Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-06 / 336. szám

1983. december 6., kedd Dunántúlt napló 3 Hol fekszik el, ami kell? Munkában a számitógép a budapesti anyagbörzén UNIÓ az anyagért Hárommilliós tétel — 250 ezerért Mikszáth Kálmán, ha élne, pompás kis anekdotát kanyarí- tana az esetből... Pár éve egyik miniszterhelyettesünk ön­álló kisvállalatot szervezett a hozzá tartozó cégek anyaggaz­dálkodásának, készletgazdál­kodásának megjavítására; en­nek tagja lett vagy 40-50 cég, társulásos alapon. Igen ám, de megszűnt a minisztérium, s a miniszterhelyettes más be­osztásba került. A vállalatok egymás után, szép soriban ki­léptek: a gazdálkodás e sar­kalatos részét ésszerűsítő tár­sulás — mivel már nem állt mögötte rang, tekintély? — egyszeriben nem volt fontos . . . A tavaly ősszel Budapesten létrejött Unió Készletiniormáci- ós és Értékesítő Társaság na­gyon is épít az említett kezde­ményezésben rejlő rációra, s ezt megtoldja még valamivel: az érdekkel. Azzal tudniillik, hogy az utóbbi időben igen­csak megnőtt nálunk az anyagnak, a takarékosságnak, az előrelátó készletgazdálko­dásnak a becsülete. Az Unióban négy cég: a Ferroglobus, a Metalloglobus, a Viliért és a System Szervező Vállalat vesz részt kezdettől fogva, alapítóként. Az idén csatlakozott hozzájuk a Vegyi­ipari Termelőeszköz-kereske­delmi Vállalat, s most folynak a tárgyalások a Szerelvényér- tékesitő alapítóként történő be­lépéséről. Rajtuk kívül 83 cég lépett be eddig — használó­ként, partnerként. Mit nyújt nekik az Unió? Értékes szolgáltatások Elsőrendű cél: elősegíteni az anyaghiány miatti termeléski­esések visszaszorítását, növelni az elfekvő készletek -mobilizá­lását. Ezt úgy érik el, hogy az alopító- és tagvállalatok kész­leteit - egyelőre 12 nagy anyagcsoportban — számító­gépre viszik, ahonnan percek alatt „lekérdezhető”, kinek mi­ből van többlete, fölöslege, melyik cég mit tud bármely másiknak felajánlani — akár csak átmenetileg is. Hogy ez milyen sokat jelent, néhány adatból is meggyőzően kide­rül: az induló ezercikkes lista hónapok alatt 22 ezerre nőtt; ezékből az általában negyed­évente megtartott börzéken 8—10 000 tétel szerepelt, s a zömük új gazdára talált. E börzéken — szeptemberben Bu­dapesten, legutóbb Miskolcon — mindenki gyorsan tájékozód­hatott arról, hogy a korábban széltében-hosszában keresett anyag, hiánycikk, alkatrész hol „fekszik el", honnan sze­rezhető be, illetve felkínálhat­ta saját fölösleges készleteit másoknak. Ez mindenekelőtt annak a mintegy 80 cégnek „jött be”, amelyik az Unióval hosszú távra szóló szerződést kötött, ugyanis bármikor kérhetnek információt a számítógépek­től, és azonnal választ is kap­nak. Díjtalanul jutnak hozzá az évenként kiadott - és a változások szerint módosított — katalógushoz, ráadásul az alapító termelőeszköz-kereske­delmi vállalatokkal szemben is előnyük van: azok elsősor­ban tőlük vásárolják fel az időközben fölöslegessé vált anyagokat — termelői áron, minimális közvetítői díj ellené­ben. A társaság szerződés nél­küli, eseti megbízást is elfo­gad: anyagot, alkatrészt keres, illetve a fölösleges ■ anyagnak vevőt talál - ilyenkor díjtételt, illetve jutalékát számít fel. A társaság munkájában, szervezetében nincs „kis" és „nagy" cég: valamennyi egyen­rangú, s egy néhány darabos igény éppoly fontos, mint egy sok tonnás megrendelés. Kis­vállalatok, gazdasági munka- közösségek, kisiparosok is tel­jes jogú tagok lehetnek tehát, ha á feltételeknek eleget tesz­nek. Volt már példa rövid tör­ténetükben arra is, hogy kis­iparosnak szereztek alkatrészt országelső, sőt monopolhely­zetben lévő vállalattól. Megér­te az állandó tagság a FOR- CON-nak is: a pesti börzén hárommilliós elfekvő, de neki nagyon fontos készlethez ju­tott. Nyilvánvaló, hogy az Unió­nak konkrét, s határozott ké­pe alakult ki arról is, milyen hazánkban az anyaggazdálko­dás, miből van hiány vagy fö­lösleg, milyen a kereslet-kíná- let változása, hullámzása. Az, például, hogy a szeptemberi börzén a vállalatok több mint 2,5 milliárd forint értékű „fel­ajánlással" jelentkeztek, nem­csak jó, hasznos, hanem meg­mutatja a rosszat is: csupán az érintett cégek korábban ennyit szereztek be, tartalékol­tak fölöslegesen,: mindössze 12 anyagcsoportban! Volumenben is, tételszámra nézve is a vas- kohászati árukból volt a leg­nagyobb a fölösleg, s „kala­pács alá" kerültek kurrens cik­kek, sőt számos, nagyon fon­tos importanyag is. Újabban — börzén kívül, a társaság állandóan működő áruforgalmi irodájában — megélénkült a villamossági cikkek, többek közt például a földkábelek kereslete, hiány­cikknek számítanak a különbö­zek, . színesfémek, vezetékek, kapcsolók. Ezek zöme hiány­zik az ún. TEK-vóllalatoknál is, de ha valaki tagja a rendszer­nek, az Unió révén természete­sen nő az esély. Ügynökség és prevenció A vállalatok persze csak azokat a készleteket teszik „át­adólistára”, amiből nyilván­valóan, hosszú távra is fölös­legük mutatkozik. Az Unió ezért nemcsak a forgalmazás­ra felajánlott anyagokat, al­katrészeket tartja nyilván, ha­nem az úgynevezett „nyitó- készletet" is. Ennek ismereté­ben ugyanis elképzelhető, hogy valaki egy adott időben kölcsönözhet olyasmit, amit később visszakér, de ezzel áthidalható egy-egy súlyos gond, s aki keresi az anyagot, nem kényszerül fölös mennyi­ségek megvásárlására, később teremtve hiányt a piacon. Természetesen sok minden hiányzik még anyaggazdálko­dásunk ésszerűbbé tételéhez, nemcsak népgazdasági mére­tekben, hanem magánál az Uniónál is, Az anyagok jelzé­se, megnevezése sokszor pon­tatlan; a cégek egy része nem jelez vissza! ha igénye, kérése megváltozik; hiányzik a pre­venció, az alapos gyártói elő­re- és körültekintés; számos anyag, cikk, alkatrész hossza­san, fölöslegesen „utazik”. Az Unión belül is van még bőven tennivaló: hasznos lenne pél­dául olyan ügynökhálózat ki­építése, amely előre „tud” a tervekről, az ennek megfelelő igényekről, s állandó, szerző­déses partnerük is kevés még ahhoz, hogy méltányos hasz­not hozzon. Baranyában például — „nem azért mondom" ... — egyetlen partnerük sincsen ... Varga János ző ötvözöttacél-csövek, leme­Az Unió MERA—7910-es számitógépe Üzemben az új, korszerű kutter Új gépek a Baranya negyei Húsipari Vállalatnál Kulterek és virslipározók Három évvel ezelőtt új fel­dolgozóüzem épült a Baranya megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnál. Az új falak közé azonban nagyrészt öreg gépek kerültek. A gépek beszerzésére tavaly értek meg a feltételek. Ek­kor érkeztek meg az első, mint­egy 7,2 millió forint értékű, rozsdamentes berendezések: a tömbmarógép, amellyel a nagy hústömböket vágják ki­sebbre; a kutter, amely gyor­san és higénikusan végzi el a vörös- és tartósított áruk, kol­bászok aprítását, keverését,; s annak kiegészítő berendezé­se, a jégpehelygyártó, amely — hogy a kések nagy fordulat­száma ellenére se forrósodja­nak fel az előfőzést nem igény, lő készítmények alapanyagai — vízpermet helyett jégszem­cséket kever a hús közé. Ezekben a napokban újabb szállítmány mutatkozott be: első darabja: a 324 literes fő. zőkutter. A digitális hőfok-, pá­ratartalom- és fordulatszám- mutatóval, automata vízadago. lóval ellátott, csillogó-villogó berendezés ezentúl egy keze­lő segítségével egy műszakban végzj el mindazt, amit koráb­ban négyen, két műszakban. A főzőkutterba nyers álla­potban kerülnek be a hurkák, pástétomok alap- és adalék­anyagai, s miközben a gyors „kaszacsapások” nyomán fo­kozatosan aprózódik, tárul fel A szakosodás jegyében Alkatrészek Vajszlóról Újabb gépi beruházás előtt a Ganz Műszer Művek Gyára Növelik a szakképzettséget A magasabb minőségi köve­telményeket igyekeznek teljesí­teni a Ganz Műszer Művek 1976-tól működő vajszlói alkat­részgyárában. A megrendelők türelmetlenek, főleg az elekt­romos mérőműszerekhez szük­séges alkatrészcikkeket kell gyorsan legyártani. De hasonló a helyzet a közlekedési műsze­rekkel. Vajszlón hat évvel ezelőtt kezdődött a termelés a Gödöl­lőről átvett hőre keményedé alkatrészgyártás bevezetésével. Munkájuk alaposságát mutatja, hogy ma már évenként 200- féle alkatrész és félkész sze­relvény készül ily módon. A Ganz Műszer Művek hőre ke­ményedé eljárással gyártott összes alkatrészéért most már az ormánsági gyár felel. Az igények annyira megnőttek, hogy időnként három műszak­iban is dolgoznak. A mintegy háromszáz vajszlói munkás ezenkívül egy év alatt 600— 700-féle fémalkatrészt forgá­csol, míg a hőre lágyuló tech­nológiával 100-féle műanyag alkatrészt készít. A szép eredményeken felbuz­dulva döntött úgy a vállalat­központ, hogy Vajszlót bízza meg az összes olyan alkatrész gyártásával, amelyek forgácso­lással és a hőre lágyuló tech­nológiával készülnek. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a meny- nyiség, de az alkatrészfélesé­az anyag, a benyomuló gőz egyenletesen főzi meg a húst. Mivel így nem marad „húslé", amelyet kiöntenének, bennma. radnak a készítményben mind. azok a fehérjék, vitaminok, ás­ványi sók, amelyek azelőtt az abalében távoztak, így a ter­mékek tápértékére, minőségé­re is jótékony hatással van az új technológia. Rövidesen megérkezik a gyárba egy automata töltő, amelyet virslipározóval „páro­sítottak”, valamint egy külön, kolbászpározó adapter. Várnak még egy húspelyhesítő auto­matát is, amely az izomsejtek szétzúzása nélkül aprózza majd fel a húst. Mindezen beruházások és a korszerű, színes, címkés be­lek, bélzárócsatok felhasználó, sa folytán a jövőben fokozot- tab minőségi követelményeknek felelnek meg majd a Baranya megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat termékei. Barta Zs. gek száma is nő, főként a mű­anyagoké. A Közlekedési Mű- szergyór és az Elektromos Ké­szülékek és Mérőműszerek Gyára a forgácsolt alkatrészek készítését fokozatosan átadja a vajszlói közösségnek. A szakosított technológiára történő felkészülés tavaly óta folyik és a jövő év közepére fejeződik be. Ugyanakkor az anyavállalat leépíti bedolgo­zóit is, a kisiparos, ipari szö­vetkezeti, vagy tsz-melléküzem- ági kooperációban folytatott műanydg alkatrész-előállítás is végleg Vajszlóra kerül. Sőt be­vezetik az alumínium présön­tést, mint negyedik alkatrész- gyártási technológiát. Az anyavállalatnak az a célja, hogy mind több műszert értékesítsen a tőkés piacokon. Vajszlóra összpontosítja az al­katrész-előállítási műveletek zö­mét, mert így könnyebb a pia­ci változásokhoz igazodni, és a fővárosi társgyárakban mind­inkább az összeszerelés, tehát a műszergyártás kerülhet elő­térbe. A technológiai bővítés nem kis izgalmat jelent az ormán­sági gyár 18 műszaki szakem­bere számára, hiszen kötelez a gyors munkaerő-átcsoporto­sításra és arra, hogy tényleg beszerelésre kész alkatrészek kerüljenek a budapesti mű­szergyárakba. Be kell bizonyí- taniok azt is, hogy kisszériás tételek gyártása is kifizetődő. Budapestről régi, vagy új cél­gépeket, célszerszámokat hoz­nak le. De további modern munkaeszközökre van szükség, elsősorban a forgácsolásban, még akkor is, ha csak ke.mény valutáért szerezhetők be. A központ azon fáradozik, hogy siker koronázza a technológiai profilváltást, ezért nagy össze­gű hitelt kért. Másfél éve folynak az elő­készületek, hogy az alkatrész- gyártás rangos központja le­gyen Vajszló a Ganz Műszer Művek termelési rendszerében. Olykor sikertelen próbagyártá­sokra is sor kerül, de mindig újrakezdik. Nagy a tét, hiszen újabb munkásokat itt seip si­kerül felvenni. Most a dolgo­zók egyharmada szakképzett, ami. nem megnyugtató. Előtér­be került a gyors házi képzés a siklósi szakmunkásképző in­tézettel és a budapesti köz­ponttal együttműködve. A két szakmát elsajátítok száma is gyarapodik. Csuti J.

Next

/
Thumbnails
Contents