Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-03 / 2. szám
1984. január 3., kedd Dunántúlt napló 3 Zsolnay- kiállítás a Duna Galériában Mint annak idején hírül adtuk, a budapesti Duna Galériában kiállítás nyilt a pécsi Zsolnay Porcelángyár tervezőinek munkáiból. A galériában szereplő művészek: Fürtös György, Gaz- der Antal, J. Móker Zsuzsanna, Keményffy Gábor, K. Krawczun Halina, T. Su- rányi Anna és Török János. A kiállítás a XIII. kér. Rajk utca 95-ben január 15-ig megtekinthető. Fotók: Läufer László Hasznot hozó újítások Jobban kihasználni a szellemi kapacitást Mennyiben érdekeltek az üzemek az új megoldások, technológiák bevezetésében? Felhasználják-e a már elfogadott és másoknak is ajánlott újításokat? Vagyis hasznosul-e az üzemekben a Mecseki Szénbányáknál újat létrehozó tervező-fejlesztő mérnökök, technikusok és szakmunkások munkája? A kérdések a közelmúltban megtartott eszmecserén hangzottak el, amelyet a Mecseki Szénbányák Vállalat iparjogvédelmi osztálya hívott össze a vállalati iparjogvédelmi szabályzat tervezetének megvitatására. A tervezetet megvitató tanácskozás tagjai, valamint a szakszervezeti bizottság elé tárt anyagból kiderült, hogy amíg 1980— 81-ben közel négyszázan adtak be újítást, a számuk a következő időszakban 438-ra nőtt. Még markánsabb növekedést mutat a statisztika, ha a gazdasági eredményt vesszük alapul. 1982-ben 57 454 000 forint gazdasági eredményt hoztak az újítások, 1983-ban, csupán az első félévben már meghaladták a 40 millió forintot. A tények azt mutatják, hogy mind többen törik a fejüket — eredményesen. Sikereiket milliókban mérik csupán egyetlen vállalatnál is. Ám, amint az a tanácskozáson elhangzottakból kitűnt, társadalmi megbecsülésükkel nem lehetünk elégedettek. A központilag végrehajtott jogszabályi módosítás elsősorban a vállalatoknál meglévő szellemi kapacitások jobb kihasználását célozzák. Erre törekszenek a Mecseki Szénbányáknál a vállalati iparjogvédelmi szabályzat elkészítésével, amely biztosíték arra, hogy a vállalat maximális támogatást nyújt azoknak az új iránt fogékony munkásoknak és műszakiaknak, akik fáradságot nem kímélve, szabad időt és gyakran éjszakákat feláldozva keresik a jobb technikai megoldásokat. K. L. Megoldást tudni, a lehetőségeket kiaknázni Megújulás belső erőforrásokból Jó évet zárt a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet Nem kell gazdasági szakembernek lenni — a boltokban nap mint nap megforduló vásárló is jól tudja, milyen kemény konkurenciát jelentenek a magyar könnyűiparnak a távol-keleti (tajvani, honkongi stb.) ruházati és divatcikkek. Baranya tizenkét ipari szövetkezete közül mégis több akad, amelyik 1983-ban már nem érezte ezt meg különösebben, sőt található olyan is — a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari — amelyik a termelését (ezen belül a szocialista országokba irányuló exportját) még növelni is tudta. Hogyan csinálták? Legáltalánosabban szólva azt mondhatnánk: nem engedtek a piac, a konkurencia szorításának, illetve hajlékonyán, ügyesen, jól alkalmazkodtak — éppen ehhez! Mindez természetesen annyi mindent jelent, hogy szinte a szövetkezeti gazdálkodás, a vállalati stratégia majdnem minden elemét felöleli, a „mit gyártsunk?" kérdésétől egészen a létszámgazdálkodásig, vagy az anyagtakarékosságig. Lássuk a legfontosabbakat kissé közelebbről! Az elsőre úgy adtak választ, hogy tulajdonképp a „hogyan gyártsuk?” kérdésre feleltek. Vagyis: tudták, hogy — többek közt — a távol-keleti termékek mennyiségével, olcsóságával nem versenyezhetnek, annál inkább megtehetik viszont ezt a minőségben. A kiváló anyagokba készülő, pontosan méretezett, szépen, finoman megmunkált magyar kesztyű ugyanis — mely a francia ideálhoz igazodik — változatlanul keresett cikk Keleten és Nyugaton, így a pécsiek szinte egyetlen vevőjüket sem vesztették el, legfeljebb — kénytelen-kelletlen — tudomásul vették, hogy a vevők kevesebbet kérnek. Igaz, ebben számos körülmény segítette őket.. . Elsősorban az, hogy — mint nevükből is kitűnik — mindig is „ké( lábon" álltak: ami a kesztyűn elveszett, azt behozta a bőrdíszmű. A magyar kesztyűüzletet nem utolsósorban az utóbbi két tél enyhe időjárása „ültette le”. Ez a bőrdíszműre szerencsére nem vonatkozik: a szebbik nem a csinos retiküit, táskát minden időben kedveli, keresi, vásárolja bárhol a világon. Ami kesztyűrendeléstől elestek, azt más eszközökkel: a saját anyagból készülő export arányának növelésével, új bőrök felkutatásával, s nem utolsósorban alaposabb, széles- körűbb piackutatással pótolták. Új vevőket szereztek Európában Svájctól Svédországig minden szóba jöhető piacon, de belföldön is; egyik ilyen akciójuk nemrég zárult Mohácson. Természetesen ezek sem voltak (lehettek) nagy tételek, de elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy munkaigényes, minőségi termékkel, rugalmas szállítási készséggel — vagy éppen a csomagolás megszépítésével, megjavításával, mint éppen a szovjet export esetében! — ezen a réven bejöjjön, ami a mennyiségben kiesett. Mindez annyit jelent, hogy a szövetkezetnek nincs különösebb panaszra oka — ami a tavalyi évet meg a közeli jövőt illeti. 1983-as tervük két sarkalatos pontja — 510 000 pár kesztyű és 360 000 szép divattáska — megvalósult. Nyereség is lesz annyi, amennyit terveztek. Már sokkal borúsabb a kép, ha a jövendő lehetőségeit méregetik, s az ehhez illeszkedő — és illesztendő — feltétel- rendszert fogják vallatóra. A honi könnyűipar általános gondja: az alacsony bér bizony náluk is alacsony. Egy főre jutó bérátlaguk 40 000 forint körül alakul; akad 2300-at kereső varrónőjük, nem is egy. Miközben — társadalmi méretekben — drágulni látszik a „munkaerő-áru” értéke, ők fizetni csak ennyit tudnak. így aztán túl nagy az üzemben a fluktuáció; képzett, gyakorlott szabászaik, s főleg varrónőik keresnek könnyebb, de jobban fizető munkát. Ehhez kapcsolódik a szakmunkás-utánpótlás megoldatlansága: jó szabászt — és főleg férfit — lámpással kell ke. resni, de a varrónő is kevés. Ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy tovább szorgalmazzák a vidéki ipartelepítést, mind több bedolgozót foglalkoztatnak, így még Pécsett és környékén is találnak új munkaerőt. ' Amivel nem dicsekednek: nem termelő létszámuk — bár arányában viszonylag nem magas — az idén nőtt, a fizikai állomány viszont csökkent. Határozottan intézkedtek: a nem termelő létszámot nem bővítik, ellenkezőleg: munkakörökéi vonnak össze, s részletes tervet készítenek az adminisztratív állomány további csökkentésére. További perspektivikus gondjuk a műszaki fejlesztés: ezen eddig mindig tudtak javítani, ésszerűsíteni, a géppark azonban rohamosan elhasználódik, s megoldást csak a drága, valutáért kapható gépek jelentenének. * Az elmúlt év tehát, a nehézségek ellenére is jól sikerült a Kesztyű- és Bőrdíszmű- ipari Szövetkezetben. Hogy az utóbb vázolt távlati gondok megoldásában az ideihez hasonló, mindenirányú előrelépéssel, mozgással mit tudnak változtatni 1984-ben, azt most még nehéz lenne megmondani. Megrendeléseik, elképzeléseik, tovább bővülő piackutató munkájuk mindent összevéve biztató. Most már csak az kell, hogy az idei tél meghozza a hideget is ... A jó kesztyű, üzlet korántsem egyetlen, de — úgy látszik — elengedhetetlen feltételét. Varga János Még egyszer a liftező szemétről Meg kell tanulni a ledobó használatát Liftező szemét címmel írtam jegyzetet no. vember közepén, azon meditálva, hogy manapság az energiatakarékos világunkban mennyire pénz- és energiapocsékoló megoldás, ha a tízeme. letes házak lakói liften hordják le a szemetet amikor legtöbb házban kihasználatlan a sza- métledobó. Azóta sok olvasó fűzött észrevételt a témához. Voltak, akik igazat adtak nekem, mások viszont közölték, hogy ezért-azért nincs igazam. A kérdés a tízemeletes házakkal egyidős: a lakók a beépített szemétledobón csúsztas. sók-e le a házi szemetet, vagy pedig liften — esetleg gyalogosan — vigyék le. Először az ellenérvekről. Van. nak lakóik akik mindent — kartondobozt, fenyőfát stb. — is ledobálnak, így aztán eldugul a ledobó. Sok helyütt képtelenek biztosítani, hogy a ledobó alján cseréljék a megtelt szemétgyűjtőt, vagy a szűk ajtón nem tudják kivinni a megtelt edényt. Vannak tízeme. letesek, ahol az emeletenként kialakított ledobó helyiséget lomtárolásra használják. Az is gyakori kifogás, hogy a sze- métledobókat nem lehet rendszeresen tisztítani, így azok bűz. forrássá, rovartenyészetté válnak. De mi szál a szemétledobó használata mellett? Eleve az, hogy drága pénzen beépítették azért, hogy a lakók kényelmét szolgálja. S ha már van is kényelmesebb és gazdaságosabb akkor használják is. Kiszámították: ahol liften hordják le a lakók a szemetet, ez a többlet, liftezés csak áramdíjban negyedévenként több mint négyezer forintot jelent. És akkor nem beszéltünk a lift gyorsabb elhasználódásáról. Léhet-e tisztítani? A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat 1976-ban állította be az első tisztítógépet, amit most selejteztek. Helyette a Jandó István, Beck András és Denik János újítása alapján saját kivitelezésben készített 'berendezést most próbálják ki és a szükséges módosítások után márciustól már végleg munkába fogják. Addig, amíg mindenütt ezt használhatják morad a kéz; mosás-tisztítás. A PIK 120 tízemeletesének egyikében tartok Peitl Rezső, a PIK üzemeltetési osztályának műszaki vezetője és Őrffy Norbert művezető társaságában, hogy magam is meggyőződhes. sek: a ledobok tisztíthatok. Hopp Antal négytagú tisztítóbrigádja a tizedik emeleti le, dobáhelyiségben már felállította és rögzítette a gépet, beöntötték a mosó-fertőtlenítő fo. lyadékot, a drótkötél végére ráakasztották a műanyag kefét és az javában csúszik le-föl le- föl. Közben egyet s mást megtudok. Sok helyre be kell még építeniük a gépet rögzítő tőcsavarokat, a végállomás kapcsolókat és a biztonságos elektromos hálózatot. A ledobócsöveket annak idején vasból, eternitből és alumíniumból készítették, manapság az alumínium a leggyakoribb. Ezt az összeillesztések kihajtásainál sajnos kiszakíthatja a kefe. Sok lakó nem hajlandó megtanulni a ledobó használatát. Nem hiszik el, hogy mindent nem bír el dugulás nélkül a rendszer. A beöntőnyílás dobja a nagyobb „falatok” miatt gyakran beszorul, nem továbbítja a csőbe a szemetet, ilyen, kor vagy eltörik a tekerőkart, vagy melléöntik a szemetet. Ha mégis betömködik a nyílásba az oda nem való dolgokat, kész a dugulás. A PIK tehát r;„odA tízemeletesekben márciustól az új géppel végzik a tisztítást. Naponta négy ledobót tisztítanak így a kezelésükben’ lévő 120 ledobóra általában hathetenként kferülhet majd sor. A lakásszövetkezetek többségénél kihasználatlan a szemétledobó. Legtöbbje csupán csak dísz. Egy éve alakult oz első pécsi szemétledobó tisztító gazdasági munkaközösség, az Augias. Illés László vezetésével a háromtagú gmk hiába is ajánlja fel gépesített szolgál, tatását, eddig mindössze két lakásszövetkezet összesen 20 ledobójára kötöttek velük szer. ződést. A MÉV Lakásépítő és -fenntartó Szövetkezet, valamint a Ivov-kertvárosi lakásszövetkezet negyedévenként, az öt, illetve a tizenöt ledobójának teljes tisztításáért egyenként 665 forintot fizet. A többi tízemeletes szemétledobójával mi a helyzet? Használaton kívül óiknak. Illetve használnak néhányat de nem tisztíttatják így az ott élők joggal panaszkodnak a kellemetlen szagok és az időnként mindent ellepő rovarok miatt. A ledobó belső falát évek alatt vastagon borítja a rárakódott és mind nehezebben eltávolíthat szennyeződés. Az biztos, hogy legtöbb helyen legegyszerűbbnek ma még a szemét liften való szállítása tűnik. De vajon ez a legkifizetődőbb, a legolcsóbb, a leg. jobb megoldás? Murányi László ZSOLNAY PORCÉI« TERVEZŐI KCtMKt »-9M. JMMIÍK 15. K S8B
