Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-25 / 24. szám
1984. január 25., szerda Dunánt úli napló 3 Dögkutakba szórt milliók A Balatontól délre megoldatlan az állati tetemek szervezett elszállítása A szakosított állattartó telepek elterjedése új gondokat okozott Az üzemeknek a korábbi gyakorlattól eltérően kell és szükséges gondoskodniok az állati tetemek elszállitásáról, megsemmisítéséről. Baranyában több mint 30 szarvasmarha-, 24 sertés- és legalább 20 baromfitelep ontja a feldolgozó üzemeknek szánt jószágokat. Az állattartásnál előfordul az elhullás. A nagyüzemek egy része saját hullatemetővei rendelkezik, mások a helyi tanáccsal közösen alakították ki a dögkutakat, megint mások az Állati Takarmányokat Előállitó Vállalattal szállíttatják el a tetemeket, illetve a képződött melléktermékeket. A Baranya megyei Állategészségügyi Állomás felmérése alapján a megyében 1630 tonnára tehető a telepeken és a magánházaknál elhullott nagyállatok mennyisége. Megsemmisítésükkel azonban nincs minden rendjén. Ennél jóval nagyobb mennyiségű az a melléktermék, amely a vágóhidakon és a különböző feldolgozókban képződik: a húsiparinál 5300 tonna, a baromfifeldolgozóban 4700 tonna, a bikali halfeldolgozóban 100 tonna, a Pécsi Bőrgyárban ugyancsak ennyi, a hidasi Vegyiművekben pedig 20 000 tonna. A Baromfifeldolgozó létrehozta, a Pécsi Bőrgyár most építi hulladékfeldolgozóját. Dr. Ádám László, a Baranya megyei Állategészségügyi Állomás vezetője szerint az utóbbiakat tekintve nincs különösebb gond, mert az ÁTEV -rendszeresen elszállítja a mellékterméket, amelyből csont- és húslisztet állít elő értékes állati fehérje takarmánnyá alakítva a csontot és a lágy részeket. Azt mondottuk, hogy az állati tetemek elszállításával és megsemmisítésével kapcsolatban nincs minden rendjén. Helytálló a megállapítás már csak azért is — erre sajnálatos példa volt az elmúlt év végén Pécsett előfordult eset, mikor két hét kellett ahhoz, hogy egy lótetem Soltra kerüljön —, mert az Állati Takarmányokat Előállító Vállalat Solti üzeme nem végez szervezett elszállítást a megye helységeiből, kivéve néhány üzemet. Baranya tehát e tekintetben fehér foltnak számít, nem szerepel a Soltiak által kialakított gyűjtési hálózatban. annak idején még a termelő- szövetkezet — a városi dögkutakat, de az emésztők megteltek. Hasonló probléma jelentkezik Mohácson is, ahol ráadásul nem működik gyepmesteri telep. Pécsett, az állategészségügyi telep vezetője, Szabó Imre azzal fogad: érzékenyen érintetidő ellenére is penetráns szag terjeng, a betontetős gödrök mellett újabb kutat mélyíte-. nek. Szabó Imre bizakodva jegyzi meg: — Talán februárra elkészül a harmadik emésztő, amely 14 méter mély lesz, utána ássák majd ki a negyediket, a kettő legalább 450 ezer forintba kemékekből és állati tetemekből értékes takarmányt állítanak elő. S hogy mennyire értékes a csont- és húsliszt, elég ha annak mázsánkénti árát említjük: 1200—3000 forint között értékesítik azt. A hazai feldolgozáson túlmenően azonban még ma is jelentős meny- nyiségű importra szorulunk. ’ Nem új keletű felvetés egy feldolgozó létesítése. A Balaton déli vonalától megoldatlannak tekinthető a kérdés. Több évvel ezelőtt már szó volt arról, hogy Baranya, Tolna, valamint Somogy megyék összefogásával Mágocs illetve Kaposszekcső térségében egy regionális feladatokat ellátó üzemet építenek, ám az előzetes megbeszélések szintjén megrekedt a terv az anyagiak hiánya miatt. Akkor az évi ötszáz vagon kapacitású üzem beruházása megközelítőleg ötA Pécs közeli Reménypusztán vannak a baranyai megyeszékhely állati hullákat befogadó dögku- tak, amelyek megteltek. A tanács és különböző intézmények közös teherviselésével két új emész- tőt építenek. Előtérben Szabó Imre, a pécsi állategészségügyi telep vezetője. — A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által kiadott állategészségügyi szabályzat kötelezően előírja, hogy minden városban és településen gyepmesteri telepet kell működtetni, illetve dögkutat kell létesíteni. Ugyancsak előírja a rendelkezés, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek szakosított teleppel rendelkeznek, kötelesek hullaemésztőt építeni, vagy pedig a tanáccsal közös kezelésű dögkutat működtetni — mondja dr. Ádám László. — A községek összevonása óta a kialakult székhelyközségi hálózat létrejöttével a kisebb falvakban nem fordítanak akkora gondot a dögkutakra, mint korábban: azok elsősorban a nagyobb falvakban működnek és az állati tetemeket odaszállítják a társközségekből. Tapasztalataink alapján nagyrészt megteltek a hullaemész- tők és nincs elegendő anyagi forrás újak létesítésére. Pécsett például Reménypuszta térségében alakították ki -*~ te, hogy őt is elmarasztaltuk a lótetem kései elszállíttatása miatt. — A lakók fölháborodása természetesen indokolt volt, de a tulajdonos nem tette meg kötelességét. Mikor a jelzés érkezett, azonnal szóltunk Soltra. Pécsre különben nem jellemző a nagyállat-tartás. Évente nyolc-tíz ló, hat-hét szarvas- marha hullik el. A reménypusztai dögkutak megteltek, a város területéről, a különböző intézményekből és a magántartóktól ide kerülnek az állati tetemek. A ló és szarvas- marha elszállítását nem tudom elvégezni, mert nincs nagy befogadóképességű teherautónk. A megoldást eddig is Solt jelentette és ezt tudom elképzelni a jövőben is, ha a tulajdonos nem tudja megoldani a szállítást Reménypusztára. A termelőszövetkezet központi majorjától néhány kilométerre a harkányi útról aszfaltos út vezet a hullaemész- tőkhöz. A környéken, a fagyos rül. Ezzel jó időre megoldódik Pécs ilyen jellegű gondja. Az Állati Takarmányokat Előállító Vállalat az országban kilenc feldolgozót üzemeltet. Tevékenységük népgazdasági- lag is igen fontos, többek között azért, mert a mellékterTöbb éves kutatómunkával kísérleteztek ki egy energiatakarékosságot szolgáló eljárást a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi kutatóintézetében. Az állattartó telepeken nagy mennyiségben keletkező hígtrágya hasznosítása volt az elsődleges cél, amikor a szerves anyaggal öntözhető ipari növény, a cukorcirok termesztésével kísérletezni kezdtek. A jól termő takarmánynövény cukortartalmából alkohol is nyerhető, s ez — mint a MÉM műszaki főosztálya által is támogatott kísérletek során bebizoszázmillió forintba került volna. Ma, a legóvatosabb becslések szerint is legalább nyolc- százmilliót emésztene föl. Egyelőre elérhetetlennek tűnik a regionális feldolgozó létrehozása. Salamon Gyula nyosodott — desztillált víz hozzáadásával a gázolaj adaléka ként használható fel, a keverési arány: 75 százalék gázolaj, 10 százalék cirokból nyert alkohol és 15 százalék desztillált víz. Az ilyen keverékkel üzemeltetett dízel-motorok teljesítménye nem csökkent, az üzemanyag-megtakarítás viszont jelentős. A számítások szerint száz hektár cukorcirok terméséből százhúsz tonna alkohol nyerhető. Ezzel a meny- nyiséggel évente 312 tonna gázolaj helyettesíthető. Cukorcirokból üzemanyag A „nevelési tanácsadásiról A köztudatértelmezés: ^ él sőbbséges intelmeket értenek alatta. Nemcsak a serdülő tiltakozik, ha „jó tanácsok"-kal látják el a felnőttek; ki szereti, ha fejére olvassák hiányosságait, esetleg szülő szerepében való elégtelenségét? I Érthető a szülő első ellenálló reakciója, amikor az óvoda vagy az iskola a Nevelési Tanácsadóba utalja gyermekével. Kétszeresen rosszul éli meg a helyzetet; egyrészt: mert szülői hatékonyságát, nevelőképességét érzi megkérdőjelezettnek, másrészt: tart a tanácsosztók lekezelő magatartásától. Még azok is, akik „direkt" tanács- kéréssel fordulnak a tanácsadóhoz („Mondja meg, mit csináljak, a gyerekem elcsavarog, rosszul tanul, nem mond igazát...”) csalódnának, ha valóban konkrét tanácsokkal bocsátaná el a pszichológus: „Asszonyom, ill. Uram, szervezze át életüket, figyeljen jobban gyerekére, vonja be a közös tervezésekbe és tevékenységekbe, érdeklődjön, hogyan éli serdülő életét, mi motiválja ba- rátkozásait, kik a barátai . . . stb." Nevelési tanácsadáson nem az általános, köznapi értelemben vett, konkrét utasításokat értjük, hanem a speciális légkörű „célzott" beszélgetéseket. A szülő, pedagógus, nem ritkán az önként jelentkező fiatal azért fordul pszichológushoz, mert saját nevelői, illetve ellentmondásokkal teli magatartásában bizonytalan. Megértésre, megerősítésre, érzelmeiben új összefüggések feltárására szorul. A kívülről kapott javaslatok mindaddig megvalósíthatatlanok maradnak számára, míg nem épülnek be a szülő — nevelő — serdülő vagy fiatal normarendszerébe. A problémák okainak felismerésével és megértésével alakulhatnak csak ki az új nevelési és viselkedési formák. Az ilyen beszélgetések jó alkalmat biztosítanak a pszichológus számára, hogy pozitív mintát nyújtson a problémához való hozzáállásával, stílusával, empátiájával (beleérző képesség) a felnőtt—gyerek, illetve a felnőttek egymás közti kapcsolatára is. Ezek a beszélgetések nem korlátozódnak egyetlen találkozásra. A pszichológus nem ad „receptet", sem tablettát. De adja magát teljes figyelmével és érzelmi odafordulá- sával — a legfontosabbat közvetítve ezzel a másik ember számára: „Próbállak megérteni, végigjárom veled az eddig megtett utat, megkeressük a fogódzókat, amik korábban segítettek és együttes erővel elgördítjük a fejlődés útját álló torlaszokat." Ez képezi a bizalom megalapozását, az együttműködés feltételét. Míg a felnőttekkel a beszélgetés a vezető módszer, a kicsiknél a játék kap kitüntetett helyet. A játék a gyerek életeleme; mint funkciógyakorlási örömforrás, mint a felnőtt szerepekre készülés és a szabályok tudatosulásának előgya- korlata — egyaránt. Ugyanakkor feszültségoldó: segíti a konfliktusok, vágyak és a szorongások megfogalmazását. A játék nyelvén vall a gyerek arról, miért pisil be rendszeresen, miért kell véresre ha- rapdálnia körömágyát, miért bohóckodik vagy húzódik félre társaitól az óvodában és iskolában, miért romlik tanulmányi eredménye stb. Lejátssza, megjeleníti félelmeit és indulatait pl. a szülők közelgő válása vagy a kistestvér születése miatt. Játékában újraéli a traumatikus történéseket (karambol, egyik szülő elvesztése, halál, szexuális csábítás vagy aktus látványa, brutális verés, esetleg filmélmény). A sorozatos újrajátszások, ismétlések és a pszichológus tapintatos értelmezése segítik az érzelmi tehermentesülést, majd a tünetek megszűnését. A tünetek mögött rejlő okok megvilágosodnak a foglalkozások során és a pszichológus ezek ismeretében segíti a rendeződést gyerek—szülő—pedagógus, illetve fiatal—felnőtt konfliktusában. A Nevelési Tanácsadó a családban nevelkedő ép értelmű, 3—18 éves gyermekek és fiatalok egészséges személyiségfejlődését és szocializációját segíti. A magatartási rendellenességek huzamosabb kezelésén kívül értelmi és iskolaérettségi vizsgálatokat is végeznek a tanácsadó munkatársai és javaslatot tesznek a legoptimálisabb beiskolázásra. Továbbá gyámhatósági megkeresésre láthatási, örökbefogadási és intézeti elhelyezés ügyében adnak szakvéleményt. A Nevelési Tanácsadóhoz bárki önként fordulhat (szülő, serdülő, pedagógus, nagyszülő, rokon). Jelentkezés: személyesen, írásban vagy telefonon (15-176) történhet. Szilágyi Vera vezető pszichológus, Pécs városi Nevelési Tanácsadó Megye u. 22. Bolti szarkák A Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat adatai szerint 1979-ben közel 550 alkalommal dézsmálták meg a vállalat élelmiszerboltjait a bolti szarkák és mintegy 29 100 forint kárt okoztak, 1980-ra már 562-re ugrottak a lopások. A vállalatot ért veszteség pedig 38 040 forintra nőtt. Az 1981- es esztendő egyenesen a „szarkák éve” volt, ugyanis ez évben 700 alkalommal pontosan 42 073 forintnyit hoztak össze maguknak. Ez a „szép teljesítmény” tovább emelkedett 1983-ban, mikor- is „egyesek” 720 esetben folyamodtak az ingyenszerzés lehetőségéhez. Nem éppen tanulság nélküliek azok a lopási jegyzőkönyvek, amelyeket a boltok a szabálysértési hatósághoz, rendőrséghez továbbítanak. A „Ki követte el" rovatban a társadalom egész kereszt- metszete „megfordul már", nők éppúgy, mint férfiak, az előbbiek nagyobb számban, gyermekek és fiatalkorúak (sajnos, az utóbbi esztendőkben erőteljesebben kiveszik részüket a lopásokból), csakúgy, mint az idősebbek és az egészen idősek, szakmára, foglalkozásra való tekintet nélkül, az aktív korban levő, jól szituáltak éppúgy, mint az ugyancsak dolgozó, de rossz anyagi körülmények között tengődő, magas nyugdíjból és szerény nyugdíjból élők, helybeliek és más illetőségűek stb. Lehangoló a boltok egy- egy napi zárása, az, hogy mi minden tűnik el a pultokról. Tapasztalat szerint, és ez a dolgok lényege, a lopások közel háromnegyed részét nem rászorultságból, egy kis túlzással szólva nem „Jean Valjean-i" szegénység okából követik el, hiszen alapvető, létszükségletű élelmiszereket, kenyeret, tejet, sót stb. alig hordanak el. Korunk tolvaja élvezeti cikkekért lesz aktívabb. Mindenhez mindenki hozzá akar jutni, a márkás konyakhoz, a drága cigarettához, a különleges, ínyenc élelmiszerekhez — mégpedig ingyen. Nap mint nap komoly meny- nyiségben kelnek lábra a „felkapott” kozmetikumok, a menő italok és cigaretták stb. Hogy miért teszik? Talán ők sem tudják. A jegyzőkönyvbe mondott válaszaik nem túl meggyőzőek. Legtöbben azt válaszolják, amit a vádlottak egy része a bíróság előtt: „Nem tudom, miért tettem”. Persze akadnak szemfülesebbnek látszó válaszok is, pl. szegénység miatt, más, időleges pénzzavar miatt, hősködésből (fogadás), megszokásból (így is van), többen klepto- mániára hivatkoznak. Az egyszerűbb feleletek így hangzanak — „el sem tudom képzelni, hogy került a szatyromba! Valaki becsempészhette a táskámba . . . Nem ebben a boltban vásároltam”, stb. Persze, azért akad jámborabb dézsmáló, aki mikor megszólal az eladó a háta mögött, hogy „szíveskedjék velem a raktárba fáradni”, már tudja, miről van szó, „zokszó nélkül” előadja az árut. Apropó, hogy honnan adják elő? Hót innen-onnan- amonnan. Van, aki a szatyrából, van, aki a zsebéből, sőt az alsóneműből is kerülnek elő portékák. Többször előfordult már, hogy néhány falánkabb helyben akarta elfogyasztani a csemegét, csakhogy nem volt olyan szabad zug, ahová eladó ne tévedt volna. És ami a stílushoz tartozik még, elszaporodtak a csoportos elkövetések. Ilyenkor az egyik tolvaj ellopja az árut, kimegy az üzletből, miközben társát elkapják, akinél természetesen nem találnak semmit, mert a zsákmány már hetedhét országon túl jár. Mindezek mottójául végül még csak annyi: tapasztalhatta minden kedves vásárló, hogy a boltosoknak nem egyetlen feladatuk a tolvajok figyelése és leleplezése. De az talán sokak előtt nem világos eléggé, hogy a bolt árukészletének dézsmálása nemcsak a népgazdaság, hanem a bolti dolgozók zsebére is megy. László Judit
