Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-17 / 16. szám
1984. január 17., kedd Dunántúlt napló 3 Versenyfutás a piaci igényekkel Megmondjuk, milyen cipőben járunk Milyen cipőben, csizmában járunk az idén ősszel és télen? Mindez eldől a következő hetekben az országos bőr- és bőrfeldolgozóipari szakvásáron, melyet január 20. és február 10. között rendeznek Pécsett Kertvárosban, a Nevelési Központban. Ismeretes, 1983-tól Péts lett a házigazdája a gyártók és a kereskedők korábban Budapesten tartott, országos cipőbörzének nevezett üzleti találkozóinak, melyeket szakvásárrá előléptetve, évente kétszer, január végén, február elején és a nyáron rendezünk meg. A Nevelés, Központban ott lesz a hazai bőripar és cipőipar, sőt az idei évtől bővül a szakvásár, a bőrdíszmű gyártók is eljönnek, részt vesz továbbá a győri Graboplast, és kesztyűivel, bőrruháival a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőr. ruházati Vállalat. Január 23-tól aztán az ország minden, részéből idesereglenek a nagy. és kiskereskedők, tárgyalnak, egyezkednek az év végére szóló szállításokról. Még ezt megelőzően, január 21-én és 22-én, szombaton és vasárnap a nagyközönség előtt is megnyitják a Nevelési Központ színháztermében rendezett termékkiállítást és leszavaztatják a közönséget, mely modelleket látnák a legszívesebben viszont az üzletekben. A véleményeket még vasárnap éjszaka a Pécsi Bőrgyár kisszámítógépén összegezik és másnap, miheztartás végett, az ipar és a kereskedelem képviselői rendelkezésére bocsátják. Mellesleg a közvéleménykutató lapokat leadó látogatók kö. zött sorsolnak, a szerencséseket több ezer forint értékű cipővel jutalmazzák. A szakvásár rendezője az Országos Bőr. és Cipőipari Egyesülés, a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli összekötő bizottsága és a Pannónia Szervező és Szolgáltató Iroda, mely versenytárgyalás során szerzett jogot <3 kiállítás kivitelezésére. Van egyébként egy olyan elképzelés, hogy a pécsi találkozót a későbbiekben nemzetközivé tegyék, ezzel kapcsolatban a kamara tárgyalásra hozza össze az érdekelt vállalatok vezetőit. M. Z. Üzemvezetők, mozigépészek, jegyszedők Ilii eresek a Ml EH üzemeiben Termovíziós diagnosztika Kovács László Dezső villamosmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa kinyitja a Wartburg-Combi hátulját, gondosan lezárt tartályt vesz elő, amelynek tartalmából néhány cseppnyit a már korábban előszedett és összeszerelt masina tankjába tölt. A rejtélyesen füstölgő folyadék: mínusz 190 C°-os nitrogén; a masina pedig olyan, mintha egy tévékamera és egy kisebbfajta csillagászati távcső keveréke lenne. Munkájának előkészületét akár valami különös varázslatnak is tarthatnánk, pedig korántsem az: termovíziós diagnosztikai mérés egy svéd AGA készülékkel. A munka és eredménye azonban „valázslatosan” egyszerű: gépek, berendezések, alkatrészek számos hibáját lehet vele kideríteni menet, működés közben, mindenfajta szétszerelés nélkül. A mérnök természetesen, szakszerűbben fogalmaz: — A berendezés gyakorlatilag egy zártláncú tévé, amely hőmérsékletképet ad, akár mozgóképet is, ezáltal hőfoltokat, egyes felmelegedések helyét lehet vele észrevenni, azonosítani. Ezzel meglehetős biztonsággal fel lehet tárni a hibák valószínű okát, sőt majdani bekövetkezésük idejét is — hozzávetőleges pontossággal — meg lehet mondani. A szavakat nyomban tett követi: utólagos, másodszori, ellenőrző mérésekre kerül sor itt, ahol vagyunk, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító üzemének transzformátorállomásán. Először egy szigetelőtestet vesz célba a kamera; a képernyőn jól látható, hogy az egyik fehérebb a többinél. Ez nem más, mint a többlet-hőkibocsátás árulkodó jele. Másodszor is szemügyre veszünk egy tegnap még hasonló képet mutató csatlakozást fent, jó négyméteres magasságban; itt most már minden rendben van, mert a korábbi mérés után azonnal kijavították a különben rejtett hibát. A kamera most egy lég. vezetékre irányul: az egyiken a T-kötés fehér. A lehetséges következmény: a vezeték előbb-utóbb leég. 3—4 hónap, ja van még . . . —> Célszerű, hatékony vizsgálatok ezek — mondja Undi László villamosmérnök, művezető. — A hagyományos karbantartás sok helyütt csak a csavarok meghúzására szorítkozik, hiszen o hibák zöme szemmel nem látható. Ez nemcsak hogy nem használ, hanem sokszor egyenesen káros is, a termovíziós mérésekből, ennek fotóiból viszont rögtön megtudjuk, mit kell szétszedni, megjavítani. Mindezt más oldalról erősíti meg Páltty Norbert, az üzem főtechnológusa, aki egyébként az eljárás meghonosítását GTE-aktívaként is szorgalmazza : — üzemünk zárt, soros technológiával dolgozik, amelyben egy-egy váratlan meghibásodás több százezer forintos kárt okozhat, ráadásul a termelés folyamatosságát- is veszélyeztetheti. Mérnök kollégám három napja dolgozik a vállalatnál, ezalatt nem kevesebb mint 90—100 olyan eretet, problémát tört fel, amiből előbb-utóbb meghibásodás következne be. A dolog nem olcsó, de árának a sokszorosát: több százezer A formázóban gipszmintát készítenek elő öntéshez Ipari termékek Pécs-ReménypHSztáról ^i Kenyérkonténerek, önetetők, lakberendezési félkésztermékek Az utóbbi időben mind nehezebb eladni a reménypusztai tsz ipari ágazatának az állattenyésztésben használatos önitatóit. A bel. és.a külföldi kereslet egyaránt csökkent, o bolgár, a csehszlovák, a lengyel és a szovjet vevők kevesebbet rendelnek. Ilyen helyzetben a szövetkezet ipari ágazatának vezetése új, a hazai és a nemzetközi piacon is kelendő termékek gyártását szorgalmazza, hogy az ipari termelés továbbra is nyereséget hozzon — a korábbi években megszokott mértékben. Az üzemág most már 60 fős kollektívája, mely az eltelt 15 év alatt mindössze egyszef hajtott végre profilváltást, amikor is a futbaIIjáték-készítést a különféle á I latitatók előállítása követte. Vajon képes-e újból megújulni? — Úgy tűnik; igen. Az elmúlt másfél évtizedben sokat fejlődött a kezdetben 25 fős ipari termelőközösség szakmai felkészültségben és javult a munka gépesítettsége. 1983- ban például több mint egymillió forintot áldozott a tsz az öntöde rekonstrukciójára. Az elkövetkezőkben a lakatosüzemet szerelik fel alapgépekkel, miután az üzemrészt nemrég bekapcsolták az ipari árutermelésbe, A profilbővítés tavaly kezdődött el és egy esztendő alatt tízféle ipari termék került o piacra. — Nem mind vált be — mondja Szathmáry Elemér, az ágazat vezetője. — De megtanultuk, miként is lehet kis szériában dolgozni, azonnal reagálni a korábban jelentéktelennek tűnt üzleti ajánlatra is. Apróságokkal is próbálkozunk egy későbbi nagyobb üzlet reményében. Régebben is megszoktuk a termékkifejlesztés gondos előkészítését, a rövid határidőket, hisz például a koca önitató előállítása az ötlettől a prototípusig mindösz- sze tíz napig tartott. De a mostani körülmények között a kifejlesztés roppant gyors iramot követel. Szól a telefon és pár nap múlva várják a megrendelés teljesítését. így készül például a pécsi Kenyérgyár által megrendelt kenyérkonténer, amelynek mindjárt a rendszeres javítását is vállalták, öntvényeket állítanak elő a Székesfehérvári Könnyűfémmű Vállalatnak. Sikeres üzlettel kecsegtet a kályha szellőzőrész, vagy a sertés önetető készítése is. Utóbbinak a kétméteres változata hiánycikk, sorozatgyártását már ez évben tervbe vették. — Az újdonságokkal hiánycikkeket is pótolunk. Sok utánajárással, alapos piackutató és termelésszervező munkával jár, amit alig győzünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Mí- sofa István elnökhelyettes. — A jelenleginél is még jobban Mint a moziban, nézőként... Otthonukban jobbról balra: a férj Fischer Jenő, Kriszta lányuk, a feleség, Tímea lányuk és a vőlegénye, Laci — Valamikor szerettek moziba járni. Most megnéznek minden filmet? Fischerné válaszol, három éve jegyszedőként kezdte, jelenleg ő az egyetlen főállású mozis a családban: — A kópiát igen, de a filmekből talán csak részleteket láthatunk. Nincs rá időnk Azt már egymást kiegészítve sorolják, hogy mi mindennel kell foglalkozniuk addig, amíg meg nem kezdődik a vetítés. Ahogy Fischer Jenő mondja: felmegy a függöny és megkezdődik az előadás. Drukk a filmért, megjön-e, s milyen állapotban, aztán a műszaki, személyi, technikai feltételek biztosítása . .. — A mozizás csapatmunka, ha egyetlen láncszem kiesik, már nyakunkon a baj. A néző azért jön be hozzánk, hogy az adott fi Irnet megnézze. Neki nem szabad tudnia, nem is érdekli, hogy a zavartalan előadás biztosítása némelykor milyen emberfeletti munkát követel. — Mitől tartanak? Egy áramváltó hibáit jól jelzik a fehér foltok. forintot tudunk vele megtakarítani. Távolabbi általános haszna is van: ennek alapján szervezzük meg majd a karbantartást, alakítjuk ki célszerűbb módszereit. Csak mellékesen jegyzem meg: az MTA gépével végzett szolgálatnak Baranyában eddig egyetlen „ügyfele" van — a MÉV. Aligha kétséges, hogy másutt is lehetne hasznosítani. Varga J. — Hogy ne zavarja meg semmi és senki az előadást. Sajnos, gyakori a nézőtéren az ivás, a hangoskodás, az otromba beszólás, a székek rongálása. Van, hogy előadás alatt rágyújtanak. Néha nagyon nehéz biztosítani a rendet, azt, hogy a jóérzésű néző zavartalanul élvezhesse a filmet. — Statisztikát olvasva kitűnik, hogy megcsappant a mozik látogatottsága. — Ez az, amit mi sem értünk. Néha olyan filmhez tolonganak, amely méltatlan rá, és olyan filmeknél pang a nézőtér, amely telt házat érdemelne. — Mivel tudják becsalogatni a nézőt? — Mindenekelőtt jó filmekkel. Aztán propagandával, ötletekkel, jó körülményekkel. Iskolai előadásokat szerveztünk. Egy éven át a film előtt rejtvényfeladványokat vetítettünk, a nyertesek mozibérlettel lettek gazdagabbak. Sem a Ságvári, sem a Rákóczi nem premier mozi. A Ságvári színháztermén ráadásul osztozkodik a művelődési ház, a kamaraszínház és a mozi. Itt újabban heti kétszer vetítenek, a húzófilmek meg elviszik a még inkább a periférián lévő Rákóczi elől a nézőket. Ha minden igaz, februártól megpróbálják ezt áthidalni. A férj: — A Ságváriban szombaton és vasárnap vetítünk. Minden hónap első hétfőjén játsszuk a sikerfilm-sorozatot, a bérletes filmklubban a nagy nevettetők sorozatot minden hónap első keddjén vetítjük. Az ötnapos tanításra való áttéréssel mind kevesebb iskolamozit tudunk szervezni, ezeket szeretnénk átvinni a Rákócziba. — Amíg csak két üzemvezető van a családban, addig még nincs különösebb baj — közli a család feje — csak három ne legyen. Pedig ez is bekövetkezhet. — Minek örülnek mozisként a legjobban? — Ha elfáradunk munka közben, mert telt ház előtt vetítünk, ha minden rendben van a háttérben, és a néző elégedetten távozik. Kép, szöveg: Murányi László Proksza László felvételei Az öntvények finommegmunkálása elébe akarunk menni a piaci változásoknak. Komoly erőpróbát jelent, hogy miként is hozzuk be a termeléskiesést, a piaci lemaradást, amit az önitatók iránti kereslet csökkenése váltott ki. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat segítségével figyelnek a külföldi piacra, aminek a megélénkülését jósolják a piackutatók. Tehát az önitatógyártást nem sorvasztják el, bár eddig üzletkötésre nem került sor, továbbra is ajánlják a jugoszláv, nyugatnémet, kanadai, osztrák és svéa piacon a szopókás önitatókat. Mindinkább nyitnak a tőkés piacok felé. A müncheni Züm cég egyre több alumíniumöntvényt rendel meg Reménypusztán, 1982- től növekvő értékben. Ezeket a kiszállítás, majd továbbmun. kálás után lakásberendezésekbe és mezőgazdasági fűtőberendezésekbe, sőt kempingfelszerelésekbe szerelik be. A pécs-reménypusztai tsz ipari ágazatának ez az első, dollárhasznot is hozó, külföldi üzletszerzése. Csuti J. A z ismerőseik tudják, ők mozis család. Fischer Jenő, a MÉV-szálló vezetőjeként a Ságvári, felesége a Rákóczi mozi üzemvezetője. Legnagyobb lányuk, Irén beugrás jegyszedő, az ő férje, Sanyi az egyik mozigépész volt. Ök egyelőre abbahagyták. Középső lányuk Tímea, beugrás pénzáros és jegyszedő mindkét moziban, vőlegénye, Laci, egyelőre hobbiból tanulta ki a mozigépészetet. Fischerék legkisebb lánya, az ötödikes Kriszta, ha teheti, élvezettel bélyegzi a mozijegyeket. .—' Nem mi vagyunk az egyetlen mozis család a megyében — kezdi a családfő. A lakásukon hoztuk össze a találkozót, mert munkaidőben se a Ságváriban, se a Rákócziban nem tudnánk nyugodtan beszélgetni. — Nagyon szerettünk moziba járni, megpróbálkoztam az amatőr filmezéssel is. Az egyik vitrinből kis kartondobozt vesz elő. — Ezek azok a tekercsek. Eddig mindig azzal álltattam magam, hogy majd télen befejezem. Majd télen . . . Gyanítom, hogy nem mostanában lesz a tekercsekből kész amatőrfilm. — A MÉV szállón megbetegedett a mozigépész, nekem kellett beugranom. Hetente kétszer vetítettünk igazi filmeket az egyetlen, a 16 milliméteres vetítőgéppel. Akkor még három szünet szakította meg az előadást. Amikor az új épületrészben megindult a Ságvári mozi, rávettek, hogy tegyem le a mozigépész szakvizsgát. Azóta üzemvezető vagyok — mellékállásban. — A családot hogy beszélte rá? — Szombatonként és vasárnaponként délelőtt lehettünk csak együtt. Válaszút elé kerültem: vagy abbahagyom — amire képtelen lennék —, vagy ráveszem őket, hogy csináljuk együtt. Az utóbbi valósult meg — szerencsénkre. A Fischer család
