Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-13 / 12. szám

1984. január 13., péntek Dunántúlt napló 5 Ülést tartott a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa Eredményesen zárta a múlt esztendőt a Temaforg mohácsi üzeme és jól indult a termelés idén is. Üj bábjáték a Bóbita műsorán Bemutató: vasárnap délelőtt A legtöbb európai ország mesevilágában ismert a Fur­fangos Figura, aki ravaszság­gal, csalafintasággal jár túl vetélytársai eszén. A Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Báb­színházának vasárnapi bemu­tatóján is ilyen ember lesz a főszereplő. A Karácsonyéj cí­mű darab Gogol meséje, és számtalan feldolgozása ismert már. Ennek alapján írt operát Csajkovszkij is a Cárnő cipellő, je címmel. A bábjátékváltozat forgató, könyvét Szperanszkij alkotta meg. A pécsi előadás rende­zője, a díszletek és a bábok tervezője Kós Lajos. — Az eredeti forgatókönyvet egy kicsit át kellett dolgoznom, hiszen sok — a történet fő vo­nalához nem teljesen kapcso­lódó — részlet is volt benne. Az átdolgozással pergőbbé ki. vántam tenni a cselekményt, hi_ szén az előadást 7—10 éves gyerekeknek ajánljuk elsősor­ban — mondta a rendező, Kós Lajos. Valóban lendületes, gyerekek számára izgalmas és vidám történetet rejt a Karácsonyéj. A szép téli napon ördögök kí­vánják megzavarni a kis falu hangulatát, ám a főhős Vaku­ló, a kovács (Felszeghy Tibor) kifog rajtuk. A Bóbita bemutatója vasár­nap délelőtt tízkor lesz Pécsett, a Déryné utcában. Az előadást a továbbiakban minden vasár, nap ugyanebben az időpont­ban tartják, január 25-től pe­dig szerda délutánonként is láthatja a közönség. Baranya kedvező pozícióból indul A tanács átadta a vállalatnak A Felsővámház utcában jelenleg bőven van útkezelői feladat Új esztendőt írunk, s kezd­tünk a munkapadok mellett is; céljaink' és feladataink azon­ban változatlanok. A gazda­sági munka középpontjában 1984-ben is a hatékonyság nö­velése, az egyensúly biztosítá­sa — s ami talán mindennél több —, az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzése áll. A kérdés — melyre tegnap a Szakszervezetek megyei Ta­nácsa ülésén válaszoltak —, így hangzott: melyek e gazda­sági célok végrehajtását segí­tő legfőbb szakszervezeti fel­adatok? Szokola Ferenc, az SZMT el­nöke megnyitója után Simon József, az SZMT titkára egé­szítette ki szóban a korábban kiadott feladattervezetet, mely sommásan fogalmaz. Néhány vezérgondolat: kiemelten kell segíteni az export bővítését szolgáló intézkedéseket, s az import kiváltására irányuló tö­rekvéseket; a 40 órás munka­hétre való áttérés során szor­galmazni kell a hatékonyabb munkahelyi gazdálkodást; kor­szerűsíteni kell a gazdálkodó szervezetek belső irányítási és érdekeltségi rendszerét, támo­gatni a jövedelmek további differenciálását. Mindezek — mint azt Simon József említette — a szakszer­vezetek sajátos eszközeivel befolyásolhatók. Mindenek­előtt a gazdálkodás légköré­nek alakításával. A szakszer­vezeti bizottságok, bizalmi tes­tületek a dolgozók véleményé­nek ismeretében legyenek ak­tív részesei a tervező és vég­rehajtó munkának. Alakítsák a munkaverseny-mozgalmat, a brigádmozgalmat az elmúlt évben született, és a megújí­tást szorgalmazó határozatok szellemében a helyi felada­tokhoz, e mozgalmak szerve­sen épüljenek be a vállalatok életébe, elősegítve a gazda­ságfejlesztési és társadalom- politikai célok elérését. Ugyanakkor az újítómozgalom is döntő támogatást kapott az elmúlt évben a Miniszterta­nács rendeletével, mely a moz­galomban részt vevők érdekelt, ségi viszonyait is tisztázta, ösz­tönzi az újítókat az exportké­pes árualap növelésére, im­port kiváltására, a mező- gazdasági hozamok gazdasá­gos növelésére, a szolgálta­tások hatékonyságának eme­lésére. Dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára elöljáróban leszögezte: az 1984-es feladatok megha­tározása megyénkben jó bá­zison indult, Baranya kevésbé érezte azokat a gondokat — mint például a mezőgazdasá­got érintő aszály —, melyek az ország egyéb területeinek gazdaságát döntően befolyá­solták. Az is ösztönző lehet, hogy a bérek tekintetében megyénk — a fővárost is be­leértve — az első három kö­zött van, közel 1200 (!) forint­tal lekörözve az utolsókat. Ez a kedvező pozíció az egyes emberek képességeinek kiak­názásával és e képességek szerinti munkával megtartha­tó. Ugyanakkor nem szabad arról megfeledkezni, hogy a minőség mellett .a termékek mennyiségére is szükség van, nemcsak értékben, hanem naturáliákban is illik gondol­kozni. A vásárló nem „egyen­súlyért", hanem áruért megy a boltba. Végezetül dr. Dányi Pál szólt a 40 órás munkahét­re való áttérésből adódó fel­adatokra, hangsúlyozva: ez nem mindenki számára jelent majd szabad hétvégés állapo­tot. K. F. Mit jelent a hatáskör­leadás? A közlekedési ógazat irá­nyításának korszerűsítéséért több változást hajtottak végre az elmúlt időben. Ennek része­ként egy közlekedési miniszteri rendelet szerint a tanácsoknak lehetőségük van a hozzájuk tartozó utak, járdák kezelői jogának átadására. Pécs me. gyei város Tanácsa élt a kínál­kozó alkalommal, s egy olyan céget bízott meg e feladatok megoldásával, mely ezek egy részét már idáig is ellátta. A Pécsi Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalat eddig több­nyire vállalkozói formában vé­gezte ezeket a munkákat, me­lyek szerződéseken ajapultak, január elsejétől a PKUV útke­zelői osztálya révén meghatá­rozott költségvetésből igyek­szik megoldani a pécsi utak és járdák fenntartását és korsze­rűsítését. A városi tanács épí. tési és közlekedési osztályához az útügyi hatósági jogkör tar­tozik, s ők végzik a szakmai irányítást. Ennek megfelelően változott a korábban hatósági feladat­ként meghatározott kérdések nagy része. Kezelői hozzájáru­lást kell kérni — a Pécsi Köz- tisztasági és Útkarbantartó Vál­lalattól, mint gazdától —, a közutak, járdák területén léte­sítmény elhelyezésére, áthelye­zésére, közút lezárására, for­galmának korlátozására, közút árkába, vagy csatornájába víz bevezetésére, a közút mentén földmunka végzésére. Ugyan­csak a kezelő feladata lett a közutak forgalmi rendjének ki­alakítása, amit eddig szintén a tanács látott el. Például, ha egy kivitelező vállalat útfelbontáshoz kér hoz­zájárulást a PKUV útkezelői osztályától, akkor a korábbiak­tól eltérően, ez az osztály gon­doskodik az ideiglenes közúti jelzések elhelyezéséről, ha szükséges, akkor a megválto­zott forgalmi rend kialakításáról, majd a munka befejeztével a burkolat helyreállításáról. Igya jövőben nem történhet meg, hogy útjelző táblák, korlátok a munka végeztével hetekig kint maradnak, ezzel is akadályoz­va a forgalmat. Amennyiben a kivitelező cég nem teljesíti a munka megkezdése előtt meg­határozott feltételeket, akkor az ügy az elsőfokú útügyi ha­tósághoz kerül, a tanács építé­si és közlekedési osztályához, mely meghatározza a büntetés mértékét. Annyit érdemes még meg­említeni, hogy a városon átha­ladó országos közutak kezelését továbbra is a Pécsi Közúti Igazgatóság végzi, a gyalogát­kelőhelyek létesítése viszont a megyei tanács közlekedési osz­tályának a feladata. R. N. SZÉCHENYI TÉR Ideiglenes forgalmi rend a Kossuth Lajos utcában 1984. január 1ó-tó| előrelát, hatólag április 30-ig csapadék- csatorna építése miatt ideig­lenes forgalmi rend lép életbe Pécsett, a Kossuth Lajos utcá­ban. A járműforgalom elől teljes szélességben lezárják a Város­ház u. és a Széchenyi tér kö­zötti szakaszt. A Városház ut­cától keletre, a Kossuth Lajos utcában végig kétirányú for­galom les?, az északi oldalon megállási, a délj oldalon vára. kozási tilalommal. A Kossuth L. u, megközelítése a Zetkin Klára utcán, a Lyceum utcán át és az Irányi Dániel tér felől lehetsé­ges. Déli irányban egyirányú for­galom lesz a Városház utcá­ban, a Boltív-közben és a Ka­zinczy utcában. A Színház téri építkezési területnél a keletről nyugati irányban haladó gép­járműveknek -lesz elsőbbségük a szembe jövő forgalommal. Az útlezárással egyidőben kö­rülbelül két hétig megállási ti. lalom lesz a Széchenyi téren, a Hunyadi szobor előtti par­kolóban, illetve a taxi várakozó helyén, a kihelyezett táblától keleti irányban. Az építkezés idején a gyalogosforgalom ki­sebb akadályoztatása előfor­dulhat. Kérjük a lakosság szí­ves megértését és türelmét. Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat Péntek, 13. Gondosan készültem a mai napra — a péntek tizenhárom­ra —, nehogy valami hülyesé­get kövessek el és egész évre szerencsétlenné tegyem ma­gam, ezért már tegnap este átrendeztem a szobámat. Min­dennap bal lábbal kelek — a heverőm fekvéséből kifolyólag —, ám, ha áttolom a másik falhoz, ébredéskor kizárólag jobb lábbal érinthetem a pad­lót. Fölhajtottam a szőnyeget (ha már Így van, kisöpörtem alóla a korábban ott felgyúj­tott szemetet) — és áthúztam a hévéről. De hova tegyem a tévét, amikor a túloldalon nincs konnektor? Kézügyessé­gem közismert, tehát egyszerű a dolog: fogó, szigetelőszalag, darabka drót a kábel hosz- szabbitására. Valami iszonya­tosan csattant meg villámlott és sötétbe borult valamennyi emeleti lakás. Kár, mert a té­vében éppen kedvenc műso­romat élvezhettem volna, a „ Közönségszolgálat tájékozta­tóját", ami hét óra előtt tiz perccel kezdődik és egy teljes öt percig tart. (Nagyon szere­tem még a „Tévébörzét" is.) Éjjel csak kétszer kellett ki­mennem, reggel szürkületkor helyére tettem a karosszéket, amit az éjjel fölrúgtam, és a jobb lábam nagyujját bekö­töttem. Mielőtt elindultam ha­zulról, a hosszú évek óta őr­zött lópatkót háromszor meg­forgattam a fejem fölött és magam mögé hajítottam: a váza — amelyet a komlói Agócs—Wéner brigádtól kap­tam — és még több hamutar­tó is csörömpölve hullott le a könyvespolcról. Pedig a pat­kón már nem is volt ra/fa 0 ló és lám, mégis micsoda súlya van egy ilyen vasdarabnak! Beállók a liftbe, záródik az ajtó, gombot nyomok, a kaszni mozdulatlan. Dörömbölök, a ház iskolásai vihognak a lép­csőházban, „Beszorult egy ha- pi. a liftbe!", aztán valamelyik belerúg az ajtóba és megin­dulok lefele. Jók ezek az auto­mata liftek, emlékszem rá, volt egyszer egy olyan teljes hét, hogy mindennap műkö­dött. Sietek a buszhoz, ám a ház végéből előugrik egy fe­kete macska, majd megáit, rám néz és nyávog egyet, ásít és kilátszik a szép piros nyel­ve. Eléje kerülök — nehogy átszaladjon előttem — de to­vább ugrik. Most már leszoru­lok a bokrok közé, ő meg fönt sétál a járdán, velem egyvo- nalban, megvárja, míg a buszra mindenki fölszáll, de engem nem enged tovább. Már a harmadik ház parkjá­ban taposom a havat, de az istennek nem marad le, meg- iramodok a klinika felé, ez a hülye kandúr előttem vágtat, be kellene érnem, hogy aztán eléje kerüljek, mert hétszent­ség, hogy nem keresztezheti az utamat éppen ma. „Mit hajtod azt a szegény állatot, nem nőtt még be a lejed lá­gya? I" — kiált utánam gúnyo­san egy nő a Tanárképző lép­csőjéről, persze, régi ismerő­söm, a „macskafejű", szép macskaszemű, esztendeje, hogy nem láttam, de őt is — éppen most — eszi elém a sors, sőt át is szaladt előttem az úton. Rettegve töltöm el a dél- előttömet, ugyan milyen bal- szerencse vár még rám?! Bár elkerülhető lenne, ha tudnék szerezni egy . . . egy izét, na, szóval egy női... mindegy, lehet hajszál is, szóval, amit, ha ingem gallérja alá erősítek és ma éjfélig megőrzőm, sem­miféle csapás nem érhet. Kol­léganőimhez fordulok, de az a baj, hogy szokásomhoz híven eléggé pirulékony természet vagyok, nem is merem hango­san közölni velük kívánságo­mat, inkább súgom. A hatás nem marad el, bár egyhangú véleményük ellenére ma sem hiszem el magamról, hogy disznóhoz hasonlítok. Csüg­gedten lapozok bele a tegna­pi újságunkba (a mait nem merem megnézni, pedig nem vagyok babonás), azt olvasom benne, hogy „Kiangsui hús­labdák", aztán „Hoi-sin csir­kecombok” szerepelnek a Xavér sörörző kínai vacsoraestjén, ami ma este kezdődik, éppen 13-án. Hiszen, ha tudnám, hogy az a „Kiangsui" nem macskát jelent, de hát ki ért itt kínaiul...?! Rab Ferenc Útkezelői leiadatok a PKUV-nál

Next

/
Thumbnails
Contents