Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-07 / 6. szám
JELENKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT KERESZTÚRI DEZSŐ versei 1 NÁDAS PETEK. Két egyznätbä viUnnó ritka lepke {eibes/xlés) S FODOR ANDRÁS versei 13 KAI.ÁSZ MARTON; Teli bárány (r^K-ny, IV.) 15 UTASSY JÓZSEF vám 34 ‘ HERCEG ÁRPÁD verse 25 RÓZSA ENDRE verse 26 ESTERHÁZY PETER, (a lélek mérnöke) IV. 27 ZELEI MIKLÓS verse 31 CSAJKA GABOR CYPRIAN versei 33 TÜSKÉS TIBOR; Simeon tűnődése (Csorba CfAxó vtTí' ikőteietölí 36 CSORBA GYŐZŐ verse H NEMÉTH LAJOS- A képkénné véssél ..nyelve" 43 LÁNCZ SÁNDOR; Képx&müve*xetí krónika 4# BODRI FERENC. Móvésaetí könyvszemle 53 TARJÁN TAMÁS; Rosszul érzőn angyalok (iiloHeoéí) 37 • SxocU'ló</<tíi figyelj A NEMZEDÉKI KÉRDÉS A HAZAI IFJUSAGKUTATASOK TÜKRÉBEN (Gumó Fertntxel bfi+élfci Huszár Tibor) 63 IÖÖ4 JANUÁR A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számában többek között Csorba Győző, Fodor András, Keresztury Dezső, Rózsa Endre és Utassy József verseit, továbbá Esterházy Péter, Kalász Márton és Nádas Péter prózai írásait olvashatjuk. A művészeti közlemények sorában Németh Lajos képzőművészeti tanulmánya, Lácz Sándor kiállítási beszámolója, Bodri Ferenc művészeti könyvszemléje, valamint Tarján Tamás filmlevele kapott helyet. A Szociológiai figyelő c. új sorozatban Gazsó Ferenc és Huszár Tibor rádió-beszélgetés szövegét közli a folyóirat a nemzedéki kérdésről. A kritikai rovatban Csorba Győző új verseskötetéről Tüskés Tibor, Dobai Péter, Esterházy Péter és Sándor Iván regényeiről Csordás Gábor, Balassa Péter és Béládi Miklós, Bereményi Géza és Spi- ró György drámaköteteiről pedig Pályi András és Bécsy Tamás ír. A legkisebb mozdulat megtörhette volna e nyugalmat, nem volt hát kedvem kinyitni a szemem, olyasmihez ragasz, kodtam, ami végleges lett bennünk akkor közös melegünkben, s mintha azt se akartam volna, hogy lássa pillantásomon, mennyire féléit az elkövetkezőktől, jó volt így, a félelem legyen az enyém! annyit éreztem a testemből, amennyit teste a testemnek adhatott: a csupasz bőr nyirkos felületén a felgyürődött ruha selymében a csupasz bőr nyirkos felületét, ez á combon, nyakából a hónalj föláramló, csúszósán fullasztó szagával a saját leheletem szagát elkeveredni, a csípő kemény élét, mely talán az én csípőm kemény éle, a csont keménye, karjának tömött súlyától a vállamat és a hátamat, mikor nagyon lassú mozdulattal elvonta, ám a váll es a hát még így is érezte, mert valamiként még a súly távolodása is benné maradt a húsban és a csontban, s mikor a fejét is felemelte egy kicsit, hogy a nyakamon jobbon szemügyre vehesse annak a harapásnak a nyomát,, akkor annak is örültem, hogy az ember úgy is néznj tud, hogy ne kelljen közben lelepleznie a saját szemét, az alig megemelt szemoillákon át; ő csak a szemhéjak rebbenését, a pillák rezdülését láthatja, nem gondolhatja, hogy ennyire félek, holott még el se kezdtük, de én csaknem . teljesen tisztán és élesen látom, amint a nyakamat nézi, becsaphatom, hosszan figyelte ott, kimeresztett ujjúval óvatosan megérin tette a helyet, ajka elnyílt, közeledett, megcsókolta, ahol még fájt egy kicsit. Mintha a nyakamon csókolta volna meg Szidónia száját. így feküdtünk, arca a vállamon s vállán az arcom, sokáig nagyon sokáig némán és mozdulatlanul, legalábbis így emlékszem ma vissza erre. Talán hunyt szemmel. Am ha kinyitottam is a szemem, nem láthattam mást, mint a felgyürődött ágytakaró min. tóit és a haját; hajának csiklandós gyűrűi a számon. És ha szeme nyitva volt is, mást nem láthatott, mint a mennyezet üres síkján a délután hangtalanul moccanó zöld árnyait. Lehetséges, hogy valamennyi időre elaludtam, tán ő is aludt. Aztán oly halk hangon, hogy inkább csak leheletének löké. sei bői érezte a fülem, mintha azt mondta volna, el kéne már kezdeni. El kéne kezdeni, mondtam én is, vagy qondoltam mondani, de egyikünk se moccant Habár nem volt immár semmi akadálya, hiszen ki sejthet, te, hogy mi magunk jelentjük a legnagyobb akadályt. Mert ilyenkor délután Szidónia mindig eltűnt, szomszédolt, találkára ment, lopta magának az időt, s míg aztán egyszer el nem árulta a szülőknek Maja délutáni kalandjait, biztos lehetett benne, hogy nem derül fény külön kis kimenőire; ám nem csupán fedezték egymást ilyenténképpen, hanem kölcsönösen be is avatták egy. mást az élményeikbe, megosztották egymás között a lopott órák eseményeit, akárha barátnők lennének s nem lenne hét évnyi korkülönbség közöttük; egyszer akaratlanul, s a nem remélt szerencsétől elakadt lélegzettel kihallgattam őket, Szidónia lebontott hajjal a függőágyban hintáztatta magát, mesélt, Maja pedig e me. sében alámerülve ült a fűben és néha szórakozottan meglökte őt. Amit pedig el kellett volna kezdeni, amit el akartunk kezdeni, a kutatás, s amit aztán a kényszerességtől'reszketve el is kezdtünk, olyan súlyos és sö. tét titok volt, amiről bfztosan soha senkinek nem beszélt, meggyőződésem, hogy azóta se, mint ahogyan én se beszéltem róla soha, senkinek, s legyen e fehér papír az első bizalmasom! még egymással se volt merszunk beszélni róla, csupán utaltunk rá, említettük, célzásokon tettunk rá, néma történés maradt, s bizonyos értelemben zsaroltuk egymást az. zal, hogy van egy ilyen szörnyű és megoszthatatlan titkunk, ami bármely lehetséges szerelemnél végzetesebben fűz bennünket össze. És hogy mi ez a folt, itt a nyakamon, kérdezte ama lehe. letnyi suttogással. Ez a piros. Hirtelenjében nem tudtam, miről beszél, arra gondoltam, hogy csak húzni akarja az időt, ne kelljen elkezdeni, másrészről viszont erre az időhúzásra is szükségem volt. Mi lenne, semmi, beleharapott a nyakamba, és nem kellett mondanom, hogy ki, tudta, s most különösen jól esett, hogy a harapás nyoma ottmaradt és ő ezt észreveszi. A függőágy az almafák árnyékából lustán a fényre lendült. Nem felejtettem el azt a délutánt se. És ott a nyakamon, mintha belémzuhant és elaludt volna a szája, így maradtunk. S amint a függőágy föllendült a fénybe és a kifeszülő két kötél megrándította a fákat, a hangja felerősödött; ziz. zen az almafák lombkoronája, nyekkentek az ágak, majd visszalendülve az árnyékba, ismét halkabban beszélt, ami nem csupán különös, szinte lihegő ritmust kölcsönzött elbe. szélésének, de bizonyos mondatrészeket teljesen értelmetlenül kiemelt, míg más mondat, részek és szavak a suttogásig halkultak és alig voltak fölfoghatok, hintázott a hangja az éretlen almák minduntalan megremegtek; egy gömbformára nyírott bukszus mögött álltam a zsírosán mélyzöld levelecskék melegen tömör illatában, valami kalaúzról beszélt, és ugyanakkor ez a ritmus, hangjának ezen önkéntelen halkulósa, erősödése, mintha közvetlen kapcsolatban állt volna Majával, mert mintegy azonnal jelezve az elbeszélés hatását, ő hol erősebben, hol gyengédebben lökte meg és ezáltal hol siettette, hol lassította a mesét, olykor dühödt erővel, röpüljön! aztán épp csak pöccintve rajta mindenesetre kiszámíthatatlanul, a ka- laúz pedig alacsony volt, dül- ledt szemű, ilyen nagy, barna szemek, véreres, és a homloka teljesen pattanásos, „de akkorák, mint az ujjam!” — mesélte Szidónia, „milyen vörösek, púposak" —• ami Maját sikításszerű kis nevetésre ingerelte és rögtön jó nagyot lökött, holott Szidónia elbeszélé. seinek érzelmi tónusában éppen az volt a sajátos, hogy mindenről részvétlenül beszélt, azon ember derűs mosolyával, kinek a részletek nagyon fontosak ugyan, ám soha nem talál egyetlen olyarr mozzanatot se közöttük, mely kiemelt jelentőségű, netán perdöntő lehetne, a részletek önmagukban és önmaguknak fontosak; a hu- szonhármas villamoson utazott, az utolsó kocsiba szállt, ott szeret utazni, mert „az úgy rángat”, és majdnem üres volt az egész vil.lamos, persze az árnyékos oldalra ült és az a fehér blúz volt rajta, aminek a kerek gallérja világoskék farkasfoggal van beszegve, amit Maja is szeret, mert olyan jól rásimul a derékra és a fe_ hér rakott aljban, otthon csak ünnepeken szabadott viselnie, húsvétkor, gyorsan piszkolódik, ha leül, akkor zsebkendőt tesz maqa alá és elég nehéz vasalni a rakásokat, a kocsiban nagyon meleg volt és ez a ka- laúz, arra is gondolt, hogy cigány lehet, a cigányoknak van ilyen kigúvadt szemük, egy ilyen tekerővei minden, de minden ablakot letekert, lassan ment neki, mert a tekerő mindig kiugrott a helyéről, aztán leült' vele szembe, igaz, jó messzire, a napos oldalon, a tekerőt meg betette a táskájába és őt nézte, ám ő úgy csinált, mintha ezt egyáltalán nem venné észre, hanem le kéne hunynia a szemét, a szél az arcába csap, és főleg azt szereti, mikor rohan a villamos és kanyarba ér, ilyenkor fél egyszer a kereszanyjának a húgával fölültek a hullámvasútra és ő ott azt hitte, hogy rögtön meg fog már halni, és egy másik ember is utazott ebben a kocsiban és nézte, hoqy ez a legény nézi őt, de néha el is felejtette az egészet, mert tényleg kinézett az ablakon vagy tényleg behunyta a szemét és egészen másra gondolt, ám mégse szállt le, hanem utazott tovább,- mert közben a kalauz mindig közelebb ült hozzá, persze megnéz, te a kalauz kezét is, nem volt karikagyűrű az ujján, bár nem nagyon tetszett neki, a fekete haja tetszett, meg a karján is a fekete szőr, olyan kicsit piszkos ember, csak kíváncsi volt rá, mi fok történni, meg meri-e őt szólítani, ha ez a másik ember is állandóan figyeli őket * S midőn a függőágy már csaknem leállt, épp ringott egy kicsit. Maja két kézzel ragadta meg és lökte el magától, kegyetlenség és mohóság volt e mozdulatban, majdhogy go. noszság, ám nem Szidónia ellenében, hanem vele, aki a fényre fölrepülve ugyanazon gonoszságtól eltelt hangon szólalt meg újra, jó hangosan. Hogy akkor, visszafele, persze mindenfélét összebeszélt neki a kalauz ám ő egyetlen szóval se válaszolt, hanem csak hallgatta, nézett bele a gu- vadt szemébe, és hirtelen mindig fölállt, átült egy másik ülésre és jó sokáig játszotta ezt vele, a kalauz ment utána, nem figyelt, beszélt, ment utána, mert sokáig nem szállt föl senki és azt mesélte, hogy ő is vidéki, szálláson lakik és szerette volna tudni a nevét, ő persze nem mondta meg, és hogy az első pillantásra beleszeretett és mindig ilyen lányt keresett magának és ne féljen tőle, és rögtön nagyon őszintén el fogja azt is mondani, hogy ő most egy hete szabadult, másfél évet ült, azóta nem is volt nővel, de hallgassa meg, mert ő teljesen ártatlan, zabigyerek, és az anyjának volt egy barátja, nagyon részeges, mihaszna ember, akit az anyja elküldött, hogy ne jöjjön többet, és van ettől az embertől az édesanyjának egy másik gyereke, az ő kishúga, ő mindennél, az életénél is jobban szereti ezt a kishúgát, az édesanyja nagyon beteg asszony, szívbeteg szegény, neki kellett nevelnie a kishúgát, aranyos szőke kislány és az ember mégis mindig jött, ha nem volt pénze vagy nem volt hol aludnia, az ajtót rúgta, az ablakot többször betörte rájuk, ha meg engedtek neki, akkor megverte az édesanyját és lekurváz- ta és ha ő mégis beleavatkozott, akkor megverte őt is, egy ilyen nagy, barom ember, és akkor egy estén ők már megfürdették és letették a kicsit és ő éppen mosogatta el az edényeket, de véletlenül kinn hagyott az asztalon egy kést, nem volt nagy kés, csak éles, ő szokta élezni otthon a késeket és akkor megint jött és kezdődött elölről, nem gedték be, csakhogy a szomszédok is ordítottak, hogy elég legyen már ebből, ezért az édesanyja mégis ajtót nyitott, és ahogy az ember jön befelé, az édesanyja meg hátrált elfe. le az asztalig és ahogy belekapaszkodik, ott a kés! felkapta és beleszúrta ebbe a szar emberbe, és akkor, hogy a kis- húaának ne kelljen anya nélkül maradnia, ő magára vállalta a bűnt, de a tárgyaláson mégis kiderült, hogy mégse ő, mert az ajtó nyitva volt és látták a szomszédok és ő így kapott másfél évet bűnrészességért és hamis vallomásért, és kéri, ne szálljon le úgy, hegy a címét meg ne mondaná vagy ne beszélnének meg találkozót, mert nem tudná elveszíteni és úgyis állandóan a szép arcára kellene gondolnia. * Hogy akkor, ha éppen találkozni akar vele, szombaton délután menjen öl ezzel a villamossal a Boráros térig, üljön föl ott a hatosra, de hogy ő szombaton szolgálatban van, hát cserélje él! a hatossal jöjjön ki a Moszkva térig szálljon át az ötvenhatosra, aztán a fogaskerekűnél megint leszáll és följön az Adonis útig, azon az utcán induljon el, mikor az első ház kőkerítése véget ér, egy ösvényt fog találni, az erdőbe visz nem lehet eltéveszteni, van három magas fenyő, és csak jöjjön nyugodtan az er. dobén, míg egy nagy tisztásra fel nem ér és ő ott fogja várni őt. . KERESZTURY DEZSŐ Még körültekinthetünk A két kaszás kár nélkül elhaladt; a bilincs nyolcas jár a kert alatt Rám hűség-kapcsot sokan hagytatok; kik jöttök, csak emléket hagytatok. Lehetnék mártír, hős manipulálton: tudom, azért élek, mert félreálltam. Félreálltam? Csupán elcsöndesedtem, figyelve, szorgos munkával kezemben. Nem az elmúlt: az eljátszott időt, ha kérdik, bánom mindenekelőtt. Ez már a hosszú ősz előszobája, törött sugár hullong a kertre, házra. Múlt és jövő közt szinte nincs határ, aggfű s érett gyümölcs illata száll. Jó lenne teljes termést gyűjteni, de maradjon még kint is valami, hogy pihenve tél s jég alatt kijusson csirája, hajtása tavaszra, itthon. UTASSY JÓZSEF Úti dal Mindenütt kék az ég szürke az út a portól két lábon jár a svéd ugyanannyin a mongol Mindenütt kék az ég szürke az út a portól Ne kongjon a fazék erre csak erre gondol a finn a dán az észt Szófia Párizs London NÁDAS PÉTER Két egymásba villanó ritka lepke — részlet —
