Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-08 / 7. szám
Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárna Mi lesz a héten? Bulgáriai napló (7.) Irodalom h r C Január 9-től 13-ig, naponta 14-től 17 óráig Pályaválasztási hét lesz a Nevelési Központ- ! ban. 9-én, hétfőn 18 órakor kez- s dődik az IH Rock klubja, ahol koncertfilmet vetítenek, és új lemezeket mutatnak be. 13-án, pénteken 16 órakor nyílik a Művészek Nyugat- Berlinből c. kiállítás a Pécsi Galériában. 13-án 17 órától amatőr rockbemutatót rendeznek a Nevelési Központ aulájában. 13-án 19 órakor Vivaldi- hangverseny kezdődik az IH- ban, a budapesti Zeneművészeti Főiskola vonószenekaráénak előadásában. : A francia kastélytulajdonosok r • UJ [pénzforrásai Alig 200 évvel a francia forradalom után demokratikusnak tűnő jó ötlet terjed el a francia kastélytulajdonosok körében. Azoknak az angol arisztokratáknak a példájára, akik szükségből erényt csináltak és megnyitották a kastélyaikat a látogatók előtt, most mind több francia kastálytulajdonos engedi meg a közönségnek, hogy otthona termeit megszemlélje. A „turista polgárt" körüludvarolják, és szokásos kastélyvezetést, vagy hang- és fényjátékokat nyújtanak számára. Az utca embere ezen kívül például eltöltheti szabadságát a dél-franciaországi couizai középkori kastélyban, vagy a Conde-kastélyban. — de Sade márki családjának kastélyában — s Champagne-ban tarthatja meg esküvőjét. A thoiry-i kastélyban, Párizstól 40 kilométerre nyugatra a kastélytulajdonosok teával is kínálják az érdeklődő turistákat. A 3600 nyilvántartott kastély közül 1400-at nyitottak meg a látogatók előtt. A kastélyok kétharmada magántulajdonban van, a többi az államé vagy községeké. A kastélytulajdonosnak kétségkívül anyagi előnye származik abból, ha beengedi kastélyába a látogatókat. Egy nyilvántartott, és a látogatók számára megnyitott kastély helyreállítási költségeinek 93 százalékát az állam viseli. A kizárólag magánhasználatban lévő kastélyok helyreállítási költségének csak 50 százalékát vállalja az állam. A Franciaországból származó Bedford hercegnő tájékoztatása szerint — a hercegnő Londontól északra lévő kastélya évente 2 millió látogatót vonz — a legfontosabb a kastély megnyitásának hatósági engedélyezése. A hercegnő gyakorlati tanácsa a francia kastélytulajdonosoknak: „A látogatók, mielőtt még megállapítják, mi a látnivaló a kastélyban, megkérdezik, hogy kaphatnak-e egy csésze teát.” A hercegnő elismerte, hogy a franciák talán szívesebben isznak egy pohár bort. Mindenképpen lényeges azonban;, hogy a kastélynak saját kávézója legyen. Sokkal nehezebb probléma az, hogy sok francia nem érdeklődik történelmi öröksége iránt. Egy burgundiai kastélytulajdonos panaszkodva jelentette ki: „Sajnos, látogatóink között sokkal több a külföldi, mint a francia." (A Volksstimme-ből) A Sipkán át Tarnovóból nem könnyű eljutni a Fekete-tenger partjára, Burgaszba. Az út mindössze kétszázötven kilométer, de mi tizenkét óra alatt, négy részletben, négy járművön tettük meg. Kora reggel indultunk autóbusszal Tarnovóból. Az utazás első szakasza Gab- rovóig tartott. „Gabrovó mindenesetre a legnagyobb és a legjelentősebb a hegyi városok közül, mert rajta keresztül vezet a legnevezetesebb út' a Sipkahágóhoz. A város körül sok gyár van, amelyekben durva posztót (sajakot), zsinórokat, bőrt és fonalat stb. gyártanak. Egészen városias. Itt nyitották meg az első bolgár iskolát, ma pedig már gimnáziuma is van” — írta róla 1917-ben Isirkoff professzor. Nekünk az autóbusz-átszállásig csak annyi időnk van, hogy vásárolunk néhány üveg gabrovói pálinkát. Különös emberek lehetnek a gabrovóiak. Minden pálinkásüveg nyakában egy kis füzetecske van, és a füzetecskében rajzok és viccek. Gabrovo a bolgár humor történetében körülbelül olyan, mint az oroszoknál a „Jereváni rádió". Idemásolok egy régi gabrovói történetet abból a füzetből, amelyik az én pálinkásüvegemet díszítette. „Egy iszákos gabrovói paraszt ünnepnapon, méterrel a kezében a kocsma ajtaja elé állt, és méricskélni kezdte széltében-hosszá ban. A járókelők bámulják, hogy mit csinál. — Megbolondult... — mondogatják. Egyikük odamegy hozzá, megkérdezi: — Mi a csudát méricskélsz itt? Ez is csak olyan ajtó, mint a többi. A paraszt ügyet sem vet a kérdezőre, így füstölög magában: — Egy méter széles, két méter magas . .. Mégis fura egy ajtó. Volt nékem földem, lovam, ökröm. Mind ezen az ajtón ment be. Az istállóm is, a házam is. Most, hogy semmim sincs többé, és egy leva sincs a zsebemben, én magam nem tudok bejutni rajta." Gabrovo után irány a Sipka! Előbb a Jantra felső folyásának völgyében halad az autóbusz, aztán megcélozza az 1326 méter magas Sztoletov csúcs tetején álló emlékművet. De amíg fölérünk, hetvenhét kanyart teszünk. A lomberdőt fenyők váltják föl, a levegő egyre ritkább, a dobhártyánk pattogzik. Szédítő kanyarokat ír le az autóbusz. Az ilyen utakra mondják, hogy aki elöl ül, az éles kanyarokban megfoghatja az autóbusz végét. Történelmi nevezetességű helyen járunk. A felszaba- dítási harcok idején, 1878-ban itt zajlott az egyik legvéresebb csata a bolgárok, az őket támogató orosz csapatok és a törökök között. Gyalog jöttek föl a katonák, állatok húzták a szekereket, az ágyúkat. Aki ma megáll az emlékmű tövében, a festői tájban gyönyörködik. Azok, akiknek tettét, hősi halálát az emlékmű hirdeti, aligha festői tájat láttak itt. ' A Balkán hegység déli lejtője még meredekebb, mint az északi. Áldjuk a véletlent, hogy Gabrovo felől keltünk át a Sipka-szoroson, és nem fordítva. Olyan hirtelen érkezünk meg a hegy lábánál elterülő völgykatlanba, mintha repülőgéppel szállnánk le. Kazanlak a Rózsák völgye „fővárosa". Az utat kétfelől rózsaligetek kísérik. De most május van, még nem illatoznak a rózsák. — Ki tudja, fognak-e? — mondja kísérőnk. — Láttátok a szófiai piacon a sok paradicsompalántát? Ott kókadoztak, mert senki sem merte megvenni őket. Még csak május van, de már óriási a szárazság. Vannak területek az országban, ahol ki kellett szántani a gabonát, és újra vetették. Bulgáriában a fö csapadék hó alakjában, télen- érkezik. Amikor kora tavasszal a hegyek ormán elolvad a hó, megtelnek a hatalmas víztárolók és a vízlépcsők, amelyek nemcsak elektromosságot adnak, hanem ezekből történik a mezőgazdaságilag művelt földek öntözése is. Ha nem esik télen hó, mint az idén, üresek a víztárolók, szomjaznak a földek, tikkadnak a rózsabokrok, a kerti vetemények. A nyári esők, ha lesznek is, már nem sokat segítenek. Nézzük a széltől porzó földeket, a ’ száraz göröngyöket. Mi lesz, ha megérkeznek a turisták? Mennyibe kerül majd júliusban az uborka, a paprika, a paradicsom, a gyümölcs? Kazanlakban lekéstük a szófia—burgaszi vonatot, de a térkép elárulja, hogy van Szófiából egy másik, az előbbivel csaknem párhuzamos vasútvonal, mely Sztara Zagorán halad keresztül: ott hátha sikerül elérni a vonatot, mely a tenger felé megy. Gyerünk hát Sztara Zagorába, autóbusszal, mindössze harminc kilométer. Az ilyen kalandos utazás nemcsak arra jc^ hogy földrajzi, mezőgazdasági, közlekedési, időjárási ismereteket szerezzen az utas, hanem arra is, hogy idegen emberekkel megismerkedjék. A kazanlaki autóbusz-pályaudvaron egy kedves fiatalasz- szony mutatja meg, hogy hon- nét indul a Sztara Zagora-i járat. — Egyébként én is oda utazom ... — mondja. A kocsiban aztán fény derül arra is, hogy lánykorában ejtőernyős volt, és a sportegyesületben ismerkedett meg o férjével. — Ő most is katona, de én már nem ugróm — mondja nevetve. — Két kisgyerekünk van ... — A táskájába nyúl, és megmutatja a fényképüket. Szomszédja, egy magas, karcsú lány is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Én meg kosarazok — mondja. — Most is mérkőzésre utazom . . . Ha a Sztara Zagora-i autóbuszon szerzett ismeretek alapján kellene statisztikát készíteni, talán azt mondanám, hogy Bulgáriában minden nő sportol. Ez persze túlzás. De a két véletlen találkozás arra azért elegendő, hogy lássam: itt a nőkben nagyobb a sportolási -kedv, a testedzés iránti vonzalom, mint nálunk. És ha nem így volna? A beszélgetés arra is jó volt, hogy rövidebbé tette az utat. És szerencsét is hozott. Sztara Zagorában sikerült elcsípnünk a burgaszi gyorsot. Leszálltunk a vasútállomásnál, az autóbusz továbbment a belváros felé. A fiatal- asszony és a kosaras lány még akkor is integetett, amikor a kocsi a tér sarkánál bekanyarodott. Tüskés Tibor A származás nyomában Az amerikai mormonok vallási kötelességüknek tekintik a származás felderítését. Csaknem fél évszázaddal ezelőtt láttak hozzá, hogy mikrofilmre vegyék a múlt dokumentumait: anyakönyveket, keresztelési és házassági nyilvántartásokat, adóhivatali okiratokat, sorozá- si listákat stb. Hetvenkét munkacsoportjuk járja állandóan a világot, hogy lefényképezzen minden ilyen dokumentumot. Az amerikai bevándorlás szempontjából legfontosabb országokban a meglevő források kilencvenöt százalékát már mikrofilmre vették. Az összegyűjtött anyagot egy Salt Lake City közelében fekvő barlang- rendszerben, 200 méter vastag gránitréteg alatt tárolják. Hat óriási, boltozatos helyiség áll itt rendelkezésükre; a mormonok 1965-ben robbantották ki a Szikláshegység kőzetéből. A tárnákban kilenc szinten több mint egymillió filmtekercs található, mindegyik harminc méter hosszú. Az archívum tartalma kb. ötmillió, egyenként háromszáz oldalas könyvnek felel meg. Az adatok jóval több mint egymilliárd emberre vonatkoznak, és az állomány évente negyvenezer tekerccsel gyarapodik. Ha eddig valaki fel akarta kutatni homályos származását, kénytelen volt évekig levelezni levéltárakkal és falusi lelkészekkel, poros könyvtárakban böngészni. Mint. hogy a dokumentumok most mikrofilmre kerültek, illetve kerülnek, és központi helyen hozzáférhetők, elég megadni, milyen helységre és korra vonatkozik a kutató kérdése; a választ jóformán órákon belül a kezéhez kapja. Salt Laké Cityben félmillió ember veszi évente igénybe ezt a lehetőséget — díjtalanul. Az érdeklődők hatvan százalékának sikerült 1650- ig visszavezetni származásfáját. Képünkön az atombiztos barlangrendszernek a sziklába vájt, gondosan és biztonságosan őrzött bejáratait láthatjuk. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadványai között az utóbbi hat—nyolc esztendőben jelentős mértékben megnö- ve'kedett a prózai lemezek száma. Ez alighanem annak az örvendetes közönségigénynek köszönhető, amely már kezdetben is megmutatkozott az eleinte szórványosan megjelenő prózai felvételek iránt, s amely később egyre fokozódott. A kereslet növekedését jól tükrözik Tóth Attilának, a vállalat osztályvezetőjének erre vonatkozó szavai: —i Kiadványaink között, mint ismeretes. a Hungaroton-márkanévvel jelzettek komolyzenei és irodalmi felvételeket tartalmaznak. Az utóbbiak nagyobb része vers, elsősorban a magyar költés szét legjelesebb alkotóinak műveiből készült válogatás, másrészt dráma, drámarészlet, mese, illetve irodalmi igényű prózai lemez. Hangsúlyozni szeretném, hogy irodalmi, vagyis művész,; igényű kiadványokról van itt szó, tehát nem sorolom ezek közé a kevésbé igényes próza-fel- vételéket. (Ezért használom szívesebben az irodalmi lemezek kifejezést a prózai felvételék helyett). Ha tehát a Hungaro- ton-kiadványokat tekintjük, érdemes felfigyelni az utóbb; időben- eladott példányszámok gyors változására. öt-hat esztendővel ezelőtt ugyanis az eladott irodalmi lemezek száma még megközelítően a tizedrésze volt az összes eladott Hungoroton-felvételnek. Tavaly ez a: arány már egyharmad részre növekedett 1983-ban pedig már a közönség álta megvásárolt lemezek felét az irodaim kiadványok képezték. A kereslet tehát a: elmúlt öt-hat esztendő alatt nem vár1 mértékben megnövekedett. — Hány ilyen kiadvány jelenik mec évente? — Megközelítően tíz irodalmi és nyolc tíz meselemez. De megjelennek mé< egyéb, szintén ebbe a kategóriába tar tozó, úgynevezett körművelődési kiadvá nyok is, például nyelvleckék, valamin olyan érdekességek, mint az egyik nem rég megjelent lemezünk, amelyen a ré gi rnagya,- gőzmozdonyok hangját rögzí Híres er gyerme Anatole France, a világhírű író kisfiú korában egyszer ezzel a kérdéssel fordult édesanyjához? — Mama, az embert megbüntetik az igazságért? — Nem, gyerme kém. Az igazságért senkit sem büntetnek meg — válaszolta az édesanyja. — Hát akkor n érj büntetet^ mi engem a tanító amikor megmon tam, hogy nem k szítettem el ü hí feladatot? ír Óraközi szün ben a gyereI nagyban tárgy ták, ki mikor szil tett. A héteszti dős Anatole Frat A savas e százéves Az erdők pusztulása, amely a német feni és tölgyállomány nagy részét érinti, nem vez bető vissza csupán egyes okokra, mint péld< a túl sok kéndioxidra vagy ózonra, hanem cs több tényező kölcsönhatására. Ezt az álláspi tot képviselték a tudósok a Német Mérnöl* Egyesülete által szervezett és Lindauban tart Savas csapadék című nemzetközi kollokvium* A Göttingeni Egyetem professzora, *Bernh< Ulrich a kísérletei alapján arra követkéz! hogy a savas csapadék következtében az ei ökoszisztémájának stabilitása szenved csorh Véleménye szerint az esővel, . harmattal, köd' és száraz lerakodással az erdőbe kerülő sai a talajon keresztül fejtik ki végzetes hatásu A bolgár rózsaolaj lepárlására szolgáló házi készülék
