Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-05 / 335. szám
Ifancflorkiállítás Martian Ferenc grafikaiból Martyn Ferenc grafikáinak szitanyomatai készülnek a múzeum grafikai műhelyében Fotó: Proksza László Aranykezek munkái Együtt dolgozik testű és technikus — Arany 'kezük van a gyerekeknek — mondja Marfyn Ferenc elismerően. A dicséret nem most felfedezett ifjú festőművészeknek szól, hanem a technikát jól ismerő, ügyes fiatalembereknek, akik művészi produkció létrejöttét segítik elő kiváló szakmai felkészültséggel, nagyfokú lelkiismeretességgel. Hogy pontosan értsem miről vari szó, Martyn Ferenc elém tesz két szita nyom atot: az egyik nagynevű, országos sokszorosító műhelyben készült, de iröpke vizsgálódás után látni lehet a színék pontatlan illesztését. A másik innen, a Janus Pannonius Múzeum szitanyomó műhelyéből került ki: rendkívül pontos és szép munka. Akiknek a kezét dicsérik a festő és művei: Pázmány András és Varga Péter. Pázmány eredeti szakmája felvonóipari mérnök, Vargáé díszítőművész. Néhány éve a JPM főfoglalkozású kiállításrendezői, munkatársaikkal, Nagy Szilviával és Németh Józseffel együtt sok tárlat, bemutató kiállítás berendezése (olykor tervezése) fűződik a nevükhöz. És ez a szép új vállalkozás, amely a kiállítási plakátok és a Vasarely-grafikák műtárgymásolatainak készítése mellett lelkesedésből és ügyszeretetből született: Martyn Ferenc grafikáinak kivitelezésé, ben. A művész és segítőtársai együtt választották ki azokat a régebbi és újabb műveket, amelyeknek a szitonyomat-változata elkészülhetett. Ez a technika igen munkaigényes. (Van grafika amelyik tizennyolc szín ősz. szeállítását kívánja meg), de az arra alkalmas művek viszonylag gyorsan sokszorosíthatók, és a szerényebb pénzű közönség számára is elérhetővé válnak. És nem másolatot, hanem eredeti grafikát kap kezébe a képzőművészet barátja: számozott és a művész által aláirt példányt. A Martyn-ház mostani kiállí. tásán kapható grafikák is itt készültek: a Hódolat Ucellonak című, a negyvenes évek elején festett táblakép egy részlete, a Pirossapkás lérfilej és az ismert, nagysikerű, karakteres Don Quijote. S rajtuk kívül még tizenöt más grafika. Hat lap Martyn Ferenc naplójából: a Virágcsendélet, a Claire, a Léda, a Bóbita, a Busó és a Hegedűs; Petőfi és Janus^ Pannonius egy-egy portréja, egy lap a Fasizmus szörnyetegei című sorozatból és mások. A képeket tárlaton láthatjuk majd. Egy név, két mester: A pásztor- faragások Michelangelója Olasz-magyar történelmi ereklye Hová lett a tábornok kabátja? Százhúsz éve őfensége, Viktor Emánuel akaratából... A régi műterem századeleji hangulatokat őriz ... Bárdudvarnok „pingáló kisasszonya” Gyertyás László felvétele Először is: a kabát megvan és molytalanítóval meghintve őrzik. Természetesen Baján őrzik, a szülővárosban, ahol a tábornok 1825-ben meglátta a napvilágot, s ahonnét Zomborba is elindult, a katonai karrier kezdetére. Jöttek a toborzók és Türr Pista, akor éppen kőműveslegény, leugrott a malteroskanál mellől és beállt katonának . . . Türr István, a bajai fiatalember, miután egyike volt a marsalai ezer partra szálló szabadságharcosnak, az egységes olaszhon kiharcolásakor Garibaldi és a király kiegyezése után tábornok lett. Akkor varrott tábornoki kabátja néhány évtizede még a bajai Türr István Múzeum emlékszobájában állt. Az olaszok most az őszön megtudták ezt, és tisztességgel kérdezgették: hol van most a tábornok kabátja, ami mégiscsak olasz vezérkari kabát, történelmi ereklye mind az olasz, mind a magyar ember számára A generáliskabát története tehát ismét előtérbe került. Mint dr. Sólymos Ede, a múezum iagzgatója elmondta : — Türr István elnöke lett a Ferenc Csatorna Társaságnak, a Bács—Bodrog megye vízszabályozását segítő kanális intéző bizottságának. Hiszen ő mindig építő-alkotó szellemű katona volt. Az olasz szabadságharc után egyik kezdeményezője lett mind a korintoszi, mind a két óceánt összekötő Panama-csatornának. Ennek az egykori társaságnak egykori leltárában lelték meg Türr István vezérkari kabátját. Ezenkívül díszcsákóját, sok kitüntetését, használati tárgyait, röpiratait. Odaadták a városnak, hogy a majdan alapítandó múzeumé legyen. Mikor 1931-ben megnyílt a Türr István Múzeum, berendezték az emlékszobát, s ott állt a tábornoki kabát is. — És most? — Többszöri átrendezés után elraktuk ezt a szép ereklyét, molytalanítóban óvjuk, hiszen legalább százhúsz éves. A múlt század 60-as éveiben Viktor Emánuel király nevezte ki Türr Istvánt tábornokká, akkor varrták. Sajnos, épületünk nagyarányú felújítása késik, még hátra van a tetőcsere. Ezért csak a múzeum felújítása után rendezhetjük be újra a Türr István emlékszobát, s akkor ismét kiállítjuk a tábornoki kabátot is. Földessy Dénes Két éve megragadó riportot fedeztem fel a Somogy című folyóiratban: Tüskés Tibor mutatta be kollázsszerűen egy regényes huszadik század; művészpálya állomásait. Most együtt kerestük fel Bárdudvarnokon, az egykori Bárdibükkön Coszthonyi Mária festőművészt, mivel a Corvina Kiadó a riport nyomán monográfia megjelentetéséről tárgyal Tüskés Tiborral. Mint Somogybáin annyifelé, itt is kastély, park és szétszórtan elhelyezkedő régi uradalmi épületek fogadják az embert. Az utóbbiak egyikében él a mű. vésznő. Hatalmas ablakú műtermét még a két hóború között alakították ki. Nappali Világosságban fürdik a tágas helyiség, benne a régi műtermek hangulatát éltetik a faragott bútorok, a rokokó jelenetekkel díszített, roskatag spanyolfal. Afrikai, itáliai utazások emlékét őrző ak- varellek. festmények a falakon, szép hölgyek megsárgult fényképei egy komódon, mindenütt virágok ... a festékescsészékkel telezsúfolt asztalon forgóállvány, rajta fehér mázban meg- fürdött gyertyatartó. Ezen dolgozik Goszthonyi Mária, amikor bekopogtatunk hozzá. Bája, kedvessége ma is utánozhatatlan. — Még modellről is festettem ebben a műteremben — mondja a kávé mellett a művésznő —, de a vásznat aztán odaaján. dé'koztam egy francia hadifogolynak aki festő volt... Aztán átvezet 'bennünket a műhelybe, ahol a karácsonyi megrendelésekre készített kávés- és teáskészletek sorakoznak égetésre várva. Ma is havonta éget a másik helyiségben lévő kemencében, akáchasóbokkal. Évente háromszor jön el hozzá Mohácsról Kulutácz Mátyás fazekas népművész, hogy a láb-' hajtású korongon elkészítse a tárgyakat. Goszthonyi Mária nem győzi már az állami megrendeléseket, alkotásai mégis elkelnek mind egy szálig. Az ő vevői házhoz jönnek így munkái elsősorban magángyűjtőknél találhatók több kaposvári családnál és külföldön. Bárdibükk ezerholdas urának leánya, Goszthonyi Mária Kernstok és Rippl-Rónai tanítványa volt. Balázs Béla szavai szerint „1918-ban, a magyar proletárdiktatúra kikiáltása előtt is harcos segítője a magyar forradalmi mozgalomnak”. Fontos szerepet vállal a Tanácsköztársaság idején, majd évekre külföldre Itáliába, Tuniszba távozik. Hazatérvén, 1923-ban Bárdibükkön telepedik meg és számos egyházi tárgyú festményt, freskót készít. Kastélyukban Rippl-Rónai, Áprily Lajos, Döhnányi Ernő, Harsá- nyi Zsolt és Zsigray Julianna vendégeskedik. Goszthonyi Mária kerámiáiból utoljára 1969-ben rendezett kiállítást a kaposvári megyei 'könyvtár. Pécs megyei múzeuma egyet sem őriz munkáiból. A somogyi múzeumtól a közelmúltban jártak nála. Alakja mellékszereplőként bukkant fel a pécsj televízió egyjk műsorában. A lexikonok megfeledkeztek róla. Élete első kitüntetéséi nyolcvanadik életévén túl kapta, Somogy megye Rippl-Rónai- plakettjét, egykori mesterének képmásával... A népművészet -— jellegénél fogva — ritkán engedi meg, hogy egy-egy jelesebb alakja a nevével szimbolizáljon egy-egy ágat a paraszti kultúra szövevényes, szerteágazó fáján. A jó táncost, muzsikust, fazekast ugyan több határban megemlegették, de címmel, ranggal csak azóta látják el őket, hogy a népművészet eredeti táptalaja kimerült, s a produktumok múzeumi vitrinekbe, avagy színpadra kerültek. Azért a teljesítményért, amely még néhány évtizeddel ezelőtt sem számított rendkívülinek egy-egy paraszti közösségben, ma a Népművészet Mestere cím jár. Vajon gondolta-e az aranykezű szövőasszony, a jó hangú énekes, az öreg korában is ruganyos lábú táncos, amikor gyerekkorában szőni, énekelni, táncolni tanult, hogy egyszer majd a Parlamentben tüntetik ki azért, amit az anyai szóval, az apai vesszősuhogtatással együtt sajátított el — észrevétlenül? A népművészet sok száz éves kollektív művészet, mégis, amikor olyan nevet hallunk, mint a két Kapolié — az idősebb és ifjabb Antalé — el kell fogadnunk az egyén szerepét az „egyetemes népművészetben”. A két Kapoli korszakot teremtett a dunántúli pásztorok faragóművészetében. Hogy milyen korszakot, azt sok egyéb hasznos információval együtt a Corvina Kiadónál most megjelent, szépen illusztrált kis könyvből tudhatjuk meg. A szerző, Domanovszky György (aki a könyv szerkesztése közben elhunyt), először a dunántúli pásztorfafaragásokról közöl néhány adatot, végigvezetve a stílus alakulását a 18. századtól a legutóbbi évtizedekig. Bemutatja idősebb és ifjabb Kapoli Antalt, a híres somogyi faragó juhászokat, akik a pásztorművészetben páratlan módon, először kezdtek el faragni puszta kedvtelés helyett a megélhetésük biztosításáért. Persze, ha mélyebben belegondolunk, nincs mit fur- csállanunk azon, hogy a szó szoros értelmében igyekeztek aprópénzre váltani a tehetségüket. Ha a parasztzenész pénzt kérhetett muzsikájáért, miért ne kérhetett volna a rendkívüli kézügyességgel megáldott juhász? A Kapoliak emlékét ma szobor őrzi a somogyhárságyi temetőben. Egy olyan fiatalember faragta, aki egyebek között az ő hatásukra kötelezte el magát a népművészet iránt. S őrzi emléküket Domanovszky kitűnő tanulmánya is, amelynek fotóit Broczkó Tamás készítette. Ma, amikor eléggé cseppfolyós fogalommá vált az érték, nem árt belelapozni ebbe a könyvbe. Ha faragótudás nem is, egy szimpatikus élet- szemlélet kitanulható belőle. A bátor malacz esete a budai bicskával Pécsi hirdetések,anno 1898-1933 Kezünkbe került egy ötven évvel ezelőtti pécsi műsornaptár, az 1933-as Pécsi ünnepi Hét — amelynek ötletét elsőként Bartók Béla ve. tette fel! — programjával. Mivel a műsornaptár terjedelmében igen jelentős mennyiséget foglalnak el a reklámok, hirdetések, öt évti. zed távlatából úgy is nézhetjük ezt, mint pécsi ipartörténeti kaleidoszkópot. Tallózás közben az érdekességek mellett arra is felfigyelhetünk, hogy egyes hagyományok máig nem szakadtak meg, de ezzel ellentétben arra is, hogy az ötven év mennyire devalvált egyes hirdetéseket, A műsornaptárban egész oldalas hirdetéssel szerepel a Hdmerli Kesztyűgyár. Már ötven évvel ezelőtt is arra hi. vatkozhat, hogy 71 éves múltjával világhírnévre tett szert. S így folytatódik a reklám: „A cég még a mai mostoha viszonyok között is 130—150 embert foglalkoztat gyártele. pén és bőrgyárában... gyártmányai igen keresettek s az ország legjobb üzletei szívesen tartják raktáron." A Pannónia Sörfőző RT ügy reklámozza magát, hogy „az ország legnagyobb és legmodernebb vidéki sörgyára; világos és barna sörei ország, szerte híresek és kedveltek, különlegessége a »Panno. nia~ malótapezsgősör.” (Vajon milyen lehetett?) A nagyobb cégek közül hirdetett még a Zsolnay Vilmos kerá- mikai gyárak is, és a szénbánya vállalat is. Ez utóbbi szenet kínál eladásra! A Pannónia Grand Hotel úgy reklámozza magát, mint Pécs legmodernebb szállója. (Tessék csak megnézni most a KossutfT Lajos utcában!) A Harkányi Gyógyfürdő többek között ezt írja a reklámszövegben: „Minden filléres gyorshoz alkalmas közvetlen fürdővonat oda és vissza áll rendelkezésre.” (Hol van ez már?) Két vendéglátó cég hirdetése pedig egyenesen hihetetlennek és anakronisztikusnak hat a mai szem számára. A tettyei nagyvendéglő például így csalogat: „Batyuzókat szívesen látunk, részükre díjmentesen adunk terítéket.” A Pécs akkori látványosságaként kikiáltott Színház téri Korzó kóvéház és söröző étterem ezt hirdeti: „Meglepő olcsó árak! Borravaló nincs!” Ez utóbbi végképp elképzelhetetlen. Pillantsunk azonban a szá. zadforduló időszakára, amikor Pécsnek mindössze 44 000 lakosa volt, de tucatnyi vendéglője és másfél száz kocsmája? A Hétfejedelem tulajdonosának 1898. november 4-i gyászkeretes hirdetése különösen ötletes, de most tél elején különösen időszerű utolsó- példaként ismertetni: „Alulírott mélyen elszontyafo. dott szívvel jelentem, hogy a szomszédok által ismert, piros kukoriczán felnevelt, zömök termetű, kiskorú Kata nevű kajlafülű malaczom fényes pengéjű budai bicskám általánosan ismert bátorságával szembe szállott, melyből a bicska került ki győzte, sen, Kata pedig elvérzett. Hűlt tetemei C'ebreczenből hozott boncztani művészem által dolgoztattak fel és lettek fűszerezve. ... A végtisztesség tételénél jelen lesznek: Kablár-féle ó, gyükési új és villányi vörös boraim mint jó rokonok ... A gyászkísérethez tartozik még Köröndi Károly zenekarával . ..” D. I. Gállos Orsolya Havasi J.
