Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-22 / 21. szám

Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárna P Néprajzi múzeum Május vége van, egy-kettőre megérkeznek a külföldiek, de még nem sok jelét látni a ven­dégvárásnak. Az üzletek, a múzeumok egy része zárva. A szófiai néprajzi múzeumot ta­tarozzák, és újrarendezik az. anyagot, nem lehet bemenni. A tarnovói ajándékboltok kira­katára szombat és vasárnap is fölteszik a nagy fatáblákat. Szozopolban alig tudunk ke­nyeret venni: délben bezár az élelmiszerüzlet, viszont nyitva van a cipőbolt. Ugyanitt a gyü­mölcsöt árusító üzletbe azért nem jutunk be, mert éppen áruátvétel van, s az ajtót üres deszkaláda zárja el. Gyanakodva keressük Bur- gaszban a Lenin utat. Az úti­könyv szerint itt helyezték el egy iskolaépületben a helytör­téneti múzeumot és a városi könyvtárt. Művelődési intézmé­nyek társbérletben, milyen le­het ez? — legyintek, amikor a kapun belépünk. A folyosón csak sárga katalógus szekré­nyek, spárgával összekötözött könyvek és poros folyóirathe­gyek fogadnak. — A múzeum megszűnt — mondja a takarí­tónő. — Illetve egy új néprajzi múzeum nyílt nemrég. — Még az utcára is kijön velünk, hogy pontosan elmagyarázza, ho­gyan találunk oda. Burgaszban úqy látszik, sze­rencsénk van. Amit nem lát­hattunk Szófiában, azt itt meg­találjuk. Tágas park közepén egy emeletes, erkélyes, klasszi­cista épület. Valamikor talán egy jómódú bojár lakott ben­ne. Most a burgaszi etnográ­fiai múzeumnak ad otthont. Reg­gel van, mi vagyunk az első vendégek, a naftalin szagú szobákban mi gyújtogatjuk-ol- togatjuk a lámpákat, és a be­lépőjegyet csak akkor kérik, amikor kilépünk az épületből. De a kiállítás roppant gaz­dag és tartalmas! A paraszti konyha berendezése, a szövés­fonás eszközei, népviseletbe öl­töztetett bábuk, pompás hímzé­sek, szőttesek, faragások, réz­edények, cserépkorsók ... Tér­kép mutatja, hogy az ország melyik vidékéről való egy-egy tárgy. Több nyelvű fölirat és fénykép tájékoztat a munka­eszközök használatáról. Nem akarok botcsinálta et­nográfus lenni. Nem akarok az első benyomásokból messzeme­nő következtetéseket levonni. A néprajz önálló tudomány, külön diszciplína. A szakember nem idegenkedik úgy a másik szak­embertől, mint az avatatlan kontárnak bélyegzett kívülálló­tól. Mégis . .. Mi lehet az oka annak, hogy az első pillanatban otthon ér­zem magamat ezek között a tárgyak között? Miért sejtem a bolgár népművészetet a ma­gyar népművészet rokonának? A juhászkampó végére a bol­gár pásztor éppen olyan figu­rát faragott, mint a somogyi. Az itteni tiloló formája is, hasz­nálata is pontosan olyan, mint a magyaré. Ezt a faragott ál­arcot nem a mohácsi busók vi­selték? Nem, ez itt készült Jambol közelében. És a viselet­ben is mennyi a rokonság! Ezt a színes ruhát egy kalotaszegi lány is hordhatná. Ez a bá­ránybőr kucsma egy alföldi magyar parasztember fejére is illene. Talán csak fémtárgyból van itt több, mint nálunk: fém­csatok az övön, csillogó pén­zek a nyakban, színes csörgők a nők derekán. Kerüljük a délibábos etnog­ráfiát! Nem kell a rokonságért az Azovi-tenger melletti együtt­élésig visszamenni. Minden nép népművészete szép, gazdag és kifejező. Az eredeti, a tiszta népművészetben nincs stílustö­rés, ízlésbeli kisiklás, formai bi­zonytalankodás. S természetes, hogy az egymással érintkező vagy közös történelmi sorsot vi­selő népek élete és művészete különösképpen közel áll egy­máshoz, és számos rokon vo­nást mutat. Nemcsak a szőttesek mintá­zata, a cserépedények formá­ja, a viselet darabjai keltenek rezonanciát bennem. így van ez a bolgár népköltészettel is. Nagy Lászlót Bulgáriában a bolgár népköltészet fordítása vezette el a magyar népkölté­szet „fölfedezéséig", hogy az­tán a magyar népköltészet rá­kon stílusfordulataival ajándé­kozza meg az átültetett szöve­geket. A magyar és a bolgár népköltészet, a balladák és a mondák tele vannak azonos hősökkel, a törökellenes harc emlékét mindkét nép őrzi. Már- kó királyfi, a bolgárok nemzeti hőse a bolgárok Toldi Miklósa. Hunyadi János alakja a bolgár népballadákban is fölbukkan. Ami a magyar népköltészetben a kuruc szegénylegény, vagy az erőszakos katonafogdosás elől menekülő, igazságtevő be­tyár, az a bolgár népköltészet­ben a szabadságáért küzdő hajdúk. De a népszokások, a lakodalmi versek, a télvégi maszkos játékok, a tavaszkö­szöntők is sok rokonságot mu­tatnak. Süss fel nap, Szent György nap, Kertek alatt a kis bárány majd megfagy — mondja a magyar népi já­tékdal. Mert szép napon születtem én, Ó, szép napon, tavasznapon, És szép nap volt keresztelőm. Legszebb napon, Szent György napon — dicsekszik a szerelmes bol­gár lány, ha a legény megkér­dezi tőle, miért olyan szép. Annyi bánat a szüvemen, Kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, Szüvem kettéhasadt volna ... — panaszkodik a bánatos csí­ki székely férfi. Hej, de nehéz kő szakadt rá Vergődő szívemre. Sötét bánat árnya borult, Árnya borult arcomra, szememre ... — énekli a bolgár legény, ha sok keserűség éri. Amikor kilépünk a burgaszi néprajzi múzeumból, az egyik parkban olyasmin akad meg a szemem, amit utoljára gyerek­koromban láttam. Két bolgár kisfiú játszik a füvön: hatal­mas gólyalábakon jár, és ma­gát egyensúlyozva vív botok­kal. Negyven-negyvenöt éve, egy-egy falusi nyaraláskor pró­báltam magam is gólyalábat faragni, gólyalábon járni, fa­karddal harcolni. Tüskés Tibor Száz éve született Gábor Andor Éles anyanyelvűnk A legjobban programozott komputernek is lyukas az emlé­kezete. Csúszómószáshoz alkalmazott eszköze a nyaláb. A legszegényebb ember is veszi a vándorbotot. Széles látókörében azt se tudja, hova nézzen, A bűvös kör is csak önmagába tér vissza. Alvégén csattan az ostor. Lángész, csak tökéletlen égéssel. A gondolat mindig főbenjáró. Autóját is a kíváncsiság hajtja. Felcsapott táltosnak! Lóvá tették. Kerekes László Mi lesz a héten? Hatalmas munkabírású al­kotó volt, rengeteget írt, min­den műfajban, minden formá­ban. Már tizenhét éves korá­ban jelentős műfordítónak szá­mít, költő, novellista és publi­cista. Nemsokára mint dráma­írót is jegyzik, regényei — kü­lönösen a Doktor Senki — pe­dig irodalomtörténeti állóké­pességű, korszakjelző, mara­dandó alkotások. Dehát, végül is miben az igazi? Arcai: először a sanzonköltő, a sajátos pesti hangulatú. „Gábor Andor nem franciás. Legnagyobb értéke az, hogy ezek a versej magyarok és pes­tiek, a formában, a pedáns mértékben is annyira magya­rok, hogy inkább emlékeztet­nek Arany János néhány agg­kori, hátrahagyott pesti versé­re, mint valami montmartre-i sanzonra.” Azután operettlibrettók: Csárdáskirálynő, Mágnás Mis­ka. Már megírásuk pillanatá­ban annyi távolságtartó iróniá­val, hogy ha csak kicsit meg­billen a szöveg, már-már nyil­vánvaló a szatíra. És másik arca: lefordítja a Nobel-díjas Mistral, egy ma már elfelejtett szerző Mireio című eposzát. Ugyanebben az időben Gábor Andor nekivág a Roland-éneknek is, és le is fordítja a több változatban fentmaradt mű később egysé­gessé szerkesztett változatát. Nem kisebb személyiség, mint Babits Mihály mondott róluk ítéletet, s a Mireiót, mint a magyar nyelvű irodalom ki­emelkedő, önálló értékű alko­tását minősítette. Műfordítói tevékenysége élete végéig el­kíséri. Majakovszkij költői rangját az ő magyar nyelvű dikciója adta meg igazán. És megint más arc: a forra­dalmi lírikus. Életének legmeg­rázóbb, vagy legmeghatáro­zóbb — ki tudja a pontos jel­zőt — élménye az emigráció. Az alkotó nyelvből való kisza­kadás, s a visszanézés mind­arra a borzalomra, amit neki a Horthy-fasizmus távolról is jelentett. A proletárdiktatúra bukása után nem menekül. Hat hétig ül a főkapitánysá­gon, majd amikor kiszabadul és körülnéz, és érzékeli a lég­kört, akkor elmegy, hogy majd huszonöt év után térjen vissza. Abba a szeretett városba, Bu­dapestre, melyet „beteg vá­rosnak” látott. Az emigráció­ban válik az eszmélő polgár kommunistává, ő lesz az első rzámú és egyszemélyes fórum, amelyen keresztül a világ meg­ismerheti a Horthy-fasizmus iaazi természetét. Bécs, Párizs, Lipcse, Berlin után 1933-ban Prágán keresztül Moszkvába meqy. És itt megint a folytqtás mellé valami új: a hit a visz- szatérésben. Ö lesz a „felsza­badulás eszmei előkészítőinek eavike irodalmunkban”. Leqmaradandóbb reaénye valószínűleg a Doktor Senki. Korszakielző mű. Szellemes, ragyogóan pontos, szórakozta­tó olvasmány a Monarchia Ma­gyarországának karrierlehető­ségeiről. És kegyetlen is, mert oontos. Benne van Maupas­sant szelleme és Mikszáthé is. És megint más arc: haza­térte után a Ludas Matyi fő- szerkesztője. Mert ugyan ki lett volna más a kommunista élcloo első embere, ha nem ő. A kabaré, s a színház össze­fonódott életében. Nagy Endre kabaréjának legfontosabb szö­vegírói közé tartozott. Jelenetei a pesti kispolqár jellemvoná­sait karikírozzák, és a pesti élet korrupt, nagvkéoű, sik­kasztó közéleti jelenségeit gú. nvoliák. Az emigráció előtt írt kis kabaréi, a Haspók úr ebé­:A** del, vagy Mancika, a tündér, és még sok más, ma már a műfaj klasszikus darabjai. De vígjátékai, a Ciklámen, a Majd a Vica és a többiek szintén új levegőt hoztak a Vígszínház és a Magyar Színház színpa­dára. És ezek az előzmények — melyek nyomón Gábor An­dort nyugodtan lehetett a ha­zatérő magyar írói emigráció legjelentősebb, itthon legin­kább ismert alakjának tekinte­ni. Mindenki azt hitte, vezér­alakja lesz a hazai irodalom­nak. Nem így lett. Igen, talán itt lehet tetten- érni az elhelyező emlékező za­varát. A sok-sok Gábor Andor arc közül egy hiányzik. Hiány­zik az ünnepelt —, a maga természetes életútjón, a maga helyére érkezett — Gábor An­dor arc. Az, aki a legnagyob­bak közé került, de amit éle­tében nem, csak halála után kezdett észrevenni az irodalmi közvélemény. 1953 januárjában halt meg, és abban az évben, halála után kapta meg a Kos- suth-díjat. 23- án, hétfőn 19 órakor az IH „Irodalmi műhelyek" c. so­rozatában az Új írás mutatko­zik be. Vendégek: Csontos Gábor, Kalász Márton, ördögh Szilveszter. 24- én, szerdán 19.30-kor kez­dődik Bánky józset zongora­estje a Liszt Teremben. 25- én 19.30-kor Lyukasára címmel Sándor György homo- ralista estjét láthatjuk a Név, Közp. színháztermében. 26- án, csütörtökön 19 órakor Gadányi Pál tótújfalusi dudás, dudakészítő lesz a Délszláv Klub vendége. 27-én, pénteken 18 órakor Mendö/ Zsuzsa előadása hang­zik el az IH-ban: „A Zsolnay- kerámia szerepe Pécs város­képében" címmel, 27-én 20 órakor a Nádor kávéházban hangverseny lesz a Nevelők Háza rézfúvós kvin­tettje és a Spirituálé kvartett közreműködésével. Fotóművészeti ki; a Budapest Galéri Az Air France és Párizs városa által harminckét fiatal hivatásos fotóművész sz számára idegen fővárosban, maga által Ez a lehetőség, amely az azonos témá fiatalokat gyűjti össze, már önmagában Minden résztvevő tanulmányozhatja, hogyc fejezik ki. A fotográfia és az utazás ugyanannak lönböző kultúrájú népek közeledését. A kiállítás január 29-ig látható Budape: Galériában. Jean Goussebaire Dupin (Franciaország) Hamburg Carlos Freire (Franciaország): Budapes Valaki a régi nagy Cary Nyolcvanesztendős a világhírű amerikc színész, Cary Grant. Az angliai Bristolba született Archibald Alexander Leach néver Tizennégy évesen megszökött hazulról é artistákhoz csatlakozott. 1921 óta él a Egyesült Államokban. Egy tehetségkutat fedezte fel 1927-ben, aki egy Broadway musicalben juttatott neki egy kis szerepe Ezt számos kisebb-nagyobb feladat követ musicalekben és drámákban egyaránt. 1932-ben került Hollywoodba, ahol aj tán három évtizeden át a szupersztáré közé tartozott. 1938-tól Howard Hawk rendező állandó főszereplője volt, akine vígjátékaiban óriási sikereket aratott. Do gozott George Cukorral, Frank Caprávr és Alfred Hitchcock-kal; partnerei közö volt Katherine Hepburn, Jean Harlov Marlene Dietrich, Mae West, Doris Da Audrey Hepburn, Marilyn Monroe, Sophi Loren, Irene Dunne. Néhány emlékezet«

Next

/
Thumbnails
Contents