Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-23 / 353. szám
6 Dunántúlt napló 1983. december 23., péntek Ismerjük-e elég jól azt a térséget, melyben élünk? Merre fejlődik, miként befolyásoljuk ezt a fejlődést? Ehhez nyújt segítséget az a vaskos tanulmány, melyet országos felmérés részeként a pécsi agglomerációról és annak főbb jellemzőiről készített a Központi Statisztikai Hivatal Baranya megyei Igazgatósága; Cikkünk szerzője, ha vázlatosan is, áttekintést ad minderről. A nagyvárosok sokoldalú hatást gyakorolnak a környezetükben lévő településekre. E hatások mögött különböző szinten és szorossággal kialakult, illetve alakuló gazdasági-társadalmi kapcsolatok húzódnak meg, amelyek karakteres jelei a város — mint központ — és a környező települések együttélésének. Tekintve, hogy a kapcsolatok többségében spontán módon, és — a tervszerű befolyásolás hiányában — esetenként kedvezőtlenül fejlődtek, szükségessé vált az országban kialakuló különböző településegyüttesek meghatározása, kapcsolataik vizsgálata, helyzetük feltárása, s az így szerzett ismeretek birtokában lehetővé válik további fejlődésük alkalmas irányítá- saBelső és külső rr rr gyűrű A települések közötti kapcsolatok vizsgálatának eredményeként az országban 32 településformádé volt meghatározható, s ezek — a központ és a térség közötti kötődés szorossága, a központ jellege, népességnagysága alapján — 7 típusba sorolhatók. A Pécs körül meghatározott térség a vidéki agglomerációk típusába tartozik, ahol az elnevezés az együttélés szorosabb formájára utal. A pécsi agglomeráció meghatározásánál a településkapcsolatok közül az ingázás bontakozott ki legregnánsabban. A folyamat kifejlődése kézenfekvő, tekintettel a munkahelyeknek Pécsett széles, ugyanakkor a környezetben meglehetősen egyoldalú struktúrájára. E munkakapcsolat szükségszerűen magával hozta sok egyéb ellátási, szolgáltatási kapcsolat létrejöttét is. amelyekből jól nyomon követhető a központ és környezetének egymásrautaltsága. Az agglomerá- lódásra utaló tényezők közül az egyes települések összeépü- lése még csak kezdeti stádiumban lelhető fel a Pécs körüli térségben (pl. Kozórmis- lesz, Cserkút, Kökény esetében a központ terjeszkedése révén), de joggal várható a jelenség folytatódása. A felsoroltakon túlmenően a pécsi agglomeráció kialakulásában — mint földrajzi tényező — szerepet kapott a megye- székhely centrális elhelyezkedése, továbbá az a körülmény, hogy útvonalai — részben a történelmi nyomvonalakat követve — többé-kevésbé sugarason indulnak ki a megyébe. Fenti, vázlatosan felsorolt tényezők, továbbá sok más ismérv vizsgálata után rajzolódott ki a pécsi agglomeráció oly módon, hogy a központ mellé az agglomerálódás jegyei alapján 61 község került besorolásra. A pécsi agglomerációt a térkép szemlélteti. A térség főtengelye észak—kelet—nyugati irányú, kiterjedése itt a legszélesebb, amit az magyaráz, hogy a tengelyben fut — a központ érintésével — a 6. sz. főközlekedési útvonal is. A Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN Előre mutató helyzetfelmérés a pécsi agglomerációról és főbb jellemzőiről A NAGYVILÁGBAN Arafat Egyiptomban A fejlődés irányában minden második baranyai lakos érintett centrum körüli térség — a matematikai modell szerinti kapcsolatvizsgálat szorosabb, vagy kevésbé szoros kötődést tükröző eredményei alapján — tovább tagolható belső és külső gyűrűre. A belső gyűrű — ahol. az agglomerálódás jelei markánsabbak — 16 községet, a lazább kapcsolaté külső gyűrű 45 községet foglal magában. A teljes pécsi agglomeráció területén 1983. január 1- én 218 294 lakos élt, a megye népességének valamivel több mint 50 százaléka, ebből a centrum részaránya 40, a környező 10 százalék volt. Az arányokból kitűnik, hogy az agglomeráció további sorsában, fejlődésének irányában minden második baranyai lakos érintett, és a térség jelentős népességvonzása révén egyre többen válnak érdekeltté. A pécsi agglomeráció a megye más területeivel összevetve néhány fontos jellegzetességet hordoz. így például a népességszómot alakító tényezők a térségben a hetvenes évtizedben előnyösebben változtak, ezen belül a gyűrűk helyzete is jellegzetesen különbözik az ide nem tartozó községekétől. Az említett évtizedben mind a belső, mind a külső gyűrűben az elvándorlás mértéke kisebb volt a többi község veszteségénél, s ezt a veszteséget tovább mérsékelte a természetes szaporodás. Az 1980—1982 közötti időszakban az általánossá váló természetes fogyás mellett a gyűrűkben bevándorlás vált jellemzővé, míg a többi községben a migráció továbbra is negatív előjelű maradt. Igen jelentős karaktere a gyűrűknek, hogy erőteljes vonzást gyakorolnak a megye többi falvainak népességére, továbbá a centrum és a gyűrűk tekintetében á dezurtoanizációs folyamat kezdeti jelei is megmutatkoznak. Az előnyösebb demográfiai ismérvek a lakosság korstruktúrájában, iskolázottságában, gazdasági aktivitásában is megmutatkoznak. A központ hatása erőteljesen kidomborodik az aktív keresők 1980. évi népgazdasági ágak szerinti összetételében oly módon, hogy a közeli, változatos munkahelyek változatos foglalkozási szerkezetet hoztak létre, de legfőképpen abban, hogy e térségben a mezőgazdaságból élők aránya igen alacsony a többi községben élőkkel szemben. Legerősebb szál az ingázás Az itt bemutatott térség, bár magán viseli a településtudomány agglomerációra vonatkozó, elfogadott jellegzetességeinek többségét, a kapcsolat- rendszer kialakulásának kezdeti szakaszát éli. Ez abból következik, hogy a gyűrűknek a központhoz való szorosabb- lazább kötődései közül a legerősebb szálként az ingázás jelentkezik. Az egymásrautaltság kölcsönös: az 1980. január 1-én Pécsre bejáró 17 661 napi ingázó közel 8100- an érkeztek az agglomeráció gyűrűiből — a bejárók 46 százaléka —, s ezzel a központ munkaerőellátásában már e térség vesz nagyobb arányban részt, mint a megye többi községe, holott 10 évvel korábban ez éppen fordítva volt. A gyűrűkben élölt»lsW!rf>ftf>ntjá- ból e munkakapcsolat még nagyobb jelentőségű, tekintve, hogy a belső gyűrűből a naponta ingázók 83 százaléka, a külsőből indul 51 százaléka a Pécsett talált munkát (a fennmaradó rész jár ennél messzebbre, illetve máshová). Megjegyzendő még, hogy az ingázás a két legutóbbi nép- számlálás között erőteljesen fokozódott: a gyűrűkből eljárók száma közel 45 százalékkal, a Pécsre bejáróké körülbelül felével emelkedett. A lakóhelyen kívüli, napi munkába járásról megoszlanak a vélemények: egyesek szükségszerűen kialakult, de sok hátránnyal járó, mások pezsdítő gazdasági-társadalmi folyamatokat indukáló jelenségként értékelik. Az agglomeráció vizsgálatakor — számigények és a lehetőségek nem esnek egybe, így a lakosság — elsősorban a bejárók — a centrumban vásárolnak. A lakásállomány az 1970— 1980. közötti évtizedben az agglomeráció egészében 18, a gyűrűkben 5 százalékkal nö-. vekedett. Ugyanebben az időszakban a megyei átlag 11 százalék volt, az agglomeráción kívüli községekben pedig csökkent a lakásállomány. Az építkezések intenzitására jellemző, hogy 198Ö-ban a gyűrűkben 1000 lakosra 4,3, a többi községben 3,5 épített lakás jutott, és 1982-ben az előbbi értékek tovább távolodtak egymástól (sorrendben 7,6, illetve 3,1). A korábban már említett nagyobb komfortigény néhány arányszámmal is jel• r A pécsi agglomeráció szerűsíthető jelenségek alapján — egyik vélemény helyessége, vagy valószerűtlensége sem volt bizonyítható, de kétségkívül kirajzolódtak olyan összefüggések, amelyek az utóbbi értékítélet mellett szólnak. Közülük már említés történt az agglomerációban élők (a centrum nélkül értve) magasabb szintű iskolázottságáról, de folytatható a sor az élénkebb lakásépítkezéssel, ezzel kapcsolatban a korszerűség, a jobb felszereltség igényével, az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom magasabb értékével stb. Mindezek azzal hozhatók összefüggésbe, hogy a szellemében erre nyitott ingázó naponta szembe kerülve az urbánus életvitellel, azt átveszi és haza viszi kisebb környezetébe. Az előbb említetteken túlmenően - de már függetlenül az ingázástól — az agglomeráció gyűrűinek infrastrukturális ellátottsága még néhány jellegzetességgel egészíthető ki. Az agglomeráció gyűrűiben mind a bolti, mind a vendéglátó hálózat — az egységre jutó alapferületet tekintve — lényegesen tágasabb, mint a megye egyéb községeiben. Ugyanez azonban a népesség számához viszonyítva már szűkös, sőt szűkösebb, mint a többi községben. Számottevő kereskedelmi vonzás csupán a belső gyűrűben tapasztalható (az agglomeráción kívül eső községek átlagával szemben), elsősorban az iparcikk eladásnál. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az említett gyűrűben az árukínálat jobban igazodik a lakosság igényeihez, többen vásárolnak ■ helyben, míg a külső gyűrűben és a többi községben az lemezhető: 1980-ban az agglomeráció gyűrűiben 100 lakás közül 49-ben volt házi vagy közüzemi vízvezeték, ugyanennyiben fürdőszoba és 35-ben vízöblítéses W. C. Ezzel szemben a többi községben az előző arányok 40—40, illetve 27 százalék körül alakultak. (Lényeges megjegyezni, hogy a gyűrűk jobb ellátottsága elsősorban a házi megoldásoknak köszönhető, a közüzemi ellátás színvonala nem éri el a többi község átlagát.) Gazdasági kapcsolatok Az alapfokú orvosi hálózat az agglomeráció centrumon kívüli területén valamivel sűrűbb, mint a megye többi községében, de bölcsőde csupán csak egy működik (Szentlő- rincen). Az óvodai hálózat a belső gyűrűben nagyobb, a külsőben kisebb megterhelés- . nek van kitéve, mint a többi községben átlagosan, az általános iskolákra azonban mindkét gyűrűben az átlagnál nagyobb teher hárul. Néhány szó még az agglomeráció gazdasági kapcsolatairól. A helyzetfeltárás során kitűnt, hogy a munkaerő ellátás terén kialakult szoros kapcsolat mellett az egyéb gazdasági kapcsolatok kiépültsé- ge szerényebb. A Pécsett működő iparvállalatok és szövetkezetek közül 1982-ben 11-nek volt kihelyezett ipartelepe az agglomerációban, de ezek is többségében két nagy községben (Pécsváradon és Szentlő- rincen) sűrűsödtek. Ezek mellett három nem pécsi székhelyű vállalat tartott fenn telepeket az agglomerációban, továbbá két vállalat székhelye az agglomeráció gyűrűinek egy-egy községe volt. Az agglomerációban folytatott ipari tevékenység köre széles, az cnyavállalatokhoz kapcsolódó telepek esetében rendszerint mellérendelt, kiegészítő jellegű. Az 1977. évi helyzethez képest 1982-ben a gyűrűkben kettővel több ipartelep működött 1841 foglalkoztatottal, akiknek száma 16-tal volt több az öt évvel azelőttinél. Az alig tapasztalható extenzív bővülést azonban a technikai színvonal jelentős növekedése kísérte mindkét gyűrűben egyaránt, de különösen a belső gyűrűben. 1982-ben nyomon követhető volt az építőipari szervezetek kölcsönös tevékenysége is a központ és gyűrűk relációjában. Legjelentősebbként említhető a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat szentlőrinci lakásépítkezése, valamint a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet által Pécsett felépített Fészek Áruház. Emellett a nem építőipari szervezetek agglomeráción belüli — kisebb volumenű — tevékenysége is kimutatható. A megye mezőgazdasági nagyüzemeinek valamivel több mint egyötöde helyezkedik el az agglomerációban (központtal együtt), és hasonló nagyságrendű az itt foglalkoztatottak hányada, valamint a gazdaságok mezőgazdasági földterületének aránya is. Utóbbinak a művelési ágak szerinti szerkezete némileg eltér a térségen kívüli gazdaságokétól annyiban, hogy a kertek és termő gyümölcsösök részaránya magasabb, és ez utal a központ élelmiszerellátásában való nagyobb részvételre. Ugyancsak erre utal a mezőgazda- sági nagyüzemek kiegészítő tevékenysége is, amelyen belül az élelmiszeripari feldolgozásból eredő árbevétel a térségen belül 59 százalékot képviselt, szemben az agglomeráción kívüli gazdaságoknál kimutatható 54 százalékkal. Elmerné dr. Túri Magdolna Szovjet-kínai határ menti árucsere A Szovjetunió és Kína ez év novemberében felújította a 10 éve szünetelő határ menti kereskedelmet. A határ menti kereskedelem könnyítésére határátkelő állomást nyitottak a szovjet Panfilov és a kínai Kor- gas között. Megállapodás van már arról, hogy beindul az árucsere-forgalom a szovjet Távol-Kelet körzetei és a kínai Hejlungcsiang .tartomány és Belső-Mongólia autonóm terű let között. A kínai—szovjet kereskedelem az idén eléri a 800 millió dollárt. A két ország ve zetői tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy jövőre a kereskedelem megkétszereződjék Szovjetunió és Kína között. ÓRA Három görög személyszállító hajó, amely az észak-libanoni Tripoliból kimenekített palesztinok zömét szállítja, csütörtökön, magyar idő szerint a hajnali órákban vetett horgonyt a Szuezi-csatornánál, Port-Szaid kikötőjében. A hajókat a palesztin harcosok csak rövid időre hagyták el, hogy részt vegyenek az ünnepélyes fogadtatáson, amihez hasonló egyiptomi—palesztin esemény még nem volt Anvar Szódat emlékezetes, hat évvel ezelőtti jeruzsálemi látogatása óta. A hajók már folytatják útjukat a csatorna kikötője, Iszmailia felé. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke csütörtökön Egyiptomban olyan találkozón vett részt, amelyről Jichak Samir izraeli miniszterelnök „sajnálkozással és megdöbbenéssel" értesült. Arafat ugyanis Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel randevúzott — akinek elődje, a néhai Anvar Szadat, különbékét kötött Tel Avivval. Ezt a különbékét az arab világ árulásnak, az arab és a palesztih ügy kiárusításának bélyegezte és kiközösítette Kairót. Arafat és Mubarak találkozója így Izrael szemében megerősít valamit: a jelenlegi egyiptomi elnök — tulajdonképpen Szadat halála óta — maga is kiutat keres a Camp David-i zsákutcából. Ennek a törekvésnek a lényeges eleme, hogy Egyiptom keresi egyben az „arab országok családjához" visszavezető utat. + TUNISZ: Az arab országok következő csúcstalálkozóját a szaúd-arábiai fővárosban, Rijadban tartják 1984. március 31-én. Előzőleg, február 26-án a tagországok külügyminiszteri konferenciát tartanak, amelyen a csúcstalálkozó napirendjét készítik elő — közölte Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára. Emlékezetes, hogy az arab országok csúcstalálkozóját eredetileg novemberben kellett volna megtartani, de ezt, főképp a libanoni konfliktus miatt elhalasztották. • ♦ BELGRAD: A jelenlegi, veszélyekkel terhes nemzetközi helyzetben a békeszerető, haladó és demokratikus erőknek lokozniuk kell a harcot a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a konfliktusok békés megoldásáért és a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásáért — állapították meg a jugoszláv és az olasz kommunisták Belgrádban csütörtökön megtartott csúcstalálkozóján. A megbeszéléseken a JKSZ küldöttségét Dragoszlav Mar- kovics, a KB elnökségének elnöke, az OKP delegációját Enrico Berlinguer főtitkár vezette. A jugoszláv küldöttség a véleménycsere során nagyra értékelte az olasz kommunistáknak a háborús veszély elhárítására irányuló kezdeményezéseit. A- BEJRUT: A libanoni nemzeti ellenállás osztagai csütörtökön három egymást követő támadást hajtottak végre az izraeli megszálló csapatok ellen Szidon kikötőváros szívében. Előbb egy izraeli gépesített járőrt, majd egy katonai gépkocsioszlopot támadtak meg páncéltörő rakétákkal és automata fegyverekkel, végül negyedórás tűzharcba bocsátkoztak a bajba jutott konvoj segítségére siető újabb járőregységgel. A bejrúti nasszeris- ta rádió beszámolója szerint a hazafiak veszteség nélkül vonultak vissza támaszpontjaikra, miután az ellenség több katonáját harcképtelenné tették.
