Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-26 / 25. szám

1984. január 26., csütörtök Dunántúlt napló 3 Helyzetkép - változások közben Kollégiumok a Jakabhegyi úton Egészségnevelés a családban Többet a szabad levegőre! A kirándulás is pihentető szórakozás ,,Legnagyobb kincsünk az egészség", mondja a irégi köz. mondás. Minden bizonnyal1 azért váll hatott közmondássá, mert ré. gén felismerték, hogy egészsé­günk megtartásáért, megóvá­sáért mindenkinek aktívan te­vékenykednie kell. Sajnos en­nek az igazságnak az értékét elsősorban azok ismerik, akik­nek egészsége károsodott, töb­bé kevésbé megromlott, akik megbetegedtek. Ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, olyan egészségnevelő program kiala­kítása szükséges, amely már a II pécsi egyetemi- főiskolai kollégiumok életéből Szeptembertől laknak az új ötszáz személyes épületben Fontos tartalmi, szervezeti és formai átalakulások történnek a pécsi egyetemek és főiskolák kollégiumi életében. A tanév elején megváltozott a bennla­kás térítésének módja, az idén szeptemberben beköltözhetnek a hallgatók a JPTE épülő kol­légiumába és a közeljövőben átalakítandó minősítési rend­szer is új feladatokat ad a kol­légiumokban lakó mintegy 2500 hallgatónak és dolgozó­nak. Jelenleg kilenc kollégium­ban, javarészt 2—4 ágyas szo­bákban laknak egyetemisták és főiskolások Pécsett. A PMMF hallgatói a Boszorkány úton és a Rókus utcában, a POTE al­sóbb évesei a 48-as téren, az ,,öregebbek” a Jakabhegyi úton laknak. A JPTE Tanárkép­ző Karán tanulók többsége a Jakabhegyi út másik egyetemi kollégiumában és az Ifjúság úti kisebb épületben, a joghall­gatók a Rákóczi úton és Vasa­son, míg a közgazdász kollé­gisták a Madách téren élnek a tanév ideje alatt. Nem soká­ig. Szeptemberben ugyanis be­költözhetnek a Balokányliget melletti, háromágyas szobák­kal rendelkező 500 személyes kollégiumba. Ide a tervek sze­rint a jogászok és közgazdá­szok mehetnek majd, ezzel párhuzamosan az általuk most lakott épületeket más célokra fordítják (például lakások fia­tal oktatóknak, előadótermek kialakítása, hivatalok elhelye­zése). Az új kollégium segítségével talán megoldható, hogy min­den 3,0 feletti tanulmányi átla­got elérő diák kollégiumi pol­gár legyen, ha akar. Erre azért is nagy az esély, mert az 1983 szeptemberétől érvényes új rendelkezések után többen el­pártoltak a kollégiumtól. Ennek értelmében ugyanis a szülők jövedelmétől függetlenül min­denki egységesen 600 forintot fizet a szállásért havonta, és ha kér étkezést, az külön 650 forintot jelent. (A régi, jóval alacsonyabb és a mostani ár különbözetének egy részét a kevesebbet kereső szülők gye­rekei szociális támogatás for­májában visszakapják.) Az említett összegért nem­csak „ágyat és meleg vizet” kapnak a kollégisták, hanem rengeteg lehetőséget is szak­mai tudásuk elmélyítésére, sza­bad idejük hasznosabb eltöl­tésére. A nagyobb kollégiumok­ban találhatók rendszeresen működő szakkörök, szakkollé­giumok is. Régóta népszerű a PMMF-en a POLVAX nevű po­litikai teázó-vitaklub. Közked­velt a JPTE tanárképzősei ál­tal lakott kollégiumaiban a stú­dióprogram és a POTE kollé­giumában szervezett nyelvtan- folyamokon is sokan részt vesz­nek. A rendszeresen működő formák mellett alkalmanként oktatók és országosan elismert szakemberek előadásai is szí­nesítik a kollégiumi életet. Nagy szerep hárul a minde­nütt létező, a hallgatók által választott diákönkormányzatok­ra, a kollégiumi bizottságokra is. Ök szervezik a programok jó részét, néha adminisztratív — gondnoki teendőket is ellát­nak és nem utolsósorban ők a közvetítők a diákság és a fel­nőtt vezetők között is. A közösségi élet szélesítésé­ért és a szakmai tudás elmé­lyítéséért tett erőfeszítéseket több siker is kísérte Pécsett, a JPTE tanárképzősök által lakott kollégiumi (az országban is el­sők közt) háromszor, a POTE Jakabhegyi úti kollégiuma pe­dig kétszer nyerte el a Kiváló címet. Mindkét kollégium eb­ben a tanévben kapta meg ed­dig utolsó alkalommal az anya­gi elismeréssel is járó kitünte­tést. A következő években egyéb­ként megváltozik a minősítési rendszer, megszűnik az általá­nos Kiváló cím. Helyette a ter­vek szerint az eddigieknél ke­vesebb kollégium nyerheti el kétévenként egy-egy szakterü­let (pl. ideológiai munka, ta­nulmányi munka, közművelő­dés, sport) vagy az ország adott részének (a pécsiek pél­dául Dél-Dunántúlnak) Kiváló címét. Ezen kívül az ország­ban legjobb munkát végző kol­légium egy elismert emberről elnevezett díjat kaphat. A minősítési rendszerrel pár­huzamosan módosuló kollégiu­mi szervezeti-működési szabály­zat is azt kívánja segíteni, hogy az ott lakó egyetemisták és főiskolások a kollégium „ho­tel jellege" mellett megkapják a szakmájukhoz és leendő ér­telmiségi funkciójuk majdani ellátásához szükséges plusz in­formációkat, módszereket és egyéb lehetőségeket. Bozsik László Gogol-mese bábszínpadon Karácsonyéj A Bóbita Bábszínház új bemutatójáról Krampuszoirszág főkrampusza hadat üzen a betlehemezőknek: ne tudjanak a régi népszokás­sal házról házra járni köszönte­ni; ne legyen boldog, békés ka­rácsonyéjszakájuk! —, adja ki az „ukázt” unokaöccseinek, az éktelen ricsajjal viháncöló ör­dögfiókák siserehadának. De ez még nem élég. El keli| hoz- niök neki a faluból a kedves, rokonszenves kovácslegény, Va­kuló lelkét is. Az ördögfiókák hada el porzik s rövidesen „ki­bukkan” a faluban, ahol min­den a táj és az emberek lelke egyaránt egy meghitt ikaró- csonyest hangulatát árasztja. Harangszót hoz a szél a hagy­makupolás toronyból, megje­lennek a betlehemezők. Rövi­desen feltűnik Vakuló is, aki­ről megtudjuk: őszinte szere­lemmel epekedik a szép és rá­tarti parasztlány Okszána iránt. Ezzel a cselekménysorral indul a Gogol-meséből készült báb­színpadi játék, a Bóbita Báb­színház idei harmadik bemuta­tója. Pontosabban: egy húsz évvel ezelőtti bemutatójuk, a Karácsonyéi című mesejáték felújítása. A dinamikusan pergő, szinte filmszerű jelenetsorban egy­mást váltják a falubeliek és az ,,alvilágiak" képei. Utóbbiakban az ördögfiókák mindent elkö­vetnek, hogy teljesítsék a fő­ördög kívánságait. Megzavar­ják a betlehemezőket, lelopják a holdat az égről, s a szép Okszánánok fülébe súgják, mit kívánjon a szerelmes ifjútól, ami teljesíthetetlen: a cárnő cipőjét.. . Vakuló igen elkese. redik, de nem ijed meg, sőt szembeszáll az ördögökkel. S ebből már sejthető: a Jó itt |S elnyeri jutalmát, s a történet fergeteges vidám Gopakkal zárul; olyan igazi, lendületes szólókkal, amiket még a Moj- szejev együttes is megirigyel­hetne a bóbitások bábjaitól. Az eredet; mesét J. Szpe- ranszkij írta át bábszínpadra, amit Kós Lajos magyar népze­nei és folklórelemekkel igazí­tott a hazai közönség ismeret­világához. Oly módon, hogy — a történetet kárpát-ukrajnai miliőbe helyezve — megőrizte a mese eredeti színeit, zama- tát. S itt emelném ki Kós meg- kapóan szép, kimagasló képző- művészeti hatású bábjait, mint az előadás külön is figyelemre méltó értékeit. A csúcsoskucs- más havasi ember, a kedvesen groteszk muzsi karcok, az „oroszosra” kötött kendőjű asz- szonyok vonásaiban külön is szívesen gyönyörködne az em­ber: szinte sajnáljuk, hogy nincs kimerevített kép, a cselekmény lendületesen pereg tovább. A másik, ami nagyon tetszik: a magyar folklórelemek össze­hangolása a ruszin környezettel. A kitűnően megválasztott ka­rácsonyi énekek s — játék a játékban — a bábtáncoltató betlehemes játék előadása, — bábok előadásában. — (Szat- márcsekei gyűjtés, ami etnikai­lag sincs távol a meséhez si­muló miliőtől). Kós Lajos rendezése a kü­lönböző színházi elemek — a képzőművészet, az irodalom, a színpadi játék, a zene, a tánc — tökéletes összhangjára s a legapróbb részletek spontán hatású kidolgozására töreke­dett: érzésem szerint, teljes si­kerrel. S jóllehet, a műsorlap valamennyi szereplőt feltünteti, a Bóbita új előadásában is re­mekül összehangolt csapatmun. káról van szó. W. E. legfiatalabb gyermekekben is a helyes ismeretekre épülő ma­gatartás kialakítását segíti elő. Eredményeket csak az állan­dóan ható, életformává alakuló nevelési folyamattól várhatunk. A gyermekek környezete az iskola és a család. Szülőnek és pedagógusnak egyaránt figye­lembe kell vennie azt, hogy az egészséges életmódra képes magatartás kialakítása hosszú folyamat eredménye, amely a felnőttektől a következetes ne­velőmunkán kívül a személyes példamutatást is megköveteli. A jó példa a leghatásosabb esz­köz: fokozhatja, gyorsíthatja nevelőmunkánk eredményét. En­nek ellenkezője kevésbé kép­zelhető el: a dohányzó szülő, vagy pedagógus — minden jó­akarata ellenére — kevésbé tudja azt a meggyőződést ki­alakítani, hogy a dohányzás ká­ros az egészségre, mert ekkor saját egészségkárosító maga­tartása is magyarázatra szorul. Ilyenkor célszerűbb a saját pél­dára hivatkozva azt tudatosíta­ni, hogy könnyébb a káros szenvedélyeket el sem kezdeni, mint a már kialakultakról le­szokni. Az egyik leglényegesebb fel­adat, a betegségek elkerülésére való képesség kialakítása a gyermekekben. A megelőzés, a rendszeres orvosi ellenőrzése­ken való részvétel az éveken át lappangva felhalmozódó idült betegségek kifejlődését akadá­lyozhatja meg. A betegség hiá­nya azonban még nem egész­ség, ezért nem elég csak a szomatikus betegségek elkerü­lésére való felkészítés. A peda­gógusoknak o szülőkkel együtt árra kell törekedniük, hogy a gyermekek jól felkészüljenek a változó, felgyorsult életritmus­hoz való könnyebb alkalmaz­kodásra. az életben felbukka­nó nehézségek elviselésére. A konfliktusok megoldásának egyik leghatékonyabb módja a tanulók kommunikációs készsé­gének fokozása, amely a ké­sőbb; neurotikus panaszok ki­alakulásának megelőzését is szolgálhatja. Az otthoni és is­kolai életben számos lehetőség adódhat közös beszélgetésekre, amelyek elősegítik a tartalmas emberi kapcsolatok kialakítá­sát. Különleges helyzetet terem­tett a család és iskola együtt­működésében az ötnapos mun­kahét bevezetése. Gyermekre és felnőttre egyaránt fokozott igénybevételt a munkanapokon, ugyanakkor több szabad időt a kikapcsolódásra, az egészséges életmódot elősegítő és bizto­sító programok kialakítására a hétvégeken. A tanulással töltött idő meg­növekedésével még hangsúlyo­sabbá vált az iskolai és otthoni munka tervszerűsége. Nagyon lényeges a tanóráik váltakozá­sánál figyelembe venni az egyes tantárgyak sajátosságait az arányos szellemi és fizikai megterhelés szempontjából. Fontos az órák közti szünetek pontos megtartása úgy, hogy a tanulók a 'lehetőségekhez ké­pest minél többet tartózkodja­nak kint a szabad levegőn. Na­gyon lényeges, hogy a rendsze. résén ugyanabban az időben történő lefekvést ne zavarja meg a televízió — általában 'felnőtteknek készült — prog­ramja. Fontos, hogy hétvégeken az aktív és passzív pihenés helyes arányának figyelembevételével alakítsuk ki szabadidős prog­ramjainkat. A családnak és iskolának az úttörőszervezet és a szülői mun­kaközösség nyújthat segítséget, közösen keresve azokat a le­hetőségeket, amelyek jelenleg a helyi körülmények figyelem­bevételével a kitűzött cél érdé. kében felhasználhatók. Csak így remélhetjük, hogy gyerme­keinkben olyan szemlélet ala­kul ki, amely szerint nem elég csak „jobban" élni, hanem csak „egészségesebben” élni érdemes.. Dr. Schadt Györgyné Képernyő előtt Szelet kiabálunk Szélkiáltóék kánonjával kez­dődött az a harmincöt perces film, amelyet a Magyar Tele­vízió pécsi körzeti stúdiója ké­szített az együttesről. A most már öt fiatalemberből álló pé­csi zenekar nyerte meg tavaly nyáron a Ki mit tud? egyik első helyezését. Fő profiljuk: meg­zenésített költemények előadá­sa, A zeneszerzést és a hang- szerelést is saját maguk végzik, vezetőjük Lachner Tamás ének- tanár. Repertoárjuk igen széles körű, a zenei paródiáktól, gro­teszkektől kezdve a kimondot­tan gyermekeknek szánt játékos dalokon át a lírai hangvételű számokig. Szívesen választják műsorukban pécsi költők mű­veit. Csorba Győző, Gálám- bosj László, Makay Ida, Pál József, Pálinkás György, Parti- Nagy Lajos egy-egy megzené­sített alkotását a portréfilmben is hallhattuk. És „háziszerzőik" közé tartozik például Balassi Bálint, Ady Endre, Weöres Sán­dor, Tamkó-Sirató Károly. S né­ha írnak verseket az együttes tagjai is: a címadó (Szelet kia­bálunk) dal szövege Fenyvesi Béla szerzeménye. A körzeti stúdió munkatár­sai, Bükkösdi László rendező vezetésével, a villányi szobor­parkban forgatták az együttest bemutató filmet. Így egy komplex művészi hatást értek el, amennyiben a szobrok lát­ványa kiegészítette a zenei él­ményt. Néhány igazi telitalálat szü­letett ebből a megoldásból. A háromnegyedes, vidám, lüktető ütemű Szerenádot (Weöres Sándor—Lachner Tamás) egy monumentáis méretű női torzó előtt térdepelve, udvarolva ad­ta elő az együttes. Különösen szép és tartalmilag is egymás­ra épülő volt a Gallytánc (Ga. lambosi László—Fenyvesi Béla) előadása és képi megvalósítá­sa. Az egymásra simuló, szár­nyaló szobormadarak kiegészí­tették, továbbvitték gondolati­lag a közreműködő Sólyom Ka­talin és Fenyvesi Béla énekét. Ugyancsak „partnerei” voltak egymásnak a megszólaló zene és a bemutatott szoborkompo­zíciók az Ady Endre—Lachner Tamás: Imádság a háború után című dal esetében. A film egy részében viszont a szoborpark szinte már fő­szereplővé emelkedett. És bár a park hatalmas térsége a sza­badságot, a mozgás lehetősé­gét is sugallta, az együttes beállítása több alkalommal túl statikus, stúdiószerű maradt. Ez a merevség oldódott a film vége felé. A már említett Sze­renád, valamint a Slágeréne­kesnő és a Törpetánc című da­lok nemcsak zenéjükben, de ki­vitelezésükben, koreogoráfiá- jukban is mozgalmasak voltak. A Törpetánc az égő, ripegő. ropogó tűz körül igézőén me­sebeli és valóban „tűzről pat­tant”. Stílszerűek a befejező képsorok, a bolgár népköltés­ből átvett (Nagy László fordí­tásában), a muzsikus sors há- nyatottságáról éneklő, a szob­rok közé besétáló zenészekkel. A zeneszómok között három beszélgetést láthattunk, hall­hattunk Gombár János riporter segítségével. Ezek fontos infor. jnációkat közöltek, de szeren­csésebb lett volna, ha az első riport nem mindjárt <3 film legeslegelején hangzik el, fé­kezve a műsor ritmusát. Egészében véve összhatású film készült a tehetséges együt­tesről. Az elhangzott zenemű­vek egyébként hallhatók az együttes nemrégiben megjelent műsoros kazettáján, mely a pécsi „DÓ-LÁ" hangstúdióban látott napvilágot. Barlahidai Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents