Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-21 / 351. szám

1981. december 21., szerda Dunántúli Tlanlo 3 „Áramlás” a könnyebb munkahelyek fele n rehabilitáció útvesztői Gondban a munkáltató, gondban a munkavállaló Elismerés az erőfeszítésekért Egészségnevelési hét volt Az eredmények egyelőre lassan mutatkoznak Egy fiatalember súlyos fejsé­rülést szenvedett a Mecseki Szénbányák egyik! üzemében, melynek következtében arca el. torzult. A társadalmi életben, magánérintkezésben helyzetét ez tartósan súlyosan megnehe­zítette. Ennek alapján nem va­gyoni kár megtérítését kérte vállalatától, mégpedig 350 000 forintban jelölte meg az ösz- szeget. Ez üz eljárás még: szokatlan, és tanácstalanságot eredmé­nyezett. A vállalati döntőbizott­ság — legyen igaza a dolgo­zónak, legyen igaza a munka­adónak is — megalapozottnak ítélte az igényt, de csak 175 000 forint kifizetését tartotta jogos­nak. Hasonlóan gondot okozott az ítélet <* Munkaügyi Bíróság, nak: ott végűt is a döntőibi­zottság határozatát helyben hagyták. A példát dr. Rácz Piroskától, a Mecseki Szénbányák Valló­iét jogtanácsosától hallottuk. A baleseti kártalanítás még ab­ban az esetben is nehézségeket akoz amikor a kártérítés összé- gét objektív ismérvek alapján lehetne megállapítani. Akkor ped'g különösen, amikor nin­csen ilyen „matematikai mér­ce". Maradjunk azonban az egy­szerűbb eseteknél, Vagyis a mérhető károsodásnál, a mun­kaképesség csökkenésénél az ehhez szoroson kötődő rehabi­litációnál. Baleseti kártalanítás azoknak jár, akik üzemi balesetet szen­vedtek, vagy foglalkozási meg­betegedésiben szenvednek. Pontosabban azt jelenti, hogy a munkáltatónak a dolgozót olyan anyagi helyzetbe kell hoz. nia, mintha a sérülése-betegsé. ge nem következett volna be. Innen egy lépés: a rehabilitá­ció. Ez utóbbi kifejezés jó né­hány jelentéssel bír. Ez esetben a beteg, sérült dolgozó számá­ra megterhelő nehéz munka- körülmények alóli mentesítését értjük alatta. Maradva a be­vezetőben példaként említett szénbányáknál, több irányú a gondoskodás: először föld alat­ti,' könnyebb fizikai munka, majd külszíni fizikai munka, ezt követően könnyű felszíni fizi­kai munka, s végül áthelye­zés más vállalathoz — ez a sorrend. A rehabilitáció — humánus vonása; alapján — sok bá­nyász helyzetét könnyítette meg, tette léhetővé számukra, hogy tényleges munkaképességüknek megfelelő helyen, munkakörben dolgozzanak. A rehabilitációs folyamat azonban csak látszólag egysze­rű, s a munkáltatónak elsősor­ban az okoz rengeteg gondot a gyakorlatban, hogy a tapasz, tolatok szerint ma már szinte „áramlanak” a dolgozók a könnyebb munkahelyek felé. Az pedig, hogy — miközben a szén népgazdasági rangja nő — in. dokolatlanul nagy a törekvés a produktiv munkahelyekről az inproduktivak felé, a rehabili­tációs intézkedések, lehetősé­gek időnkénti hátramozditó szerepére hivja lel a figyelmet. A magyarázat kulcsa a rehabi. litált dolgozók jövedelmi lehe­tőségei körül van. Egy rendelet 1976-tól a bányászok számára lehetővé tette a keresetkiegé­szítést. Megállapításához két elengedhetetlen feltétel szüksé­ges: a munkaképesség csőkké, nésnek legkevesebb 36 száza­lékosnak kél! lennie, illetve rendelkezzék a jogszabályban előírtak szerint az életkornak megfelelő föld alatti évekkel. A keresetkiegészítés a körülmé­nyektől függően a bányász ko­rábbi keresetének 80, illetve 90 százalékáig terjedhet. Ebből pedig máris feszültségek kelet­kezhetnek a produktiv és a re­habilitált munkahelyen dolgo­zók között: esetenként előfor­dul, hogy az utóbbiak nagyobb jövedelemhez jutnak, mint az aktív termelőhelyen foglalkoz­tatottak. — Sem a keresetkiegészités. ről, sem a kártalanításról szóló rendeletek nem ösztönzik elég­gé a dolgozókat meglévő mun­kaképességük hasznosítására — hallottuk dr. Rácz Piroskától — hiszen akár jól dolgoznak a rehabilitáltak, akár nem, rendelkezni fognak egy „fix” jövedelemmel. Nem könnyű eligazodni azon a számításon, amelynek alap­ján megállapítják a rehabili­táltak munkabérét. A lényeg: ha korábbi keresetét tekintjük elvárható jövedelemnek, a re­habilitált munkakörben kapot­tat pedig ténylegesnek, akkor a keresetkiegészítésnek és a baleseti járadéknak csaknem teljesen fedeznie kell a kettő közötti különbséget. Ami „rés" még mindig marad azt kárté­rítés címén fizeti a munkálta­tó, havi járadék formájában, egyezség alapján. A rehabilitáció során alkal­mazandó számtalan szempont helyes alkalmazása, a dolgo­zó kárának meghatározása a munkáltatónak és a bíróságok­nak is gyakorta okoz fejtörést. Fokozottan áll ez a rehabili­tációs ügyeikbe „belekevere­dett” dolgozókra: a rendelke­zések áttekinthetetlenek, ellen­őrizhetetlenek a számukra, olyan fogalmakkal kénytelen megismerkedni, mint az elvár­ható és a tényleges kereset, a különféle járadékok, bérkiegé­szítés, egyszóval mindennel, ami elmaradt jövedelmének kiszá­mításához szükséges. Más ol­daliról viszont az okoz gondot, hogy egy munkaügyi miniszteri rendelet szerint a kártérítés módosításának alapjául szol­gáló bérnövekedés mértékét a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos évi bérfej­lesztés határozza meg, s ez tel­jesen fiktívvé teszi az elvárható keresetet, éspedig azért, mert a rehabilitált dolgozó bérfej­lesztésében nem a korábbi munkahelyén, munkakörében bevezetett bérnövekedés tükrö­ződik, hanem a vállalati átlag. — Ebből is az következik — mondta dr. Rácz Piroska —, hogy a jelenlegi kártalanítási rendszer nem ösztönzi a kárté- rítetteket megmaradt munka­erejük hasznosítására. Célta­lannak tűnik jó munkájukért jutalmazni őket, hiszen a ma­gasabb jövedelem kártérítést csökkentő tényező. Ugyanakkor nem is érdekük a könnyebb munkakörben kiemelkedő mun­kát végezni, hiszen kártérítésü­ket, keresetkiegészítésüket min. dereképpen megkapják. A végkövetkeztetés szinte „magától jön”: a kártérítésre vonatkozó jelenlegi 'jogszabá­lyozási rendszer sok kívánniva­lót hagy maga után. Érdekte­lenné tesZi a dolgozót a való­ságos rehabilitációban, nem ösztönöz a képességek kihasz­nálására, a minőségileg jobb, mennyiségileg több munkára. Mindezek — összefüggésben a munkaerőhelyzettel — a ren­delkezések egy részének felül­vizsgálatát sürgetik, annak ér­dekében, hogy az érintett dol­gozókat hatékony, hasznos erőnfelül'i igénybevételt jelent, hanem azt, hogy a rehabilitált dolgozók a tőlük joggal elvár­ható teljesítményt nyújtsák és a munkájukat ennek alapján végezzék. Egy megfontolásra érdemes megoldási javaslat dr. Rácz Piroskától: — A népgazdaság számára hasznos volna, illetve a bányá­szok egészségi állapotának megóvását is szolgálná, ha maximálnák azt az életkort, vagy azt a szolgálati időt, amit a bányászok a föld alatti mun­kahelyen eltölthetnének. Elkép­zelhető, hogy így nagymérték­ben csökkenne a rehabilitál­tak száma, kevesebb gondot okozna a munkaerő pótlása, o kifizetett bérek mögött pedig tényleges, konkrét munkatelje­sítmény állna. Tehát miközben csökkenne a kifizetendő kár­talanítás összege — ami tár­sadalmi méretekben is érez­hető lenne —• főbb és aktív dolgozója lehetne a bányáknak. Mészáros Attila Majson az emberek egy-két hete mondogatják: mégiscsak meg kéne csinálni azt az öre­gek napközi otthonát, — Pedig egyszer már meg akartuk szervezni — mondja Lőrincz Gyulai tanácselnök —, de érdektelenség miatt kudarc­ba fulladt. November utolsó hetében Majson egészségnevelési hetet szerveztek. Minden napra jutott valamilyen bemutató, ismeret- terjesztő, felvilágosító előadás. Tartottak csecsemő- és gyer_ mekgondozási bemutatót, be­széltek a serdülőkorú gyerekek problémáiról, volt szexuális felvilágosítás fiataloknak és megbeszélték, miként kell a családban a több generáció, nak együtt élni, mit lehet ten­ni az öregek gondozásáért. (Ez utóbbinak a következménye az öregek napközi otthona ötleté­nek újraéledése.) A majsi rendezvénysorozat tulajdonképpen záróakkordja volt az év elején, januárban indult akciónak, amely felölelte a megye nagy részét. Hasonló rendezvényeket tartottak Mo­hácson, a mohácsi járásban, a siklósi járás több községében. Dr. Bleyer Erzsébettől, a KÖ­JÁL egészségnevelési osztályé, nak a főorvosától kérdeztük: mi volt a célja az egészségne. velési hónapok, hetek megren­dezésének? — Elsődleges célunk volt a lakosság figyelmét felhívni ar. ra, hogy létük kérdése az egészség. Ennek az egészség­nek a megőrzése, a bajok megelőzése az egészséges életmóddal érhető csak el, az ezzel való törődés pedig a ■mindennapi életükhöz kell hogy tartozzon. Már eddig is tartottunk különböző helye­ken, különböző rétegeknek az egészséges életmóddal kap­csolatos előadásokat, de be kellett látni, nem sok értelme van annak, ha például egy művelődési házba beterelnek egy csoportot, aztán kiáll az előadó és mondja a magáét, bármily okosan is. Az év elején indult akció célja volt, hogy kis csoportok­kal foglalkozzunk. Ne előadás legyen egy bizonyos témával kapcsolatban, inkább beszél, getés. Lehetőséget adtunk az egyéni problémák megbeszélé­sére, ha igényelték, akár négy- szemközt is. Tartottunk ételbe, mutatókat. A tejtermékek kós­tolásakor például több köz­ségben, több termékre mond­ták, ezt vagy azt még nem is ismerték és ezek az emberek a jövőben noszogatni fogják a helyi boltost, hogy ebből is rendeljen. A siklósi járásban, rostos ivóié kóstolót rendez­tünk. Azóta ezekben a közsé­gekben a boltosok rendelik, a lakók pedig veszik ezeket az italokat. — Érdekes volt most leg­utóbb Majson a fiataloknak megtartott szexuális felvilágosí­tó tanácsadás. Az előadás után felajánlották nekik, hogy az esetleges kérdéseiket négy. szemközt is feltehetik. Nem igényelték, mert a mások problémáira adott válasz is ér­dekelte őket. Dr. Végh László bólyi körzeti orvos az egyéves programsoro­zatban több alkalommal tartott különböző községekben alko­holizmus elleni előadást, így Majson is. —• Nem lehet azt előadás­nak nevezni, inkább beszélge. tésnek. Elmentem üzemekbe és ott kötetlenül tárgyaltunk a té­máról. Egészen bizalmas dol­gokra is kitértünk, mint példá. ul az alkoholizmus és az impo­tencia közötti összefüggésekre. Lehet, hogy nem mindig azok voltak ott, akiknek igazán kel­lett volna, de én azt kértem mindenkitől, segítsenek az al­koholistáknak meggyógyulni, a közösség nagy hatóerő lehet. A majsi tanácselnök szerint az eredmények bizonyára las­san mutatkoznak, de minden, esetre a falut egy héten át foglalkoztatta a dolog, mintegy 600—700-an vettek részt a programokon. És hogy mi értelme volt °z egész akciónak? Hazánk sajnos előkelő helyet foglal el a ke­ringési betegségben szenvedők és infarktus miatt elhalálozók száma szerint a világranglis. tán. Külföldi kutatók kimutat­ták, hogy az infarktust legin­kább az életmód megváltozta­tásával lehet megelőzni. Még a vér koleszterin és cukortar­talmának csökkentése sem hozza meg a kívánt eredményt, ha az egyéb téren helytelen életmód marad. Amerikában és Finnországban öt évvel ezelőtt országos kampányt indítottak a helyes életmód kialakítására és máris látványos javulást ho. zott. Hazánkban egyelőre en. nek az elején tartunk. A vál­toztatás nehéz, az eredmény egyelőre kevés, de minden el­ismerés azoké, akik ennek ér­dekében erőfeszítéseket tesz­nek. Sarok Zsuzsa munkára ösztönözzék. Ami nem A komlói Zobák-bányán most létesülő rehabilitációs üzem gépterme Verssel köszöntötték a gyerekek a patronálókat Karácsony előtt Bakócán „Szia, Télapó!", kiabált bele az éneklés után hirtelen beállt csöndbe a legkisebbek közül valaki. Az üdvözlés a Pécsj Hő­erőmű egyik fiataljának szólt, aki tegnap a bakócai gyer­mekotthon százharmincnégy bentlakója kedvéért Mikulásnak öltözött. S nem először tette ezt, s az alkalmi télapón kívül a Hőerőmű KISZ-bizottságának tagjai sem először, s nem is másodszor jártak Bakócán. Sokan, sokféle módon patro­nálnak gyermekintézménye­ket, de ez az eset a legritkáb­bak közé tartozik: többek kö­zött azért, mert 1970 óta meg­szakítás nélkül tart, s olyan formában, ami mindenképpen követésre méltó és tiszteletet, elismerést követel. A Hőerőmű fiataljainak patronálása, a se­gítség, amit az intézetnek nyújtanak, az nem is elsősor­ban anyagi vagy tárgyiasult formában nyilvánul meg, per­sze ilyenben is. Van azonban valami, amit nem lehet pénz­ben mérni, s ez a humanitás, a gyerekekkel való emberi kapcsolatok megteremtése. Ezeknek a család nélkül fölnö­vő gyerekeknek — akik között óvodásoktól felső tagozatoso­kig minden korcsoport megta. lálható — fölbecsülhetetlenül sokat jelent, ha érzik, hogy vannak, akik törődnek velük, olyanok is, akik nem tartoznak a gyermekotthonhoz. Igaz, hogy az ott tanítók, ne­velők, Kovács Tibor igazgatóval az élen, mindent megtesznek értük. Ugyanakkor igaz az is, hogy így, szinte a világtól el­zárva élő gyerekek új, külső arcokra is vágynak, s egyálta­lán törődésre. (Annak, hogy ennyire elzártak a világtól, egyik fő oka az, hogy évek óta a megyei gyermekotthonok, nak nincs autóbusza, ami­vel vihetnék ide-oda a lányo­kat, fiúkat.) Visszatérve a tö­rődésre, amit már tizenhárom éve megkapnak a Hőerőmű fiataljaitól, már várják, hiá­nyozna nekik, ha egyszer csak megszűnnének a látogatások. Ez a veszély nem fenyeget: évente többször elmennek Ba- kócára, s ilyenkor egy-egy dél. utáni vagy egész napot a gye­rekekkel töltenek. A látogatók cserélődnek, de vannak állan­dók is, közülük csak néhány nevet említenék: Szabó Erika, Halmos Gábor, Tarr Béla, Har­mat Antal, Cservenka Zoltán — s elnézést azoktól, akik a név szerinti fölsorolásból kimaradtak. Akik így rendszeresen elláto­gatnak a Majláth grófok haj­dani -— most éppen rekonstruk ció alatt levő — kastélyába, sosem mennek üres kézzel; tegnap is két ládányi játékot hoztak magukkal, ami majd 24-én a karácsonyfa alá kerül. De nem ez a lényeg; hanem az, hogy ezekkel a szomorú sorsú gyerekekkel beszélgetnek, már ismerősként üdvözlik őkel. Szimultán sakkversenyeket tar­tanak, filmeket vetítenek, sport- délutánokat rendeznek, s együtt játszanak velük, s a nyári balatoni táborba is utá­nuk mennek. Vég nélkül lehet­ne sorolni,. amit értük és velük tesznek. S ki tudja, mikor, me . lyik délutáni beszélgetés alatt hangzik el az a mondat, vagy azok a mondatok, ami vagy amik ezekre a gyerekekre majd egyszer később hatással lesz­nek, amivel jó irányba vezetik őket — ez az, amit nem lehet pénzben mérni. D. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents