Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-21 / 20. szám

Fiatalok Pályázzatok! Országos békedal­pályázat „Békében élni a legembe­ribb cél. Történelmi felelőssé­günk, hogy mindannyian küzd- jünk annak megóvásáért. A bé­ke következetes cselekvést igé­nyel, megőrzésében minden nép, minden nemzedék egy­formán érdekelt és felelős. A zene eszközeihez, a dalhoz fordulunk segítségül ... A ze­ne ereje, hatása túlnő az or­szághatárokon. A közös ének­lés, a közös dal olyan tartal­mat, érzelmet és erőt közvetít, mely képes egybefogni, segít mozgósítani a világ haladó em­bereit, azokat, akik nem akar­ják az erőszakot, a pusztítást, a háborút, azokat, akik szabad és emberhez méltó életet kö­vetelnek." Az Országos békedal-pályá- zatból idéztük a fenti részletet. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Hajdú-Bihar megyei Bizottságának kezdeményezé­sére ugyanis a KISZ KB és az Országos Béketanács Ifjúsági és Diák Bizottsága mindenféle műfaji meghatározás, megkö­tés nélkül pályázatot hirdet bé­kedalok, zeneművek megírásá­ra. Mindazok jelentkezését vár­ják, okik igényes művek létre­hozásával akarnak hozzájárul­ni a béke megőrzéséhez. Pályázati feltételek: csak nyomtatásban addig meg nem jelent pályaművel lehet jelent­kezni. A mű szerkesztésében lehet egy- vagy többszólamú, szóló énekhangra, vagy együt­tesre komponált. Kísérő hang­szernek olyat válasszon a pá­lyázó, amely segíti a dal elő­adását, akár spontán éneklés­kor, akár szervezett alkalom­mal kerül sor bemutatására. A kíséret lehet hangszerelt, vagy az ismert harmóniai jelzésekkel ellátott. Szövege igényes tar­talommal szóljon a békéről, a szabadságról, a békéért, a szabadságért harcoló emberek küzdelmeiről, hazánk építésé­ben elért eredményeinkről, if­júságunk életérzéséről. A pályázat jeligés, a pálya­mű kottáját, vagy a kazettát három példányban kell bekül­deni a KISZ Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának címére: Debrecen, Simonyi u. 14. 4028. A borítékra írjátok rá: „Béke- dol-pályázat"; külön zárt borí­tékban kell mellékelni a pályá­zó nevét, címét. Beküldési ha­táridő: 1984. március 15-e. A pályaműveket országos szak- zsüri értékeli. Pályadíjak: egy első díj: 20 ezer forint, két má­sodik díj, dijanként 12 ezer Ft, három harmadik díj, díjanként 6 ezer Ft. Eredményhirdetés 1984. május 9-én, nyilvános be­mutató keretében. Rovatszerkesztő: DÜCSÖ CSILLA Útkeresés Távlatok, lehetőségek - vagy pillanatnyi megoldások csupán? Először, amikor szembejött velem, udvariasan köszöntem, félrehúzódtam és másnapra el­felejtettem a találkozást. Má­sodszor úgy tűnt, mintha mon­dani szeretett volna valamit, de én siettem éppen, vizsgára ta­lán, így ez a találkozás sem volt több, mint egy pillanat csupán. Harmadszor én keres­tem föl. Távlatokat, lehetősé­geket kértem tőle számon, de ő csak pillanatnyi megoldáso­kat kínált. Tulajdonképpen nem is várhattam mást. Ugyanígy jártak a többiek is. Volt, akit egyáltalán nem foglalkoztatott a kérdés, volt aki szégyenlő­sen titkolta, hogy anyu, apu, vagy valaki már mindent elő­készített, és volt, aki kissé két­ségbeesetten rohangált távla­tok után, miközben mindenütt csak időleqes megoldásokra talált. Még nincs két éve annak, hogy éppen a Dunántúli Nap­ló hasábjain tettem hitet hiva- iásom mellett, és lassan egy éve már, hogy elhagytam azt, még ha időlegesen is. Jobb fi­zetés, nagy város, család —és még sorolhatnám az indokokat. Annak, hogy az ember félre- tegyé és elszakítsa az erős kapcsolódásokat, nem biztos, hogy a pályázati rendszer az oka. Meg lehet próbálni fa­lun, de amikor a távlatok, a lehetőségek, a ~ pillanatnyi megoldások helyén sorra csak zsákutcákba szalad, akkor visszafordul az ember. A főiskolákon nagyon ritkán nevezhető nevén, de mégis kiépül bennünk valamiféle hi­vatástudat. A felkészített el­mék, a felhalmozott ismeretek működni vágynak, az ember tenni akar, a feladat nagy te­her. (Az már más kérdés, hogy ez így együtt csak optimális esetben, és az össztársadalmi átlagot nézve fordul elő.) A meghirdetett állások száma ál­talában több, mint ahányon elhelyezkedni akarnak. Akkor vajon miért csellengünk évről évre egyre többen itt az értel­miségi lét, a hivatástudat, és a tehetetlen várakozás körfor­galmában? Azért, mert rossz ez a pályá­zati rendszer? Azért, mert nem szorult belénk kellő hivatás­szeretet? Véleményem szerint sokkal inkább azért, mert a pá­lyázati felhívásban mégjelenő állások számunkra nem má­sok, mint ismeretlen helyne­vek, fizetések, pótlékok, isten tudja kié volt szolgálati laká­sok csupán. És mi itt (ott) sze­retnénk dolgozni, szülök, sze­relmek, emlékek, nagyváros, kis falu, feleség, férj, gyerek, barátok, mozi, színház, erdő stb. közelében — ahova csak nagyon kevés pályázat szólít. A hivatásunk, az elkötelezett­ségünk mit sem ér, ha önma­gunkat nem találjuk meg vala­hol. Nem hiszem tehát, hogy az elhelyezkedés, pályakezdés problémája pusztán protekcio­nizmusra, a városhoz való gör­csös ragaszkodásra, a hivatás- tudat hiányára, a pályakezdő fiatalok felelőtlenségére lenne visszavezethető — bár mind­egyik tényező létezik valóságo­san. Ha ez így lenne, akkor a kérdés is egyszeri válaszokkal lenne megválaszolható. Szere­pet kapnak itt olyan'tényezők is, mint a társadalmi, közvéle­ménybeli beidegződés, a tele­pülésszerkezetből adódó, in­kább riasztó, mint vonzó pers­pektívák, az ,',értelmiséginek lenni" tudót bizonytalanságai. Gondoljunk csak egyes értel­miségi foglalkozások presztízs^ veszteségére, és a hivatás gya­korlásához elengedhetetlen to­vábbfejlődési lehetőségekre, életforma kialakítására. Ezek alapján talán érthetőbb, hogy a pályakezdők inkább keresik a városi állásokat, a választott társsal legalább egy települé­sen való elhelyezkedést, a kul­turális és művelődési lehető­ségeket, még ha ezeket nem is használják ki később; az olyan munkahelyeket, ahol megőriz­hetik korábbi életformájukat. Az egyszer választani és ab­I ba belenyugodni gyakorlata huszonévesen elfogadhatat­lannak tűnik. A mindig változ­tatni bizonytalanságából kicsit kinőttünk immár. A hivatásunk vállalásához teljes önmagunk­ra van szükség. Illúziókkal, zsákutcákkal, eszményekkel és bizony egzisztenciánkkal együtt. És hol találhatjuk meg önma­gunkat? Egy új helyzetben, ahol a régi hiányérzete legyűr minden új elképzelést? Keres­gélve az utat, hol itt, hol ott bukkanva föl? Vagy semleges vizekre hajózva, előbb egzisz­tenciális biztonságot teremtve, a talán 'még később is lobogó lelkesedésnek? Ki így, ki úgy kísérletezik. Megkeressük végül majd az elvben elutasított kiskapukat, feladjuk hivatásunkat, hogy ké­sőbb bocsánatáért esedezve visszataláljunk hozzá, vagy ép­pen kapaszkodunk belé gör­csösen, miközben markunkból észrevétlen csúszik ki a teljes­ség. Elbizonytalanodunk tehát. A kiskaput választók valahol régi önmagukra nyitják' rá az ajtót, a hivatásukat elhagyók nehezen találják meg a visz- szavezető utat a sok társadal­mi, gazdasági kényszerpálya labirintusában, és a görcsösen kapaszkodók is zavarodottan keresik maguk körül az elkép­zelt egzisztenciát, az álmokat, a barátokat, a teljes életet. A pillanatnyi megoldások megölhetik a nagyobb lehető­ségeket, és félő, hogy az idő- veszteség miatt a távlatokat csak a homokos partról néz­hetjük majd vágyakozón. Fel­készülünk néhány év alatt a fel­ismerésükre legalább? Szak­emberek vagy hivatásukat féltő értelmiségiek leszünk? Ráisme­rünk-e régi önmagunkra az úton? Egyáltalán találkozunk-e valahol? A válaszokat keres­sük, pedig már régen nevel­nünk kellene egy újabb nem­zedéket, talán éppen ezekre a válaszokra, önmagunk kér­désein kell töprengenünk, pe­dig egyre többen kérdeznek már tőlünk. Pályát kezdtünk, elindultunk valamerre, valame­lyik úton — és nem tudjuk, mi­vel találkozunk! Ferling József R—GO uísszhang Decemberben tettünk egy ígéretet, hogy bárki elmond­hatja véleményét az R—GO együttesről. Ki miért szereti, miért nem szereti stb. A leve­lek azóta is érkeznek szer­kesztőségünkbe; talán sokan emlékeznek még, a vitát egy lemezkritika váltotta ki. Ezút­tal két levelet — s egyben két ellentétes véleményt — köz­lünk. * „Kedves Bay Endre! (Ne haragudjon a megszó­lításért.) Először is bocsánatot és elnézést kérünk a múltkori ...cserélni, mármint meg­unt játékokat; ezt a rendez­vényt a legfiatalabb korosztály figyelmébe ajánljuk; ma reg­gel 9 órától várja az Úttörő­höz ‘ az iskolásokat a cserebe­rén. .. . elmenni hétfőn esíe 19 órakor az IH-ba, ahol az Iro­dalmi Műhelyek sorozatban Új Írás-estet tartanak. . . . találkozni Gadányi Pál tótúj fa I usi dudással, az utolsó élő délszláv dudakészítővel. A találkozásra január 26-án, 19 órakor nyílik lehetőség a Dél­szláv Klubban. levelekért. Nagyon feldühített a cikk és idegességünkben nem tudtuk, mit csinálunk. De már nagyon megbántuk . . . Mi azért szeretjük az R—GO-t, mert a dallamuk könnyen megjegyezhető,. a stílusuk semmilyen más együt­teshez nem hasonlít, jól mo­zognak a színpadon, és meg­érthető az énekek szövege. A koncertekből ítélve szeretik és megértik a tiniket. És Szigo­rának, magának az egyénisé­gének fontos szerepe van az együttesben, ő írja és zenésíti, és ő is adja elő az énekeket. .. . meghallgatni Bánky Jó­zsef zongoraestjét Pécsett, a Liszt Teremben, január 25-én, este fél 8-kor. Műsorán Mo­zart, Liszt, Ravel, Chopin mű­vei szerepelnek, . .. megnézni a Pécsi Galé­riában a nyugat-berlini művé­szek kiállítását. A hét művész festményeket, objekteket, fil­meket és videókat, valamint elektronikus zenét mutat be; I látható és hallható mindez február 5-ig. . . . elolvasni Csengey Dénes könyvét, melyet a Cseh Tamás- jelenségről irt. Mi nagyon szeretjük és csodál­juk a Szikorát, tehetsége és szépsége lévén. Mivel egy fiú­ra nem mondják azt, hogy szép, inkább azt mondom, „helyes". Mi farsangon R— GO-nak öltözünk be, és sze­retnénk, ha több cikk és fény­kép jelenne meg (róluk) az újságokban. Pár szót életükről, szürke hétköznapjaikról (ha van), családjukról és minden egyébről bővebb felvilágosí­tást szeretnénk. Előre is kö­szönjük elnézésüket: Dunai Andrea és Gál Erzsébet, Mágocs” * „Kedves Szerkesztőség! Én nem cáfolom Bay Endre kritikáját. Nagyon is igaza van. Ez a lemez túl erőltetett, cifraság, bedobott és kidobott pénz. Vannak jó számok, igaz, az még mind akkor íródott, mikor -R—GO készült lenni. Voltam R—GO koncerten, az jó volt, zenei stílus elfoaadha- tó, a szöveg gyerekes. Jobban tennék, ha szöveget nem írná­nak. Sok rajongó él-hal ér­tük, de ez addig lesz, míg kisebb-Aagyobb bukás nem jön létre, úgy, mint a Hun­gáriánál. Szikora ’ mindennek elmondta a Hungáriát, de ál­lítom, sokkal jobb volt, mint az R—GO. Nagyon is igazat adok Bay Endrének, minden üdvözletem az övé! R—GO- láz addig lesz. amíg az újság­kritikák ki nem cikizik őket. És marad minden a régi: üdvöz­lettel az R—GO cikk olvasó­ja; Bara Anna, Pécs." Érdemes*-* Rádió Bűnesetek, tűzesetek Harmadszor találkoznak szombaton délelőtt a JÓ PIHE. NÉST magazinműsor szerkesz­tői a hallgatókkal, kibővített műsoridőben. A mai 120 per­ces adást a szerkesztő-műsor­vezető Müller István rovatok­ra bontotta. — „Hobbisarkunk"-ban a vasútmodellezőket kerestük meg, szeretnénk bővíteni tábo­rukat. Lesz „Női ötpercünk”, ezt arra szánjuk, hogy mindent elmondjunk a nőkről, amit le­het. „Miért?" rovatunk gazdá­ja első ízben a Pécsi Nemzeti Színházban kérdezte: miért? Állandó rovatunk indut| „Bűn­esetek — tűzesetek” címmel. Első ízben az ifjúsági és a gyermekbűnüldözésről halla­nak, valamint rövid statisztikát a tűzoltók naplójából. És ját­szani is hívjuk önöket. Rejtvé­nyünket műsorunk elején ad. juk fel, és fél 10-ig fogadjuk a megfejtéseket. Információs perceinkben tájékoztatjuk a közlekedőket, elmondjuk a hét­végi sport- és kulturális ese­ményeket. A VASÁRNAPI MAGAZIN első részében László Lajos „Családi szőttes" című doku­mentumműsora hangzik el. . László Lajos műsora után Lenk Irén összeállításában a hallgatók által kért zeneszá­mok csendülnek fel — ezúttal kivételesen már 8 óra 50 perc. tői. Hétfőn a Somogy megyében 100 éve született Gábor An­dorra emlékezik Dán Tibor riportja. Kedden Baja iparfej­lesztéséről számol be Müller István. A szerdai HÉT KÖZ­BEN című aktuális magazint Borsos József szerkeszti. Üj sorozat indul útjára csü­törtökön: a havonta egyszer jelentkező — első hallásra, ol­vasásra talán furcsa című ma. gazin, az ÉLETÜNK KULTÚ­RÁJA. „Bízom benne — mond­ta a szerkesztő Szabó Zsolt—, hogy már a cím is megmoz­gatja a leendő hallgatók fan­táziáját, Hiszen ezer és ezer dolog tartozik hozzá életünk­höz, és közvetve, vagy közvet­lenül a kultúrához. Kulturális jelenségekről vitatkozó, sokféle véleményt közreadó, gondola­tokat elindító, de gyakorlatias műsort szeretnénk készíteni. Az első 55 perc vitatémája — egy Kaposváron látható kiállí­tás kapcsán — korunk és a kü­lönféle lelki betegségek kap­csolata. Az „Életünk kultúrá­ja” élő műsor szeretne lenni. Azaz mindenkihez szóló, min­denkit érdeklő jelenségekről ki. ván beszélni. De nem lesz „élő” a szó rádiós-technikai értelmében, ennek ellenére az adás ideje alatt mindig tar­tunk tslefonügyeletet. így hall. gatóink nemcsak véleményüket mondhatják el a műsorról, ha­nem javaslatokat is tehetnek, mivel foglalkozzon a következő adás. A szerb-horvát nyelvű va­sárnap esti műsorban Vuics István gimnáziumigazgatóval, az MDDSZ új alelnökével be­szélgetnek. „Pihen a komp, ki­kötötték ...” e költői című fi. port Bubregh Antal mohácsi révész hétköznapjait mutatja be. A riporter; Filákovity Brán- kó. Kricskovics Antal a műsor, vezető-szerkesztője „A fiatalok hullámhosszán” című szerdai adásnak. Klaics Milica pedig pénteken folytatja „önma­gunkról" című sorozatát. A hét­fői német nyelvű adásban Friedrich Spiegel-Schmidttel -beszélget Kerner Lőrinc „Újra­kezdés” címmel a magyaror­szági német dokumentumokról. Egy nemzetiségi ösztöndíjassal, Fixl Renáta vaskeresztesi diák­kal ismerteti meg a hallgató­kat Reil József keddi riportja. Televízió Szelet kiabálunk Baranyában jó néhány éve tudják, kicsoda a Szélkiáltó együttes — az ország a Ki mit tud? idején ismerte meg ezt a sajátos humorú, iróniában bő­velkedő muzsikát adó zene­kart. A pécsi körzeti stúdió stábja ( rendező: Bükkösdi László) nemrég a villányi szo­borparkban készített 35 perces műsort a Szélkiáltóról: magyar költők — köztük több pécsi költő — megzenésített verseit hallhatjuk előadásukban ked. den 18.20-kor. i Szerdán, 19.25-kor a 2. prog­ramban szintén pécsi műsor lesz: Takav sam ja-covjek vagyis Nézzétek, ilyen vagyok én, az ember! címmel a Zala megyei Tótszerdahely tanítójá­ról készítettek filmet a körzeti stúdió munkatársai (szerkesztő, ■rendező Popovics István). Bla- zsetin István pedagógus, köl­tő, párttitkár, művészeti csoport vezető, sportköri elnök és tonkönyvíró — sokszínű egyé­niségéről, sokoldalú tevékeny­ségéről szól ez a film. — Ugyanezen a napon 18.05-kor jelentkezik a Hatvanhat, a szavazógépes műsor (tv. 1.), 20.50-kor pedig a Mestersé­ge: színész című sorozatban Dajka Margittal találkozhatunk. Csütörtökön 20.00-kor az Itt az otthonod című, amerikai film ígér jó szórakozást — a főszerepben Henry Fonda —. 21.20-kor a Panoráma, a világ- politikai magazin jelentkezik. A 2-esen 20.00-kor a Tudományos figyelőt láthatjuk. A pénteki műsorból Illyés Gyula, Különc című drámáját emeljük ki' a Nemzeti Színház előadásában (18.45, tv. 2.), szombat este filmkoktél lesz. A csalétek cí­mű amerikai krimit csak 18 éven felülieknek ajánljuk. Vasárnap a Peter Sellers- sorozatban a Meztelen igaz­ság mutatkozik meg (14.00), a 20.15-kor kezdődő nemzetkö­zi farsangi revü után Huszár Tibor szociológus, egyetemi ta­nár a cselekvő értelmiségről beszél. A nyilatkozó szemé­lye, a téma és a vasárnap es­ti műsoridő azt ígéri, hogy fontos és érdekes gondolatok hangzanak majd el. G. T. HÉTVÉGE 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents