Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-07 / 6. szám
tavalyi mélypont után A nagy nekirugaszkodás éve ■■■■■■■■mi " ......————B Interjú Mérei Emillel, a Mecseki Szénbányák vei érigazgatójával M agyarországon csupán a Mecsekben bányásznak kokszolható feketeszenet, és ez megkülönböztetett helyet biztosít a Mecseki Szénbányáknak. A vállalat a hazai széntermelés 12, hőmennyiségre átszámítva az országos össz- mennyiségének 17 százalékát adja. Minden negyedik ember, akit Baranya iparában foglalkoztatnak a szénbányáknál van munkaviszonyban. — A vállalat most fennállásának egyik legkritikusabb évét zárta. Miért? — kérdeztük Mérei Emilt, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatóját. — A vállalat 1983. évi tevékenységének a kérdésben megfogalmazott minősítésével egyetértek. A korábbi évek 3 millió tonna feletti éves termelési szintjétől is, éves tervünktől is jelentősen elmaradtunk. Termelésünk 2,82 millió tonna körül alakult. Legutóbb 1960- ban volt ennyi. A különbség az, hogy akkor 16 041 fizikai dolgozót és 2433 alkalmazottat foglalkoztattak a pécsi és a komlói trösztnél együttvéve, s a teljesítménymutató műszakonként 0,76 tonna volt. 1983- ban pedig 11 200 fizikai dolgozót és 2050 alkalmazottat foglalkoztatott vállalatunk, s a teljesítménymutató fölötte volt az 1,27 t műszak értéknek. A kitermelő iparágak — köztük a szénbányászat —, világszerte merev termelési struktúrát mutatnak, a külső tényezők ingadozásaihoz képtelenek alkalmazkodni. Ez a bányászat objektív sajátossága. Az ásványvagyon kitermelésével párhuzamosan annak ütemével arányos befektetésekre, beruházásokra van szükség ahhoz, hogy a mélyebben fekvő telepek hozzáférhetők legyenek. A termelésarányos beruházási igény 30 évenként ugrásszerűen megnő, mert akkor a teljes termelési struktúra megújulását követeli a fejlődés, de a termelés szinten tartásának igé. nye is, mivel a korábbi eszköz- rendszer egyrészt elhasználódott és alkalmatlan a kitermelés nagyobb mélységben való folytatásához. Ezen 30 éves ciklus határpontjai a mecseki medencében 1860, 1890, 1920, 1950 és 1980 körül sűrűsödnek. Az egymást követő ciklusok első tíz évében jelentősen nagyobb ráfordításokra van szükség. — Mik az előző és a most induló ciklus jellegzetességei, milyen külső és belső feltételek hatottak ebben az időben? — Az 1950 körül indult ciklus kibontakozását az 1966-ban elfogadott energiapolitika jelentősen megzavarta. A szénhidrogén-felhasználás arányának gyors növeléséhez szükséges beruházások miatt a szén- .bányászat a szinten tartáshoz is kevés fejlesztési keretet kapott. Ezt tetézte a bányászoknak korábban juttatott bérezési, szociális, ellátási preferenciák lemorzsolódása, a hazai bányászat visszafejlődését, perspektí- vátlanságát szuggeráló propaganda. A beruházási források korlátozása, a szinten tartás szükségleteihez mért hiány odavezetett, hogy a vállalat 1969—71 között felélte tartalékait, kényszerpályára került, termelése évi 200—300 000 tonnával csökkent, a bányászlétszám ennél nagyobb ütemben fogyatkozott. A vállalat ezt a „megrázkódtatást" máig sem heverte ki. 1975 után a kormány a világgazdaság változásaihoz igazodva, módosította az energiapolitikát, ismét nagyobb arányban kíván támaszkodni a hazai szénvagyon kitermelésére. Az ezzel egyidőben hozott intézkedések — a lakásépítési program, a katonai szolgálat alóli részleges felmentés, a bérpreferenciák — eredményeként sikerült a létszámcsökkenés ütemét a korábbi 5 év átlagának felére csökkenteni. Az V. ötéves tervben rendelkezésünkre álló beruházási források módot adtak arra, hogy a termelés további visszaesésének elkerüléséhez szükséges bányaépítési, feltárási munkákat elvégezzük, elhasználódott eszközállományunk egy részét pótoljuk, a fejlődéshez nélkülözhetetlen belső tartalékok felhalmozását újra megkezdjük. Ezen időszakban azonban az is egyértelműen megmutatkozott, hogy a hosszabb távú fejlődésnek, a termelési szint növelésének alapvető feltétele a termelési struktúra egészének megújítása, ezen belül a kitermelési folyamatok gépesítése. A mecseki szénbányászat fejlesztésére — a liász-prog- ram megvalósítására — hozotl állami tervbizottsági döntés végrehajtása 1982-ben megkezdődött. Külső kényszerek miatt azonban a tervezett termelésfelfutáshoz szükséges beruházások megkezdése két ével késett, ütemezésük már a programban is jelentősen torzult, mivel az egészében 23 milliárd forintot igénylő beruházásból a VI. ötéves terv időszakában csupán 4 milliárd látszott biztosíthatónak. S ebből is csupán 977 millió realizálódik az első két évben. Több mint felét tervezésre, előkészítésre kellett fordítani. Így ez rövid távon nem növeli sem termelési kapacitásunkat, sem pedig tartalékainkat. A vállalat kritikus helyzetéhez vezető folyamat meghatározó tényezői tehát külső eredetűek. — Akárcsak az ország több bányavállalata, a Mecseki Szénbányák is munkaerőgondokkal küzd. Milyen helyzetet teremtett a löld alatti munkások nagy számú hiánya és mit kívánnak tenni a hiányzó munkáskezek pótlására? — Az elmúlt évben kialakult helyzet, amelyet a termelés visszaesésével, a gazdálkodás eredményességének elbizonytalanodásával jellemezhetünk, közvetlen összefüggésben van a föld alatti létszámhiánnyal, a munkaerőpótlás ellehetetlenülésével. Ez a mecseki szénbányászat fő gondja. Az adott helyzetből csakis az intenzív fejlődés kibontakoztatásával lehet kivezető utat találni. Ehhez pedig egyidejűleg lenne szükség bérpreferenciára és kivételezett szociális juttatásokra a létszámstruktúra megújításához, valamint koncentrált, gyors beruházásokra a termelési struktúra megújításához. A 70-es évek folyamán a vállalat kötött bérszínvonal-szabályozás alatt állt. Ez idézte elő gazdaságunkban a teljesítmény-visszatartásnak nevezett jelenséget. Erejük teljében lévő, képzett bónyászfiatalok távoztak, az állomány gyorsan öregedett, munkaképessége fogyatkozott, teljesítményszínvonala romlott. Ez, valamint a természeti viszonyok romlása és az eszközellátás fogyatékosságai egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a korábbi teljesítménykövetelmények lazultak, a csoportbérezésen belül az egyéni teljesítmények kiegyenlítődtek. Ugyanakkor nőtt a produktívabb telepek igénybevételi aránya, a produktívabb omlasztásos technológiák részaránya és ez a teljesítménymutatóban kompenzálta a rontó tényezőket. A folyamat szélsőséges helyzetbe hozta a vállalatot, felfokozta a strukturális változtatás kockázatát. A jövő szempontjából szükséges változtatás elkerülhetetlen következménye a termelés átmeneti visszaesése. Rövid távú — éves — érdekeltség mellett ennek kockázata ésszerűen nem vállalható. Aki ilyenre szánja magát, attól a visszaesés szándékos kiváltása is számon kérhető. A strukturális átrendeződést halogatva most a külső tényezők idézték elő a visszaesést és olyan helyzet alakult ki, amelyben a belső megújulás lehetőségei is jelentősen megfogyatkoztak. A népgazdasági szintű irányítás és a vállalatvezetés nem volt képes szinkronba kerülni. Amikorra alkalmazkodtunk volna a bértömegszabályozás követelményeihez, ismét visszaállt a bérszínvonalszabályozós. Amikorra elgondolásokkal, tervekkel, tárgyi és személyi feltételekkel felkészültünk a fejlesztési program eredményes, végrehajtására, addig a reális vállalhatóság határain messze túlnőttek a fejlesztési hitel igény- bevételének terhei, majd a korábbi időszaknál is szőkébbek lettek az igénybevehető források. Amikorra széles körű propagandával felhívtuk az ország figyelmét a mecseki szénbányászat perspektívájára, addigra a korábbinál is kevesebb lakás állt rendelkezésünkre, az is kedvezőtlenebb feltételekkel. Az egy-két évvel ezelőtt ígéretesnek látszó folyamat ismét megtört, mert az extenziv tényezőkből még annyi sem jutott, amennyi akkor reálisan megszerezhetőnek látszott. Újból az a kérdés tehát: mennyiben bízhatunk a külső tényezők kedvező irányú változásában, avagy mennyiben vagyunk önmagunkra, tehát a belső tényezők átrendezésére utalva? Mindkét alternatívának mérlegelendő következményei vannak a népgazdasági irányítás szintjén és a vállalatra nézve egyaránt. — Az elmúlt másfél évtized, ben a Mecseki Szénbányák pél. damutató erőfeszítéseket tett a nehéz fizikai munka könnyítésére, illetve annak gépekkel, új technológiákkal történő kiváltására. Az utóbbi két évben azonban csak kevés új gép, új tech. nológia jelent meg. — Erőfeszítéseink valóban voltak, elért eredményeinket azonban nem tekinthetjük példamutatónak. Korábbi műszaki fejlesztési gyakorlatunkat kritikusan felülvizsgáltuk, taktikánkon változtattunk. Az elmúlt két év az előkészítés ideje volt, ez kényszerűen elhúzódott, és ezért valóban kevés új gép, új technológia került bevezetésre. A műszaki fejlesztési taktika változásának lényege, hogy nem a kínált választékból származó gépet veszünk és annak használatával kísérletezünk a továbbiakban, hanem sajátos viszonyaink között eredményesen alkalmazható gépék kifejlesztésére törekszünk, és éhhez együttműködésre hajlandó gyár. tókat keresünk. Míg az elmúlt két év a műszaki fejlesztés csendes éve volt, az előttünk álló 1984-es év az áttörés reményét újra felélesztő várakozások és újabb — bízunk benne, hogy eredményes — erőfeszítések éve lesz. — A munkaerőhiány, a tö. megtermelő munkahelyek gépe. sitésének stagnálása nagy terheket rak a bányászok vállára. Különösen erőteljesen jelentkezik ez azoknál, akik a szocialista brigádok derékhadát alkotják. Immár évek óta több mint félszáz szabadnapi müsza. kot teljesítenek. Nem oka-e ez az egyre növekvő baleseteknek, az emberi szervezet idő előtti kopásának, a rehabilitáltak száma ugrásszerű növekedésének? — A szabadnapi termelés arányának növekedése tény. Közvetlen oka valóiban a növekvő munkaerőhiány, az eredményes gépesítés elmaradása. Minden erővel arra törekedtünk, hogy a termelést mennyiségi vonatkozásban szinten tartsuk. Ezért kényszerültünk a szabad- napi termelés arányának növelésére. A termelés mennyiségét szá- monkérő külső kényszereket még érezzük. Most is úgy gondoljuk, nem volt más választási lehetőségünk. A jövőre tekintve annyi bizonyos, hogy a szabadnapi termelést mint „belső tartalékot” kimerítettük. Kérdésére azt mondhatom, hogy a baleseti statisztika elemzése nem támasztja alá azt a véleke. dést, hogy a balesetek gyakorisága és súlyossága a szabadnapi termelés gyakoribbá válásának következménye. Termelő- munkán hétköznap is. szabadnapon is egészséges, munkaképes, pihent, a munkára felkészült dolgozókat foglalkoztatunk. A bányászoknak a „második gazdaság" nem kínál szabadnapi munkaalkalmat. Aki vállalja a szabadnapi termelést, az pénzért vállalja és tisztában van azzal, hogy mit vállal. Nem ennyire egyértelmű a válasz a kérdés második felére az emberi szervezet „idő előtti” elhasználódását, a rehabilitáltak számának és arányának növekedését jelző tünetek okaira vonatkozóan. A törvényes eljárással rehabilitáltnak nyilvánított dolgozók számának és arányának növekedése tény. Ez következhet a munkaképesség gyors romlásából is, de ■nem kevés jel utal arra, hogy foglalkozási ártalomból vagy balesetből eredően bányász rehabilitáltnak lenni anyagilag túlságosan csábító, mondhatnám kifizetődő. — A Mecseki Szénbányák lő leiadata az acélgyártáshoz szükséges koksz-szénkoncentrá. tűm előállítása. Növelésének biztosítására indították a liász. programot. Hol tartanak a program megvalósításában? — A liász-program célja a hazai koksz-széntermelés növelése. A Dunai Vasmű III, számú kokszolóblokkja épül, 1986-ban üzembe lép. A liászprogram megvalósításához 1982-re és 1983-ra együttesen 939 millió forint államkölcsön állt rendelkezésünkre. Az erre a két évre ütemezett prog. ramot közel 100 százalékig teljesítettük. Fele előkészítési ráfordításokat takar: kiviteli tervezést, munkaterület biztosítást, kisajátítást, tereprendezést, felvonulási létesítményi stb. Elkezdődött István III. akna mélyítése, kész az előakna, megindult a torony alopozása. A másik jelentős létesítményhez, a pécsi szénelőkészítőmű fejlesztése első üteméhez is hozzákezdtünk. Ehhez a Világ, banktól felvett kölcsönből sze. rezzük be a tőkés gépeket és a technológiai berendezéseket. A szállítókkal már szerződést kötöttünk. Az összesen 1,3 milliárd forintos szénmosói beruházás kivitelezését fővállalkozásiban a Tatabányai Szénbányák végzi. A közelmúltban megkötött szerződés 1986. december 31-i üzemibe helyezési határidőt tartalmaz. Eddig V50 millió forintot fordítottunk bányagépesítésre, ezen belül a Kossuth IV. aknai rakodók, a Béta IX. szinti aknarakodó, a Vasas Vl/a. szinti ak- norakodó megvalósítására. 1984-re az eredetileg élőirányzott 1,5 milliárd forintnak mintegy a 60 százalékával, tehát 900 millió forint államkölcsön igénybevételével számol, hatunk. A beruházási forrás ilyen mértékű csökkentésének sajnos kivédhetetlen hatásai lesznek a program időbeni megvalósítását illetően. A tervezettnél alacsonyabb összegben igénybe vehető államkölcsön ar. ra szorított bennünket, hogy egész programunkat felülvizsgáljuk. — Milyen termelési programot irányzott elő erre az évre a vállalat? — Ez évi tervünk meghatározásakor a tényleges helyzetből kell kiindulnunk. Tavaly túl. erőltettük a termelést ugyanakkor elmaradtunk a tervezett szinttől, ami jelentős árbevételkiesést okozott. Hogy ennek ellenére sem vált gazdálkodásunk veszteségessé, az annak tudha. tó be, hogy jövőt előkészítő és fenntartást szolgáló ráfordításokat nem eszközöltünk a szűk. séges mértékben. 1984-ben csak akkor van esélyünk a stabilizálódásra, ha a termelési célkh tűzést mérsékeljük, és 2,72 millió tonna éves termeléssel számolunk miközben termelési kondíciónkat erősítjük. Az 1984-es év a nagy nekirugaszkodás éve lesz, és eldől, hogy sikerül-e jelentősen előre, lépnünk a kitermelési folyamatok termelékenységének növelésében, avagy egy újabb törés — egy még nehezebb év — következményeivel kell szembenéznünk. Kapu László HÉTVÉGE 3. Az épülő István III. akna előaknájának mélyítése
