Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-24 / 354. szám

Befejeződött az országgyűlés At országgyűlés téli ülésszakának második napján. Képünk az Gyertyalángok (Folytatás a 2. oldalról) kent. kiemelte: a szakszerveze. tek változatlanul kiállnak a tel­jes foglalkoztatottság mellett, s ezzel nem ellentétes az a vé­leményük: elengedhetetlen a munkaszervezés és az ösztön­zés gyengeségeinek megszün­tetése, a munkaerő ésszerű foglalkoztatása. Guba Sándor (Somogy m. 3. vk.), a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola főigazgatója felszólalásában emlékeztetett arra a fejlődésre, amelyet ha­zánk mezőgazdasága az elmúlt évtizedben elért. Felhívta a fi­gyelmet arra, milyen jelentős a technológiai korszerűsítés szolgálatában az ágazat szak- könyv-ellátásának jobbítása is. Szólt a kistermelők rendszeres informálásának és közös vita­fórumuk megteremtésének fon­tosságáról. Szigethy Dezső (öyőr m. Í4. vk.), a Soproni Vasöntöde mű­szaki osztályvezetőié a pénz­ügyminiszterhez intézte szavait: támogatást kért a soproni ha­tárátkelőhely bővítéséhez, hogy a megnövekedett forga­lomnak megfelelően korszerűen fogadhassák ott a hazánkba érkező vendégeket. Angyal Imre (Veszprém m. 4. -vk.), a Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi gyáregysé­gének csoportvezetője a taná­csi gazdálkodós kapcsán szor­galmazta, hogy a helyi szervek kapjanak nagyobb önállóságot mindenütt. s ennek pozitív példáit idézte szőkébb pátriá­jából. A törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, a vitában elhangzottakra Hetényl István oénzügvminiszter vála­szolt. Bevezetőjében köszönet­tel nyuatázta a képviselői ész­revételeket, utalva arra, hogy az ülésszakon szélés körben foglalkoztak gazdaság, és tár­sadalompolitikai kérdésekkel. A kormány megvizsgálja, a javas­latokat, intézkedik a hasznosít­hatók megvalósítósóról. A miniszter a vitában el­hangzottak alapján szólt arról, hogy az erőműépítési progra­mot az Állami Tervbizottság jö­vőre áttekinti, az ezzel kap­csolatos döntéseket széles kö­rű koordináció eredményeként fogja meghozni. Egyes mező- gazdasági termékek értékesíté­si gondjairól kifejtette, hogy a kormányzat segít'a bajokat or­vosolni és a mezőgazdaság egyes területein távlati terme­léspolitikai kérdésekre is vá­laszt ad. A pályakezdők hely­zetéről elhangzott felszólalás­hoz kapcsolódva elmondotta, hogy a kormányzat az'új bérta­rifarendszer kialakításával is segítette helyzetüket, ám a he­lyi vezetőkön múlik, hogy a le. hetséges kedvezményekkel mi­ként élnek. A kultúra és az oktatás költ­ségeinek kapcsán fölvetett ész­revételekre Hetényi István azt válaszolta: az eddigieknél is jobban kell fáradozni azon, hogy a kulturális értékeket -megfelelően támogassuk és el­juttassuk a lakosság még. szé­lesebb tömegeihez. Nem vitatható — fejtegette a pénzügyminiszter —-, hogy az alacsony nyugdíjasok nehéz helyzetben vannak, de eddig is születtek őket támogató in­tézkedések. A legalacsonyabb nyugdíjak — a miniszter véle­ménye szériát — megőrizték reálértéküket, bár kétségtelen, hogy sajnos ez a reálérték alacsony. A soproni átkelőhellyel kap­csolatos képviselői észrevételről szólva Hetényi István elmond­ta, hogy a közelben másik át- kelőóllomást nyitnak, amely te­hermentesíti azt, bővítése . na­gyon költséges volna. Ami vi­szont a kisközségek ellátásával kapcsolatos észrevételt illeti: megállapodás jött létre a SZŐ. VOSZ-szal, amely szerint az 1500 lakosú, vagy ennél kisebb települések üzleteinek korsze­rűsítésére hároméves progra­mot dolgoznak ki, melynek so­rán a boltok jórészét felújít­ják. Jövőre e célra 120 millió forintot fordítanak. Határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1984. évj költségvetéséről szóló törvény- javaslatot általánosságában és részleteiben, az eredetileg be- terjesztett összegekkel egyhan­gúlag elfogadta. Apró Antal, az országgyűlés elnöke bejelentést és javaslatot tett a képviselőknek. Elmond­ta: az utóbbi időszak feszült­ségei ellenére Európa népei reménykedéssel várták, hogy megegyezés születik a közép- hatótávolságú nukleáris raké­ták csökkentéséről folyó szov­A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányszintű delegációjának tárgyalásai e héten Moszkvában befejeződ­tek. A küldöttségek aláírták a' két ország 1984. évre szóló áru­csereforgalmi jegyzőkönyvét. A tanácskozásokról, valamint a jövő esztendei közös tenniva­lókról Veress Péter külkereske­delmi miniszter nyilatkozott az MTI munkatársának. — Népgazdasági terveink megalapozásában mindig is nagy jelentősége volt a ma­gyar—szovjet gazdasági kap­csolatoknak. Előrehaladásunk fontos feltétele, hogy hosszabb és rövidebb időszakokrq olyan megállapodásokat kössünk, amelyek mindkét ország szá­mára előnyösek, s hozzájárul­nak a tervekben megfogalma­zott célok teljesítéséhez. Ha­zánk számára — a yilággazda- ság jelenlegi állapotában — különösen lényeges s bizton­ságot nyújt az a tény, hogy 1984-ben a Szovjetunió és Ma­gyarország árucsereforgalmi volumene tovább növekszik, és több mint 8,6 milliárd rubelt ér el. — Mindenekelőtt azt szeret­ném kiemelni, hogy a magyar— szovjet árucsereforgalom olyan időszakban bővül tovább, amikor a világkereskedelem ülésteremről. jet—amerikai tárgyalásokon. — Közismert — mondotta —, hogy a Szovjetunió rend­kívül nagy erőfeszítéseket tett ennek elérésére, a könsj^uktiv javaslatok egész sorát terjesz­tette elő, s mindkét fél bizton­sági érdekeit szem előtt tartva törekedett a megegyezésre. Ebben a szellemben született és ugyanilyen törekvéseket tük­röz a Varsói Szerződés tagál­lamai parlamentjeinek ez év novemberi, szófiai nyilatkozata is. A Magyar Népköztársaság kormányának november 29-én közzétett nyilatkozata hangsú­lyozza, hogy a kialakult helyze­tért és annak következményei­ért azokat terheli a felelősség, akik lehetetlenné tették a meg­egyezés létrejöttét. Apró Antal a népünk véle­ményét kifejező kedd esti megmozdulásról is szólt, ami­kor az Országház előtt a fia­talok és a békemozgalom más képviselői sok tízezer honfitár­sunk jelenlétében átadták a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, az Országos Béketanács fel­hívását, amelyet több mint két és fél millió magyar állampol­gár látott el egyetértő kézje­gyével. Ezek az aláírások kife­jezik a magyarok millióinak til­takozását az amerikai rakéták telepítése ellen — mondotta az Országgyűlés elnöke. Az Országgyűlés az elhang­zottakat állásfoglalásként egy­hangú szavazással elfogadta. Ezzel a Parlament téli ülés­szaka befejezte munkáját. Apró Antal kellemes ünnepeket és békés, boldog új esztendőt ki. vánva búcsúzott képviselőtár­saitól. stagnál vagy csökken. Kölcsö­nös kereskedelmünk növekvő nagyságrendje politikai és gaz­dasági szempontból egyaránt jelentős, meghatározó jellegű. A most aláírt jegyzőkönyv gya­korlatilag egy fejezete az 1981 —1985-ös évekre vonatko­zó árucsereforgalmi megálla­podásnak és más gazdasági egyezményeinknek. Ugyanakkor megerősíti a kölcsönösen elő­nyös gazdasági együttműködés számottevő eredményeit, ame­lyeket a KGST-országok szocia­lista gazdasági integrációjá­nak fejlesztésére irányuló komplex program teljesítése során értünk el. — Hozzá kell tennem: a jegyzőkönyvben rögzítetteket mindkét aláíró fél alapprog­ramnak tekinti 1984-re. A tár­gyalásokon megállapodtunk, hogy az év folyamán tovább keressük azokat a területeket, ahol az együttműködés bővít­hető, új elemekkel gazdagítha­tó. Tehát nem egyszerű, „áru­ért árut”' viszonyról van szó, hanem ennél sokkal többről: a termelés, a műszaki élet, a gazdaság minden lehetséges „Döbbenetes!" Ez volt a vé. leménye az NSZK-ban egy né­zőnek, miután megtekintette a „Másnap” című amerikai poli­tikai horrorfii rnet. Igaza volt. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a film nagy szolgálatot te­het a nyugati országok közvé­leményének rádöbbentésében. Felvillantja, hogy mi várhat rójuk egy esetleges nukleáris háború következményeként. A film néhány részletét nemrégi. ben a magyar televízió is be­mutatta. Valóban döbbenetes. Akik talán úgy vélekedtek, hogy mindez csak egy író, vagy filmrendező agyában szü. letett kitalálás, azt meggyőz­hette a valóság még szörnyűbb fényeiről egy másik dokumen. tumfilm. Amerikai forgatócso­port készítette nem sokkal az első atombombák ledobása után Japánban. Két elpusztított városban készült a film, s be­mutatta az ottani „másnapot”. Romok, csupasz fák, emberi csontmaradványok... Mindkét film foglalkozott a „túlélés" lehetőségeivel. Ja. pánban is voltak, vannak túl­élők. De milyenek? Súlyos égési sebek csúfította testek­kel, megvakulva, egész életük, re kiható radioaktív fertőzéssel. S milyenek az utódok? Többsé­gükben testükben, értelmükben fogyatékosok. Akik ott akkor az első atomtámadásokat túl­élték, hosszú évek kínlódásai, gyógyíthatatlan betegségek után pusztultak el. Védettek-e a halálos kórok ellen azok az emberek, akik később járnak az atomtániadósok színhelyén? Erre az amerikai forgatócso­port egyik tagja adott választ: oly súlyos betegségben szen­ved, hogy kettő, esetleg öt évig élhet még. Hol vagyunk ma már azok­tól a nagyságrendű atombom­báktól, amelyeket közel négy évtizede dobtak le Japán két városára? A technikai fejlődés hatásukban sokszorta nagyob. bakat, hatalmasabb pusztítá­sokra képeseket fejlesztett ki. Célbajuttatásukra is új eszkö­zöket, rakétákat hoztak létre, gyorsabbakat és pontosabba­kat az eddigieknél — s most hadrendbe kezdik állítani őket. Felborítva a korábbi erő- egyensúlyt, közvetlenül vészé, lyeztetve a világ békéjét, az emberiség jövőjét. Szomorú arra gondolni, hogy századunkban az emberi tudás, éppen mérhetetlenül fiagy fej lődése eredményeként, eljutott az, önpusztítás lehetőségéhez is. Pedig korunk tudománya, tech­nikai fejlődése más, az embe. riség jövőjét és boldogságát megteremtő feltételeket is biz­és kölcsönösen hasznos kap­csolatáról. — Jó érzés volt tapasztalni már az előkészítés, majd a tárgyalások során azt a nyílt, baráti légkört, amely a dele­gációk között folytatott beszél­getéseket jellemezte. Az el­hangzottakból — s a végered­ményből is — kitűnt: kölcsönös a törekvés egymás helyzetének megértésére, s arra, hogy együtt keressük a megoldáso­kat, amelyek elősegíthetik nép­gazdaságaink gyarapodását. — Az említett 8,6 milliárd rubeles áruforgalom összetéte­le rendkívül sokszínű. Ami a magyar vásárlásokat illeti, ter­mészetesen jövőre is döntő je­lentőségű lesz az energia- és nyersanyagbehozatal, számot­tevő a szovjet gépipar szállí­tása. Csak kiragadva néhányat közülük: különféle traktorokból 3600 darab, tehergépjárműből 4000, személygépkocsiból 27 400 érkezik jövőre a Szov­jetunióból. Elektronikai-ipari termékekből 33 millió, fémmeg­munkáló gépekből 12 millió ru­bel értékben vásárolunk. És ami a lakosság számára szin­tosítanó tudná, megoldva olyan sorskérdéseket, mint az éhezés, az embertelen munkakörülmé­nyek megszüntetése, vagy a képzés, a tudás magas színvo­nalú megszerzésének lehetősé­gét. Két éve alkalmam volt a Moszkva melletti Csillagváros, ba látogatni. Belülről mégis, merkedhettem a Szojuz űrhajó és a Szaljut űrállomás eredeti­jével, melyekben egymást kö­vetve készítették fel a szovjet és a szocialista országok űr­hajósait tudományos fel­adataik teljesítésére. A tudomány és technika korunk valamennyi vívmányá­nak eredményeit használja fel ez az űrkutatás. Békés célokra. Bizonyára sokan látták a ma­gyar televízió által is bemu­tatott angol filmsorozatot „A chip-csodák kora” címmel. A film betekintést nyújtott abba, milyen lehetőségekét és távla­tokat biztosíthat az emberi­ségnek az úgynevezett „mikro- focradalom”, többek között a számítástechnikában, a terme­lés automatizálásában. Termé­szetesen akkor, ha ezt a lehe­tőséget nem elsősorban a tö­megpusztító fegyverek tökélete, sítésére használják. Napjainkban mind nagyobb szerepe és jelentősége van an­nak a mozgalomnak, mely. a nyugat-európai rakétatelepítés megvalósulása közepette a bé­ke megőrzése mellett emeli fel szavát és tiltakozik az emberi­ség jövőjét fenyegető fegyver­kezési verseny ellen. Sokan kérdezik, hogy lehet-e a vi­lágméretű tiltakozó mozga. lomnak eredménye? Alberto Moravia olasz író szavai fut­nak eszembe: „Két módon le­het elkerülni az atomháborút. Vagy a tömegek nyomására, vagy a politikusok döntéseinek a hatására. Sajnos azonban a politikusok nem érzékelik a mai világ realitását, a tömege­ket pedig manipulálják." Mit követel a mi politikusainktól napjaink realitása? Kétségtele­nül azt, hogy a szocialista or­szágoknak meg kell tenniük azokat a lépéseket, melyek visszarettenthetik a háborús kalandorpolitika képviselőit. Ugyanakkor nem szabad meg. engedni, hogy a tömegeket va­lós érdekeikkel szemben mani. pulálják. Szavuknak igen is van ereje! Nyugat-Európában és Amerikában a háborús veszély ellen tüntetők hatalmas töme­gei ezt ismerték fel. Láttam egy tüntetésről készült filmet. A felvonulók kezében gyertyák voltak. A gyertyaláng figyel­meztető fény: emlékeztetett a közelmúlt háborúinak áldoza­tén nem lényegtelen: 17 ezer varrógép, 40 ezer hűtőgép s számos más tartós fogyasztási cikk, kerékpár, hordozható tv- készülék és porszívó is szerepe! importlistánkon. — Kivitelünk néhány na­gyobb tételéből említsük meg, hogy jövőre 7600 Ikarus autó­busz készül szovjet megrende­lésre, 230 millió rubel értékben szállítunk autóbusz tartalékal­katrészeket. Exportunkban sze­repelnek híradástechnikai és számítástechnikai berendezé­sek, hajók, úszódaruk, mező- gazdasági gépek, mezőgazda- sági és élelmiszeripari termé­kek, könnyűipari fogyasztási cikkek. A kölcsönös szállítások­ban nő a fogyasztási cikkek aránya. — A növekvő nagyságrendek növekvő követelményeket is ál­lítanak elénk. Vállalatainknak az ideinél nagyobb erőfeszítés­re, szervezettebb munkára, jobb teljesítményekre lesz szük­ségük ahhoz, hogy a jegyző­könyvben rögzített exportköte­lezettségeinket maradéktalanul teljesíteni tudjuk. A kölcsönö­sen igényeJtxiecmékek mindkét taira, az emberiséget fenyege­tő vészre világított ró, ugyan­akkor bizakodást is hirdetett: ezek a lángocskák erősebbek lehetnek a pusztító tűzvésznél! S ebben a világméretű tiltako­zó hullámban ott van a mi né. pünk helye is. Lesznek, akik e sorokat ol­vasva megkérdik: miért kell er. ről még most, karácsonykor, a béke és szeretet ünnepén is szólni. Kell-e az örömteli han­gulatba keserűséget vinni? Kell szólni, beszélni és emlékezni! Itt él velünk egy korosztály, melynek sokféle emléke fűző­dik karácsonyhoz. Á negyven esztendővel ezelőttieké, amikor pincék mélyén, fázva és éhezve néztek egy-egy gyertyalángra, bizakodva, hogy túlélik a há­ború borzalmait. Majd évek teltek el úgy, hogy csak lopva, titokban merték sokan meg. gyújtani a fenyőfáikon a gyer­tyákat, mert ez „nem volt il­lendő”. Aztán még egyszer vé­gigsöpört rajtunk egy megpró­báltatás. mely új társadalmi rendszerünk létét fenyegette. Volt erőnk úrrá lenni a nehéz­ségeken. Tanulva a múltból, egy örömtelibb élet feltételeit teremtettük meg. Éopen úi életünk eredmé. nyeinek örülhetünk az ünnep naojaiban. Körülnézve hazánk­ban, meqyénkben, nem nehéz felsorakoztatni, mivel lettünk gazdagabbak, hogyan lett szebb és tartalmasabb az el­múlt negyedszázadban életünk. Csak hadd emlékezzek a leg­utóbbi papok tanulságára. Jár. tam ezüst- és aranyvasárnapon az üzletekben. Bőséges áru­készletből lehetett válogatni Az emberek sokaságának lehető­sége is volt arra, hogy váló. qasson és vásároljon. Az em­berek nyugodtak, s bizakodóak hazánkban. Ma nálunk is sokfelé meg­gyújtják a fenyőfákon a ki­csiny gyertyákat. A körülállók nézik lángjait és elgondolkod. nak. Családjukra gondolnak, kik közel vagy távol vannak hozzájuk. De minden bizonnyal a legtöbbnek az jut eszébe: még sok ilyen boldog! békés ünnepet! Rajtunk is múlik. Legyen ben­nünk elég elszántság, erő és bizakodás, hogy közös összefo­gással cselekedjünk ennek ér­dekében. Ez ma mindannyiunk számára a gyertyalángok üze­nete. fél számára fontosak. A ma gazdasága nem viseli el a ké­sedelmes, a minőségileg nem kielégítő szállítást, mert az hiányt, kárt okoz, és nehezeb­ben korrigálható következmé­nyekkel jár, mint korábban, a mostaninál nyugodtabb világ- gazdasági környezetben. Ezt azért is szükséges hangsúlyoz­ni, mert megállapodásainkat is az a kölcsönös bizalom ve­zérelte, és az a szándék, hogy jövőre ne ismétlődjenek meg idei gyengeségeink, lemaradá­saink, pontatlanságaink. — Végezetül szeretném meg­erősíteni, hogy a Moszkvában aláírt dokumentum a kölcsönös érdekeknek megfelelően szilárd alapot ad a Szovjetunió és Magyarország közötti gazdasá­gi kapcsolatok további tervsze­rű fejlesztéséhez. Nem lesz ke­vés azoknak a dolga, akikre a vállalt kötelezettségek teljesíté­se hárul. Mégis, mindent meg kell tennünk, hogy a jövő esz­tendő végeztével is a Szovjet­unió megbízható kereskedelmi partnerének mondhassuk ma­gunkat. Ez a mi gazdaságunk számára meghatározó feladat. Mitzki Ervin Veress Péter külkereskedelmi miniszter nyilatkozata a magyar—szovjet árucsere-forgalomról Tovább bővül gazdasági együttműködésünk

Next

/
Thumbnails
Contents