Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-10 / 310. szám

Dunántúlt napló 1983. november 10., csütörtök Társkeresés, párválasztás, rehabilitáció A Magyar Televízió Pécsi Stúdiójának Sorstársak reha­bilitációs magazinja havonta jelentkezik. Eddig több mint háromezer levélíró tisztelte meg bizalmával szerkesztősé­günket. Számítógépes nyilván­tartásunk és feldolgozásunk adatai szerint a hozzánk for­duló bejelentők több mint 80 százaléka egyedülálló, magá­nyom társadalmi környezettől ön- vagy más hibájából, elkü­lönülten él. A levelek többsé­géből világosan kitűnik, hogy a rokkant számára az igazi ne­hézség, túl az anyagi, orvosi problémákon — az egyedüllét. A társ, a partner jelenléte a nehézségek elviselése tekinte­tében sorsdöntő, a kiegyensú­lyozott életvitel tekintetében pedig nélkülözhetetlen. S nem­csak az egyén szempontjából, mert épp a rendezett, harmo­nikus kapcsolat az, amely men­tesíti a társadalmat bizonyos kérdések intézményesített meg­oldása alól, a rokkantakat pedig a hálaérzet nyomasztó tudatától. A kezdeti és felületes meg­állapítások, amelyek a környe­zetet sunyi-részvéttel hátatfor- dító váddal illették, s mondjuk ki a — „csak nem élek együtt egy nyomorékkal" jelszót is rásütötték, lehetetlenül leegy­szerűsítették a képletet. Egyfe­lől nem is igaz — bizonyítja ennek ellenkezőiét ió néhány boldog, gyermekáldásos rok­kant—eqészséges kapcsolat — másfelől igaz, de nem általá­nosítható. Műsorkészítő tevékenységünk során is gyakran találkozunk, szívesebben mondanám ütkö­zünk a társkeresés, a párvá­lasztás problémájába. Az el­ső és leggyakoribb kérdés: hol keressem a társaságot?, ki fogod el engem? A rokkant ember általában önbecsülési problémákkal küzd. Levelezési tapasztalataink az önértékelés túl-, de inkább alábecslését igazolják, a ket­tő közötti valóságos értéktu­datra alig van példa. Erről társadalmunk ama fo­gyatékossága sejlik föl, amely a viselkedéskultúra hiányát bi­zonyítja, s nem állhatom meg, hogy ne idézzem Hankiss Ele­mér kérdéssorozatót a Diagnó­zisok című könyvéből: „Hol tanulhatja meg az em­ber ismerni önmagát, hot sa- játithatja el az önelemzés eszköztárát? Es hol a kapcso­latteremtés vagy a közösségte­remtés képességét? Hol az ér­tékelés és a döntés készségét? Hol tanítják a mindennapi em­beri konfliktusok kezelésének nehéz tudományát? S hol a kudarcok józan, a veszteségből is emberi értéket teremtő fel­dolgozásának lehetőségeit? Hol lehet elsajátítani az öröm képességét, hogyan lehet meg­szabadulni azoktól a fölösle­ges feszültségektől és görcsök­től, amelyek megakadályozzák az embert abban, hogy leg­alább annyira tudjon örülni az életnek, mint amennyire a külső körülmények ezt lehető­vé teszik...” S hadd folytas­sam nyomban: mindezek után hol sajátíthatja el az adekvát viselkedési, magatartási nor­mákat a rokkant ember, ami­kor az átlagosnak, majdnem mondtam „normálisnak” mi­nősített egyed is e tekintetben az élet iskolájának csak alsó tagozatát járja. Fő szempont e kapcsolatokban a relativ rokkantság. Azaz az egyik fél legalább annyival legyen mozgásképesebb, hogy a másiknak segitőpartnere le­hessen. Csúnyán hangzik, de mondjuk ki: csak így éri meg! Hiszen ezzel az új kap­SORSTÁRSAK «-O v ^ [kJ r on v \ ES S PÉCSI Tü n íEHüSIllTÖCIÓS FSCüífiR csolattal az esetek többségé­ben az addig meglévő szülői gondoskodás is megszűnik. A megnyugtató boldogság akkor sem lehet felhőtlen, ha a szülői ház oltalma látszik a biztos jövőnek, hiszen éber fé­lelem figyelmeztet a szülők el­múlásának lehetőségére, az egyedülmaradás széditő-táton- gó űrjére. Kérem, ne hozza fel senki lehetőségként a buda­pesti Május 1. úti, a Villányi úti, vagy Marcibányi téri inté­zeteket. Bárcsak megoldanák az ország gondját. Sokkal in­kább idézném az elfekvőnek használt szociális otthonokat, ahol a tizen-, huszonéves fia­tal a hetven-, nyolcvanéves idősek között találja meg ott­honát. Nem vagyok cinikus, de itt találja meg, ha tudja tár­sát, partnerét! Itt aztán való­ban a cinikus lehetőségként felvillantott önkielégítés ma­rod vigaszul, vagy a homosze­xualitás, amely ugyan nem el­ítélendő, de mégiscsak utolsó lehetőségként kellene tartogat­ni, hiszen a hozzá kapcsolódó társadalmi előítélet alig csi­tult még. Nos hát, nem folytatom, le­hetetlen eredményes partner- keresésről beszélni megfelelő társadalmi háttér nélkül. S hogy érdemes létrehozni, megteremteni, arra épp elég bizonyíték szolgál. Csupán egy gondolat: természetesen min­den ellenkező nemű kapcsolat egyik igen fontos célja a sze­xualitás: az örömszerzés, és az utód létrehozás lehetőségével. A családot tervező párok, az esetek túlnyomó többségében, rokkantságukat figyelembe vé­ve, józanul mérlegelik az utód vállalását. Szám szerint egyáltalán nem elhanyagolható fogyatékos ré­tegről is szóljunk, akiknek part­nerkapcsolatait eddig álsze­mérmes hallgatás fedte: ide so­rolhatjuk az idült alkoholistá­kat, az értelmi fogyatékosokat és a tartósan elmebetegség­ben szenvedőket. A partnervá­lasztó, illetve megtartó lehető­ségeiket nem feladatom vizs­gálni, a következményekkel azonban már csak az utódok állapotáért érzett társadalmi felelősség miatt is számolnunk kell. A Magyar Televízió Pécsi Stúdiója filmsorozatot készített a korszerű, gyakorlati fogam- zásgáltásról. Ennek forgató- könyvéből, illetve a műsorban elhangzó szövegből idéznék: „A családtervezés az egyik legfontosabb emberi szabad­ságjogunk. Újabban jelentkez­nek a megfogamzott és világ-- ra jött magzatok - újszülöttek- csecsemők — gyermekek, te­hát az utódok jogai is. Az em­beri szabadságjogok közé tar­tozik az egészséghez és az or­vosi ellátáshoz való jog is. Az egészséghez való jog nyilván­valóan a magzatokra és az új­szülöttekre is érvényes. Az iménti általános elvek és jo­gok konkretizálása esetünkben azt jelenti, hogy mindenkinek joga van egészségesen szület­ni. Ezt nevezzük az utódok „egészségesen születési jogá­nak”. Füzes János A szerkesztőség postájából S Több éve panaszkodnak a pécsi Kovácstelep Pálma utcájának lakói, mert az úttestet rendszeresen elönti a viz. Két éve egyszer ígéretet kaptak arra, Hogy rendbeteszik itt a vízelvezetést, de azóta sem történt semmi. Az utca lakói ismét nehéz tél előtt állnak ... Erb János felvétele-;-*--­L eveleink nyomában Szabályszerű ügyintézés az OTP-nél Gondoskodnak az idősekről Éppen egy éve számoltunk be arról, miként támogatják az idős embereket Siklóson. Nem elsősorban pénzről, törődésről szóltunk akkor. Ismét kedves eseményről számolhatunk be: a közelmúlt­ban szervezett a siklósi öregek napközi otthona tréfás, vidám szüreti felvonulást. Az idős emberek fiatal korukat idéző rigmusokkal, nótákkal vonultak fel, szerettek volna minden pat. ronálóhoz eljutni, a támogatást, segítséget megköszönni, de nem bírták már erővel, a lá­bak nehezen engedelmesked­tek. Igyekeztek minden útjuk­ba eső vállalatot, intézményt dallal, verssel köszönteni. A napközi otthonban rendezett bálon minderre mór több le­hetőségük volt. Estig szólt a zene, roskadoztak az asztalok a patronálok ajándékaitól. Ez alkalommal is szép élmények­kel térhettek haza az otthon tagjai. Cs. A. Köszönet a segítségért „Köszönöm a pécsi Zsolnay Porcelángyár Rózsa Béla ve­zette II. Rákóczi Ferenc szoci­alista brigádjának és Kucsera Tibornénak önzetlen segítségü­ket: 12 éves kislányunknak újí­tották fel a tolókocsiját. Erőt, egészséget kivonunk további munkájukhoz." Szekeres Józsefné, Kákics, Ságvári u. 7. * Üzen a szerkesztő Ax „Építkező kismamának” üzenjük, hogy van lehetőség a szociálpoliti­kai kedvezmény beszámítására. A ki­csi születése utón az anyakönyvi ki­vonattal jelentkezzenek a kölcsönt folyósító OTP-fióknál. * B. J.-né, komlói olvasónknak üzen­jük, hogy tudomásunk szerint nincs olyan kiadvány, amelyben valameny- nyi — a másodállásra vonatkozó — rendelkezés együtt megtalálható. Ja­vasoljuk, hogy írja meg részletesen a kérdését, problémáját, igyekszünk a konkrét esetre válaszolni. Több nyugdíjas társa vélemé­nyét, panaszát is tolmácsolta dr. Szántó Károly pécsi olva­sónk levelében. A következőket irta: „A szokott időben mentem az OTP pécsi, Kossuth Lajos utcai fiókjába, hogy nyugdija­mat az átutalási betétszámlá­ról lelvehessem. Szokatlanul sokan álltak sorba a pultnál, ahol az ügyintéző fiatal hölgy űrlapokat osztott, azzal a meg. jegyzéssel, hogy mindenki ma­ga töltse ki. Az idős emberek közül többen kétségbeesve néz­tek körül. Egyiknél nem volt szemüveg, a másiknál hiányzott az irászerszám, és megfelelő hely sem akadt a papit kitöl­téséhez. Kértem néhány űrla­pot, hogy majd otthon töltsem ki legközelebb, de az ügyinté­ző hölgy ragaszkodott hozzá, hogy csak előtte tölthetem ki." * Megértjük idős, nyugdíjas olvasóinkat, valóban érzéke­nyen érinti, őket már maga a sorbanállás, s ráadásul olyan feladat, amellyel eddig nem kellett bajlódniuk. Azonban szeretnénk, ha panasz és ha­rag nélkül megértenék az OTP munkáját. Kérdésükre őszinte választ kaptunk dr. Horváth Lászlótól, az OTP Baranya me­gyei Igazgatóságának helyettes vezetőjétől.-------------------- * -------------------­Most volt a takarékpénztá­rakban a szokásos évi revízió, amelynek során kiderült, hogy a baranyai fiókoknak is fel1 kell hagyniuk az előzékeny ügyke­zeléssel, s az eredeti szabály­zat előírásait követniük. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a készpénzfelvételi bizonylatot az ügyintéző maga töltötte ki — megkímélve az ügyfelet ettől. Azonban ami az ügyfél érdeke is, így az ellenőrzés nem lehe­tett megfelelő: az ellenőrzött, aki az űrlapot kitöltötte. Ezen­túl az ügyfélnek magának kell a bizonylatot kitölteni, amit az ügyintéző ellenőriz, s továbbit a pénztárnak, ahol szintén ki­szűrhetik az esetleges hibákat. Nem közvéleménykutatásról van szó tehát, mint nyugdíjas olvasóink hitték, hanem az ügyintézés szabályzatban elő­irt gyakorlatáról, amit az or­szág minden részén igy alkal­maznak. Baranyában a fiókok az ügyfelek kényelme érdeké­ben követték az előzékeny ügy­intézést, amit az előirás a to­vábbiakban nem tesz lehető­vé. Reméljük, q későbbiekben nem jelent már problémát ol­vasóinknak, hiszen felkészül­hetnek rá, (íróeszközzel, szem­üveggel). Amit az OTP ígér: igyekszik megfelelő helyet te­remteni az űrlapok kitöltésé­hez. Jogi tanácsadó L. J. olvasónk kérdezi, hogy fel lehet-e mondani lakbér nem fize­tése, illetve karbantartás elmulasz­tása esetén a lakónak? Igen! A hatályos lakásügyi jogszabályok érteimében a bérbeadó a lakásbérleti szer­ződést felmondhatja, ha a bér­lő a lakbért a fizetésre meg­állapított időpontiq nem fizeti meg, vagy a lakás karbantar­tására vonatkozó kötelezettsé­gét nem teljesíti. Ha a bérlő a lakbért a fi­zetésre megállapított időpontig nem fizeti meg, a bérbeadó köteles a bérlőt — a következ­ményekre figyelmeztetéssel — a fizetésre írásban felszólítani. Ha a bérlő a felszólításnak a kézhezvételtől számított nyolc napon belül nem tesz eleget, a bérbeadó további nyolc napon belül írásban felmondhat. A felmondás az elmulasztott bérfizetési időpon­tot követő hónap utolsó nap­jára szólhat, de a felmondási idő nem lehet rövidebb t i - z e n ö t napnál. Abban az esetben, ha a bér­lő karbantartási kötelezettsé­gének nem teljesítése szolgál a felmondás alapjául, a teljesí­tésre — a felmondás előtt — a munka jellegétől és a bérlő vagyoni teljesítőképessé­gétől fügqő méltányos határ­időt kell adni. Itt kell még elmondani, hogy nem állami lakás esetében a bérbeadó a lakásbérleti szer­ződést a fentebb felsorolt fel­mondási okok fennállása és másik meqfelelő lakás biztosí­tása nélkül is felmondhatja, ha ezt a felek a szerződésben ki­kötötték. Ilyen esetben a fel­mondási idő nem lehet rövi-, debb három hónapnál. Erősné, pécsi olvasónk vő je meg­halt munkába menet. Az unokák támogatásához a munkáltatóhoz akar fordulni. Kérdése: köteles-e a munkáltató az unokákat támogatni? Olvasóink leveléből nem tud­juk megállapítom, hogy a vő miként ment munkába, gyalog, motoron, autóval, autóbusszal istb. Ezért egyértelmű választ sem tudunk adni. Tájékoztatá­sul elmondjuk, hogy a mun­kába menet meghalt dolgozó hozzátartozói részére ellátás jár (özvegyi nyugdíj,, árvaellá­tás) a társadalombiztosítási szervtől. A baleset okozójától is járhat kártérítés, ha az egyéb feltételek fennállnak. Ha a vő közlekedési baleset kö­vetkeztében halt meg, akkor az Állami Biztosítóhoz kell kére­lemmel fordulni. Ha a baleset a munkáltató hibáidból történt, akkor o munkáltató tartozik kártérítési felelősséggel. Egyéb esetben úti balesetnél a munkáltató kártérítési felelőssége nem ál­lapítható meg. Dudás L., szigetvári olvasónk kérdése, hogy milyen esetben és kinek lehet nyugdíjnál korkedvez­ményt megadni? Az 1975. évi II. törvény 40. §-a értelmében a szervezet fo­kozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különö­sen ártalmas munkát végzők korikedvezményben részesülnek. Az öregségi korhatárhoz ké­pest két évi korkedvezményben részesül a) az a férfi, aki legalább tíz, és az a nő. aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben dolgo­zott. A korkedvezményre jogosító munkaköröket (munkahelyeket) a 17/1975. (VI. 14.) MT. sz. r. I. számú melléklete tartalmaz­Koszkár-dQ Utolsó heti Koszkár-dijunk nyertese Vedrődi Zsolt pécsi (Kodály Zoltán u. 7.) olvasónk, aki Pé­csett, a Páfrány út végénél, a garázssor mellett készítette felvételét. A kétszáz forintos díjat át­veheti a Magyar Hirdető pécsi irodájában (Sál lai u. 8.). Szokásunkhoz híven térjünk vissza az előző képhez is: bizonyára olvasóink sem számítottak gyors sikerre, s a fotósnak sem a néhány napos takarítás ösztönzése volt a szándéka, hiszen építés alatt lévő területen fényképezett, a pécsi Hunyadi út elején. Csak arra kívánta felhívni a figyelmet, ami sokak óhaja, legyen mi­előbb rend ezen a belvárosi telken is.

Next

/
Thumbnails
Contents