Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-10 / 310. szám
1983. november 10., csütörtök Dunántúlt napló 3 lfita a felsöoktatasrol Rugalmasabb rendszerben több tudást Rendkívüli ifjúsági parlament Gödöllőn Rendkívüli ifjúsági parlamentre gyűlt össze Gödöllőn mintegy 300 küldött a magyar felsőoktatási intézmények hall- giatóinak, fiatal oktatóinak és dolgozóinak kÓDviseletében. Az Agrártudományi Egyetemen november 4-6. között tartott tanácskozáson oz egyetemekről és főiskolákról érkezett képviselők véleményt alkottak a felsőoktatás fejlesztéséről kiadott minisztériumi javaslatról és állást foglaltak az 1981-es ifjúsági parlament intézkedési tervének teliesítéséről. A gödöllői ifjúsági parlamenten — másök mellett — részt vett és felszólalt Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályvezetője, Köpeczi Béla művelődés* miniszter, Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes és Szandtner Iván, a KISZ KB titkára. A tanácskozást az 1981-es ifjúsági parlament határozata alapján a KISZ KB közreműködésével a Művelődési Minisztérium hívta össze, elsősorban azzal a céllal, hogy a küldöttek elmondhassák maguk és társaik véleményét a minisztériumnak a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó javaslatáról. Az előterjesztés rövidített — s több fórum, így például az ifjúsági parlament által — módosított változata alapján a Miniszter- tanács még ez évben dönt a felsőoktatás hosszabb távú, az ezredfordulóig szóló korszerűsítéséről. A gödöllői tanácskozást megelőzték már azok az intézményi viták, melyek során elmondhatták véleményüket a több mint hatvanoldalos javaslatról azok az oktatók és hallgatók, akik naponta tapasztalják a mai felsőoktatás gondjait és örömeit. A küldöttek és a minisztérium véleménye megegyezett óbban, hogy a társadalmi vitára rendelkezésre álló másfél hónap kevés volt arra, hogy mindenhol érdemben foglalkozhassanak a javaslattal. A helyzetet nehezítette, hogy az egyes szakágakra vonatkozó részletes tervek még nem készültek el. A minisztériumi javaslat alapelvei összhangban állnak az MSZMP PB-nek a felsőoktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól hozott 1981-es határozatával. A javaslat alapel- vei egyebek mellett rögzítik: olyan felsőoktatási rendszert kell kialakítani, melyben az egyetemek és főiskolák az eddiginél rugalmasabban működve, szélesebb, magasabb fokú alapozó képzést nyújtanak. Meg kell szüntetni a regionális, belső szervezeti, tantárgyi és kutatási szétaprózottságot úgy, hogy az intézmények önállósága növekedjék. Arra is törekedni kell, hogy a jövőben az ország kutatóbázisainak egyik alopvető elemévé váljanak az egyetemek és főiskolák. A gödöllői ifjúsági parlament résztvevői együttes üléseken és szekciókban több órán át heves vitát folytattak a tervezetről. Végül az ifjúsági parlament több tartózkodás és néhány ellenszavazat mellett állásfoglalást foqadott el. Ebben egyebek mellett megállapitják, hogy .......a javaslat nem t udott megfelelni az ifjúság előzetes elvárásainak (...), ugyanis teljes megvalósulása esetén sem eredményezné a felsőoktatás gyökeres korszerűsítését, noha célként ezt fogalmazta meg. Ehhez ugyanis a felsőoktatás reformja szükséges, amely csak széles körű társadalmi reformfolyamatok része lehet.” Ugyanakkor az állásfoglalás szerint: „ ... a javaslatban foglalt célok, irányok döntő többségével az ifjúsági parlament egyetért, úgy véli, hogy megvalósításuk valóban a felsőoktatás fejlesztését eredményezné." Kiemelik viszont, hogy: „még a felső- oktatás szintentartásához sem elegendő az anyagi eszközök növelését a 90-es évekre ütemezni ..." Az ifjúsáqi parlament elfogadta az intézkedési terv időarányos végrehajtásáról szóló előterjesztést. Ennek megfelelően tudomásul vette, hogy a legutóbbi, 1981-es tanácskozáson ígértek közül keveset váltott be a minisztérium, és az akkori intézkedési tervben foglalt határidők több mint háromnegyedét most módosította. A részt vett vezetők megítélése szerint is elmondható, hogv a fiatalok nagy szakmai hozzáértéssel, felelősséggel vettek részt a tanácskozáson. Ez annál is inkább örvendetes, mert a Gödöllőn megjelent fiatalok — így a pécsiek képviseletében részt vett 19 küldött — már nem hallgatóként, hanem feltehetően valamilyen vezető beosztásban lesznek akkor, mire a felsőoktatás távlati fejlesztési koncepcióját elkezdik megvalósitani. Bozsik László i;Í||ÍÍÍ^ÍÍ|i Drámák becsületes, derék emberekről Erősödik a művészi kapcsolat a pécsi és a moszkvai színház között A múlt hét végén nagy sikerrel vendégszerepeit Pécsett a moszkvai Szovremennyik Szinház. Az első estén, a Szerelem és galambok cimű komédia bemutatója után baráti beszélgetésen találkoztak Pécs város vezetői, a Pécsi Nemzeti Színház művészei a Szovremennyik társulatával. Ekkor volt alkalmunk interjúra kérni a moszkvai együttes művészeti vezetőjét, Calina bölcseket, aki — a két színház közti művészi együttműködés értelmében — gyakori vendég Pécsett. — A Szerelem és galambok humoros formában megcsipkedte a szovjet hétköznapok negatív jelenségeit, a borravalót, a vodka túlzott szerete- tét. Hogyan fogadták ezt azok a nézők, akik szerint a színháznak az élet szép és nem árnyoldalait kell felmutatnia a néző számára? Ünnepség a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Fennállásának 10. évfordulója alkalmából szerdán ünnepséget rendeztek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Kulturális Központ szervezte eseményen megjelent Sarlós István, az MS7MP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, valamint Lakatos Ernő és Horn Gyula, az MSZMP KB osztályvezetője, továbbá Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter is. Ivan Baayul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa ünnepi beszédében kiemelte, hogy <■> központ dolgozói kezdettől fogva a magvar és a szovjet nép közötti barátság eszméinek megszilárdításán, elmélyítésén munkálkodnak. Évtizedek a pedagóguspályán. Mégpedig ugyanabban az intézményben. Dr. Nagy Gyuláné, a Leöwey Klára Gimnázium idén nyugalomba vonult igazgatóhelyettese három évtized múltán köszönt el, bár korántsem véglegesen a város patinás gimnáziumától. Dr. Nagy Gyuláné tanári pályafutásának szinte egészét jelenti ez a harminc esztendő. Szegeden végezte el az egyetem magyar—történelem szakát 1950-ben, egy év tanítás után a Baranya megyei Tanácson dolgozott két évig, majd következett a Leöwey Gimnázium. — Óriási feladatok és óriási lehetőségek álltak az akkor végzett egyetemisták, főiskolások előtt. Az új magyar értelmiség első rajától rendkívül sokat várt a társadalom. Ez hallatlanul felfokozta a munkatempót, hajtott is bennünket. — Az oktatás, az iskola — úgy érezzük -, most a szüntelen változások korát éri. Hogy fest ez a jelenség harminc év távlatában? — Az iskolák államosítása óta folyamatosan jellemző volt a pedagógusi munkára, hogy mindig járatlan utakon kellett újra és újra elindulni. Ügy is fogalmazhatunk, hogy rendkívül változatos volt ez a három évtized a magyar oktatásügyben, meg az én pólyámon is, nem volt soha unalmas, de könnyűnek sem lehet nevezni. Mindig rendkívüli feladatokat kellett megoldanunk. — Nevelés és oktatás — miként látja a kettő viszonyát a Leöwey eddigi nevelési igazgatóhelyettese? — Óriási előnyt jelentett, hogy a magyar nyelv és irodalom tanitósával a műalkotások által kerülhettem közel a gyerekekhez. A művészetben találhattam mindig új és új forrásokra a személyiségformáláshoz. Mégis mindig Széchenyi azon gondolatát tartottam szem előtt, miszerint ,,a tudás hatalom, de erkölcs nélkül semmit sem ér". Úgy tolmácsolnám ezt a gondolatot, hogy az oktatás számomra voltaképp eszköz a nevelésben. Ugyanígy ennek volt eszköze az ifjúsági mozgalom és minden egyéb tevékenység, amit az iskolában nevelési igazgatóhelyettesként 1962 óta végeztem. — Milyennek találja a ma iskoláját, a mai diákokat? — Sajnos, azt kell látnom, hogy a mai gyerekek nem szeretnek annyira tanulni, és az iskola szeretete sem olyan átütő az életükben, mint korábban volt, és mint ahogy az üdvös volna. Az olvasási kedvük sem a régi, és ezek következtében az általános műveltség sem úgy emelkedik a középiskolások körében, ahogy az kívánatos volna. — Sok olyan diákom volt azonban, akit ideálisnak lehet nevezni, akiben eleven volt a tudnivágyás. Ennél a korosztálynál, azt gondolom, ez a természetes, és nem a közöny, az unottsóg. — Hogyan fogalmazná meg a pedagóguspálya lényegét? — Ez tevékeny szolgálat, melyben nincs kis és nagy feladat, mert minden tennivaló egyaránt fontos. Mert mindig az ügy, a cél az elsődleges. Egy iskolában minden egybefonódik, hiszen nincs annál kollektivebb intézmény. A Leöwey Gimnáziumban zajlott ez a beszélgetésünk is, hiszen dr. Nagy Gyuláné, „Klári néni" kapcsolata ezután sem szakad meg az iskolával. Itt töltött évei zárásának, a „főműnek" tartja a gimnázium fennállásának 75. évfordulója alkalmából általa szerkesztett Leöwey-évkönyvet, abban az általa írt iskojatörténetet, a hagyományok rögzítését és ébren tartását. E jubileum alkalmával alakult a Leöwey baráti kör a valaha leöweysta szülőkből és ezen belül a gimnázium nyugalomba vonult tanárainak klubja. Dr. Nagy Gyuláné vezeti e két kört, és mint ahogy tíz év óta mindig, továbbra is részt vesz a Pedagógiai Intézet munkájában. A tevékeny szolgálat szellemében . . . Gállos Orsolya Ismét Egy fantasztikus történetet láthattunk a múlt héten, nem sci-fit, csak valami hasonlót, magyar kivitelben, de ez ezúttal nem gúnyos értelemben értendő. Nem abban az értelemben legalábbis, hogy a fantasztikus jelenségeket gyenge kivitelben kellett néznünk és fantáziánkkal megtámogatnunk. Ez a történet ugyanis csak kereteiben volt fantasztikus, csak a valószínűtlen szituációt kellett elfogadni, hogy Ozután a továbbiakban már hiteles társadalmi és lélektani helyzetekkel azonosulhassunk. Mihályfi Imre kiváló rendezése elfeledtette, hogy egy félőrült szupergengszter föld alatti birodalmában játszódnak az események,, s hogy a találmány egy olyan gáz, ami kitör- li az emberi agyból azokat az ismereteket, amelyek a nukleáris energiára, rakétákra és bombákra vonatkoznak. -Ehelyett valódi drámák jelentek meg a képernyőn, mindenekelőtt az emberiség nagy kérdéseivel kapcsolatban tanácstalanná váló tudós drámája, és mindenekelőtt természetesen a tudóst játszó Kálmán György jóvoltából. A rendezés fölül tudott emelkedni azokon a részleteken, amelyek gyengítették a történet hitelességét, s valami egységes, erős sugárzást tudott teremteni, minden bizonnyal annak a plusznak a révén is, amelyet hozzátett, belesűrített a történetbe a ma gondolkodó emberének félelmeiből és aggodalmaiból. * Ismét csak azt tudom mondani: az Ismét számomra hiányt pótol. Vagy legalább hiányt enyhít. Az esti főműsorban nézhető riportok — ráadásul — változatos, tarka sora, ez valósággal fejedelmi csemege azoknak, akiknek elegük van a Gyémánt Lady-k -és társaik pazar kiállítású, szirupos és ficamos semmitmondásaiból. Még ha nem is azok helyett — legalább azok mellett. Ezúttal egyebek közt két egészen különböző, de valahol mégis rokon témát — portrét, sorsot — követhettünk nyomon. Azét a fiatal lányét, akin pár éve csak egy veseátültetés segíthetett volna, s végül segített is, ha talán késve, ellentmondásosan is. Nem akarom a történetet megismételni, a tanulságot is vonja le ki-ki magának, tény azonban, hogy egy, a maga módján hallatlanul következetes, erős, már-már hősies jellem jelent meg a nézők előtt, jelezvén, hogy az igazi drámákért nem kell a képzeletbe kirándulni, mert czok gyakran a legegyszerűbb hétköznapokban is ott lakoznak. A másik ember, akivel az újratalálkozást az Ismét lehetővé tette, Burgert Róbert volt, a már legendás hírű bábolnai igazgató. Egészen más eset: sikeres ember, nyertes csaták hőse, véljük, ülhetne már a babérjain, sorolhatná eredményeit, anélkül, hogy ezért szó érhetné a ház elejét. Nem teszi. Nemcsak azért, mert mint minden alkotó embert, őt is a soron lévő feladatok izgatják elsősorban, hanem azért sem, mert minden eredmény — viszonylagos. Megy az idő, őrölnek a kerekek, őrlik az embert is. Sajátos szkepszis, józan kételkedés, a viszonylagosságok világos tudása adott ennek a beszélgetésnek is valami mélyebb jelentést. Rokonítva a másik képmással, hiszen mindkettőből az derült ki, valami belülről fakadó nagy makacj- ság szükséges ahhoz, hogy az ember több-kevesebb sikerrel felvehesse a harcot az ellen az erő ellen, ami őt egyébként a körülmények, véletlenek bábujává teszi. H. E. — Úgy gondolom, a színháznak nem az a feladata, hogy csupán az élet árnyoldalait, vagy csak a nagyon pozitív oldalait mutassa be. Minden színháznak az életet a maga teljességében kell felrajzolnia, és ebben a teljességben vannak csodálatos dolgok és vannak árnyékok. A konfliktus — amely a színházi ábrázolás lényege — gyakran éppen e két különböző minőségű jelenség között jön létre. A Szerelem és galambok hősei tiszta, becsületes, derék emberek, akik szeretik egymást: ennél nagyobb pozitívumot nem állíthatnánk példaként nézőink elé. — A Szovremennyik szinház- ró! szóló ismertetések mind hangsúlyozzák a társulat eleven kapcsolatát a fiatal Írókkal. Kiket említhetünk név szerint az újak közül? — Mihail Roscsin, aki sokat dolgozott nekünk, már a középnemzedékhez tartozik. De fiatal Vladimir Gurkin, aki a Szerelem és galambokat írta, Alexandr Galin, vagy Szemjon Zljotnyikov, aki bár nagyon fiatal, de már híres író. — Mit terveznek a Pécsi Nemzeti Szinház és a Szovremennyik kapcsolatában? — Szeretném átadni a stafétabotot a fiataloknak: Vale. rij Fokin rendez legközelebb Pécsett, s nem én. Pécsről Nógrádi Róbert jön Moszkvába egy mai magyar darabot rendezni. — Számos riportban, interjúban megírták önről, hogy színész volt, mielőtt rendezni kezdett. Mikor láthatjuk színészként? — Sokáig nem filmeztem, de most kaptam egy kedvemre való szerepet Vitalij MelnyikoV Csicsijja csi-csi cimű filmjében, partnereim Kaza'kov, Szmoktu. novszkij, Leonov. Egy volt tanítványom, Revizor rendezésében színpadon a polgármester feleségét játszottam. — Magánéletéről keveset tudunk. Van-e hobbija, mivel tölti a szabad idejét? — Hobbi! Az álom, hogy legyen annyi szabad időm! Ha rejtett kamerával megfigyelné a napomat, azt látná, hogy felkelés után mindent csak fél kézzel tudok csinálni — tusolni és teát főzni —, mert a másik kezemben már telefon van. Amikor bemegyek a színházba, elsurranok a saját irodám előtt, nehogy elkapjanak valamiért. Főrendező vagyok, akinek magyarázatot kell adnia arra, ki miért kapott és miért nem kapott szerepet, rendező vagyok, adminisztrátor, pszichiáter; aki sír, megvigasztalom, aki nevet, annak adok valami feladatot. így merülök el a színházban, de néha előfordul, hogy már este 7-re otthon vagyok, ahol nő, háziasszony és anyuka lehetek. Ha néha este időm van, színházba megyek, először a saját színházamba, aztán a többibe. Néha tévé, néha mozi. Az igazság az: van egy hobbim, az autóvezetés. Ez nem időigényes, mert munkába megyek autón. Gárdonyi Tamás Jubiláló pedagógusok (2.) i „Tevékeny szolgálat**
