Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-04 / 3. szám
1984. január 4., szerda Dunántúlt Tlaplo 3 Kibontakozóban ogy nagyszerű mozgatom Önkéntes segítők a 400 ágyas klinikán Fledrich Andrea és Szekeres Szilvia, a Komarov Gimnázium tanulói a betegágynál Fotó: Proksza L. Kereskedelem és kockázat Kenyérkultusz A klinika folyosója üres. Télen így öt óra felé már estének számít az idő, lassan vánszorognak az órák, különösen a betegágyban. — A kislányokat keresi? — kérdik az egyik kórterem betegei — azok ma sajnos nem jöttek, biztosan dolguk van. De milyen aranyosak — ül fel az első ágyon fekvő, ősz Hajú beteg. — Bármire megkérhetjük őket, mindent megtesznek. Panaszkodtam, hogy a sok fekvéstől mór úgy fáj a hátam. Az egyik idejött, megmaszirozott és megfésülte a hajamat. Ritmusszabályozót operáltak be nekem. Nagyon el voltam keseredve, sírtam is. Hát csak a lányok idejöttek vigasztalni. Példamutató vállalkozás Októberben dr, Deák Gábor adjunktus egy alkalommal végigjárta a 400 ágyas klinika belgyógyászati osztályán a kór. termeket és elmondta, hogy délutánonként önkéntes beteglátogatók jönnek az osztályra, akik meg fogják kérdezni, a betegeknek mire lenne szükségük, mit tehetnének értük, miben segíthetnek. — Az alapötlet nem a miénk, mi csak vállalkoztunk rá, hogy megpróbáljuk megszervezni — mondja dr. Deák Gábor. — Blasszauer Béla, a PO- TE Marxizmus—Leninizmus Intézetének tudományos munkatársa egy alkalommal a Mozgó Világ-ban irt arról, hogy a nővérhiány miatt leterhelt ápolónőknek nincs idejük a betegek ellátása (injekciózás, gyógyszerosztás, ágytálazás stb.) mellett, hogy apró-cseprő kis kívánságaiknak eleget tegyenek. Ezt a hiányt pótolhatnák az önkéntes ápolók. Az írásnak nem várt visszhangja lett. Sokan érdeklődtek és a belgyógyászati klinika professzora is fantáziát látott benne. Elhatároztuk, megpróbáljuk kísérletképpen megszervezni. Az első csoport az ÉPFU Vállalat vöröskeresztes alapszervezetének tagjai voltak, majd sorra jelentkeztek középiskolák, a Komarov és a Leöwey Gimnázium. Törtem a fejemet, miképpen szervezzük meg, hol húzzuk meg a határt, hogy mit tehetnek és mit nem. Előtte összehívtam őket, megbeszéltük, hogy aki vállalja, kizárólag önként, ellenszolgáltatás nélkül tegye ezt. Es akf úgy érzi, egy-két alkalom után, hogy nem tudja csinálni, nyu. godtan mondja meg. A lényeg, hogy semmi kényszer ne legyen benne. A jelentkezőket párba osztottuk be, hetente egy alkalommal kétórás időtartamra jönnek. Izgultam én is, m| lesz ebből, de a premier jól sikerült, s azóta is sikere van az akciónak. A kórteremben, a többi beteg is dicséri a lányokat. — Képzelje — szól az egyik — tőlem azt kérdezték, lesz-e segítségem, ha hazamegyek, mert ha nem, ők eljönnek oda is. Szomszéd kórteremből Lazar józselné, a belgyógyászat első emeleti „A” osztályának dél- utános nővére lép ki a folyosóra injekciós tűvel a kezében. — Először nem nagyon örültünk, amikor meghallottuk, hogy mi készül. Azt hittük, ugyanis, hogy a nővéri munkába akarják őket bevonni, ahhoz pedig ugye, szakképzettség kell. Most már értem, hogy miről van szó, látom a betegeim örülnek, ha apró szívességeket tesznek nekik. Mihályi Andrea és Mihai Hajnal a Komarov Gimnázium IV/D. osztályának tanulói. — A Liziczky tanár néni mondta, hogy van ilyen és mi jelentkeztünk — mondja Hajnal. — Először nagyon izgultunk, mit is fogunk mondani, hogyan is lesz, de a betegek nagyon kedvesen fogadtak. Az idősebbekkel jobban el tudunk beszélgetni, a középkorúak sokszor bizalmatlanok. Sokan tanácsot is adtak már nekünk a legkülönbözőbb dolgokban. Hogy miért csináljuk? Mert szeretünk az emberekkel foglalkozni. Olyan jó látni, hogy apró szívességekkel mekkora örömet tudunk szerezni. Én népművelő, Andrea pedagógus szeretne majd lenni. Embléma a köpenyen Az ÉPFU vöröskeresztes önkéntesei már először sem voltak olyan gátlásosak, mint a diáklányok. A vállalat igazgatója köpenyt vásároltatott a részükre, ezen embléma van, amelyről leolvasható a keresztnevük, és hogy hol dolgoznak. Lukács Bernátné, a vállalat vöröskeresztes titkára mondja: — 18 fős brigádot szerveztünk, valamennyien asszonyok, anyák ezeregy gonddal, mégis vállalták. A betegeknek pedig jólesik, ha foglalkoznak velük. Lányaink esetenként ösz- szeírják, kinek mire lenne szüksége, bevásárolnak, és a betegek utólag fizetnek számla ellenében. Előre nem fogadnak el pénzt senkitől. Kiderült, sok betegnek igénye, hogyha ágyban fekvő is, azért ne legyen elhanyagolt a külsője, hiányzik például a fodrász. Erre a mi asszonyaink legközelebb hajsütővasat vittek és sorban megcsinálták mindenkinek a haját. Volt egy néni, aki hordóskáposztára vágyott, de nem boltira, hanem igazi falusi, házi készítésűre. Kolléganőm elment a piacra és vett neki. A legkülönlegesebb kívánság az volt, amikor egy kis faluból származó nénit kellett moziba vinni. — Mondta, ő még életében nem látott mozit, és minden vágya, hogy egyszer elmehessen. Nos, a lányok vettek neki mozijegyet, s természetesen orvosi engedéllyel elkísérték. A legtöbben azonban nem akarnak mást, csak beszélgetni. Rácz Gyuláné két kisgyerek mellett vállalta a klinikai munkát. — Már úgy megyünk be, hogy várnak, szükség van ránk — mondja. — Némelyik beteggel szinte baráti kapcsolat ala. kult ki. A múltkor az egyik felhívott itt a munkahelyemen, mondta, hazaengedik és nem akart úgy elmenni, hogy el ne búcsúzzon. Egyedülálló kísérlet Az országban egyedülálló kísérlet ez itt a pécsi I. sz. Belgyógyászati Klinikán és éppen mert kísérlet, még nem egészen tisztázott. Hogy jó dolog, azon már senki sem vitatkozik. A napi gyógyító és betegellátó munka túlterhelt rohanásában se orvosnak, se nővérnek nincs ideje a beteg leikével is foglalkozni. A nap legnagyobb részében a beteg magára marad az ágyában és aggódik. Legfeljebb szobatársaival társalog, akkor is a betegségükről. S akkor jön valaki mosolyogva, beszélget velük, kiszolgálja őket, apró ügyeiket elintézi, érzik, törődnek velük. A kísérletnek már vannak konkrét eredményei is. A nővérek jelezték, hogy amelyik kórteremben különösen jó kontaktus, jó hangulat alakult ki a betegek és az önkéntesek között, kevesebb nyugtató, altató fogyott kevesebbszer csöngették őket. Tér. mészetesen van ellenpélda is, lesznek, akik lemorzsolódnak, akik alkalmatlanok erre. Az is várható, hogy a kezdeti lelkesedés egy idő után visszaesik. A Vöröskereszt koordináló szerepe Ez a ténykedés azonban hasznára válik annak is, aki teszi. A fiatalok megtanulják az emberekkel való kapcsolat- teremtés módját. A kísérlet megindulása óta rengeteg az érdeklődő, sokan jelentkeznének és sok intézmény várná a jelentkezőket. (Például a gyerekkórház.) Egyelőre a 400 ágyas klinika belgyógyászatán kívül nincs, aki szervezze, kézbevegye. Most folynak a tárgyalások a Vöröskereszt megyei szervezetével, amely vállalkozott, hogy koordinálja a mozgalmat. Ez a mozgalom is bizonyítja: nem igaz, hogy az emberek közömbösek, nem igaz, hogy a rohanó életben nincs időnk mások bajával foglalkozni, nem igaz, hogy a mai fiatalok érzelemszegények. Csak értelmet kell adni ezeknek az érzéseknek, amelyek mindenkiben ott szunnyadnak. Sarok 2suzsa Délután a\Í sői bevásárlók utolsó percei. A feledékenyeké, túlterhelte- ké, útról érkezőké, váratlan vendégeket fogadóké, délig alvóké. Ha pedig nincs már tej, elfogyott a kenyér, akkor van káromkodás. Hogy nincs kenyér? Magyarországon? — És húsz éve városba szakadtak száján is feltámad a magyar paraszt kenyérkultusza, a ..mindennapi kenyerünk” vé- getti biztonságigény. De az élelmiszerboltok szombaton délután kettőkor zárnak, ezt mindenki tudja. A néhány „hosszított nyitvatartás” csak figyelem a vevő iránt. Azt mondta Bácskai Frigyes, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat igazgatója, mikor a tartalékolás arányáról kérdeztem: — Általában a kialakult forgalomnál két százalékkal tartalékolunk többet. Ez a vállalat nagy átlagának forgalma utón jelent két százalékot. Ezért néhány üzlet, ahol szombaton délután a szokásosnál nagyobb terület váratlan forgalma összpontosulhat, ennél sokkal többet is tartalékol, és így sokkal nagyobb kockázatot vállal a vásárló biztonsága érdekében. De a vállalat ügyelete, vagyis afféle menedzserirodája délután is várja a telefonokat, s ha valami kell, rugalmasan beszerzi és küldi. * A városszél mindig izgalmas szombaton. Már nem járnak be a mindennapi belvárosi bevásárlók a központba, hanem ideáramlanak. Ha valami váratlanul elfogy, hát... De nem fogy el. Lássuk csak: A vállalat 20. számú ABC- áruháza a Budai vámnál. Szabó István áruházvezető: — Fél négy van, s ma legalább 170—180 liter tej maradt meg és jó két mázsa kenyér. — Mi történt? — Megjött a hideg, közel a karácsony, vagyis itt a disz- nóvágósi idény. Ilyenkor a töpörtyű sütéséhez sok tejet visznek, ezért abból többet rendeltünk. Alaposan biztosítottuk a kenyérellátást is, hiszen a disznótorok idején mindig több kell! — De nem fogyott el?! — Nem fogyott el! Nem tudjuk, miért nem. Képtelenség volna házalni és végigkérdezni 50—100 családot, miért maradt el sok helyen a disznóvágás. Ez a kereskedelem kockázata. A múlt heti szombati 14,5 mázsás kenyéreladásból kiindulva a disznótorok végett mára 15,5 mázsát rendeltünk. — Milyen más tényezők befolyásolhatják a szombat délutáni tej- és kenyértorgalmat? — Rapszodikus okok jelentkeznek, rendszertelen változatokban. Talán a Hősök terén lévő bolt váratlan szombat délutáni forgalomnövekedése, s az utána keletkező pillanatnyi hiány lehet logikus oka az ide irányuló alkalmi „rohamnak". — Mi lesz a megmaradó két mázsa kenyér sorsa? — Ha netán hétfőn is váratlanul nő a kereslet, akkor egy részét eladjuk. De ne feledjük, Magyarországon a kétnapos kenyér sok embernek már nem kenyér, akármennyire is ehető még és egészséges. Szóval hétfőn általában már nem adjuk el. Ott a tábla a bejáratnál, hogy kilónként négy forintért száraz kenyér kapható. Tehát a 7.60-as kenyeret ennyiért viszik el, többnyire disznóhizlalásra. — Mit jelent ez az áruháznak? — Novemberben 5000 forint veszteséget jelentett. * S a város másik végén? A Szigeti vámnál van a vállalat 10. sz. ABC-áruháza. Hajabács Gizella boltvezető- helyettes: — Még van 90 kiló kenyerünk és 30 liter tej is. Ez már megmarad, hiszen mindjárt zárunk. — Önöknél mi okoz váratlan helyzeteket? — Az átmenő forgalom. Innét mennek a szőlőbe a gazdák, eddig nem cipekednek, itt kezdik meg a bevásárlást. Ha jön egy váratlan eső, ami otthon tartja őket, már kárba vész a szombati tartalékáru. A másik váratlansági tényezőt a vásári árusok jelentik. Itt veszik meg a kenyeret a sült hurkához, kolbászhoz. Általában be is jelentik az igényüket, de az eső olyankor is közbeszólhat. A baj, hogy a kockázatot a költségünk rovására kényszerülünk vállalni, vagyis a zsebünkre. Ey fokát ° helyzet. Vé- iCIIOl gül is ennyi tartalék, ennyi kockázat a nagy kenyérkultusszal élő Magyai- országon — kell! De talán át kéne hárítani a kockázat egy részének anyagi hátrányát a nem túl nagy fizetésű kereskedők zsebéről nagyobb, jobban megoszló kasszába. Hiszen nem bolti, áruházi, hanem — közérdekű tartalék. Földessy Dénes Mikorra várható javulás a pécsbányatelepi vízellátásban? Felújítják az elavult hálózatot P écsbányatelep vízellátását biztosító vezeték- rendszer, amely a szénbányászatilag megszüntetett Széchenyi-akna vízéből táplálkozik, fél évszázaddal ezelőtt épült azzal a céllal, hogy megfelelő ivóvízzel lássa el a területen működtetett közkutakat. Akkor naponta néhány száz köbméternyi víz is elegendő volt, ma viszont már 1500—1700 köbméter sem nyújt zökkenő- mentes ellátást. Érről a rendszerről látják el a kórházat, a külfejtési, illetve az Istvánoknál' üzemet és más intézményeket. A vezetékrendszer erősen elhasználódott, nagyon gyakori a csőtörés. A javítást nehezíti, hogy a település aláművelt terület. A meghibásodás következtében kiszivárgó víz a mélybe húzódik és ez nehezíti a törés helyének megállapítását. Pécsbányatelepnek vizet adó Széchenyi-aknát a Mecseki Szénbányák üzemelteti. Arra vonatkpzóan, hogy mikorra várható javulás az ellátásban és kinek a feladata az elavult vezetékrendszer felújítása, Istvánlalvi Miklóstól, a vállalat vízellátási felelősétől kértünk véleményt: — A pécsbányatelepi vízrendszer működtetése sok gonddal jár. Évről évre nehezebben tudjuk felhozni a szükséges mennyiséget. Arról nem is szólva, hogy a Széchenyi-akna fenntartása évenként 12 millió forintot visz el a vállalat pénztárcájából. Jogilag sem rendezett a helyzetünk, mert nincs lehetőségünk arra, hogy az egyenletesebb ellátás érdekében esetenként vízkorlátozást alkalmazzunk. A panaszok megszüntetésére csak akkor van remény, ha felújítják a hálózatot. Mikor kerül erre sor? — Nyolc évvel ezelőtt, 1975-ben megjelent egy minisztertanácsi, majd egy OVH-utasítás, amely elrendelte, hogy valamennyi vízellátási feladatot át kell adni a vízmű vállalatoknak, természetesen üzemeltethető állapotban. Ez annyit jelent, hogy átadás előtt nekünk a hálózatot fel kell újítanunk. Az ellátási feladatot már 1975-ben felajánlottuk a Pécsi Vízműnek, de az nem fogadta el. Hogy miért nem sikerült már 8 évvel ezelőtt érvényt szerezni a fenti rendelkezésnek, arról Solti Dezsőtől, a Vízmű igazgatójától kértünk választ: — Ez nem csupán a szándékon múlott. Nekünk a pécsbányatelepi vízhálózatot mindenképpen ót kell vennünk, ha a Mecseki Szénbányák a felújítást elvégezte. De ez még nem oldaná meg gondjainkat, mert a mostani vízkészletünk a mainál nagyobb terület ellátására nem elegendő. Ha ebből a meny- nyiségből látnánk el Pécsbá- nyatelepet is, azt az egész város megérezné. Ám eddig Pécs térségében nem tudunk a jelenleginél legalább 2000 köbméterrel több vizet szállítani, minden hozzáférhető lakossági ellátásra alkalmas vizet hasznosítani kell. — Mikorra várható a hiányzó mennyiség? — Ha a Duna II. regionális rendszer elkészül. Ez körülbelül a VII. ötéves terv második felében szolgáltat majd vizet. Addig azonban még nekünk is vannak feladataink. Az üszögpusztai központ és Meszes között új tárolót kell építeni, de Meszestől a Kénesi útig húzódó vezetékhálózat elkészítése is a mi feladatunk. A tervek ugyan már készen vannak, a munkák üteme azonban a városi tanács anyagi lehetőségétől függ. A pécsbányatelepi hálózat felújítási ütemezésére vonatkozóan Istvánlalvi Miklóstól kaptam választ: — A vállalat a kivitelezési munkák megtervezésére a vízmű alvállalatot kérte fel. A terveket 1984-re ígérik. A felújítás befejezését pedig 1986—87-re szeretnénk elvégezni. K. Varga József
