Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-02 / 332. szám
6 Dunántúli ilaplo 1983. december 2., péntek Szlovák tudós a magyar humanizmus nagyjairól A pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészettudományi kara klasszika-filológiai tanszékének nyugalmazott professzora Miloslav Okál, aki több mint negyven év óta végez irodalomtörténeti kutatómunkát, szövegkritikai és műfordítói tevékenységet. E tudós egyetemi tanár a történelmi Magyarország felvidéki részén, Turóctót- faluban, a mai Slovanyban született, 1913. december 1-én, szegényparaszti családból. Po- lónyi Ernő tanárától sokat sajátított el a görög és a latin filológia ismereteiből. A Comenius Egyetemen is e szakterületen hasznosította, bővítette ismereteit, s ennek eredményeként párizsi, prágai, brnói és pozsonyi kutatómunkája közzététele után a klasszika-filológia és a sémitológia tanszékének professzora lett a pozsonyi egyetemen. Az évtizedek során kibontakozó munkásságát számos tanulmány, szövegfordítós és recenzió jelzi. A nagy görög drámaírók egy-egy művének, Ovidius, Seneca és mások verseinek lefordítása után, 1966-ban a teljes Odüsszeiát ülteti át szlovák nyelvre. Most írt levelében közli, hogy kész az Iliász lefordításával is, majd Arisztotelész több munkáját fordítja anyanyelvére. Ez a kiváló, szerény modorú tudós a magyar humanizmus nagyjairól írt tanulmányaival beírta nevét a magyar irodalomtörténetbe is. 1964 óta foglalkozik a humanista költőkkel. Ekkor fordítja szlovákra Joannes Baptistának Janus Pannonius dicséretére írt versét, és megkezdi élete legkedveltebb humanista költőjének, Rakov- szky Mártonnak műveit sorra lefordítani. Több mint negyedszáz alkotás jelenik meg tollából Rakovszky alkotásaiból. Ki volt Rakovszky Márton? A XVI. századi Magyarországon élt kiváló humanistáról a magyar irodalomtörténet alig emlékezik meg. Pedig munkássága erősen összefonódott kora történelmével és irodalmi életével. % Rakovszky Márton 1535 körül született. Irodalmi stúdiumokat Bártfán, majd Erdélyben végzett, de 1555-ben már a wittenbergi egyetemen jegyezték be a nevét. Korai műveinek egyikében bártfai iskolatársához, Csanádi Imréhez írt dicsérő ódát. Mint a filozófia és a művészetek magisztere tér visz- sza Pozsonyba, ahol a Magyar Kamara jegyzőjeként tíz éven át működött. Még csehországi tartózkodása idején úgy vélte, hogy hazája, Magyarország kevéssé haladt előre a tudományokban, Pozsonyban mégis pezsgő irodalmi élet fogadta. Fölveszi a kapcsolatot Baross Péterrel, Jeszenszky Simonnal, Nossicius Pannonius Zsigmond- dal és másokkal. Oláh Miklós, volt pécsi püspök, esztergomi érsek és Forgách Ferenc vára- di püspök kezdeményezésére a Magyor Kamaránál végzett, munkája elismeréséül megkapja az armális nemesi oklevelet. Mu'den bizonnyal ez serkentette Rakovszkyt arra, hogy á esc éneket írjon Magyaron s> ckori nádoráról, Nádas c másról. Jó alkalom ez a rm ra is, hogy egyr pc táj szépségét i mi « bírálja kora fic s, . ■ !; , a mi Hungária rrvr.dic csak toll és t Utói kutatnak, de dolgoz vésbc szeretnek." ~. az óda csodálatos iröltemény, benne elsői Ni - ;dy Tamásnak oil ■ emlék *t, de tollára kerül iw hőstettek is Miklósnak 1556-i szigeti (szigetvári) és babocsai török elleni küzdelmének győzelme. Pontosan részletezi a mohácsi csatavesztés okait, fájlalja Lajos király halálát. Megemlíti Losonczy Istvánt, Temesvár védőjét, a bátor Báthorit és Ba- lassát és más magyar nemeseket. íme, a magyar történelem kiváló fegyvertényei az egykorú történészköltő tollán, 516 hexameteres sorban 1559-ből! Miloslav Okál filológus, amikor Rakovszky Márton humanista alkotásairól leverte a port, egyúttal megszabta a helyét is az európai költészetben. Ez a hely azért sem lehet alacsony, mert Rakovszky a legnehezebb területen járva bontotta ki a költészet ösvényeit. Államjogi, konstitucioná- lis alapanyagból költészetet formálni nagyon nehéz. Márpedig Rakovszky munkássága nagyobbrészt ilyen jellegű. Hogy mind a magyar, mind a szlovák humanista irodalomra nézve jelentős tevékenységét megismerhettük, az a hetvenedik életévét ünneplő Miloslav Okál professzornak köszönhető. Dr. Tóth István Egy Bernstein-fény Egy nappal azelőtt, hogy Bernstein koncertjét televízióban is közvetítették, fiam bejelenti : — Holnap felmegyek meghallgatni Bernsteint. — Jegyed van? — Az nincs, de mindenképpen be fogok jutni a hangversenyre. Kifejtettem, hogy az Erkelben már a bejárati ajtónál kérik a jegyet, ha valahogyan mégis be tudna jutni, a teremben sem lépcsőn ülni, sem állni nem engedik a rendezők. Ha pedig egyéb, hátsó utakát választ, könnyen kiteheti magát, hogy konfliktusba kerül a rendezőséggel, talán még a rendőrséggel is. Hajthatatlan maradt. Mit tehet ilyenkor egy apa; írtam az Operaház főportásának — aki régi ismerősünk és számos világnagyság vendégszereplésére szerzett már jegyet —, juttassa be valahogy a fiamat. A borítékba beletettem névjegyemet is, hogy tudja, kiről van szó. Ezzel útnak indult a fiam, mi pedig este a tv-ben néztük a koncertet, s mikor nem Bern- steint vagy a zenészeket mutatták, hanem a közönséget, egyre azt néztem, vajon nem taszigálnak-e kifelé a rendezők egy magas, szőke fiatalembert. Csengett a telefon. Ivasivka Mátyás kereste fiamat. Mikor megtudta, hogy Bern- steint ment meghallgatni, azt mondta, az teljesen valószínűtlen. Néki is két hónappal a Yehudi Menuhin koncert előtt sikerült jegyet, szereznie — nagy protekcióval. Égy nappal később, István fiam előadta élményeit. — Előadás előtt két órával az Erkel Színház teljesen zárva volt. Szó sem lehetett arról, hogy a főportásnak szánt levelet átadjam. Körbejártam az épületet. A színészbejárónál a tv közvetítőautóit találtam. Elhatároztam, hogy a kábeleket követve jutok be. Sajnos, egy kanyar után a kábelek egy második emeleti ablakon keresztül folytatódtak. Ez tehát nem megy. Ekkor néhány munkás ment be a hátsó ajtón. Közéjük álltam. Senki sem kérdezte, ki vagyok, a magyarok feltehetőleg azt hitték, hogy a Bajor Rádió zenekarához tartozom, a zenekar pedig, hogy a színház alkalmazottja vagyok. . Egy gyakorlóteremből zortgo- raszó hallatszott. Bekopogtam, a bajor zenekar zongoristája gyakorolt. Barátságos beszélgetés kezdődött közöttünk. Előadtam, hogy nincs jegyem. Ö mondta, hogy a kabátomat tegyem a zenekar holmijai közé, s majdcsak lesz valahogy. Közben megérkezett Bernstein, jobbra-balra barátságosan köszöngetve a zenekar tagjainak — öltözőjébe sietett. Némi nehézség árán átjutottam a nézőtérre és a karzat legutolsó sorának egyik székére leültem, arra — csodák- csodája — nem érkezett meg a gazdája. így hallgattam met} az első részt. A szünetben vissza akartam menni a színpad mögé, de a vasajtó zárva. Benyitottam egy proszcénium páholyba, átléptem a színpadra, s máris Bernstein öltözője előtt voltam, kb. tizenötöd magammal, akik szintén valamilyen kalandos úton kerülhettek oda. Bernstein kiüzent, hogy a szünetben még nem ad autogrammot, majd koncert végén. Személyi titkárával — Charlie-nek hívják —, szóbaelegyedtem. A második részt már a színpad mögött, egy tv-kameraál- lásból néztem és hallgattam. Mielőtt a koncert befejeződött volna, visszamentem az öltözőjébe, hogy folytassam a beszélgetést, barátkozóst személyi titkárával. Mivel autogram számára egyéb papírom nem akadt, odaadtam apám névjegyét, amit a főportásnak küldött. Vége lett a második résznek. A tapsok között Bernstein kijött a színfalak mögé, ahol a titkára kezében lévő cigarettájából szippantott egyet és kortyolt egy kis whiskyt. Jött a ráadás, és végre megjelent a szobájában. így alakult ki az a helyzet, hogy egy rövid kis időre csak hárman voltunk szobájában. Ekkor értek oda a hivatalos személyek, riporté-, rek csoportja, akikkel rövid időre visszavonult. Ezalatt személyi titkárával kitettünk egy kis asztalt az előtérbe, azzal a szándékkal, hogy a Mester ott dedikál annak a makacsul lelkes tizenöt fős csoportnak, akik ismét megjelentek. A riporterek eltávoztak, Bernstein kijött és leült az asztalhoz. Legtöbben a könyvét dedikáltatták, de volt, aki fényképét kérte. Mikor rám került a sor — apám névjegyét kezében tartva mondta: „A, itt a sportorvos!" Elmondtam, hogy én a fia vagyok és orvostanhallgató, s végzés után idegsebész szeretnék lenni. Erre mondott néhány szót, amiben az idegsebészet komolyságát, nehézségeit emlegette. Aztán áttért, hogy a magyar közönség milyen „nehéz”, sok ráadást kér, és ez komoly fizikai munkát jelent a számára. Majd hirtelen így szólt, félig tréfásan, félig komolyan „Nézze meg a pulzusomat!”, s odanyújtotta jobb csuklóját. Érthető megilletődéssel tapintottam meg. „Ne ilyen rövid ideig, legalább egy percig nézze, ezalatt kijöhetnek az extráim! Különben cseréljünk kezet, addig én a jobb kezemmel dedikálhatok!" — s a bal csuklóját nyújtotta oda. Felbátorodva barátságos, közvetlen modorától, én is fényképet kértem tőle. Piros filctollal írta alá nevét, de még nem adta oda a képet. Egy kicsit tűnődött, majd kis mosollyal neve fölé írta: „Doktor Istvánnak”. Ezután kölcsönös jókívánságok közepette elbúcsúztunk egymástól. Eddig az elbeszélés. A fénykép története azok számára íródott, akik értékelik azokat a tudósításokat, melyek egy világnagysággal való találkozáson alapulnak, s megértik a közlés vágyát, hogy e találkozás élményét velük megossza. Dr. Szalai István Bevált a magyar orvosi készülék Jól „vizsgázott” az első magyar gyártmányú peritoneális dialízis készülék, amelyet a krónikus veseelég télén ség kezelésére fejlesztett ki az Országos Belgyógyászati Intézet és a Ro- litron Társaság. A PDK-8 típusú készülék a beteg vese működését helyettesíti alkalmazásának tapasztalatait a szakorvosok az Orvosi Hetilap legújabb szórná, ban ismertették. Beszámoltak arról, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. belklinikájának dialízis osztályán, a Jáhn Ferenc Kófház-Rendelő. intézet intenzív osztályán, a Pécsi Orvostudományi Egyetem urológiai klinikáján, a győri, a nyíregyházi a szombathelyi, a kaposyári kórház-rendelőintézet belosztályain használták ezeket a készülékeket, ez ideig több mint ötven beteg másfél ezer kezelésére. Megállapították: ez a magyar orvosi készülék azonos értékű a külföldiekkel. Automatikusan végzi a dialíziskezelést, ennek nagy haszna, hogy a speciális képzettségű nővérek több beteget gondozhatnak, s a betegek maguk is használhatják a készüléket. Megkezdődött a disznóölési idény Évszázados szokás szerint he. zánkban általában András napjának környékén — november végén, december elején — kezdődnek meg a téli disznóölések. Idén is — a déli fekvésű Baranyától az észoki Borsodig — ezekben a napokban kerültek böílérkés alá az első hízók. Az idény ugyancsak hagyománysze- rűen, február 24-ig, jégtörő Má. tyás napjáig tart. András napja a néphagyomány szerint a tél kezdete jégtörő Mátyás pedig a vége; azon túl már attól lehet tartani, hogy megromlik a nyers hús és a töltelék. Baranyában az állattartók legtöbbje nem egy, hanem két sertést hizlalt saját szükségletre. Mostanában ‘már nem elsősorban a hús és a zsiradék miatt vágnak disznót, hiszen azt megvásárolhatják a hentesnél is. hanem a töltelék kedvéért: az otthon készített hurkáért, kolbászért, szalámiért, amit mindenki a maga szája íze szerint ízesít; Baranyában főleg a sti- fűidért, a fűszeres sváb szalámit kedvelik. Az idei télen hozzávetőleg hatvan-hetvenezer hí. zó kerül kés alá Baranyában, mégpedig nemcsak a falvakban, hanem a bányásztelepüléseken és a városok külső lakóövezetében is. A becslések szerint együttesen mintegy másfél millió méter hurka, kolbász és szalámi,készül a megyében. na'pokban kezembe kérőit egy régi könyv. 1938-ban írta Tower^ Vilmos. Címe: Illemkódex. Ebből a több száz oldalas munkából válogattam ki, máig is tanulsággal szolgáló. érdekes apróságokat, méghozzá az „étkezésekről és italozásokról.” (Az idézetek mrná'g az 1938-as kiadás be. tű szerinti megfelelői.) Rohanó vilógunkbcn nem árt tudn; hogy: ,,A kanalat fflemefemelr mutatóujja pedig a villa la- pgs részén nyugodjék. Az evőeszközt közelítsük a szánk, hoz és ne fordítva." Ne legyünk mohók, hiszen jónéhány dolognak sajátos forgatókönyve van ,,A kocvagy csupán ennyit; „Kedves egészségére!”. Koccintásnál pedig a poharak felső szélét mellmagasságban könnyedén összeütjük, -miközben egymás szemébe nézünk.” í jobb kezünk három első u cintás nélkül történő eg észA pezsgő lehet, hogy jobveti tagjuk meg oiyto^m ségre ivás" szc trtartósa a köban esik, ha- töltésmódja a hoqy r«Lfik q 'hnrmndík uj ion- vetkező”: A bor ral vagy p ezskövetkező: „A pezsgőspoha. nvuaodjék, A kést es c vi aővel telt do ha rat arc :unk rőt 45 toknyira az üveg felé | nyelének középen vady h den magasságáig emeljük. mi. hajtjuk és ez utóbbinak nyí, , - . , “ ■ közben felső testünket ai:ig jósát egészen a pohár belső /lej észrevehetően a megtis zteszélére fektetve, a folyadékot j legyen- a kés es a v;:!a. felendő feié hai tjük poha runlassan a pohár belső oldaíett nem pedig alatta. A kát kissé téléi e emelve. egy lóra-öntjük. A poharat sosem örök ■óbb kéz mutatóujja a pillanatra a sz< emébe néz ünk szabad kétharmad részen fei j felső szegélyén a baj kéz közben semmit : sem szolunk lü| tölteni.” Ne feledjük: „Ha valamely vendéglőben közös asztalnál étkezünk csak a jobb- és baloldali szomszédnak és átellenesünknek mutatkozzunk be!” Változnak az idők(?): „Ahol a szabad borravaló járja (ma már nacyyon ritka, helyen), ne legyünk fukarok,^viszont ne is pazaroljuk pénzünket. Kétes esetben inkább többet mint kevesebbet." Máig érvényes jótanács(?)r „Fizetéskor ellenőrizhetjük a számlát, és ha hibát tatáiul (ami főképp kisebb vendéglőkben bizony megtörténik), ne csapjunk lármát ne csináljunk botrányt, hanem egyszerűen adjuk a pincér ' tudomására, hogy „tévedett”. Válogatta: Bozsik L. A gombák különleges világa (13.) A mérges gombák csoportjába tartozó fajok, az elfogyasztott mennyiségtől függően rosszullétet, mérgezést okoznak, de haláleset ilyen mérgezéstől nemigen fordul elő. Ezek a gombák is feltétlenül kerülen- dők. Ide sorolhatók a következő gombafajok: a sárga kén- virággomba, a viaszfehér tölcsérgomba, egyes susulyka- gombák, kisebb papsapkagom- bák, a kis fehér tölcsérgomba, a világító tölcséi^omba, a szürke- és egyéb kisebb döggombák, a fakógombák, a begöngyölt szélű cölöpgomba, a far- kastinóru, a sátántinóru, az áltrifla és a tulipán-csészegom- ba. Vegyük sorra közülük azokat, amelyek legszembetűnőbbek az erdőjárás során. A sárga kénvirággomba Kalapja: kissé kúpos, „félgömb alakúból laposra kiterülő, közepén többnyire sötétebb színű, kis, lapos kúppaT. 2—8 cm átmérőjű, vékony húsú. Színe kénsárga, rozsdasárga, csak a közepén barnásvörös. A kalap szélén fátyolos burokmaradványtól néha feltűnő piszkossárga vagy feketés pihék vannak. A lemezek színe kénsárgából hamar zöldes árnyalatú lesz, majd olajzöld, feke- tészöld, csak öreg példányokon bíborbarna. A tönk aránylag hosszú, karcsú, egyenletesen vastag, görbe, egy tőből néha igen sok tönk indul ki. 5-15 cm hosszú, mintegy 1,5 cm vastag. Színe sárga, lefelé rövid szakaszon többnyire sötétebb, rozsdás és vörösbar- nán szálas. A fiatal gombán a lemezeket finom pókhálószerű burok takarja, amely elszakadva, a tönkön sötétebb nyomot' hagy, de többnyire elenyészik. Húsa kénsárga, barnára sötétedik. Kissé kellemetlen- szagú, és rossz ízű, keserű, többnyire epeízű. Egész évben terem, néha még télen is és kora tavasszal. Főleg nyáron és ősszel találjuk nagy csoportokban, elhalt fatönkön, fák tövében vagy kivágott fa helyén az erdő talaján. Mindenféle erdőben igen gyakori. Mérgező gomba: rosszullétet és hasmenést okozhat, de súlyosabb mérgezésről, külföldről halálos mérgezésről is tudunk. Dr. Vass Anna Műanyag ajtók, ablakok ötvenmillió forintos beruházással megduplázza a műanyag ajtók és ablakok termelését a Győr-Sopron megyei Tanácsi Építő és Szerelő Vállalat mosonmagyaróvári üzeme. A ke- I resett cikkből az idei 60 ezer négyzetméternyi helyett jövőre már 120 ezer négyzetmétert ad piacra. A sok méretben készített műanyag ajtók és ablakok kereslete ugyanis gyors ütem- I ben növekszik. Egyebek között ilyeneket használnak a Ferihegyi repülőtér fő- és oktatási épületéhez. Pécsett pedig sikerrel próbálták ki paneiépületek- j ben is. Keresettségükben nagy része van annak, hogy kitűnő hő- és hangszigetelők.
