Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-10 / 340. szám

Mindenki szeme láttára lllemeskéri László Másfél évtizedes ismeret­ségünk alatt egyetlen egy­szer sem beszélgettünk vi­dám dolgokról. Az elmúlt hétfőn volt az első noP> amikor Nemeskéri László a Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat igazgatója otthon maradt: az első nyug­díjas nap. Felesége frissen sült pogácsát rak elénk, a szoba falán talán félszáz trófea, ugyanennyi vadászat kedves emléke. Két arany­érmes, egy szarvasbika koro­nája még a világranglistán is helyezett volt egykoron .. . Pulóvert húz, megpróbál kényelmesebben ülni, kér­dezni sem kell: a dereka. Szóval talán most először le­hetne vidáman beszélgetni életéről munkájáról. Nemeskéri László 29 évig volt a BÉV igazgatója. Neve összeforrott a vállalatéval, országszerte csak „Nemes, kéri cégnek” nevezték. Min­denki szeme láttára, mindenki bírálatának kitéve építettek csaknem harmincezer lakást, iskolák óvodák, bölcsődék, áruházak tucatjait, gyárak, bányák születtek az elmúlt csaknem három évtized alatt. Visszakerestem az igazgató­val készült interjúkat, csak­nem valamennyiben határ­időkről, minőségről, szerve­zettségről városképről be­széltünk, többnyire egysze- •mélyben tőle kértünk mindent számon. Kapunk egy kávét, illetve csak én, az orvos Nemeskéri Lászlót eltiltotta. — Kezdjük hát a „fekete­levessel". — Méltatlan is lenne hoz­zánk ha csupán a sikerek­ről beszélgetnénk — mondja. — A hatvanas évek végén elkövettük azt a hibát, hogy az egyik felajánlott házgyá­rat nem mertük elvállalni. Évente 2300 lakást tudtunk volna megépíteni, talán jó­val előbbre járna Pécs. Igaz viszont, hogy minden ház egyforma fenne a lakótele­peken, s most anyagi csőd fenyegetné a vállalatot, mert nem tudnánk kapacitá­sát kitölteni. 'Nehéz megítél­ni, hogy adott pillanatban és hosszabb távon mi is a helyes. Petrovai László miniszter- helyettes azt mondta róla, hogy tudta mit kell tennie az 50-es években, a gyöke­res változást hozó 60-as években és a 70-es évek gyakran változó körülményei közepette is. Jó értelemben vett munkásigazgató volt, aki a ■ munkások érdekeit, a vállalat törekvéseit a nép­gazdaság követélményeit ké­pes volt egyaránt figyelem­be venni. — Miként sikerült a Pécs város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának tagjaként, vá­rosatyaként és igazgatóként a sokszor homlokegyenest ellenkező érdekeket képvisel­ni? — Nehezen. — Sokáig hallgat, mór-mór azt hiszem többre nem számíthatok. — Volt előnye és volt hátránya is, hogy a vb tagja vagyok — folytatja. — Annyi oldal­ról ismertem egy-egy létesít­mény fontosságát, hogy ami­korra a döntés megszületett kötelezőnek éreztem a kivi­telezés elvállalását. Volt, amikor a vállalat érdekeit kellett megvédenem a tes­tület előtt és volt amikor o város" érdekeit a vállalat­nál .. . Gondoltam nem akar majd arról beszélni, hogy megkap, ta az egészségügy, a gép­ipar, a nehézipar, a műve­lődés és természetesen több­ször az építőipar kiváló dol­gozója kitüntetést — másutt kellett érdeklődnöm. Mind­ezek mögött olyan létesítmé­nyek vannak, mint a POTE elméleti tömb a 400 ágyas, a MÉV IV-es bányaüzeme, a Nevelési Központ.. . Mind­ezt a „Nemeskéri cég” csi­nálta éppen a városért. Köz. ben a vállolat négyszer nyer­te el a Minisztertanács és SZOT Vörös Vándorzászlaját, tizenkétszer a Kiváló Válla­lat kitüntetést. S ha már az elismeréseknél tartunk: Nemeskéri László egy alka­lommal Munka Érdemérmet, kétszer a Munka Érdemrend arany fokozatát (természete­sen a bronzot és ezüstöt is) és a Haza Szolgálatáért Ér­demérmet kapta meg . . . Egy szakma nagy egyéni­sége, fiatal generációk sara nőtt fel keze alott és biztosí­tott számukra érvényesülési lehetőséget is. Nagyapja, apja is kőműves volt, négy fiútestvér körül hárman a kő­műves szakmát tanulták. —- Siklóson polgág iskolát végeztem, aztán 1943-ban a szakmunkás-bizonyítvány Hsa kezembe volt 1946-ban pe­dig a pécsi felsőépítőipari oklevelét is megkaptam. Ab­ból az osztályból szerte az országban mindenki vezető beosztásba került. 1950-ben a vajszlói gépállomás építke­zésén voltam építésvezető — pár hónap alatt végeztünk ezzel a munkával — majd Meszesen az élmunkásháza- kat építettük fel. Úgy emlék, szem április 20-án kezdtük a munkát és, augusztus 20-ra átadtunk 34 lakást. Ekkor kaptam a sztahanovista okle­velet. A következő évben vezettük be a meszesi lakás- építkezéseken a maximenkó módszert. A 22 tagú brigád, egy nap alatt egy szintet, 100 köbméter falat épített. Olyan neves művezetők vol­tak körülöttem, mint a Schlégl. Domsics, Fránids. . . Hosszan elidőztünk az első éveknél pedig viharos gyor­sasággal követték egymást az elkövetkezendő években az események, amelyeknek Ne­meskérj László részese, irá­nyítója, alkotója volt 1952-ben pártiskoiáro ke­rült, majd a megyei pártbi­zottság munkatársa volt, az­tán 1955. január 1-én a mostani vállalat jogelődjé­nek igazgatójává nevezték ki. A következő évben kez­dődött Újmecsekalja építése. 1957-ben Pécsett, az or­szágban először pa­nel elemekből házat építettek miközben a válla­lat komplett vertikális épí­tőipari szervezetté fejlődött. A panelüzem valóságos ház­gyárrá nőtt. A harmadik 5 éves tervben már 3200 lakást építettek. Új építési anya­gokkal kísérleteztek, eltűntet, ték a város határából a sa­lakdombot. Bevezették a csúszózsalus technológiát, az IMS építési rendszert, ál­landóan fejlesztették a pa­neltechnológiát, változatos épülettípusok jelentek meg, korszerű ipari bázist hoztak létre. — Az építés mindig a jö­vőre vonatkozó tevékenység. Nemeskéri László megfelelt ennek a gondolatnak .. . — Köszönöm. Jólesik. Tény azonban hogy Bara­nyában nagyon sok kiváló építész dolgozik. Itt nagy gonddal, magas igényesség­gel fogalmazzák meg a fel­adatokat, nagyon magas a mérce, nem tudtuk mindig simán venni az akadályo­kat . .. Persze, akik szeretjük Pé­cset. sok hibát találunk, örök emberi tulajdonság, hogy szeretteinkben a kis hi­ba is bosszantóan felnagyító- di.k. Nem felejtem azonban el, hogy egy berlini küldött­ség vezetője, mint mondott a Nevelési Központban: ez a terv, ez a kivitelezés nálunk még utópia ... Lombosi Jenő Ács, lakatos, elektrolakatos, kőműves és villanyszerelő Több szakmával Magasabb bér és 10százalékkal növelt hűségjutalom Laskovics József Kiss Gyula Ács Zoltán Pécs Bányaüzemben jelen­leg 232 olyan bányászt foglal, koztatnak föld alatti munka­körben, akinek két, vagy több szakmája van. Dolgozik itt sör- főző, gumijavító, kerámiaégető, és növénytermesztő. 55-nek vá­jár, 45-nek segédvájár, 33-nak csillés a beosztása. Mégis, csak 37-en vannak azok, akik­nek a második szakmájuk is hasznosítható a bányában, és ezért bányásznapkor 10 száza­lékkal nagyobb hűségjutalmat kapnak. — öt szakmát fogadhatunk el, amelyek nyilvánvalóan hasz­nosíthatók a bányamunka so­rán — mondja Sarkadi Kálmán üzemvezető-helyettes. —• Az öt szakma: ács, lakatos, elektro­lakatos, kőműves és villanysze­relő. Akik ezen szakma után hajlandóak elvégezni a vájár­tanfolyamokat, méltán kapnak magasabb összeget, no és 10 százalékkal emelt hűségjutal­mat. 'Jelenlegi helyzetünkben éppen ezen kvalifikált szak­munkások meggyőzése látszik a legjobb megoldásnak mun­kaerőgondjaink enyhítésére. * Laskovics Józsel Pécsbánya- telepen született. Mint elektro­lakatos Széchenyi-aknán ka­pott munkát. Hogy a föld alá menjen, csak később, nősülés után- ötlött fel benne. — Jövőre lesz tíz éve, hogy leszálltam a bányába. A leg­erősebb indító ok a pénz volt. Hét éve lettem segédvájár. Sok meditáció után szántam rá magam, hogy letegyem a vá­járvizsgát. Végül is 1981-ben sikerült. Fizetésem 12—13 000 forint.' Igaz, ezt csak szabad­napi túlműszakokkal érhettem el ... — Van egy ötszobás családi házam, amit a tanácsi előírá­sok jóvoltából — ők határoztak meg, hogy azon a helyen mit építhetek —•' nyöghetem életem végéig. Ami pedig a kettős szakma előnyét illeti, a csapat­ban ki tudom használni. * — A szakmunkásképző után öt évet töltöttem Nagykanizsán a gépgyárban, mint lakatos — kezdte Kiss Gyula. — Hét év után jöttem el Pécsre, szeren­csét próbálni. Falumból még hárman érkeztek velem, ők azonban három, négy év után visszamentek Zalába .. . — Mi segítette abban, hogy megszokja az új környezetét? — Az első évek bizony na­gyon nehezen teltek. Különö­sen, hogy társaim visszamen­tek. Mindig csak az járt a fe­jemben: ott 13,50 volt az óra­bérem, amj 2700—2800 forintot jelentett, itt pedig nyomban 5000-et kaptam. Szerencsére jó csapathoz kerültem. Derdák Györgyék beszéltek rá, hogy jelentkezzem segédvójári tan­folyamra. így lettem három­évi csillézés után segédvájár, majd újabb három év múlva vájár. Egy éve Hubert János brigádjában dolgozom. A kere­setem? Nem panaszkodhatok. Kijön úgy 10—11 000-re. Ennél azonban többet ér, hogy négy­évi szállón lakás után megnő­sültem, és azonnal kétszobás lakást kaptam Kertvárosban. — Zalából vele együtt érke­zett többi társa is szakmunkás volt, ők nem tudták hasznosí­tani előző szakmájukat itt Pécs Bányaüzemben? —• Nem állítanám. Főleg nem az akkori időkben, hiszen azokban az években rengeteg új gép került a bányába. Egy­szerűen nem tudtak gyökeret ereszteni. Ami a szakmám hasznosítását illeti, bizony ma már szinte csak a zavarelhárí­tásban tudjuk hasznát venni. Talán ezért is válnak meg olyan könnyen a bányától a fiatal, más szakmával is ren­delkező bányászok. . * — Szakmunkásvizsgám után ha valaki azt mondta volna, hogy Zoli belőled még bányász lesz, bizony a szemébe nevet­tem volna. Elképzelhetetlen volt számomra a föld alatti vi­lág. Jól éreztem magamat a MÁV-nál, mint lakatos — me­séli Ács Zoltán. — Katonasá­gom alatt megnősültem, s mint ilyenkor lenni szokott: nagyobb pénz után kellett néznem. Apó­som bányász, így adott volt az ötlet. — No, persze nem változ­tam meg olyan hamar. Hiába jártam le a csapatokkal, mint bányalakatos, valami azért bennem motoszkált, hogy a napszintre kerüljek. Aztán jöt­tek a gépek a bányába, min­ket lakatosokat és villanyszere­lőket pedig a csapatokra te­lepítettek. Akkor ötlött fel ben­nem: ha már úgyis lenn kell lennem, akkor miért ne keres­hetném meg én is azt a pénzt, amit a vájár? Közben lakást kaptunk, és egyszeriben azon vettem magamat észre, hogy a többi társammal együtt segéd­vójári, majd vájári tanfolyamra járunk. Két hónapja sincs, hogy vájórvizsgát tettünk itt az üzem­ben, így teljes vájárkeresetet kapunk. Azért beszélek többes­számban, mert végül is hat­vanötén kaptuk meg az okle­velet. Igaza volt annak, aki megjegyezte; évtizedek óta nem „igazolt” ilyen jól Pécs Bányaüzem, mint most, hogy „kerítésen" belülről szerzett 65 vájárt. Kapu László Együttműködve Somberekkel és a Carbonnal A komlói Carbon varrodája Magyarszéken Talpon marad a magyarszéki tsz Három veszteséges év után az idén márciusban új vezető, séget választott a magyarszéki Egyetértés Tsz tagsága. A pad­sorokban ott ültek a volt, de időközben feloszlatott komlói tsz tagjai is. A Komlótól át­vett 1200 hektár gyenge minő­ségű föld nem erősítette, csak növelte a tsz területét, szapo­rítva az amúgy is meglévő gaz. dálkodási gondokat. A gyen­ge adottság belső szervezési hiányokkal, lazaságokkal páro­sult. Pál Józsefet, az új elnököt a mindszentgodisai tsz-ből „könyörögték át” — saját be­vallása szerint ő volt a tize­dik, akit felkértek és az egyet­len, aki igent mondott. Per- hács László főkönyvelő pedig a kishajmási tsz-ből jött át és állt munkába. Első dolguk volt bevonni és megsemmisíteni a tucatnyi bélyegzőt, s páncél­szekrénybe zárni az egyetlen érvényeset. Eladták a felesle­gesen vásárolt anyagokat, esz. közöket, a Magyarszéken ed­dig ismeretlen szigort vezettek be a költséggazdálkodásban és minden területen. Az új vezetőség a napokban megtartott küldöttgyűlésen kedvező hírekről számolt be a tagságnak. Az aszály lényegé­ben csak a gyepterületeiken és a kukoricatermésben okozott kiesést. Búzából a tervnek megfelelő, őszi árpából és nap­raforgóból jelentős többletet takaríthattak be. A költségek­nél nagyobb mértékben tudták növelni az árbevételt, s így év végéig nem másfél, de 2,5 millió forint nyereségre számít, hatnak. Juhászatukat törzste­leppé nyilvánították, s most 150 tenyészkost tudnak igen ked­vező áron értékesíteni. Két nagyon fontos együtt­működést írtak alá év közben, mindkettő hosszabb távra ad kedvező garanciákat a tsz-te- vékenységének. Szeptember 15-én zárt gazdasági társasá­gi szerződést írtak alá a me­gye egyik legjobb termelőszö­vetkezetével, a sombereki Béke Őre Tsz-szel, Az öt évre szóló együttműködés értelmében Somberek több millió forint forgóeszközt és fejlesztési ala­pot utal át a közös szarvasmar. ha- és juhhizlalási tevékenység beindítására, amelynek haszná­ból majd fele-fele arányban osztoznak. Somberek nemcsak tőkével sietett segítségükre, de a nyár és az ősz folyamán a mezőgazdasági munkák időbe­ni elvégzésében is segítette a magyarszéki tsz-t. A másik új jövedelemforrá­sukat, a komlói Carbon Köny- nyűipari Vállalattal megkötött szerződés biztosítja. Az ősz fo. lyamán új varrodát nyitottak Magyarszéken. Az épületet a tsz újította fel, gépekkel a Carbon rendezte be. Itt novem­ber 1-től 38 tsz-tag állt mun­kába. E rövid idő alatt 1200 munkaruhát gyártottak svájci exportra és megkezdték 6000 farmernadrág gyártását szovjet exportra. A bérmunka jelentős, tiszta nyereséget hoz a tsz-nek. Az ipari üzem jövedelmét az alaptevékenység fejlesztésére kívánják fordítani, — Rné — HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents