nehéz külön­választani a butikban vásárolt „cucctól". * A magánkereskedők száma egyre nő, olyannyira, hogy las­san már szakosodniuk kell. Sajnos, még mindig található Pécsett olyan áruda, ahol a divat silány anyagokból ké­szült utánzata kapható — nem is olcsó áron. De a sokféleség­ben nem egy olyat is találunk, amelynek legtöbb darabja szinkronban van a világdivat­tal. — Nem nálunk találják ki a divatot, mi is Olaszországból hozzuk az ötleteket — hallom az egyik legfelkapottabb pécsi butik eladójától. — De meg­éri, mert egyre több embernek fontos, hogy divatosan öltöz­ködjék. A legegységesebb stílusú, ezt évek óta megtartó üzlet. Extra­vagáns környezet — Pécs min­den bizonnyal legesztétikusabb kirakatával. Természetes anya­gok, fakó színek, lezser vona­lak, gyűrt kelmék —, leginkább az avantgarde-népi és a mun­karuhastílus elemeit alkalmaz, va. A rafinálton egyszerű sza­bás a romantikus stílusból át­vett csipkebetétek és fodrok ellenére is a topisság látszatát kelti. Mégsem csupán a leg­fiatalabb korosztály keresi. Sok a visszajáró vevő, ez azt mu­tatja, elégedettek. — Miért szerettek idejárni? — kérdezem két diáklánytól. — Mert ez a legjobb, nem?... — kérdeznek vissza. Lehet. * De azért benéznek egy másik butikba is. Ennek a helyiségét a tanács igen körültekintően adta bérbe, de az aggodalom fölöslegesnek bizonyult. Központi helyen, ná­lunk fényűzőnek számító, óriási — a teljes választékot bemu­tató kirakattal, exkluzív belső térrel. Egy év alatt kedveitté vált és cseppet sem rontja a belvárosi utcaképet. A tulajdonosnő elégedetlen: — Jártunk Párizsban is, Becs­ben is, nem kell szégyenkez­nünk, de mi szebbet szerettünk volna! Ám a vásárlási kultúra sajnos . . . Előfordult már, hogy egyszerűen letépték a ruháról a díszt, de még elnézést sem kértek . .. Pedig, az üzlet elég tágas, kényelmes, próbalehetőség van. Finoman, ízlésesen öltözött, a választék legszebb darabjait viseli. Szereti vásárlóit, szívesen ad Tanácsot, ha véleményét ké­rik, őszinte, senkit sem próbál meg rábeszélni neki nem illő holmira. — Sajnos, most nem elegáns a divat — mondja. — A slá­ger a popper, a gyűrött, a sportos, a katonás. És a nad­rág, nadrág, nadrág mindenek- felett. Patentos farmerből nem győzünk eleget rendelni. Szók nyadivat szinte egyáltalán nincs De tavaszra talán ideér a szűk szoknya! — mondja remény­kedve. Álma: egy butik —csők férfiaknak! * Az apró gyermekruhabutik — az első a városban — már a szakosodás eredménye. Szintén egy éve nyílt — előzőleg 1975- től a családi kötődéből átala­kulva nőj ruhákat, kiegészítőket is árult és a konszolidáltabb ízlésű, de az egyéni öltözködést kedvelő nők kedvelt vásárló­helye volt. — A sláger nálam is a nad_ rág, részben mert siralmas a választék konfekcióban, amely állítólag méretében sem felel meg a mai, nyurgább test­alkatú apróságoknak. Tetőtől talpig, 2—12 éves korig fel­öltözhetnek itt, és ha némely darab drágább is a konfekció­nál, megéri. A mai anyukák szeretik di­vatosan öltöztetni gyermekeiket, szívesen gyűjtik össze a szüle­tés-, vagy névnapokra kapott forintokat. Hiszen itt minden darab finom puha kelméből készült, eqyedi kidolgozású, mi több — bűbájos. És ráadásul hasonlít a felnőttek divatjára! Steppelt mellények és kabát­kák, tűzött, meleg dupla falú nadrágok szövetből, divatos ingek, parányi alkalmi ruhák a nosztalgikus-romantikus stílus jegyében. A gyönyörű kötött darabok — pulcsik. sapkák, kosztümök — között újdonság az ördögsapka, amely 3—4 éveseknek készült praktikus őszi modell. Van farmerszoknya és -feliratos póló — no és egy kedves eladó, akivel mindent meg lehet beszélni, * Nem mindagy, szívesen vise- lünk-e egy-egy holmit. Csak abban az öltözékben érezzük jól magunkat, amelyik kényel­mes. és egyéniségünknek is megfelel. Az összhang azonban nem feltétlenül a pénztárcán­kon, vagy a divat feltétel nél­küli követésén múlik. De min­denképpen befolyásolja közér­zetünket, sőt önbizalmunknak is eqyik alapja. Nem mindegy tehát, hogy a kínálkozó lehető ségek között hogyan döntünk. Gyöngy Judit Csellengők A példakép: Senki — — Ki volt Hamlet? . — Filmszínész — mondta N. F., a 16 éves kertvárosi gyerek és szemébe fésült, sű­rű haja alól sandán nézett rám. Na, igen . . . Talán ha Nyila, sit kérdezem, vagy Bo De- rek-et. De ki tudja?! Végül is mindenkinek megvan a maga világa, s ami nem eb­be tartozik az nem normális. N. F. világa? — Vasárnap délután há­romkor keltem . . . — Háromkor? Délután? — Ja! Hajnalban, fél négy­kor feküdtem. Szombaton reg­gel 8-kor találkoztunk Tatus. sál, kilenckor nyitott a játék­terem, ott voltunk záróráig. Tatus? T. J. ugyancsak a Kertvárosban lakik, ugyan­csak 16 éves. Haverja N. F.- nek. Négy általánost végzett, segédmunkás a sörgyárban. — A sört, azt igen szere­tem. — Na és a játékterem? — Engem ez érdekel. Az AMIDAR. Ha bedobok egy ti. zest, elindul a gép. Fölfele majom, lefele ló .. . Ha nem esznek meg, akik kergetnek, akkor nyerek egy életet, több életet, milyen ügyes vagyok. Ha minden kijön, vég nélkül játszhatok. — Mennyi volt az a leg­nagyobb összeg, amit egy nap bedobtál ebbe a masi­nába? — Hatszáz forint. Hatvan menet. — Akkor nem lehetsz va­lami nagyon ügyes. Mire ta­nít ez a játék? — Reflexek .. . Meg hogy életben kell maradni. — Mit szóltak otthon, hogy éjszaka nem vagytok az ágy­ban, hogy csavarogtok? — Mit szóltak volna? — mondja N. F. — Azt hazud­tam, hogy apámnál aludtam. — Egyszer anyám megkér­dezte: hát te meg hol vol­tál? — néz rám nyílt tekintet­tel Tatus. — Mondtam: egy havernál. — Ennyi elég volt? — Elég hát! Ez a két gyerek — ha vég­zett a játékteremben, s ez rendszerint zárórakor volt —, elindult a sötét kertvárosi éj­szakában. Kocsikat törtek fel, pénzt kerestek, egy pecse­nyesütős bódéját háromszor nyomták fel, jól bevacsoráz­tak, ami italt találtak, elvit­ték. megitták. Ha nagyon fáz­tak, bementek egy lépcsőház­ba de csak tízemeletesbe, mert ott minél feljebb me­gyünk, annál melegebb van. Két hónap alatt hatvan gép­kocsifeltörés, betörés, lopás. — Egyszer kérdezte anyám : honnan vannak a magnóka­zetták. Mondtam neki, köl­csönkaptam. Találtunk egy kocsiban bilincset is. — Hol van? — Odaadtam az apám­nak . . . — És ő? — Megnyugtattam, úgy ta­láltam . .. Mindkét gyerek az édes­anyjánál él apa nélkül. Mindegyiknek van testvére, Tatus lánytestvére — meséli a srác — öt évvel ezelőtt együtt járt N. F.-el. — De hisz akkor N. F. 11, a testvéred 10 éves volt... — Hát mit csináljak? Sze­rették egymást. . . Megkérem Tatust, írja a jegyzetfüzetembe: „Csütörtök este lél tízkor mentem haza." Gonddal forgatja a tollat, de fél órát téved. Tíz órakor . . . —írja. — Nem valami jó a me­móriád. — Micsodám nem jó? — Memóriád. Nem tudod, mi az? — De, de! Ha valaki gyor­san ír az a memória. Kérdezem még N. F.-t: hal­lott-e Grenadáról? Hát Ma- tuska Szilveszterről? Tudja-e, ki a városi rendőrkapitány? Homlokára csap: — Tudom ám, mire uta­zik? Hogy ezt meg azt nem ismerem, bezzeg a rendőrka­pitány . . . — Tényleg erre utaztam. — Ezek engem nem érde­kelnek. Az sem, hogy a kert­városiak azt mondják, azok közé a csibészek közé tarto­zom, akik miatt nem lehet nyugodtan aludni, ilyenekkel nem foglalkozom. Tatus később rám néz: — Én tudom ki volt Ma- tuska. Valamilyen művész. Tatus elégedett. Tisztelettel beszél. Az igényekről esik szó. Megmagyaráztatja magának: mi pz az igényesség. Azt mondja: — Lenne rajtam tisztább ruha, de hát itt nem lehet át. öltözni. N. F. utoljára nyáron olva­sott, a Nagy indián könyvet. Tatus nyáron volt moziban, azóta sem. Azt mondja, sze­retne filmszínész lenni. — Mit láttál a kertmozi­ban? — Na, olyan szeretnék len­ni, mint az a fickó. Menő fej . . . — Mi volt a film címe? — A nevem: Senki. Mészáros Attila Inzulint termelő baktériumok

Next

/
Thumbnails
Contents