Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-10 / 9. szám

1984. január 10., kedd Dunántúlt napló 3 Ötuen fiú a szállón Az Építőipari Vállalat központi telepének lakatosüzemében dolgozik Hefner József (jobbról) mun­katársával a hajlító gépnél. Élet a BÉV ifjúsági otthonában Jobb sorsot érdemelne az utánpótlás Ellátás- és mozgás­kívánságok A Baranya megyei Építőipari Vállalat Pécs, Szántó Kovács János utcai szállójának első lépcsőházában a második eme­leten 17 éve működik az ifjú­sági otthon. Ide azok a 14—18 év közötti állami gondozott fiúk kerülnek, akik a BÉV-nél vál­laltak munkát. A portán tiltó felirat: „Ide­geneknek tilos bemenni!” A nevelőtanár jön le értem. — Erre tessék! — invitál kí­sérőm, Hang Lajos. — Ez a nevelői szoba, az igazgatói iro­da. A gazdasági, az utógondo­zó és minden egyéb ügyinté­zés is itt történik. Hosszú, keskeny folyosóra nyílik minden helyiség. A neve­lői szoba utón még nyolc má­sik. Mindnek azonos a beren­dezése: öl hossza bbitható ágy, asztal, székekkel, egy tv, be­épített szekrény. A folyosó vé­gén a zuhanyozók, mosdók és W. C.-k, valamint tároló. A szobákkal szemben szekrények — azoknak a holmiját rejtik, akik kiszorultak a beépített szekrényekből. Közéjük ékelőd­ve három, fehér abrosszal le­terített asztal, kilenc székkel — dohányzásra, étkezésre kijelölt hely. A szabad falrészeket ok­levelek borítják — a fiúk min­den KISZ-megmozdulásban részt vesznek és eredményeket érnek el. — Milyen a házirend? — Sokan reggel hatra jár­nak dolgozni. Azokat a nevelő egyenként ébreszti fél ötkor, ötkor reggeli, fél hatig el­mennek. Akik hétre járnak, azoknak háromnegyed hatkor van ébresztő. Amint elmennek valamennyien, lejár az ügyele­tes nevelő munkaideje is hét órakor. Délelőtt takarítás. Délután háromtól folyamato­san érkeznek vissza a gyerekek. Addigra már újra itt az ügye­letes tanár is. Fél hattól há­romnegyed hétig lehet vacso­rázni. Kimenő hétköznap kilen­cig, szombat-vasárnap fél tízig. — És ha elkésik valaki? — Egy-két hétig folyosót ta­karít. De hát sokszor kimagya­rázzák magukat: „Lánnyal vol­tam, neki tovább tartott a ki­menője. Hogy jöttem volna előbb?!...” A rendtartás ide­vonatkozó részei még mindig elég merevek, hisz a 16—18 éves fiatalokat már a szülők is tovább elengedik. Legalább a szombati nap maradhatnának tovább. De nem lehet, hiába kérik. — Vasárnap és munkaszü­neti napokon hogyan alakul az időbeosztásuk? — Minden vasárnap hétkor tartjuk az ébresztőt, mert nyolc­kor van a reggeli. Aztán a rendrakás és a .heti szennyes ruhák leadása. Van, aki félti a holmiját és inkább'maga mos, de ez a kevesebb. Itt mindent úgy kapnak az államtól a gye­rekek: fogkefét, szappant stb. kéthetente, és ruhát évente kétszer — áprilisban és októ­berben. A 3200 forint mellé még 3000 forintot költhetnek alkalmanként a saját pénzük­ből is. — Ezek a fiatalok dolgoz­nak, mit csinálnak a fizeté­sükkel? — Mi kezeljük a pénzüket. A fizetésük 60 százalékát taka­rékba tesszük nekik, a fennma­radót megkapják zsebpénznek. Általában hetente kétszer ve­hetik ezt igénybe, úgy, hogy egész hónapra egyenletesen jusson. De ha valamit vásárol­ni akarnak, több pénzt is kér­hetnek egyszerre. Akiknek hoz­zátartozójuk van, azok elutaz­nak hétvégeken. Az asztalok egyikénél kár­tyacsata zajlik. Gyevnór István betöltötte a 18. évet. Egy eme­lettel feljebb lakik, de az itt töltött évek és a barátok visz- szahúzzák. Csendes, szótlan fiú. — Miért jobb most? — kér­dez vissza. Hát, több a szabad­időm, nem , kell visszajönnöm akkor, mikor mondják. Más ez. De a pénzt már nem tudom úgy félrerakni, többet költők. Hogy mire gyűjtök? Nem tu­dom, majd veszek valamit... Hafner József annál többet beszél. Néha morzsolgatja a jobb fülében lévő fülbevalót, néha a tetoválásait nézegeti. — Hát ezek mire kellettek? — Most már semmire. A fül­bevaló divat, a tetoválást már eltüntettem volna, ha. lehetne. Tíz hónap múlva leszek 18 éves, akkor kikerülök innen. Már 29 000 forintot gyűjtöttem. Egy motort szeretnék venni, A majdani lagzimra is kell a pénz, mert anyám mondta, hogy ők nem adnak semmit A lakatosüzemben dolgozom már két éve. Azóta jócskán emelték a fizetésemet is, szeretek ott dolgozni. Most beiratkoztam egy hegesztőiskolába, emiatt abbahagytam a sportolást. Ej­tőernyőztem és karatéztam. A vágyam pedig, hogy jogosít­ványt szerezzek. Rémes Lajos februárban lesz 18 éves. Utána én is feljebb költözöm egy emelettel. Az én álmom is egy csudamotor — már van rá negyvenezrem. — Fiúk, mit szeretnétek, amit meg lehetne valósítani? — Hát, kaját. Mindhárman egyszerre ma­gyarázzák: kevés és rossz is az étel. A reggeli mindig ugyan­az: tea, szalámi, kockasajt. — Legalább néha-néha len­ne egy tojásrántotta szalonná­val! __ sóhajt fel Hafner Jó­zsef. — Kaptok tízórait is az ott­hontól. '— A közeli Szuperma rkett csomagolja. A zsemle és a sza­lámi nem friss, mert egy-két nappal előbb ideküldik. Miért nem tudná a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat a reggeli­vel együtt ezt is adni? És bor- zasztóak d hideg vacsorák, már konzervmérgezésünk van. A kimenőről szállingóznak vissza a fiúk. Többen megáll­nak egy-egy szóra. — Arról még nem is beszél­tek, hogy jó lenne egy klub­szoba — jegyzi meg egyikük. — Pedig szívesen kártyáznánk ott, mert ha kimegyünk az elő­térbe lerakott asztalokhoz, hát jönnek a többi munkások is. Mi pedig egyedül szeretnénk lenni. — Nem tudunk hol sportolni — teszi hozzá a másik. Van a Ho Sih-Minh park és egy ping­pongasztal. Ezzel kész. Nyáron focizhatunk. De most jön a tél. — Aztán szívesen hallgat­nánk zenét is, de mit? — veszi át a szót újra Hafner József. Volt a szobákban nyolc rádió, mindegyik elromlott. Nyertünk KISZ-munkával egy magnót — tönkrement, javíthatatlan. Ma­radnak a lemezek. Néhány el­tűnt, a többi meg ... Mi is rock-zenét szeretnénk, mint a fiatalok általában. Valamennyien ugyanazt sé­relmezik: étkezés, kimenő, spor­tolás és zene. Nagy ágyat, nem gyerekheverőt, melyről le­lóg a magasabbak lába. Egy családiasabb otthont, ahol megtűrik a falra aggatott ké­peket és a virágokat. Ádám Erika Zobák-bánya Faipari üzem a csökkent munkaképességű dolgozóknak Raklap, szerszámnyelek, bútoripari kiegészítők Várják a komlói rehabilitált bányászokat A Mecseki Szénbányák mun­kaügyi osztályán közel kétezer név mellett szerepel: megválto­zott munkaképességű, vagyis rehabilitált. Csakhogy ezen megállapítást sokan sokféleképpen értelme­zik. Ma már általánosan elfo­gadott, hogy a rehabilitáció csak akkor fejeződhet be, ha a sérült otthonában, a munkahe­lyén, a szőkébb és tágasabb közösségen belül emberhez méltóan képes élni. A felnőtt korú sérültek több­sége ragaszkodik korábbi vál­lalatához, üzeméhez, munka­társaihoz —■ állapította meg az a bizottság, amelyik immár évek óta vizsgálja a megváltozott munkaképességű dolgozók helyzetét a Mecseki Szénbá­nyáknál. A közvetlen kapcso­lat, a segítőkész üzemi légkör jelentős támogatást adhat. A kérdés úgy fogalmazódott meg, mi történjék a sok száz megváltozott munkaképességű felnőttel, törődjenek bele a 25, vagy 40 évesek abba, hogy le­százalékolják őket? A szakmai rehabilitáció pályamódosítást tehet szükségessé. Annál is in­kább, mivel a legtöbben meg­határozott munkaterületen tel. jes értékű, vagy az egészsége­sekkel megközelítően azonos értékű munkát képesek végez­ni. De elengedheti-e ezen em­berek kezét a vállalat, az üzem, és a szűkös portás, fürdős, szerszámkiadó, éjjeliőr munka­helyeken kívül ne biztosítson más, értékalkotó munkahelyet vállalaton és üzemen belül azoknak, akik nem vállalnak új munkakört idegen környezet­ben? A Mecseki Szénbányák két üzemében — vagy fél évtized­del ezelőtt — voltak már kísér­letek a rehabilitáltak foglal­koztatására, ám Vasas-bánya és a pécsújhegyi Szénelőkészí­tő Özem kezdeményezése csak néhány bányából kikerült dolgozónak tudott megoldást biztosítani. A megváltozott munkaképességűek száma azonban az elmúlt öt év alatt növekedett, ami továbbra is várható. Ezért is vállalkozott egy újabb kezdeményezésre Zobák-Bányaüzem vezetősége, amikor a régi palatörő épüle­tének felújításával, átalakításá­val és megfelelő gépekkel tör­ténő felszerelésével, akar több száz dolgozónak is megfelelő faipari üzem létrehozását ter­vezte. A terv a megvalósítás állapotában van. Az első tervek még láda- gyártásra készültek, ám a kí­vánt gépek beszerzési nehéz­ségei miatt kénytelenek voltak módosítani a profilon. Ma — a vállalat üzemeiben felhasz­nálható faipari termékeken kí­vül — biztosítottnak látszik a piac 10—12 000 raklapra, szer­számnyelek, valamint bútoripari kiegészítő termékek gyártására. Az alapanyag biztosított az Anyagellátó özem részéről, míg a szállítást a vállalat Gép­kocsi üzeme oldhatja meg. Zobák-Bányaüzem biztosítja a szociális ellátást mind az ét­Fűrészelő gépek a készülő üzemben wmm Vállalkozás és a kisipar Minden mozgásban, forrás­ban van manapság a kisiparo­sok és a kisipar körül — ezt a szakmák művelőiről alkotott, nemegyszer igen szélsőséges vé­lemények éppúgy tanúsítják, mint a tevékenységet „határok közt" tartó, sőt olykor egyene. sen guzsbakötő szabályozók, jogszabályok. Mert amennyire örvendetes, hogy például a jö­vedelemadózásban épp a na­pokban született ösztönző célú és hatású rendeletmódosítás, annyira elszomorító, hogy még mindig túl sok a gát. az aka­dály a jó kisipari munka: a hiánypótló szolgáltatás a koo­peráció, az exportra termelés előtt. Az említett módosításnak például feltétlenül üdvözlendő vonása, hogy a korábbinál lé­nyegesen nagyobb termelési ér­tékhez köt o korábbinál kisebb adókulcsot, azaz kevesebb adót kell majd fizetni, lényegesen több termelés után. Jó az is, 'hogy a jövőben az illetékesek oz adóbevallást — várhatóan — egyértelműen elfogadják majd, nem kell — a szó szoros értelmében — rettegnie a kis­iparosoknak a becslés (!) alap­jón kivetett nemegyszer önké­nyes emeléstől. Ám ezzel, sajnos, el is mond. tűk mindazt, ami a kisipar to­vábbi kibontakozását újólag segítheti ü- mert néhány olyan változás is várható, ami kevés­bé nyit kevésbé old a kötött­ségeken, mint kellene. A kon­tárkodás büntetése például semmivel se súlyosabb, mint ha valaki — kisiparos — oz indo­koltnál kevesebb jövedelmet vall be. Kérdés, megéri-e így ipart fenntartani, terhekkel költségekkel számolni, s többek közt például a megnőtt SZTK­járulékot fizetni? Visszaszorul, nak csökkennek a különböző „mentességek” is: nem kap ezentúl adókedvezményt a kez­dő, a szolgáltató és a falun dolgozó kisiparos; igaz viszont, hogy kiemelt kedvezmény jár a nyugdíjasnak, a csökkent mun. keképességűnek és azoknak, akik exportra termelnek illet­ve importhelyettesítő cikket, ter­méket állíatnak elő.' Szó se róla, sok olyan lehe­tőség is okad, aminek felveté­sével nyitott kapukat dönget­nénk. A rokonszakmákban törté­nő működést például a jogsza­bályok kemény feltételekhez kö­tik, de tény az is, hogy kisipa­rosaink nem nagyon tolonganak a szakvizsgákon, gyors átképző tanfolyamokon. Vagy itt van például a Baranyában <is kép­ződő műszaki fejlesztési alap, am; arra lenne hivatott, hogy kisiparosaink műszaki fejleszté­sét, eszköz-beruházásait segít­se.. Alig kell, alig veszik igénybe. Miért? A passzivitás ritkán ki. mondott, de egyértelmű oka a bizalmatlanság: „Most fejlesz­tek, ez több év alatttérül meg, de van-e értelme hosszú távra invesztálni, beruházni?!" Ez pedig onnyit jelent: nem elég egy-egy jogszabályt m°- dosítani, megváltoztatni, hanem általánosan és széles körűen kellene megnézni végre a kis­ipar egész feltételrendszerét, azt, hol, hányféle gát fék van a kisipar előtt. Ez a hatásrend­szer ugyanis létező, objektív va­lami; ilyenként a maga teljes­ségében készíti, kényszeríti passzivitásra azókat, akiknek a vállalkozó szellemétől, kezde­ményező készségétől ötletessé­gétől oly sokat — és joggal! — remélhetne a népgazdaság. Varga J. keztetésben, mind a fürdők és öltözők megnyitásával. December közepére elkészült az épület átalakítása, beépí­tésre került három szalag- és egy lengőfűrész. Januárban egy körfűrész, egy marógép és egy gyalugép várható. Vagyis az in­dulásnál mintegy 100 embert egy műszakban foglalkoztató — ebből 10 faipari szakmunkás — üzem már 1984 első negyed­évében megkezdheti termelését. Az üzem alkalmas lesz két-, vagy megfelelő létszám jelent­kezése esetén akár három­műszakos termelésre. A Mecseki Szénbányák Zobá- kon működő faipari üzemébe várnak minden komlói bányá­ból kikerült dolgozót. De lehe­tőség van arra is, hogy a sérü­lést szenvedett betegek gyó­gyulási időszakuk utolsó fázi­sában is látogathassák az üze­met, megtanulhassák a fameg­munkálás alapvető fogásait. Kapu László Könnyítés l és mkmdáiyozá* ...............I............................................................................................................................................................................:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents