Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-27 / 26. szám

6 Dunántúli napló 1994. január 27., péntek Hét éve változatlan A kistermelők adója Mint ismeretes, 1977. január 1. óta a Háztáji és kisegítő gazdaságok adóztatását a me­zőgazdasági lakossági jöve­delemadóról szóló, mg is ér­vényben levő rendelet szabá­lyozza. A termelés biztonságát kedvezően növeli — miközben az adózók érdekeit és az ügy­intézés egyszerűsítését egy­aránt szolgálja —, hogy a ta­nács több évre állapítja meg az adót, és csak változás ese­tében módosítja azt. Kik fizetnek jövedelemadót? Háztáji és kisegítő gazda­sága után jövedelemadót fizet az, aki bármilyen címen mező­gazdaságilag művelhető föld­területet használ. Adófizető az a termelőszövetkezeti tag, illet­ve mezőgazdasági szakszövet­kezet és szakcsoport tagja, va_ lamint az egyéni gazdálkodó, és az egyéb foglalkozású sze­mély is, aki bármilyen címen földet használ, ideértve az il­letményföld használatát is, füg­getlenül attól, hogy a használó­nak a földből van-e jövedel­me. Adófizető, aki akár földet használva, akár e nélkül úgy tart állatot, •illetve úgy folytat más mezőgazdasági tevékeny­séget — például kertészkedik, vagy méhészkedik —, hogy tér mékeinek eladásából az átla­gosnál lényegesen magasabb bevételt ér el, vagyis úgyneve­zett árbevétele az évi 150 ezer forintot meghaladja. Ugyan­csak köteles adót fizetni az, akinek kétévesnél idősebb lo­va (öszvére) van, illetve ilyen állatból bármilyen címen hasz­not húz, függetlenül attól, hogy földet is használ-e, vagy sem: végül az, aki 11 kW-os (15 ló­erőn) felüli mezőgazdasági vontatót (traktort), hozzá kap­csolható pótkocsit, vagy teher­gépkocsit üzemeltet. Fontos tudni, hogy mező­gazdaságilag művelhető föld­területnek nem csupán a me­ző- és erdőgazdálkodásra hasz nált ingatlan minősül. Adót kell fizetni a más célokra szol­gáló területért is, így a ház­helyért. a lakóház körüli kertért, a gyümölcsösért, stb., kivéve azokat a művelésből kivont földterületeket — például uta kát. udvarokat, stb. —, ame­lyeket az ingatlan nyilvántar­tásban is feltüntettek: azonban ezek is csak akkor mentesül­nek, ha területük a 800 négy­zetmétert elérik, ugyanis ez az adómentesség alsó hatóra. A szántó, rét, legelő, erdő, nádas művelési ágba tartozó földterület esetében csak 1500 négyzetméter után kell adót fi­zetni. Az adókötelezettség mindig a földterület használóját ter­heli. Ha tehát a földet bérbe adják, akkor az adót nem a tulajdonos, hanem a haszon­bérlő fizeti. Mi mezőgazdasági tevékenység? Az adózás szempontjából mezőgazdasági tevékenység­nek minősül a szántóföldi nö­vénytermelés és a szabadföldi kertészet (a virágkertészet, és a dísznövények termesztése ki­vételével) : az üvegházi és a melegágyi (ablakkeretes, mű_ anyag fóliás, stb.) zöldségkerté­szet, a gombatermelés, a sző­lő- és a gyümölcstermelés, az állattartás és -hizlalás, a mé­hészet és a halászat; a saját előállítású termény, illetve sa­ját nevelésű és saját tulajdo­nú állat feldolgozása, függet­lenül attól, hogy létrejön-e így ipari termék (például vaj, kol­bász, savanyú káposzta, száraz tészta, aszalt gyümölcs, stb.). Ezek azonban csak akkor mi­nősülnek mezőgazdasági je!le_ gűnek, ha a tevékenységet (ér­tékesítést) nem iparjogosítvóny alapján végzik: utóbbi esetben ugyanis általános jövedelem- adót kell fizetni. E tevékenysé­geket csak akkor adóztatják meg háztáji és kisegítő gazda, sági jövedelemadóval, ha belő­lük valaki a lényegesnél maga­sabb bevételt ért el: vagyis ha eladott termékeinek ára együt­tesen több volt, mint évi 150 ezer forint. Ideiglenes adómentesség Előzetesen engedélyezett, szakszerű szőlő-, gyümölcs- és erdőtelepítés esetén a termő­re fordulástól függően (pél­dául őszibaracknál ez négy év) változik az adómentesség. Bel­területen 3000 négyzetméternél kisebb területre telepített házi kerti gyümölcsös, illetve 1500 négyzetméternél kisebb házi­kerti szőlő telepítési engedély nélkül is mentesíthető — a te­lepítést követő évtől — az adó­fizetés alól. A tanácsi kezelés, ben levő állami föld a haszná­latbavételtől számított öt évig adómentes, ha a bérbe adós előtt nem volt művelve. Ha a szerződést időközben felbont­ják, az ötéves időtartalomból még hátralévő évekre az adó- mentesség az új használót is megilleti. Mentes az adófizetés alól az a földterület, amelyen zöldség- termesztést folytatnak, és a ter­mékek értékesítésére szocialista szervezettel (állami vállalattal, vagy szövetkezettel) kötnek ér­tékesítési szerződést. A termé­kek átadását igazolni kell. Amennyiben a földhasználó nem tesz eleget szerződésileg vállalt kötelezettségének, az adót utólag le kell rónia. Az ideiqlenes adómentesség meg illeti a tsz-tagokat abban az esetben is. ha nem közvetle­nül, hanem a termelőszövetke­zeten keresztül kötnek termék­értékesítési szerződést szocia­lista szervezettel a háztáji földterületen megtermelt zöld­ségre, burgonyára. Ha a mezőgazdasági szak- szövetkezet és szakcsoport tag­ja vagyoni hozzájárulást fizet, s 6000 négyzetmétert meghala­dó földterületet használ, úgy 15 százalékos adókedvezményben részesül, ötvenszázalékos (de maximum 1500 forint) kedvez­ményt kap a 65. életévét bétől, tött férfi, és a 60 évesnél idő­sebb nő, ha nincs más adókö­teles jövedelme, és nincs vele együtt adózó férfi családtagja. A lombhullás után a kertben összegyűlt fertőzött növényma- radvónyokat, lombot sokan helytelenül csak késő tavasz - szal, az idő felmelegedésekor égetik el. Pedig a kórokozók és kártevők jelentős része a lehullott, fertőzött növényi ma­radványokon telel át. Ha ta­vaszra halasztjuk megsemmi­sítésüket, a fertőzött helyek ki­töredeznek, és szétszóródnak a földön, rajtuk a veszélyes kór­okozók óttelelő alakjaival. így azután ezek olyan fertőzési gó­cokat képeznek, amelyek szá­mukra kedvező időjárás esetén járványok elindítói lehetnek. Az alma-, a körte-, a birs­levelek összegyűjtésével, elége­tésével például elpusztíthatjuk a csak levélen telelő alma- és körtefa varasodás, a körtefale­vél fehér- és barnafoltosság kórokozóját. Ezzel tehetjük ha­tásosabbá az újabban egyre A mohácsi tsz-sze| kötött szerződése alapján 60 sertést szállított háztáji gazdaságából tavaly Gerber György kölkedi lakos. Erre az évre 40 sertésre kötött szerződést. Ha fiatal a koca... Etessünk többféle takarmányt Külön ól három héttel az ellés előtt Csend és nyugalom Kellő számú, egészséges, megfelelő súlyú malac csak a minden szükséges táplálóanya­got tartalmazó takarmánnyal ellátott kocától várható. A takarmány lehet vásárolt táp, s lehet vegyes eleség. Ha a kocatartónak van rá lehetősé­ge, és nem restelli a fáradsá­got különböző szemesek (búza, kukorica, borsó, árpa) daráinak keverékéből, többféle zöld (lu­cerna. fű, kerti hulladék, csa­lán) és lédús takarmány (fő­zött burgonya, nyers répa, csi­csóka) összetételéből vegyes eleséget adni jószágainak, ok­kor jobban is jár, kevesebbet is költ. A többféle takarmány hasz­nálata mellett szól hogy a ser­tés mindenevő, valamint a vál­tozatos összetétel esetén nem fordufhot elő, hogy valami tel­jességgel hiányzik belőle. Nem hiányozhat ugyanis sem a fe­hérje, sem az energia, sem az ásványi anyag, sem a vitamin. Ennek oka egyszerű: az anya- koco tíz, tizenöt malacot fial, egyenként 1,3—1,5 kilogramm, összesen 13—20 kilogramm súlyban. Kifejlődésükhöz, tejjel való ellátásukhoz az anyaállat kitűnő kondíciójára, tehát min. den szükséges tápláló, és ki­egészítő anyagot tartalmazó ta­karmányra van szükség. A hiá­nyosan táplált koca apró. Ihul- lékony malacokat vet. s ha ás­ványi anyagban szegény takar­mányon tartották, nehéz — ál­latorvosi beavatkozást is igény­lő — lehet a fialása, még ma­lacait is fölfalhatja, ha pedig nincs teje. nem engedi szopni kicsinyeit. A koca vemhességének ide­je könnyen megjegyezhető: há. rom hónap, három hét és há­rom nap, a legtöbb esetben 115 nap. (Előfordul persze ko­rábbi és későbbi fialás is.) A fiolóst csak az a tenyésztő várhatja nyugodtan, ak; ponto­san följegyezte a vemhesítés dátumát, s ha korábban együtt is tartotta kocáit, a malacozás várható ideje előtt legalább három héttel külön ólba, kut- ricá'ba zárta őket, hogy szokják a helyüket. A nyugalmas, tiszta tartózkodási hely nagyon fontos Februári előadások A Kertbarátok és Kistenyész- tők Klubjának (Pécs, Geisler Eta u. 16.) februári programja. Február 2. Galambtenyésztés és -tartás jelentősége és felada­tai. Előadó: Gálosi István. Február 9. Nyúl betegségek és azok elleni védekezési felada­tok. Előadó: dr. Révész Kálmán. Február 16. Nyűltartási bemu­tató a nagyárpádi tenyésztőknél. Találkozás: 15 órakor a 42-es autóbusz Kereszt megállónál. Előadó: Szondi Norbert. Február 23. Zöldségtermesztés időszerű feladatai, értékesítésre javasolt fajták, kisárutermelés jelentősége a lakossági ellátás­ban. Előadó: Tóth Attila. az előrehaladotton vemhes ko- cánok. Sokféle ólban tartják manap­ság a kocákat: van, aki vas­kalodába zárja, s a malacok elrekesztett helyét infralámpá- val melegíti. Mások csupán né­hány deszkával védett malac­tartózkodási helyet kerítenek le, megint mások szűk, szalmás ól­ban fialtatnak. Mindhárom megoldás jó lehet, de bizony nagy hidegben előfordul, hogy az ól kellő szigetelése, melegí­tő lámpa védelme nélkül el­pusztulnak a csupasz, nedves, pici malacok. Különösen akkor, ha gazdá­juk nem figyeli kocáját, s nem észleli a közelgő fialás jeleit: az állat nyugtalanságát, „fész_ kelését”. Fialáskor nagy előny, ha a koca szelíd, kezes jószág, tűri gazdájának közelségét, taná­csos ugyanis a fialó koca köze­lében tartózkodnia. Az esetek többségében egymás után, rö­vid idő elteltével jönnek világ­ra a kismalacok, s jó, ha o ko­ca őrzője elszedi, megtörölgeti — a szájukból a nyálkát is ki- törli —, és mindjárt „csecsre rakja”, vagy rövid időre puhán bélelt kosárba teszi őket. Leg­később a fialás befejezése után szopniok kell oz újszülötteknek, hogy a védőanyagokat bősége­sen tartalmazó tejhez jussanak. A fialás után termelődő föcs- tej ugyanis óráról órára keve­sebb védőanyagot tartalmaz. Különösen először fialó, a sa­ját helyére későn került, vagy korábban durva bánásmóddal elvadított kocákkal fordul elő, hogy malacaik születésekor sen. kit nem tűrnek közelükben, el­lökik moguktól malacaikat, rá­juk is feküsznek. vagy éppen felfalják őket. Ritkán az anyai ösztön hiánya, gyakrabban tar­tási, gondozási hibák okozzák ezt. Nem szoptat a koca akkor sem, ha nem indult meg a tej­termelés, vagy sérült a bimbó, s a szopás fájdalmat okoz. Jól teszi tehát a kocatartó, ho már a fialás előtt a tőgy simogatá- sával, langyos fertőtlenítő folya. dókkal való lemosásával szok­tatja kocáját tőgyének érinté­séhez. Ennek során az is ki­derül: érez-e fájdalmat az anyaállat. Ha a fialás elakadt, a méhlepény — a pokla — visszamaradt, vagy ha nem jött meg a teje, a koca nem fogad­ja el malacait. Ilyenkor állator­vosra van szükség, hogy világ­ra segítse a bentrekedt kisma­lacokat, nyugtató gyógyszerek­kel lecsendesítse a kocát, hor­moninjekcióval meqindítso a tejtermelést. Normális körülmé­nyek között és nem először fia­ló kocák esetében azonban er­re rendszerint nincs szükség. Szükséges azonban, 'hogy csend és nyugalom legyen a koca körül. Kapkodásnak, ide­ges párbeszédnek, ismeretlen személyeknek nincs helye a fia­ló koca közelében. A gombák különleges világa (17.) Az óltrifla A termőtest a pöfetegekhez hasonló gömbölyded, burgo­nyára emlékeztető alakú, 2— 12 cm széles és 3—6 cm ma­gas. Színe sárgásbarna, rozs­dabarna, felszíne táblásán be­repedező, sűrűn álló barnás pikkelyekkel. Az idős gomba a tetején szabálytalanul felha­sad. Alul igen rövid, összenyo­mott gyökérszerű tönkrészejran. Húsa: kemény, a kéregben me­rev. A belsejét a termőréteg tölti ki, amely eleinte fehéres (de ilyent ritkán találunk), majd nagyon hamar szürkés­ibolya árnyalatú, szürkésfekete lesz, végül barnásfekete porrá hull szét. A gomba alsó kehely­szerű része a spórák széthul­lása után is hosszú ideig meg­marad. Aromás, kissé retekre emlékeztető, majd később szú­rós, undorító szagú és kissé csípős ízű. Nyáron és ősszel termő gomba, bükkösben, töl­gyesben, fenyveserdőkben gya­kori. Savanyú talajt jelző, gyö­kérkapcsolt gomba. Gyakori, még száraz időben is néha se- regesen teremhet. Mérgezés: fogyasztása után rosszullét, iz- zadás, hányás, ájulás vagy tu­datzavar jelentkezik. Nálunk eddig még mérgezést nem oko­zott, mert nem szedik fel feke­te belseje miatt. Szarvasgom­ba hamisításra használják. In­nen a magyar neve. (Valódi szarvasgomba =*trif la). A termőtest közepes nagy­ságú, 5—12 cm átmérőjűre megnövekedő, kezdetben a ta­lajban ülő, golyó alakú, zárt. A földből kiemelkedve hama­rosan kilyukad, csésze alakú lesz, majd 5—10 cikkelyre, há­romszög alakú karéjra hasad be, és tulipánra emlékeztető­én szétnyílik. Belül szép lila színű, sima, kívül barnásfehér és finoman nemezes. Húsa: eléggé vastag, 0.5 cm is lehet, porcszerűen, viaszoson töré­keny, fehér színű. íze és szaga nem jelentős. Tavasszal, főleg fenyőerdőkben, meszes talajon helyenként nagy számban is előfordul. Nagyon szép gom­ba. Nyersen erősen mérgező! Méreg anyag át a forró víz old­ja. A csészegombák közül ez az egy faj mérgező, ezért ügyel­jünk a felismerésére. Dr. Vass Anna Télen a kertben terjedő levélaknázó molyok el­leni védekezést is. Feltétlenül gyűjtsük össze, semmisítsük meg a diófák le­veleit, a termések burkolatát, mert mindegyiken áttelelnek a dió újabban egyre jobban ter­jedő veszedelmes kórokozói. Ne feledkezzünk el a ribiszke, a köszméte és a málna leve­leinek összeszedéséről sem, mert ezzel a levélfoltosságok, a málnavessző-foltosság meg­jelenését, terjedését csökkent­hetjük. Egyúttal tüzeljük el a letermett málnavesszőket és a szőlők fertőzött leveleit is. Jó eredményt érhetünk el az almatermésűek, a csonthéja­sak, a birsek termését, virágát, hajtásait, ágait károsító moní­liás betegségekkel szemben is, ha átnézzük a fákat és az ész­lelhető fertőzési gócok, az úgynevezett gyümölcsmúmiák, károsított hajtásvégek, ágré­szek eltávolításával igyekszünk csökkenteni a kórokozók ké­sőbbi elszaporodását. A fertő­zött ágrészeket fagymentes idő­ben mindig élő darabbal együtt messük le, mert a kór­okozó már az elpusztult rész melletti egészségesnek tűnő részekben is élhet. Pusztíthatjuk a kórokozókat úgy is, ha a fertőzött növényi maradványokat mélyen befor­gatjuk a talajba. A kártevőket alaposan meg- gyérítbetjük, ha a téli időszak­ban nagy figyelemmel végez­zük el az ág- és törzstisztitást. Az ágak védettebb részein to­jás alakban, sűrűbb tömegben telelnek a piros gyümölcsfa ta­kácsatkák. A gyapjaspille to­jáscsomói a fák törzsén helyez­kednek el. A vértetű lárvái a károsításuk helyén, a viaszvá­ladékkal borított rákosodó se­bek zugaiban, vagy az elhalt, felrepedt kéregrészek védelmé­ben bújnak meg. A fák törzsén a kéreg alatti járataikban hú­zódnak meg a kéregmoly her­nyói. Báb állapotban telel át a fákon és a törzs repedéseiben az amerikai fehér szövőlepke, az ágakon a kardospille. Alaposan kutassuk fel a kár­tevők búvóhelyeit. Ennek érde­kében rügyfakadásig, amikora hőmérséklet fagypont felett van, fűrészeljük le a sérült, le­tört, félig vagy teljesen elhalt ágakat. A sebeket Santar SM vagy Celloid sebkezelő szerrel kenjük be. A gyümölcsfák, dísz­fák törzsén, vastagabb ágain meghúzódó pajzstetveket, ta­kácsatkákat, mohákat, zuzmó­kat óvatosan kéregkaparóval, drótkefével távolítsuk el a fel- pattogzott kéreg részekkel együtt, ügyeljünk, hogy ne se­bezzük meg a fát! A hulladé­kot a munka után azonnal gyűjtsük össze, égessük el. A szerszámokat minden fa után tisztogassuk le külön ru­hával és 5—6 százalékos réz- gálicoldatba mártással fertőt­lenítsük.

Next

/
Thumbnails
Contents