Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-28 / 328. szám

A filmfőigazgató válaszolt Budapesten lesz a pécsi filmszemle Elsőség az értékeknek Utolsó tangó a fővárosban A látvány világszínvonalú Elterjedt a híre, hogy a feb­ruárban esedékes pécsi játék­filmszemle elmarad - erről kérdeztük Kőhalmi Ferencet, a Művelődési Minisztérium Film- főigazgatóságának vezetőjét: — A következő magyar játék- filmszemle nem marad el, csak takarékossági okok miatt nem Pécsett lesz, hanem Budapes­ten. Mindenki előtt közismert, hogy nehéz gazdasági helyze­tünkben takarékoskodni kell a forinttal, márpedig a Pécsett rendezett" filmszemle jó egy­millióval kerül többe, mintha a fővárosban tartjuk. — Van-e remény arra, hogy visszakerüljön a szemle Pécs­re? — Ha az ország helyzete ezt megengedi, akkor igen. Hiszen a szakma szívesen járt a pécsi szemlékre, mert itt együtt van­nak a vetítések után is. — ön néhány hete vette át a Filmlöigazgatóság vezetését. Jelent-e ez változást a film­gyártás és a -forgalmazás te­rén is? — Az egységes magyar kul­túrpolitika jegyében kellett vé­geznie munkáját elődömnek is, és kell végeznem magamnak is. De az idő természetesen megérlel bizonyos dolgokat, így például komoly terveink vannak a filmesztétika széle­sebb körű elterjesztésére, amit mindenekelőtt az ifjúság köré­ben kell tennünk. Megbíztunk szakembereket, hogy dolgozzák ki a „film-szolfézst", ami ezt lehetővé teszi. A filmgyártásban előnyt kí­vánunk biztosítani a szocialista eszmékre épülő szórakoztató filmeknek, hiszen nem titok, hogy a nyugati szórakoztató filmek nagy része nem a mi ideológiánkat terjeszti. Nagy az érdeklődés ma történelmünk iránt, a magyar filmgyártásnak tehát erre is figyelemmel kell lennie... — A történelmi filmek viszont sok pénzbe kerülnek . . . — Valóban, de ezt az ellent­mondást fel kell oldanunk. Van­nak biztató jegyek: a legutób­bi történelmi témájú filmünk látványban mór világszínvona­lú volt. ..-So forgalmazásban milyen változásokra gondolnak? — Már a moziüzemi vállala­toknál vannak az elképzelé­seink, ami őket jobban érde­keltté teszi az értékes filmek forgalmazásában. Most gyűjt­jük a véleményeket, s jövőre kívánjuk bevezetni a változta­tásokat. Nagyobb teret kívá­nunk adni a szocialista, huma­nista mondanivalójú, művészi­leg is értékes filmeknek; mégis­csak tarthatatlan, hogy például a Csillagok háborúját, ami azt mondja, hogy a jövőben is feu- dalista szervezettségű birodal­mak lesznek, Budapesten egy-, szerre öt moziban mutatták be, míg Jiri Menzel Sörgyári cap- ricciója szinte megbukott a magyar mozikban. — Ezek szerint nem várhat­juk a Csillagok háborújának harmadik részét? — Nem, nem erről van szó, bár pillanatnyilag megfizethe­tetlenül drágán adnák csak azt a filmet. Ha olcsóbb lesz, bi­zonyára bemutatjuk, csak nem kiemelt alkotásnak megjáró módon. — Tervezik-e a filmforgalma­zásban megszüntetni a Buda­pest—vidék ellentétet. Azaz mennyivel különb egy budapes­ti, hogy megnézheti például az Utolsó tangó Párizsban cimű filmet? Miért nem játszók az egész országban? — Az Utolsó tangó Párizsban című film sem megvalósításá­nak módjában, sem mondani­valójában nem a mi ízlésünk, ideológiánk szerint való, ezért filmmúzeumi bemutatásra vet­tük csak at. Filmmúzeum csak egy van Magyarországon. így olcsóbbak, jóval olcsóbbak a jogdíjak is. — De a különbség mégis megvan . . . — A világon mindenütt van ilyen különbség. Ha egy fran­cia meg akarja nézni Jancsó egy filmjét, akkor Párizsba kell utaznia: ott is szűk körben ter­jesztik a nekik nem megfelelő ideológiájú filmeket. . . B. L. Új bemutatóra készül a Győri Balett Sikeres olaszországi vendég- szereplés után — noha fárasztó volt, mint mondják — nem kap­tak pihenőt a táncosok: meg­kezdődött a felkészülés a kö­vetkező bemutatóra. A Győri Balett színre viszi Ravel Boleró. ját Markó Iván Kossuth-díjas érdemes művész koreográfiájá­ban. — A Bolerót csakúgy, mint korábban a Mandarint a ré­gebbi feldolgozásoktól teljesen eltérő felfogásban akarjuk szín­padra állítani — mondja a ko­reográfus. — A mi felfogásunk­ban a túlfegyelmezett, elfojtott érzelmek, indulatok robbanásá­nak erejét jeleníti meg, vala­mint azt, hogy aki ezeket az érzéseket átélte, többé már nem ugyanaz az ember, mint aki volt. A háromrészes balettest másik bemutatója a Boldog lelkek című táncköltemény lesz, koreográfiáját Mahler V. szim­fóniájára készítettem — foly­tatja a balettigazgató. — Gyönyörű ez a muzsika, Vis­conti Halál Velencében című filmjének kísérőzenéjeként bi­zonyára sokan megkedvelték. A lírai hangvételű balettkompo- 7'cióban tulajdonképpen egy életérzést fogalmazunk meg a tánc nyelvén a szerelemről, a magányról, az emberek tetteit moliváló félelmekről, vágyakról. — Az est harmadik darabja Haydn Évszakok című műve lesz. Azért újítjuk fel, mert ke­vés előadásunk volt belőle és sokan szeretnék még látni. M. Gy. A. Nem bánok semmit sem Edith Piaf szerepében Vári Éva Ecjith Piaf: varázslatos e név, pedig Piaf a külvárosi zsargon­ban verebet jelent. De Edith Piaf maga volt a francia san­zon: halála óta senkinek sem sikerült olyan magasságokig repülnie, mint neki, a szürke kis verébnek . . . Edith Piairól, az emberről és művészről irt darabot Scserba- kov „Nem bánok semmit sem" címmel. A Pécsi Nemzeti Szín­ház Éjszakai Színháza tűzte műsorára, a bemutató a Me­csek Cukrászdában ma, novem­ber 28-án lesz, este 10 órai kezdettel. Edith Piaf: Vári Éva. A többi szerepet Bieder Éva, Balikó Tamás, Mester István játssza. Közreműködik a Bóbita Bábegyüttes, a rendező Vass- Zoltán Iván. — A darabot elsősorban Vári Éva miatt választottam — mondja az egyik próba szüne­tében a rendező. — Úgy érez­tem, egy ilyen érett művésznek, kell egy olyan szerep, ahol ké­pességeinek a maximumát ad­ja. Edith Piafot egy csak éne­kelni tudó színésznő nem játsz- hatja el. Az kevés hozzá. Ki­zárólag olyan drámai művész próbálhatja meg sikerrel, aki énekelni is tud. — Nagyon örültem a szerep­nek — mondja Vári Éva —, de most, a próbák utolsó fázisá­ban azt hiszem félni kezdek a nagy feladattól. Ezt a szerepet nem lehet eljátszani, a szó ha- gyományos értelmében; ezt át kell élni! Vagy sikerül az azo­nosulás, vagy nem. S ez annál is inkább nehéz, mert egy rend­kívül egyszerű, elementális te­hetségű művészt, de bonyolult embert kell eljátszanom. Piai­ban nem volt semmi manipu- láltság. Egyszál maga állt ki a hatalmas színpadra, és min­den eszköz nélkül énekelt. . . Úgy érzem, ehhez a szerephez olyan maximális kitárulkozásra van szükség, melyet csak akkor oldhatok meg, ha közben át­élem az én eddigi örömeimet, csalódásaimat, sikereimet, ku­darcaimat is. Páifi Diana Honnét jön az álomlovag? Szóval hogy honnét jön? — A lányok fejéből! .. . Mert megáll a Széchenyi téren egy torinói autó, fekete rendszám a kocsin, fekete haj a srácon, aki vezeti, és aki úgy kér egy stanicli gesztenyét, hogy szin­te le lehetne kottázni: — Bella signorina! És a „bella signorina" az­nap már nem tud aludni a le- dinai dombon. Pedig a torinói álomlovag odahaza éppen, ugye, pillanatnyilag, munka- nélküli és ez ö pillanat már fél éve tart, mert az egy mediter­rán ország és bella signorina, de ez van és . . . mindezt nem tudják a Ledinán. Kész az álomlovag I A képlet kicsit poros, persze csak égtájilag, mert az olasz álomlovagok a 70-es években furikáztak Hungária felé és tértek vissza szép magyar lá­Mohamed nem tanult politikai gazdaságtant nyokkal. Meg a jugoszlávok is, de amint bizonytalankodni kezdett a dinár értéke, hát kissé megcsappant a jugo­szláv—magyar házasságköté­sek száma is. Ma inkább az NSZK-legények hozzák ma­gukkal az ismeretlenség álom­ködét, Mercedes-szel, BMW- vel és . . . hát Toyotá-val azért nem, a Toyotást ott is álomlo­vagnak képzelik a lányok. Aki idekocsizik, annak fele „pilla­natnyilag” abszolút szabad' ember: nincs főnöke, sem — fizetése. A segély pedig a ma­gyar árviszonyok közepette me­sés életet nyújthat. Bár errőf a mesés életről egyik megye- székhelyen dolgozó ismerősöm a vámügyi jegyzőkönyvekből re­gélhet jókat. Ezt a szolid mo­dorú ismerőst én — hivatalo­san — százados elvtársnak szólítom, a rosszlányok meg őrnagy úrnak, sőt, a razzia fe­szes pillanataiban ezredes elv­társnak. E civilruhás vám­ügyi szakember szerint a nyu­gatnémet munkanélkülieket itt, nálunk megvehető földi örö­mök várják. Meg vámjogsza­bályok I De van ennek az álomlo­vag-világnak egyáltalán nem mesés folytatása is. Nem a kö­zel-keletieknek mondott holto- miglanra gondolok. Hiszen ott Mohamed törvényei érvényesek és néha még áru is lehet a szép magyar kislány, de hát Mohamed nem tanult politikai gazdaságtant és az árucsere a polgazd nélkül kínos értelmet nyerhet. De hagyjuk a közel- keleti meséket, senki sem ta­pasztalt még túlságosan vad történetet. Elég Olaszhon, ahol — tisztelet a kivételnek — a puritánlelkű anyós misére hordja a pécsi lányt, pedig az hittan helyett az Omega-kon- certekhez és a Széchenyi téri grasszáláshoz szokott. Kínos! Sőt! És most jön a nagy for­dulat: itt is teremnek álomlo­vagok. Itt, a Széchenyi tér re­pedezett aszfaltján. Mondják az anyakönyvi hivatalban, hogy temesvári, kolozsvári, székelyföldi magyar lányok kötnek házasságot magyaror­szági magyar srácokkal és köl­töznek ót az országhatáron. Meg NDK-beli lányok is szép sorban ... Hát... ma nem va­gyunk mi akármilyen ország! Földessy Dénes Olcsóbban a Discontban! reklámáron vásárolhatok A lányka ruha garnitúrák 100—130 Ft-ig, A női ruhák 119—185 Ft-ig! Várjuk vásárlóinkat a János u. 8. sz. alatti DISCONT BOLTBA I Ólomüveg­ablak Az egyik legszebb pécsi ka­pualjban, a Káptalan utca 6. szám alatt, ahol Martyn Ferenc festőművész lakik, és ahol ké­peiből állandó kiállítás látható, a napokban színes ólomüveg­ablakot szereltek fel. Az abla­kot Martyn Ferenc tervei alap­ján Szabó Erzsébet budapesti üvegművész készítette. Az ablak a ház udvarára, a pécsi vár­falra néz, előtérben a Martyn Ferenc Hangyák emlékműve című szobra. A látványban sok turista gyönyörködik a kiállítási idő alatt. m hétfőt Hires zenészek a szőlőhegyen Az elcserélt prof. és más történetek A zongoristák sötétben, bezárkózva... Szepi rugdosta az asztalt Régen volt, legalább négy­száz éve, hogy o művészek mű. termében úgy lehetett mászkál­ni, mint manapság mondjuk a piacon hagy Hamlet, dán ki­rályfi fuvolát nyomott udvaron, cai kezébe, hogy — muzsikus­ként és emberként — próbára tegye őket. Azóta művész és közönség közé ékelődött egy s más: tekintélyes műsorirodák intézik a szerződést, szervezők sürgölődnek, ténykednek. A Pécsre hangversenyezni ér­kező muzsikusokat például a Filharmónia „szürke eminenciá. sa", Várnagy Viktor fogadja már évtizedek óta — ma is, midőn nyugdíjasként, fiának, Attilánbk segít. Magyart és kül­földit egyaránt sietett köszön­ten; — többnyire a vasútállo­máson —. s miközben szállodá­ba, próbaterembe kísérte őket, aligha maradt kérés, kívánság teljesítetlenül. Sőt. néha már az állomáson is ^ ionos dolgok történtek . . . — Egy alkalommal Bezrodnij szovjet hegedűművészt vártam, az orvosi egyetem emberei pe­dig egy híres angol profesz- szort — meséli donótusi pin­céjében.— A szovjet művészek, tapasztalatom szerint Ízlésesen, de puritán egyszerűséggel öl­tözködtek, Bezrodnij viszont olyan elegánsan jelent meg, ott, hogy az egyetem mindjárt rócsapott és elvitte, nekem pe­dig ott maradt egy kis egysze­rű bácsika, aki nem volt más,' mint a professzor.. . Szeren­csére mindkettőnek a Nádor­ban foglaltunk szállást, és így minden gyorson tisztázódott.. . Nem tudjuk, mi lett volna, ha a hegedűművészt, mondjuk egyenesen a műtőbe küldik, a sebésrprofesszort viszont arra biztatják, hogy egyből reszelni kezdje a szárazfát, — de a valóság legalább ennyire gaz­dag, színes. A zongoristák, alighogy betoppannak, próba­termet kérnek, persze, hang­szerrel. Így tett Cziffra György is, Szvjatoszlav Richter is utób­bi annyival tetézve, hogy órá­kon át sötétben, bezárkózva gyakorolt, s koncertjére még be is kellett vízszintezni a zongo­rát. Egy kissé „nehezen kezel­hető" énekesnő a szobájával volt elégedetlen — „Máris me. gyek haza!” —, egy jeles mű­vész-házaspár pedig egyenesen ripityára törte a berendezést, noha nem azzal hanem egy­mással kerültek haragba . .. „ ... No, de elvittem őket a szőlőbe!..." így igaz: Viktor bácsi pincéjében minden mu­zsikus megfordul, aki Pécsett jár. Elkvaterkáznak, leginkább koncert után „leeresztve", fe­szültség nélkül. Három, a leg­jobb kívánságokkal telerótt emlékkönyv tanúskodik róla, hogy a mecsekalji fogadtatás mikéntjéhez, visszahívó vonz­erejéhez ez o pince elválaszt­hatatlanul hozzátartozik. Lam- berto Gardelli a tengerentúlról is küld képeslapot, Ferencsik János Füredre menet, kis kerü. lővel ugrik be ide. Lukács Pál, kitűnő brácsaművészünk (saj­nos, már nem él), verset irt a házigazda unokáinak, de van, aki prózaibb: „Szepi rugdalja az asztalt, azért ment. félre az írás.” „Ez itt még mindig nagyon jó, csak sajnos mi lettünk egy egész kicsit »nagyobbak« .. — írja rezignálton Komlós Pé­ter, világjáró Bartók-kvartet- tünk primáriusa. Nekem legin­kább egy kiváló zongoristánk vallomása tetszett: „Ezzel az utolsó pohárral elérzékerryülten búcsúzom a házigazdától és a jogosítványomtól..." Varga János Bemutató az Éjszakai Színházban

Next

/
Thumbnails
Contents