Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-31 / 30. szám

1984. január 31., kedd Dunántúlt napló 3 Kiuéiiiiető az aszaly Tartalékok a kukorica- termesztésben 1983 legfőbb tanulsága: sokkal több figyelmet kell fordítani a talajok vízháztartására A képen: Féth József, Godonai Péter, Molnár József, Wágner Árpád Továbbtanuló bányászok N agyjából már feltérképeztük, mekkora a szén-, az olaj-és a földgázvagyonunk, mire ké. pesek termőföldjeink. Ami a kincseket illeti, nem tartozunk a leggazdagabb országok közé. Vannak azonban dolgok, amelyeket köznapi gondolkodásunkban nemigen soro­lunk vagyonunk közé, pedig nagyon is odatartoznak, sőt megvan az a kedvező sajátosságuk is, hogy fejleszhetök, gyarapíthatók. Ezen értékeink közé tartozik a dolgozó emberek tudása, szak- mai műveltsége, munkavégző képessége. Olyan kincs ez, amit minden eddiginél jobban meg kell becsülnünk, minden eddiginél jobban kell támaszkodnunk rá termelő munkánkban. Így gondol- _ kodnak ezen lehetőségekről és támogatják dolgozóik továbbtanulását a Mecseki Szénbányák üzemeiben, közöttük Vasas-bányán is. A gabonaprogramon belül továbbra is kiemelkedő sze­repe van a kukoricatermesz­tésnek. Ezt egyrészt a világ­piac igen nagy takarmány- gabona üzletei is fémjelzik, másrészt jelentősek külföldi kötéseink, fontos láncszemei annak az export—import ke­reskedelemnek, melynek ered­ménye éppen a mezőgazda­ság fejlesztéséhez elenged, hetetlenül szükséges gépek behozatalát jelenti. Élen a Pioneerek Az előző évhez viszonyítva tavaly lényegében csökkent Dél-Dunántúlon is a kukorica átlagtermése — azonban Ba­ranya, Tolna, Somogy megyék együttes átlaga megközelítette a 7 tonnát, a termelési rendsze­rekben meg is haladta, vagy­is az eddigi második legjobb átlagtermés volt — jóval az or. szágos átlag felett —, így Ba­ranya az első. míg Tolna me­gye a második helyezést érte el. Mégis, az a tény, hogy e megyék különböző adottsá­gú helyein a nagyüzemi kísér­leteket beállító gazdaságok át­lagai (11 gazdaság) mintegy. 14 ezer hektáron a 3 megye átlaaánál 17 százalékkal, a náluk végzett kísérletek .átlagai 20 százalékkal, a NÖMI kis- pa reell ás kísérletek 28 szá­zalékkal adtak ennél maga­sabb termést, és a megyék­ben 8 tsz üzemi átlaga mint­egy 7000 hektáron meghalad­ta a 10 tonnát. Ez azt is bizo­nyítja, hogy még a kedvezőt­len időiárósi viszonyok között is növelhető a terméseredmény és jóllehet, rendkívül változa­tos eloszlású volt a csapadék, van még tartalék több ténye­zőben, így például a munkák minőségi javításában, a faj­ták környezethez igazított, in­tenzívebb adaotációjában, sőt az időjáráshoz való eredmé­nyesebb alkalmazkodásban is. Mi jellemezte az 1983, évi kukoricatermesztést? Az igen kedvező, 1982, év vége lehető vé tette lényegében az őszi mélyszántások befejezését, így az átlagosnál mintegy 50 szá­zalékkal több decemberi csapa­dék jelentős részének raktáro zására adott lehetőséget. Áp­rilisban kitűnő minőségű vetést végeztek, ami gyors kelést is eredményezett (8—9 nap alatt kikeltek a vetések), és a virág­zás korábban következett be a szokásosnál. A virágzásra nem volt a legkedvezőbb a kániku. lai meleg a száraz július ele­jén, emiatt a beporzás inten­zitása csökkent, a csövek be- nőttsége elmaradt az előző évitől, az egy csövön lévő sze­mek száma 10—15 százalékkal kevesebb volt és több a meddő tő is. Tovább nőtt és differenciáló­dott a fajtákkal szembeni igény és a jobb fajtaválaszték lehe. tősége mellett jelentősen ki­emelkedtek a jobban terméke­nyülő, a szárazságot inkább — és kevésbé tűrő hibridek. To. vóbb emelkedett a kiváló ge­netikai tulajdonságokkal ren­delkező Pioneer hibridek terű. lete, arányuk elérte a 90 szá­zalékot. Az érés korábban kö­vetkezett be, szeptember köze. pén általában már 7—10 szá­zalékkal kevesebb vizet tar­talmaztak — fajtától függetle_ nül —, mint az ugyancsak ked­vező 1982-es évben. Ez egy­ben azt is jelentette, hogy csökkentek a szárítási költsé­gek (tonnánként mintegy 200— 250 forinttal), az eddigiek so. rán még soha nem tapasztalt, korai betakarítás vált lehetővé, és az lényegében októberben be is fejeződött. A kukorica származásánál, természeténél fogva szereti a nagy nyári meleget, azonban az csak nedvességgel párosul­va tudja kifejteni kedvező ha­tását. Természetesen a csapa dék eloszlása is számottevő e vonatkozásban. Legdöntőbb a nyári hónapok csapadék- mennyisége. Amint 1981-ben az átlagosnál több júniusi csapa, dék hatására alakult a jó ter­més, 1982-ben a júliusi és augusztusi (20—40 százalékkal volt több, mint a 30 éves át­lag) eredményezte az egyéb tényezők kedvező összhangja mellett a rekordtermést, 1983- ban viszont éppen az ezen időszak alatt elmaradt csapa­dék (40—50 százaléka a sok évi átlagnak) volt a gyengébb termésátlag oka, főleg az al­földi megyékben, de a dunán­túli megyék egy részén is. Baranya és Tolna megye je­lentős részén, ahol a májusi, majd a júliusi és augusztusi csapadék közelítette a sok évi átlagot, illetve azt el is érte, sőt helyenként meg is haladta, kisebb volt a tavalyi évihez vi­szonyított terméscsökkenés: Tolna megyében 10, Baranyá­ban 6 százalékkal. A rekord- termés titka Az 1983, évi kukorica ter­mésének eredményeit értékel­ve — a termést befolyásoló egyéb tényezőket kedvezőnek véve — érvényes tehát *az az összefüggés, hogy a legjobb termés csakis akkor jöhet lét­re, ha azok a tényezők, ame­lyek annak fejlődéséhez kelle­nek, a legmegfelelőbbek. Ha az időjárási tényezők az egész tenyészidő folyamán kellő mér. tékűek, úgy rekordtermések jöhetnek létre (1982). Ha ezek közül néhány hiányzik, a többi hiába éri el az optimális szin­tet, kevesebb lesz a termés. 1983-ban ebben a júliusi—au­gusztusi vízhiány játszotta c főszerepet. Beigazolódott, hogy a víz a termés kialakításában mindin­kább meghatározó tényező. Biológiai törvényszerűség, hogy minden 1 gramm szerves- anyagképzéshez mintegy 300 gramm víz szükséges. Ezért is a jövőben sokkal több figyel­met kell fordítani a talajok vízháztartására, vízkészletére, a leesett csapadék minél na­gyobb mennyiségű talajba jut­tatására, majd ott-tartására, il­letőleg ennek hasznos felhasz­nálására. Ezek közül néhányra érdemes a figyelmet felhívni. Több gondot kell fordítani a talaj szerkezetének javítására, és ami annak egyik alapköve­telménye, a humusszal való ok. szerű gazdálkodásra, illetőleg annak, mint a talajok egyik legfontosabb energiaforrásá­nak lehetőség szerinti növelé­sére. Úgy a vízbefogadó, mint a víztartóképesség szoros kap­csolatban van a talajok anyag- és télevénytartalmával. Ebből adódik, hogy minél ' kötöttebb egy talaj és szerkezetnélküli, annál kevésbé tud a víz abba lehatolni, annál több folyik le a lejtőkön, illetve a mélyebb fekvésű talajon pangó vizek keletkeznek. A leeső csapadék által elérhető terméseredmény attól függ, hogy mennyi vizet tud a talaj sajátos vízgazdál­kodási tulajdonságaitól függő­en gyorsan a mélybe vezetni és ott hasznosíthatóan raktá­rozni. A tarlóhántás, a mélyszántás, a tavaszi simítózás időbeni el­végzése, a gyomirtás, a szerves és szervetlen trágya alkalma­zása egyben a vízháztartás ja­vításának közvetlen, vagy köz­vetett eszköze. Mégis, üzem és üzem között sokszor két—három hetes különbség mutatkozik például a tarló helyes és idő­beni művelésében, vagy a ta­vaszi simítózásban, miközben 20—30 milliméter csapadék­nak megfelelő mennyiséggel csökkenhet a talajok vízkész­lete. Az elővetemény kérdéseinek tudományos elemzése és lehe­tősége további olcsó módszer a helyes vízgazdálkodás ésszerű bevezetésének. Dombvidéki módszer Külön kell megtervezni és alkalmazni a lejtős területek ésszerű és tudományos vízgaz­dálkodását is. Kísérleti és gya­korlati eredményekkel is bizo. nyitható, hogy a lejtős terüle­ten leesett csapadék — annak intenzitásától füaaően — 30— 40 százalékban lefolyik, és ma- qával viszi a leqértékesebb ta. lajréteget is. így jóllehet, évi 700 milliméter csapadék is esett, a nyári szárazságban szomjúsáqtól és tápanvaahiánv- tól szenvednek a növények. Az élet kényszeríti a lejtős terüle­ten gazdálkodó üzemeket, hogy olyan dombvidéki qazdálkodási módszert vezessenek be, amely nem kíván különös beruházá­sokat, csupán a szakember akaratát és tettrekészségét iqényli. Például a talajt egész éven át, vagv annak nagy ré­szét borító és az eróziót ke­vésbé tartó növények váltott vetési sorrendje, a rétegvonal menti talajművelés, a mélyla­zítás rendszeres alkalmazása stK. Ha így 30—40 'v'ill:méter- rel több csapadék fogható meg a lejtőn, 8—10 mázsával lehet több a kukorica termése hek­táronként a szárazabb évjára. tokban is. Adott helyeken és esetek­ben a forgatás nélküli talaj- művelés is lehet a víznövelés egyik módja, ide sorolva az altalailazítást is. Természetesen a jobban álló üzemek, ahol a lehetősén is adott, öntözéssel, intenzívebb meliorációval még tovább növelhetik a talajok víz­készletét. Elmondhatjuk, többé, kevésbé minden üzemben van lehetőséq adottságaiknak meg­felelően a vízháztartás javítá­sára, amint-ezt igen sok, nagy eredményeket elérő gazdaság példája is bizonyítja, Dr. Baracs József o — A Pécsi Állami Gazdaság­nál dolgoztam hosszú évekig mint traktoros —• kezdte a be­szélgetést Féth József csillés, aki 1981-től dolgozik Vasas- bányaüzemben. — Az akkori körülmények között, mondhatni mi kerestünk a legjobban a gazdaságban. Azonban csakha­mar kiderült, hogy az volt a plafon. Fiatal házas voltam, így gondolkodnom kellett: hol ta­lálom meg jóbban a számítá­somat? A falubeliek ajánlották, jöjjek a bányába. Nem bántam meg. hiszen az előző 4500 fo­rint helyett, itt a fejtésben azonnal 6000-re nőtt a kerese­tem. Sajnos, lábam trombózist kapott, így kénytelen voltam át­menni a szállításhoz. — Mennyiben változtatta meg elképzeléseit az operáció? — Különben is tanultam vol­na, így azonban olyan iskolát kívántam választani, aminek anyaga hasznosítható a bányá­ban. Bányagépészeti szakra je­lentkeztem a technikumba. Bal- szerencsémre kevesen voltunk, s mivel1 nem akartam évet vesz­teni, jelentkeztem a vegyigép­be, ahol most harmadikos va­gyok. Még nem tudom, hogy e végzettséggel itt ‘mit kezdhetek, éppen ezért jelentkeztem az ősszel, indult vájártanfölyamra is. Remélem lábam javul, és hjmarosan visszamehetek a ter- melökörletfoe. 0 Godonai Péter Vasason szü­letett és ott fs nőtt fel bányá­szok között, olyannyira, hogy édesapjának elbeszéléseiből is­merhette meg a bányamunka szépségeit és nehézségeit. Ő azonban jobban vonzódott a technika, az elektronika újdon­ságai iránt. így került és dol­gozott három és fél évig a Me­chanikai Laboratórium pécsi gyárában. — Otthon szüleim soha nem erőltették, hogy jobban járnék, ha a bányában keresném a boldogulásomat. Talán ezért is szúrt szemet a két munkahely közötti kereseti különbség. Mindez persze nem lett volna elég ahhoz, hogy munkahelyet változtassak. Apám elbeszélé­seiből tudtam meg: mind több gépi berendezés segíti munká­júkat, ezzel nemcsak könnyeb­bé válik a dolguk, egyben iz­galmasabbá is. Akkor már be­iratkoztam a gépipariba, s mi­vel a bányaüzemnél is támo­gatták továbbtanulásomat, dön. töttem: itt folytatom a munkát. Vasason majdnem a kétszere­sét keresem annak, amit a Mechloborban kaptam. Igaz, ebben benne vannak a szabad- napi termelésért járó forintók, a pótlékok és a prémiumok, no és az sem mellékes, hogy az állandó délelőttös szakkal biz­tosítják a tanulásomat is. Idén végzek és lehetőségem van ar. ra, hogy támogatást kapok a technikusi végzettséghez szük­séges további egy évi tanulás­hoz —. bizakodott a 21 éves, érettségi előtt álló csillés. 0 öt ózdi fiatalember álldogált tanácstalanul 1981 decemberé­ben o Mecseki Szénbányák me. szesi központjának folyosóján. A véletlen hozta, hogy éppen a vasasi személyzetistől kérdez­ték meg: hol kell bányásznak jelentkezni? A személyzetis nemcsak megmutatta a munka­ügyi osztály ajtaját, de azon­nal ajánlotta is: ha már min­denáron bányászok akarnak lenni, akkor válasszák Vasast, így történt, hogy 1982 január­jától három ózdi kohásszal gya­rapodott a vasasi föld alatti létszám. — Év vége volt, és nemcsak a gazdaság, de mi fiatalok is számadást végeztünk. Tisztá­ban voltunk azzal, hogy a ko­hászatban többet már nem ke­reshetünk. Mi pedig dolgozni akartunk, csakhogy ott, ahol többet kaphatunk. Voltak kö­zöttünk, akik még a külföldi munkavállalás lehetőségét is felvetették. Végül is egyikünk felesége segített: elénk tette a Magyar Ifjúságot, amiben ott volt a Mecseki Szénbányák hir­detése. így kerültünk le öten „vizitbe" Pécsre, majd január­tól hárman Vasasra dolgozni — emlékezett vissza Molnár Jó­zsef, aki jóllehet, először három évig járt mezőgazdasági techni. .kumba. majd család; okok mialt mégis köhóipari technikumot végzett Miskolcon, és tett kohó. ipari mestervizsgát Özdon. — Mint tecnikumot végzett lehetőségem volt, hogy kétéves technikusi tanulással elvégez­hessem a bányaiparit. Sajnos, sok idő telt e.| már az érettségi óta, és nem ment a matemati­ka. így kimaradtam. Juhász Fis. to barátom azonban azonnal a négyévesre iratkozott, így előbb végezhet, mint én. Persze, a következő év indulásáig sem akarok karba tett kézzel ülni. Beiratkozom a vájártanfolyam­ra. Ősztől pedig jöhet a bánya­ipari, Kár volna ezt a lehetősé­get kihagyni, hiszen mint állan­dó éjszakás, nemcsak jobban kereshetek, de — a feleségem munkahelyi, gyermekem iskölai elfoglaltsága miatt — nyugod­tan is tanulhatók. o — Nagyon sokon azt képze­lik, hogy mind bolond az, aki ma kőműves létére más. ne adj’ isten bányamunkára vállalkozik. Pedig nem minden kőművesnek élete csupa tejfél — kezdte ér­velését Wágner Árpád húszon, két éves anyogbekészítő. — Jól­lehet, édesapám is az üzemben dolgozik, mégis, apósom érve­lése hatott, hogy jelentkeztem a bányába. Nem bántam meg. Annál inkább nem, mert rövid időn belül hozzájutottam egy nagyon szép lakáshoz, de nem panaszkodhatom a keresetemre sem, annál inkább, mert mel­lette biztosított a továbbtanuló, som is. Másodéves vagyok a bányaipariban, de a többi, negyvenegy társammal gyűröm a vájá'rtanfolyamat is. Ezt már csak azért is vállaltam, mivel, ha elvégzem, mint kétszakmós — eredetileg ugyanis kőműves voltam — bányásznapkor 10 százalékkal több hűségpénzt vi­hetek haza. Kapu László Tanácskozás idegenforgalmunk aktuális kérdéseiről A Magyar Közgazdasági Társaság és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ság szervezésében idegen- forgalmunk aktuális kérdé­seiről tartottak tanácskozást hétfőn a Kossuth Klubban. Czeglédi József, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal helyettes vezetője előadásá­ban hangsúlyozta, hogy az idegenforgalom fontos szere­pet tölt be a magyar nép­gazdaságban. A nemzetközi idegenforgalom számotte­vően hozzájárul a külgaz­dasági egyensúly javításá­hoz, a lakossági turizmus pedig egy viszonylag nehe­zebb helyzetben is elősegíti az életkörülmények jobbáté- telét. A nemzetközi turizmus gazdasági jelentőségével kapcsolatban utalt arra, hogy az elmúlt években — beleértve 1983-at is —, mind a rubel-, mind pedig a kon­vertibilis elszámolású forga­lomban a bevételeink csak­nem háromszorosát tették ki idegenforgalmi kiadásaink­nak, anélkül, hogy a magyar lakosság turisztikai kiadásai csökkentek volna. Idegen- forgalmunk egyik meglepe­tése volt, hogy a várakozás­sal ellentétben, 1983-ban a hazai lakosság külföldi uta­zási kedve tovább növeke­dett, amit a tavalyi statiszti­kai adatok is alátámaszta­nak. összesen 4,8 millióan, 22 százalékkal többen utaz­tak külföldre tavaly, mint 1982-ben. Ebből 4,2 millió turista a szocialista orszá­gokat, 558 ezer pedig a nyu­gati országokat kereste fel. A tanácskozás résztvevői egyetértettek azzal, hogy a belföldi turizmust — beleért­ve a víkend-* és kiránduló­forgalmat is —, jelentősen segítheti a közelmúltban meghirdetett fejlesztési prog­ram, melynek alapján gyor­sabban bővítik a városkör­nyéki szabadidő-övezeteket, kirándulóbázisokat és tovább javítják a falusi turizmus fel­tételeit. Gondolni kell arra is, ha egyszer elfogy az érd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents