Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-30 / 358. szám
1983. december 30., péntek Dunántúli napló 3 Számitógépszemle (3.) A pécsi OFOTÉRT szaküzlet számológép választéka Fotó: Proksza László Társadalmi támogatúk A Neumann-társaság tevékenysége Az élenjáró országokhoz képest hazánk fáziskésésben van a számítástechnika alkalmazását tekintve, az országon belül pedig hasonló a helyzet a főváros és a vidék viszonylatában. Budapesten üzemel az ország számítógépeinek közel hetven százaléka; a megyék rangsorában Baranya a számítógépek száma szerint a nyolcadik, a tárkapacitást tekintve pedig a tizedik helyet foglalja el. Minden évnek megvolt a maga öröme írisz, az ükunokám Hetvenhat esztendő adta bölcsességgel A számítástechnikának ma vnár számos gazdája, szervezője, terjesztője van, például országosan a Központi Statisztikai Hivatal Baranyában pedig megyei Igazgatósága. Több vállalat, intézmény is szorgalmazója a számítástechnika alkalmazásának. A sok szerv között azonban von egy, amely társadalmi szervezet, tagjai önkéntesen verbuválódnak. Ez pe. dig a Neumann János Számítógéptudományi Társaság. A társaság Baranya megyei szervezete az utóbbi években sok jelentős kezdeményezésről és eredményről számolhat be. Ez számszerűen is kifejezhető az általuk szervezett rendezvények stb. számával, ám ennél jelentősebb az a tartalmi munka ami a rendezvényeken és a társulati életben jött létre. Munkájuk egyik fontos területe az ifjúsággal való foglalkozás, s nem véletlenül: a számítástechnika iránt legfogékonyabbak a fiatolok. Erre a feladatra a KISZ megyei Bizottságával két éve munkaprogramot dolgoztak ki, a konkrét munko pedig a számítástechnikai szakkörökben és pályázatok kiírásával, értékelésével történik. Természetesen más érdeklődőknek is indítottak tanfolyamokat — elsősorban a mikrodolgozó kiadvány. Ugyancsak sikeres volt a fiataloknak rendezett Kalmár-konferencia s az ezzel egyidőben az Ifjúsági Házban létrehozott bemutató. A megyei szervezet titkára, Gyimesi László, aki „civilben” a KSH megyei Igazgatóságának- osztályvezetője fáradhatat. lan szervezője, résztvevője a megye számítástedhnikai életé, nek. — Ma mátr szinte mindenki tudja, milyén fontos a számí- tástechniko — mondja a szervezet titkára —, de még sokan nem tudják, hogyan lesz valóban fontossá. A Neumann-tár. saság feladata tehát az, hogy legyen segítője a megismerési folyamatnak; segítsen megfogalmazni azokat a kérdéseket, amelyek ma megoldásra várnak ezen a területen. Ez történhet sikeres alkalmazások bemutatásával, tanácsadással, pályázatok kiírásával, az oktatásban való részvétellel. Ma, még a szegényes ellátás közepette is, attól függően, hogy mekkora az illető egyén vogy vállalat zsebe, találhat magának megfelelő számítástechnikai eszközt. Tízezer forinttól beszerezhetők kis gépek de egy vál. falat már félmillióért is szerezhet be olyan technikát, ami hasznára válik. Az NJSZT megyei szervezetének „politikája", hogy olyan megoldásokat ajánljon, amik közvetlen gazdasági hasznot is jelentenek a vállalatoknak. Korábban ugyanis egyfajta presztízst jelentett egy-egy cégnek, ha vásárolt számítógépet — kü. lönösébb haszon nélkül. Ma viszont egy jó gépi (vagy egyéb) beruházással egyenértékű eredményt, hasznot jelent a számítástechnika alkalmazása, s ilyenre is von már példa jócskán a megyéből. (Ezeket az alkalmazásokat sorozatunkban bemutatjuk, addig is egy előzetes a szerencsés beruházás jellegű alkalmazásra: a Pécsi Bőrgyárban azzal, hogy napon, ta kétszer is számláznak a szó. mítógép segítségével, közvetlen hasznot érnek el.) A Neumann-társaság megyei szervezete természetesen nemcsak önálló cselekvéssel és segítéssel szorgalmazza a számítógépek gazdaságos, eredményt javító elterjedését, hanem a tagok által képviselt szakmai tudásra alapozva ajánlásokkal is segiti a megyei gazdaságpolitikát. Az ajánlása kö. zé tartozik, hogy szorgalmazza például mikrogépes oktatóbázis létrehozását a Nevelési Központban, alapozva a kábel- televíziós rendszerre: az általános és középiskolai és felső- oktatási órarendi oktatását a számítástechnikának. A már létrejött egészségügyi alkalmazás véglegesítésére tét. tek javaslatot az érdekelt vállalatok anyagi segítésével, s felajánlották a lehetőséget, hogy megvizsgálnák milyen lehetőségeket ad a számítástechnika a |iász-program megvalósításában. Ugyancsak szorgalmazzák a mezőgazdaságban kiválóan használható mikrogépek alkalmazásának elterjedését. A Neumann János Számitá- géptudományi Társaságnak tag. jai lehetnek személyek és jogi személyek (vállalatok, intézmények stb.) egyaránt. B. L. A monyoródi búcsú már nem a régi. Nem jönnek vásározók, selyemkendő-árusok, mézeska- lácsosok, nem állít bódét a cél- lövöldés, nem pörög a körhinta. De a szokás úgy kívánja, hogy süssön-főzzön az asszony, délben fehér abrosz kerüljön a veranda hosszú-asztalára, s párát csapjon a tálak oldalára a forró, aranysárga tyúkhúsleves, összejöjjön a család apraja- nagyja, s kapjon helyet néhány jó ismerős, barát... Legutóbb ennél az asztalnál találkoztam Kovács Mihállyal. Hetvenhat esztendő adta bölcsességgel, szinte szótlanul ülte végig az ebédet, s hallgatta az azt követő beszélgetést. Néha elmosolyodott, néha cinkosan kacsintva egyet megemelte poharát... Arcán a „megértem ezt a napot is" örömével. Most hétköznap van, olyan, mint a többi. Ma is azzal a cinkos mosoly- lyal nyitja a kiskaput. Kucsmája félfülére csapva, előtte kék parasztkötény. Azt igazgatva röstellkedik: — A lányom rámparancsolja mindig . . . Éppen itattam, az-' tán mennék az ólhoz. Mintha nem mindig a saját, belső parancsára venné föl ... Később, amikor a meleg kiskonyhában beszélgetünk, mindez kiderül. Az ember nem tud meglenni munka nélkül, s ha nem akad, mert elvégzik a fiatalok, legalább utánanéz a dolgoknak. Mert ebben élt. Leteszi a kucsmát a sezlonra, tenyerével megsimítja haját. — Erőlködik az idő — mondja kisvártatva. — Alighanem havazni fog. Sebaj, kimegyünk a pincéhez, s majd meglátjuk. Miska bácsi 17 évesen nősült — árva lányt vett el —, s a Icgzi után jött át Lothárdról Monyoródra. Azóta itt él. Tizennyolc éves volt, amikor belevágott a házépítésbe. (Az egyik lánya, a veje, s az unokája a feleségével, ma is az akkor épített házban laknak.) Pénzt ritkán láttak — nem volt ára a tyúknak, tojásnak, tejnek, gabonának, s ami bejött, el is ment az építőanyagra. Bolyból, Kéméndről hozták a téglát, homokot, cementet; Monyoródra akkor földút vezetett, hát úgy kínlódták be a faluba. — Azért szépen éltünk, becsületben. Minden évnek megvolt a maga öröme, keserve. Pergett szépen az élet, felnőttek lányai, jöttek az unokák, aztán a dédunokák, s az idén megszületett az ükunoka is. írisz, kéthónapos; ő már az ötödik generáció. — Tavalyelőtt meghalt a feleségem — mondja Miska bácsi —, ő ezt az örömöt nem érhette meg ... Közel hatvan évet éltünk együtt, békességben, megértésben. Miska bácsinak két lánya van: az egyik nagymama, a másik dédmama. A nagymama, Kiss Györgyné a tsz nyugdíjasa, a férje is. Lányuk Komlón tanárnő, fiuk, aki nemrégiben nősült, Pécsett, a Kenyérgyárban dolgozik. Unokájuk az ötesztendős Iván ... A dédmama — Horváth Istvánné. Az ő lánya Vargha Józsefné. Vargháné fia, Tamás 11 éves, lánya, Bayer Gézáné 23. övé a kéthónapos írisz. A háztól a pince alig ötszáz méter. Miska bácsi oly szaporán megy, hogy alig tudjuk a lépést tartani. Kezében kulcsok — két zár van a présházon — vagy fél kilót nyomhatnak. Tágas ivóba érünk — van még egy külön szoba is —, s a pincelejáratnál még egy ajtó. Villanyt gyújt, leakasztja a hébért, s indulunk lefele. A meleg megcsapja az embert — odakint mínusz 5 fok van, idebent plusz 12. — Ugye szép? — mutatja a hordók sorát. — Az idén 50 hektó termett, s mind teli van. — Cukor? — Nincs egy deka se ... A Bárányfark sok napot kapott a tőkén az idén, meg aztán át se vennék cukorral. — Hát nem érdekes? — kérdi. — Ahogy a világ is változik: egyszer így, egyszer úgy. Régebben nem cukroztuk, aztán elkezdtük, s most megint tisztán kerül a hordókba. Kóstolgatjuk a bort, s bár idei, már szép színe van. Közben éled a múlt. Miska bácsinak 22 holdja volt, kemény munkával, sok lemondással vásárolta össze. Aztán egyre jobban ment. Kapott hitelt, s megvette ezt a domboldalt is, szőlőt telepített, a szőlő termőre fordult, a bort el lehetett adni... Úgy elmondani könnyű, végigélni, végigcsinálni nehezebb. — Aztán jött a demokrácia. Lestük a tyúkok fenekit, meg- tojnak-e annyit, amennyi a be- szolgáltatási keret... — kacag egy jót —. Gyúróval, a vömmel, sok éjszakát átbeszéltünk, mégis nehéz volt beletörődni, hogy a magángazdaságnak befellegzett. Majdnem kuláklistára tettek! — Most? Hunyorít az öreg: — Az istállóban van három tehén, két borjú, a hét végén két disznó a kés alá kerül, januárban még kettő . . . Megélünk. Hozzáteszi: „Ez már egy másik demokrácia." Miska bácsiék otthon horvátul beszélnek, gyermekkorában Lothórdon a német járta. Hogy, hogy nem, a monyoródiak „Martinkovi"-nak szólítják őket. Miért? Talán volt az ősök között egy Márton is. — Már sokan rákérdeztek, de mindig magyarnak vallottam magam. Mi más lennék Magyarországon? Odakint havazni kezd, feltámad a szél. Indulunk lefelé a szőlőtőkék között; a Bárányfarkkal töltött kólásüveget Miska bácsi adta útravalónak. — Miska bácsi, szereti a telet? — Nem mindegy az? Télen se jó meghalni, meg nyáron se... S akkorát csap a kiskertajtón, hogy egyből beragad. Kozma Ferenc Fotó: Proksza László számítógépek kezelésének megtanítására — a tevékenységük azonban a bürokrácia csapdájába esett. Osztatlan sikert arattak a megyei szervezet által kezdeményezett és lebonyolított konferenciák, tanácskozások, melyek nem egy esetben egyedülállóak voltak hazánkban. Szinte már rendszeresen olvashatunk olyan külföldi eseményekről amelyek a számítógépben tárolt adatokkal való visszaélésről szólnak. Ezért volt jelentős, amikor az „Adatvédelmi konferenciát” megszervezték. Az idei tudományos hetek alkalmából is több sikeres előadás, rendezvény fűződik az NJSZT megyei szervezetéhez: a számítástechnika egészség- ügyi alkalmazásait bemutató tudományos ülés, s az azt felNyelvekről jut eszembe... Őszinte érdeklődés, szorgalom, kitartás E gy 1981-ben megjelent, felmérés tanúsága szerint az általános iskola nyolc osztályának elvégzése csak 0,2 százalékkal emelte a tanulással nyelvtudást szerzők számát. Hazánkban egyébként az említett felmérés szerint az emberek 14,8 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet, közülük 6 százalékot a nem magyar anyanyelvű nemzetiségek képviselnek. Hol lehet a hiba, mi az oka a fenti jelenségnek? Egy biztos, Magyarországon rengetegen tanulnak nyelveket. Most már negyediktől foglalkoznak orosszal, a középiskolában még egy nyelv kötelező egyideig, népszerűek a TIT-es és a vállalati szervezésű tanfolyamok. Ugyanakkor sokan pironkodva gesztikulálnak, ha az iskolákban tanult nyelv(ek)en egy pohár vizet kell kérniük, és nagynak mondható a lemorzsolódás a tanfolyamokról is. Talán a nyelvtanuláshoz szükséges három legfontosabb tényező: a kitartás, a szorgalom és az őszinte érdeklődés hiányzik? Talán nincs meg a kellő önbizalom, túlzottan félünk az elkövethető hibáktól? Mindenesetre feltehetően a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. Igaz, ez nem mentség. Egyedül üdvözítő módszer sincs a nyelvek elsajátításához, hiszen más és más a rendszerük és különbözőek vagyunk mi is, emberek. A Szovjetunióban és az USA- ban mostanában is divatos irányzat szerint hosszú időre hallgatásra késztetik a nyelvtanulót, aki könyveket néz át önállóan, rádióműsorokat hallgat — tehát természetes szövegkörnyezetben találkozik minél többször a nyelvvel. Aztán magával beszélget, élményeit igyekszik a tanult nyelven megfogalmazni szóban és írásban. Mások szerint heti 10—12 órás intenzív beszélgetés és önálló tanulás szükséges a megfelelő haladáshoz, és éppen ezért hatástalan sokszor az iskolai oktatás. Ott sok idő megy el számonkérésre és a kívánatosnál jóval többet foglalkoznak öncélúan a különböző nyelvtani fogalmakkal, ahelyett, hogy a látott, hallott,- kimondott formából indulnának ki. A nyelvekről eszünkbe juthat sok minden más is, hiszen hatéves korunkig mindannyian intenzív nyelvtanfolyamra járó, függetlenített nyelvtanulók vagyunk, és cspk ezután kezdünk rendszerint idegen nyelvekkel foglalkozni. És lassanként rájövünk. hogy nincs könnyű és nehéz nyelv. Megtudjuk, hogy például a japán nyelvben a beszélgetőpartner rangjához igazodik az igeragozás és hogy spanyolul az írnok szót csupatintász-nak mondják. És ha továbbra is megmarad bennünk a kitartás, a szorgalom és az őszinte érdeklődés, arra is fény derül, hogy a lámpa németül lampe, a tinta pedig tinte, de mindez még nem jelenti azt, hogy a hinta is hinte legyen ... (Lomb Kató: ...nyelvekről jut eszembe . . . című könyve a napokban került a boltokba. Az ismert tolmácsnő magánkiadásban jelentette meg 142 oldalas kötetét.) Bozsik L.
