Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-31 / 359. szám
Cselekvő egyetértéssel írta: Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának eísö titkára 1983. december 31, wombat ____________________________________________DUnäntÜlt lUlPlÖ A z elmúlt hetekben a közvélemény megyénkben is élénk érdeklődéssel kísérte a Központi Bizottság, az országgyűlés és a kormány állásfoglalását népgazdaságunk helyzetéről, az életszínvonal alakulásáról, eredményeinkről, gondjainkról, a társadalmi, gazdasági, kulturális előrehaladás további lehetőségeiről és feladatairól. Érthető a megkülönböztetett figyelem, hiszen a szocialista építés, különösen a gazdaság területén végzett munka, valamennyiünk ügye, -hatásaiban a legjobban érint bennünket, érezzük, tudjuk, ezen a területen volt eddig is és van most is a legtöbb közös tennivalónk. Boldogulásunk a legszorosabban összefügg az anyagi javak termelésének mennyiségi, minőségi tényeizőivel és azok elosztásának módjával, szocialista jellegének erősítésével. A mögöttünk lévő 1983-as esztendő nem hozott számunkra kedvező körülményeket. Ellenkezőleg. A nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok ugyan változtak, de nem a munkánkat könnyítő irányban. Tovább fokozódott a nemzetközi feszültség. Az Amerikai Egyesült Államok megkezdte közép-hatótávolságú rakétáinak nyugat-európai telepítését. A világ számos térségében, Afrika déli részétől Délkelet- Ázsión és Közel-Keleten át Kö- zép-Amerikáig erőszakos fellépésével arra törekszik, hogy destabilizálja a szocialista orientációjú és más haladó kormányokat, megossza és felszámolja a nemzeti felszabadító mozgalmakat. A feszült nemzetközi légkörért természetesen felelősek azok a nyugat-európai kormányok is, amelyek befogadják a rakétákat, követik az amerikai kormányzat nagy veszélyeket magában hordó konfrontá- ciós politikáját és a fegyverkezési verseny útjára lépnek. Szembe kellett nézni politikaiideológiai támadásukkal is, a gazdasági nyomás eszközeivel és minden olyan negatív tényezővel, amely az enyhülés megtorpanásának, a világgazdaság pangásának, a feszültségek fokozódásának a következménye. A külső körülmények és a gazdasági helyzetünkre kedvezőtlenül ható, a mező- gazdaságot sújtó, hosszan tartó szárazság, az aszály, kemény próbát jelentettek és jelentenek most is. Mindezek ellenére pártunk Központi Bizottsága december 7-i ülésén megállapította: „Népünk, erőfeszítéseit fokozva, eredményesen dolgozik a gazdaságpolitikai célok eléréséért". Valóban, 1983-ban is a XII. kongresszuson kijelölt irányban haladtunk. Megőriztük az ország fizetőképességét, megkezdtük adósságaink törlesztését, a tőkés áruforgalomban a tervnél ugyan kisebb, de a múlt évinél nagyobb aktívumot értünk el. Javultak az élet- körülmények, megtartottuk a közellátás színvonalát, létbiztonság van. Az emberek fogyasztása az elmúlt évi szinten van, a reálbér az előirányzottnál kisebb mértékben csökkent. A családi pótlék és az alacsony összegű régi nyugdíjak emelése megtörtént, a pénzbeli társadalmi juttatások emelkedtek, a fogyasztói árszínvonal a tervezett keretek között marad. Ebben a világhelyzetben kevés ország vállalkozott — eredménnyel — olyan követelmények teljesítésére, mint a külső pénzügyi egyensúly megteremtése, az életszínvonal védelmé, az életkörülmények szerény javítása, a teljes foglalkoztatottság fenntartása és a fogyasztói árszínvonal szabályozott, elviselhető mértékű növelése. Közös munkával —- cselekvő egyetértéssel — voltak csak fenntarthatok belső viszonyaink ezen értékei, amelyek alapját adják a politika, a vezetés iránti bizalomnalT, a kölcsönös megértésnek, társadalmunk belső nyugalmának és a továbblépésnek. Bár induló pozíciónk 1984- hez most sem kedvező, a nép- gazdasági terv mégis, reálisan, előrehaladást tervez. Lehetőséget lát arra, hogy ha szerényen is, de növekedhet az alapvető anyagi ágakban, az iparban, a mezőgazdaságban a termelés és így a nemzeti jövedelem. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy politikai-gazdasági céljainkat tartani tudjuk. Hiszen 1984-ben is a politikai, gazdasági, társadalmi tevékenység középpontjában a fizetőképesség megőrzése, a külgazdasági egyensúly javítása, az életszínvonal védelme, a szociális biztonság szavatolása, az életkörülmények és az ellátás javítása áll. Döntő a gazdaság Nem kevés és nem kis vállalkozásról van szó ismét. E célok eléréséhez, a feladatok teljesítéséhez továbbra is létkérdés a gazdaság eredményes működtetése, a gazdasági növekedés, a gazdasági megújulás. Ugyanis csak a gazdasági hatékonyság, a mind több és több szellemi munkát, szakmai tudást tartalmazó, bővülő termelés lehet a garancia fizető- képességünk megőrzéséhez, gazdasági egyensúlyunk javításához, és egyben függvénye annak is, milyen eredménnyel tudjuk védeni az életszínvonalat, szociális vívmányainkat, mennyire tudunk ott, ahol elismerten indokolt, az életviszonyok javításában továbblépni. Amikor a legfontosabb irányok, összefüggések ismertté válnak, a kérdés, a figyelem szükségszerűen a lehetőségekre, a hogyanra irányul. Más szóval, annak a megválaszolására, milyen a cselekvési szabadságunk, tudunk-e hatni a folyamatokra, képesek vagyunk-e a célokkal azonosulni, ezeket cselekvőén támogatni, a társadalmi termelés folyamatát eredményessé tenni. Visszagondolva az elmúlt év tapasztalataira, gondolva az előttünk lévő feladatokra, tevékenységünknek sok olyan tanulsága van, amelyekből meríthetünk, sok olyan helyes felismerés birtokában vagyunk, amelyeket mihamarabb gyakorlattá kell tennünk. A megyei pártbizottság december közepén számot adott a politika megvalósításának megyei tapasztalatairól és megjelölte saját tennivalóit az 1984. év céljainak eléréséhez. Ennek során megállapíthatta, hogy a megyében folyó politikai, állami, társadalmi, gazdasági tevékenység összeredmé- nyei biztatóak, egyes területeken, mint például a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a gépiparban a munka átlagon felüli teljesítményeket hozott. Az alapellátást szolgáló tanácsi íejlesztések megvalósultak, jó ütemben halad a lakásépítés — bár túlteljesítésben vagyunk a tervhez képest — de a lakásellátásban még vannak mennyiségi hiányok. A gazdaság más területein is tisztességes munka folyt és folyik, az elismerten nehéz feltételek ellenére a termelő, szolgáltató, ellátó kollektívák döntő többsége helytállt. A tudományos-kulturális élet is egyre jobb válaszokat talál és ad a felmerülő gondokra, tudatában van növekvő szerepének és felelősségének dolgaink alakításában. A nemrég befejeződött beszámoló párttag-gyűlések hangulatát, légkörét is igen értékesnek tartjuk, mert a tenni- akarás, a felelősség, a valóság kritikus közelítése jellemezte őket. Pártbizottságunk figyelmének nagyobb részét — értelemszerűen —, a munka menetében és most, az év végén is a megoldandó kérdésekre, a munka gyengeségeire, a dolgok előmozdítására fordította. Napi és távlati érdekeinkkel összefüggésben látnunk kell, hogy eredményeink — amelyeket emelt fővel vállalhatunk —, csak a körülményekhez képest biztatóak, a magunk elé állított követelményekhez, az igényekhez képest azonban még nem elegendőek. Gondoljunk csak arra, hogy országunk külső egyensúlyi helyzetének javítását még döntően nem a termelés versenyképességének növelésével, hanem kényszerűségből, a kereslet visszafogásával értük el. Tehát a vállalatok, szövetkezetek többségében, így van ez nálunk is — az előrelépés ellenére — még nem bontakoztak ki kellő mértékben a hatékonyságot fokozó folyamatok. Nem hasznosul és értékesül eléggé a meglévő szellemi tőke, a műszakimérnöki munka, a tudományos tevékenység, nem kielégítő még a szakmai kultúra, amely nélkül nincs jobb minőség, gazdaságosabb termék. Január elsejével — megfelelő feltételek esetén — megkezdődhet a 40 órás munkahét kiterjesztése. Felelős munkára van szükség, hogy e nagyszerű vívmány elérje célját, ne csökkenjenek, ellenkezőleg, emelkedjenek a teljesítmények és ennek következtében a keresetek. Fegyelmezetten A fő, a törvényes munkaidőben végzett munkával, eddig is voltak gondjaink. Általános törekvéseink ellenére, sajnos nem tudtuk elérni, hogy ebben az időben jöjjön létre mindaz a termék és szolgáltatás, amelyre szükségünk van. Nem nőtt eléggé a termelékenység, a teljesítmény, nem kielégítő a szervezettség, és a bérek, jövedelmek sem kapcsolódnak eléggé az elvégzett munka mennyiségéhez és minőségéhez. Ilyen körülmények között el kell ismerni a pótlólagos erőforrások keresésének szükségességét és azok hasznosságát, de tartós tendenciaként nyilván nem fogadható el az a folyamat, hogy a létrejött eredmény egyre több szabadidő felhasználásával valósul meg. Vannak ágazatok — mint például a bányászat —, ahol ez az állapot már most sem egészséges. Együttes feladatunk, szellemi, fizikai munkakörökben egyaránt, a napi 8 órának szervezett, a jelenleginél nagyobb értékeket létrehozó kidolgozása, és annak lehetővé tétele, hogy az ilyen munkáért kapott bér, jövedelem is nagyobb legyen, nagyobb tekintéllyel bírjon. Érdekünk, és erre kell törekedni, hogy a jó teljesítményeket a fő munkaidőben is jobban megfizessék. Az eredményesebb tevékenység kibontakozásának ma valóban sok akadálya van. Külső, ami jórészt tőlünk független, és belső is, amiről mi tehetünk. De talán mégis kevesebbet kellene ezekre hivatkozni, panaszkodni. Mintha sok időt és energiát elvenne tőlünk ezek csokorba szedése. Természetesen hiba lenne nem számolni reálisan a mindenkori feltételekkel, így a nehézségekkel is. Régi igazság azonban, hogy minden helyzetben lehet és kell dolgozni, így a mai körülmények között is az előrelépésnek, a munka jobbításának bármely 'területéről legyen szó, számtalan lehetősége, útja van. Ezért arra a kérdésre, hogy helyzetünk mennyire meghatározott, van-e cselekvési szabadságunk, csak az lehet a válaszunk, hogy igen, van lehetőségünk az önálló cselekvésre, dolgaink alakítására, jobbá tételére, tudniillik eddig is bizonyítottuk ezt. A szubjektív tényezők szerepe Elért eredményeink, belső viszonyaink összessége azt mutatja, hogy a nemzetközi élet, a világgazdaság kihívásába, a szocialista építőmunka soron lévő kérdéseire, társadalmi méretekben helyes válaszokat tudtunk adni, e válaszok alapján végül is eredményes gyakorlatot folytatunk. Az általános mögött azonban nagy a szóródás. ‘ Ezt látjuk, ha egyes gazdasági egységek, intézmények munkáját egymással ösz- szehasonlítjuk. A többé-kevés- bé azonos hatások — gazdaságirányítás, piaci helyzet, szabályozás —, keretei között egy részük kiváló szinten boldogul, fejlődik, más részük éppen hogy létezik. Feladatunk a jót általánossá tenni. Ehhez vezető út — nem titol} — jórészt a szubjektív tényezőkben rejlik. 'Mindenekelőtt az irányítás, a vezetés, a szervezettség, az általános igényesség és a fegyelem javítása vezethet el a kívánt állapotokhoz. Van már ebben is tapasztalat. A mögöttünk lévő idő edzettebbé tette a vezető gárdát is. A párt-, az állami, a gazdasági és a kulturális életben dolgozó vezetők döntő többsége láthatóan képes a követelményekhez igazodva, hozzáértően, elkötelezetten és eredményesen dolgozni. Megítélésük és támogatásuk mércéje ezért a jövőben sem lehet más, mint a személyes tevékenység, a kapott feladat teljesítése és a szocialista erkölcsi normáknak megfelelő magatartás milyensége. Eredményeink záloga volt és marad, hogy az emberek elfogadják, magukénak vallják politikánkat. Az egyéni, társadalmi cselekvés nagyon lényeges motivációjának, a meggyőződésnek, az azonosulásnak kialakításáért ma többet kell tenni, mint korábban és ez a munka talán nehezebb is, mint néhány éve volt. Amikor nehezebben boldogulunk, amikor az évtizedeken át megszokott fejlődési ütemnél lassabban haladunk, amikor egyes alapvető szükségletek kielégítésének időpontja kitolódik, a jogos igényekből sem lehet mindent teljesíteni, megnő a politikai felvilágosító szónak, az ideológiai tevékenységnek a szerepe. Különösen így van ez, amikor mindezt tetézi a feszült nemzetközi helyzet és az imperialista propaganda frontális támadása. Pártunk tömegkapcsolatának, a szocialista építőmunka sikerének is kulcskérdése, milyen mértékben tudjuk az embereket megnyerni, a mit miért kell és lehet tenni kérdését megértetni, különösen a fiatalokkal politikánkát, céljainkat elfogadtatni, nekik perspektívát mutatni. A politikai, állami, gazdasági irányítás napirenden lévő kérdései is azt célozzák, hogy a társadalom és az egyén számára helyes utat és cselekvési lehetőséget mutassanak, a társadalmi cselekvés eredményességét elősegítsék. A nehézségek nem hozzák feltétlen magukkal az önállóság, az önkormányzat korlátozását, vagy a demokrácia csorbítását és nagyon' káros, ha eluralkodik az erre való hivatkozás. Ellenkezőleg, mindazok, amik ma esetleg okkal kötik még kezünket — a szigorítások, a tilalmak, a korlátozások —, többek között úgy és annyiban oldódhatnak, ahogy a végrehajtásban, a mindennapi cselekvésben helyesen reagálunk, válaszolunk a felmerülő problémákra. Ehhez pedig az is 3 Szovjet exportra töltik a zakuszkát a Szigetvári'Konzervgyárban szükséges, hogy tartalmában fejlődjön a demokratizmus, kerüljenek felszínre az emberek javaslatai, bontakozzék ki kezdeményező és alkotó képességük. A jó munkahelyi légkör előmozdítója, feltétele lehet a helyes irányú cselekvésnek. De azt is tapasztaljuk, hogy helyenként „a jó munkahelyi légkör” olyan állapotot jelent, ahol valóban békésen megvannak mindazokkal a nemkívánt jelenségekkel, melyeket más esetében ők is kifogásolnak és megváltoztatásukat igénylik. Talán több vitára, ütközésre is szükség lenne a közérdek érvényesítéséért. Gyorsabban kellene szabadulnunk attól a beidegződéstől is, hogy egyetértünk az általánossal, . de gyakran szembeállunk a konkréttal, ami rendszerint ránk vonatkozik. Egységbe« Fontos tapasztalatunk — nehezebb időkben különösen —, hogy csak kitartó munkával lehet fenntartani a már meglévő népi, nemzeti egységet, szocialista céljainkban kialakult köz- megegyezést. De van mire építenünk. Az emberek többsége nagyra becsüli megtett utunkat, belső viszonyainkat, eredményeinket. A veszélyek fel is erősítik a féltés érzetét eredményeink megőrzése felett. Számos jelét tapasztalni annak, hogy mindez nem bénítja a cselekvést, inkább nagyobb aktivitásra ösztönöz. De azt is észre kell vennünk, hogy bővült a szocializmus híveinek táborán belül is kritikusaink és a passzív aggodalmaskodók száma. Sürgetőbb az igény az embereket valóban foglalkoztató kérdések megnyugtató megválaszolására. Arra, hogy a helyes elveket ne csak ismételgessük, hanem a gyakorlatban is szerezzünk azoknak érvényt. Ezekben a bírálatokban sok igazság van. Az újabb és újabb feladatokban újból és újból egységre kell tehát jutnunk, a pártban, az állami, társadalmi szervezetekben, az emberek körében, az egység talaján pedig el kell jutnunk a gyakorlati megvalósításig. Vannak olyanok, és erről is beszélni kell, akiktől távol áll a szocialista eszme, attól idegen nézeteket, magatartásformákat sugallnak, sokszor szocialista köntösbe burkolva, és olyanok, ha kevesen is, akik úgy gondolkodnak, minél rosszabb, annál jobb. Ezekkel természetesen nem érthetünk egyet. De senkiről sem akarunk lemondani. A türelem és a meggyőzés eszközével, kellő toleranciával — ami nem jelenthet engedékenységet, belenyugvást, semmittevést — marxista álláspontunk képviseletével szerezhetünk szövetségeseket. A tömegpolitikai munkának, az ideológiai tevékenységnek tehát igen nagy jelentősége van. Társadalmi fejlődésünkben, gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában, tudatformáló munkánkban, a munkahelyi feladatok jó ellátásában kiemelkedő szerepe volt és van most is a szocialista brigád- mozgalomnak, a munkaversenv- nek. Ezúttal is több szakmában már kezdeményezték a brigádok hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tisztelőiére, a VI. ötéves terv sikeres teljesítése érdekében a jubileumi munkaversenvt. Folvamatos politikai szervezőmunkával ériük el, hoav ez a versenv eredményes legven. Hozzuk a munkaverseny résztvevőit anvaailag és erkölcsilea olvan helvretbe. Fonv kezdeménvezői és megvalósítói lehessenek a minősén iavítósónak. a bővülő exportnak. a takarékossáanak. a korszerű technolóaiák bevezetésének. n munkaszervezési intézkedéseknek, eavszóval mindannak, ami üavünket előbbre viheti. Most. 1984 küszöbén is elmondhatjuk. az emberek közérzete. a közhanaulat megyénkben is kieavensúlvozott. Érvényesül a párt nolitikóia. Mea- van a bizalom a nárt és a dolaozók között. Van hatása elért eredményeinek, a politikai rendszer meayei intézményeinek. a tanácsi, az állami, a szakszervezeti, a KISZ- és a néofrontmunkának, a társadalmi és tudományos envesületi tevékenvséqnek. Ez azonban r.em jelent problémamentességet. aondtalansóaot. Munkánk véazéséhez békére van szük- séa. Ezért valamennyiünk fontos feladata a béke üavének képviselete, honvédelmi kötelezettségeink teljesítése. Szükségünk van arra, hoqy szembe tudiunk nézni gvengéinkkel és változtassunk ott. ahol indokolt. Vannak jócskán még fejlődési szintünkből eredő megoldandó gondok is; szükségünk van minden progresszív erő összefogására. A megyei pártbizottság munkájának központi kérdése ezért a továbbiakban is az lesz, hogy továbbvigyük pártunk politikai irányvonalának megfelelő gyakorlatunkat, szervezzük és ellenőrizzük a XII. pártkongresszus és a Központi Bizottság 1983 áprilisi ülésén elfogadott határozatok végrehajtását, biztosítsunk jó feltételeket az alkotómunkához, az 1984. évi feladatok elvégzéséhez. Élve az alkalommal pártbizottságunk nevében, megyénk minden lakójának sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánok.
