Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-27 / 327. szám
magazin * largittai Ági svári Csiky Gergely Színház Filmcsillag- Fotó: Gyertyás László tős szerep. (Básti lúli alakítja bravú- an). gy adódik, hogy Margaritának van l pillanata, amikor egy furcsa éjszaka in Irina hazatér. Előbb filmbéli mása, •ócska, majd az igazi. »largittai Ági ekkor megrázza a fejét, onytalan lépteit a virágállványhoz Íratja, ahol gondosan kilocsolja a meg- radt italt. Azután mereven néz a „tü- nény” után bezárult ajtóra. Majd — íszú szünet után — megszólal. „Hát, íyit azért nem ittam!...” Igyétlen villanás, ami egy epizódala- isból sokáig megmarad. Ahogyan fűkben sokáig visszacseng, fátyolos ígja és egész elrajzolt, mackóson lé- jető alakja is. amint a szellemes ze- ötletű kettős „stretta"rritmusára — tányérnak használva egy réztálat — i a táncot, önfeledt, gondűző kacagás, késztetve estéről estére a színház aé- erét. Margarita — epizódfiguTa. Kétszer-há. rszor lép elénk az előadás során. Igaza. hogy nagy tehetséggel mennyire cs „kis szerep", amiben — a húsz éve :sen debütáló — Morgittai Ági a ga emlékű Kiss Manyi, Kőműves Er- alakitásához méltó igényességgel, véről formálja meg az iszákos vénlány, rgarita esendően kedves, villanásnyi kját. w. e; kiállítás its Mihály és Török Sophie esküvői Vasárnapi magazin A száz éve, 1883-ban született függőleges 19. gondolatát idézzük a függőleges 1., vízszintes 2. és függőleges 17. számú sorokban. VÍZSZINTES: 1. Névelő. 2. (Beküldendő). 13. Fodrászkellék. 14. Kutyatartók fizetik. 15. Nénike (—’) 16. Régi űrmérték. 18. Mint az előző sor. 20. Helyezz. 21. Alulra. 22. Meggyőződés. 24. Házikó. 25. Félig rúgó. 26. Velő egynemű betűi. 28. Ájult. 29. Konyhaedény. 31. C. J. 32. Lényegbevágó. 35. Helyiség a szobák és az udvar között. 37. Római ötszázegyes. 38. Jelenleg. 39. Vérrokon. 41. Személynévmás. 42. I.antán vegyjele. 43. Ének. 45. A MÁV dolgozója. 46. Helyez. 47. Férfi, név. 48. Vonatkozó névmás. 49. Amely személy. 50. Vissza: mesefilm címhőse. 51. Ilonka. 53. Micsodák. 55. Foghús. 56. Vermelő. 57. Zsörtölődik. 59. Fedd. 60. Járom. 62. Vízi növény. 63. Azonos betűk. 64. Söntés. 66. Kórházi osztály. 68. Nemzetközi segélykérő jel. 69. Téli sportot űzött. 71. Rejtély. 73. Későn. FÜGGŐLEGES: 1. (Beküldendő). 2. Lyukat vág a jégen. 3. Kerti szerszám. 4. Varróeszköz. 5. Időszámítás előtti. 6. Durva posztó. 7. Színehagyott. 8. Állami jövedelem. 9. Házi állat. 10. Kicsinyítő képző. 11. Araszt. 12. Menyétféle prémes állat. 17. (Beküldendő). 19. (Beküldendő). 22. Zseblámpába való. 23. Római számok, összegük 56. 24. Ingovány. 25. Becézett Katalin. 28. Juttat. 30. Savó egynemű betűi. 33. Alarm. 34. Macskaféle ragadozó, névelő, vei. 36. Formai. 39. Filmérzékenység mértékegysége. 40. Autóközlekedési Tanintézet. 44. Igekötő. 46. Helyrag. 51. Becézett női névj 52. Mint a függőleges 39. számú sor. 53. Vízzel tisztít. 54. Hím juh. 59. Fordított színvonal. 61. Színültig. 63. 0000. 65. ÓEK. 66. Tornaszer. 67. Észrevett. 68. Gléda. 70. Folyadék. 71. Jómagad. 72. Biztató szócska. 73. Sajt fele. G. Gy. Beküldendő: a függőleges 19., 1., vízszintes 2. és függőleges 17. számú sorok megfej4 L 5 k 5 6 7 8 9 40 44 41 1 ■ÍJ CD 4k ÓD 4S 1 46 ÓD 47 ÓD li ÓD 49 ÓD 10 GY u ÓD Z3 CD ÓD ik 15 ÓD 16 17 16 ÓD 19 50 54 V 33 CD i.k ÓD 35 16 37 CD 36 CD 39 w ÓD k4 CD ki ki kit CD ki ÓD k6 kT <JD CD ki ÓD ÓD k9 So (D S4 51 CD ÓD 53 5k ÓD 55 NY ÓD 56 <D S 7 ÓD 5i 59 ÓD 60 ÓD 64 ÓD 61 ÓD 63 6k éj ÓD CD 66 67 ÓD ÓD 68 W I 70 74 71 73 t tése, legkésőbb december 5-én déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf.: 134, Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A november 13-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Vörös és sárga az ősz színe, vörös füzérbe paprika és sárga tengeri''. Könyvjutalmat nyertek: Török Gáborné Bikái, Rákóczi u. 1., Krivicz Gyuláné, Pécs. Március 21. tér 5., Dr. Sárdy Istvánná, Pécs Acsády I. u. 10., Tarnay Lászlóné, Pécs, Melinda u. 39., Wiandt Konrádné, Pécs Honvéd tér 13. A könyveket postán küldjük el. — Rend van? — kérdezte ingerülten egy férfihang. A csend felelt rá. Majd gyerek- szipogás. A férfit ez még- jobban felbőszítette. — Beverem a pofádat! Azt a mocskos pofádat! — A gyerek tovább szipogott. A férfi már nem törődött vele, elterpeszkedett a kanapén, és ci_ pős lábát a szemközti fotelra rakta. — Veszed le onnét! — sikított fel a felesége. — Azt a mocskos cipődet! — Persze, a férfi nem vette le, kaján káröröm ült ki a vonásaira és belemerült a tévénézésbe. Meccset közvetítettek. Az asszony, pongyolában, a fülét piszkálta, ölében négyévesforma kislány, ollóval egy rongyot bö- ködött. A gyerek, aki szipo. gott, hét-nyolc éves fiú, pornómagazinok előtte, a földön kuporgott, azokban lapozga, tott. — Pont a gyerek kezébe valók — jegyezte meg az asszony. — Na és? Hadd tanuljon! — mondta a férfi.— Az a rohadt meccs! — zsörtölődött tovább az asszony. — Mindig az a rohadt meccs! Haza se érsz, már rohansz a tévéhez, nekünk meg kuss. Tedd halkabbra! Szétmegy a fejem! — Nem teszem. — Résnyire nyílt az ajtó, a papa dugta be rajta a fejét: — Kész a vacsora. — Na, már csak ez hiányzott! — csattant fel a férfi, és a kezében tartott újsággal rácsapott a fia fejére. A papa elmosolyo, dott: — A te kölyköd — jegyezte meg gúnyosan. A férfi felé fordult: —1 Fogja be a pofáját! — A felesége azonnal felcsatlakozott mellé: — Apuka mindig a legrosszabbkor jelenik meg! Hagyja békén Zolit, hadd nézze egyszer zavartalanul végig a mécsesét! — Ha egyszer kész a vacsora — csökönyösködött a papa, — Nem kell! — ordított a férfi, Zoli. — Akkor legalább a gyerekek vacsorázzanak — óvatoskodott a koros úr beljebb. Piros virág, mintás kötény volt elébe kötve, konyharuha a kezében. — Zsuzsikám — fordult a lányához — küld ki a gyerekeket a konyhába. — A tévé felé sandított, s hogy senki nem szólt, előrenyújtotta a nyakát, arcát vidám pír öntötte le. — Hűha! — szaladt ki a száján —, ez aztán dugó a javából! — A labda majd kiszakította a hálót.— öngól! — ordította Zoli dühösen. — A papa menjen ki innét! — Hagyd a papát — kelt most az öreg védelmére az asszony —, hadd nézze meg egyszer ő is a meccset! — Küld ki a gyerekeket vacsorázni — rivalt rá a férje. Gyürk Sarolta n Váratlan támadás — Rend van már? Kifele! — Gyertek, picinykéim — sóhajtott a papa, és elfordult a tévétől —, tejbepapit készítettem nektek. — Utálom a tejbepapit — mondta a fiú, és elnégykézlábolt az ajtóhoz. — Utálom ... — szajkózta a kislány. — Én is — mondta a papa, és maga előtt túszkolva a gyerekeket, kikellemetlenkedett a szobából. Az asszony abbahagyta a fülpiszkálást. — Tudod, kivel találkoztam tegnap? — kérdezte. — Na, kivel? — A volt feleségeddel. És tudod, mit mondott nekem? — Na mit? — Hogy én egy rohadt kurva vagyok. És tudod, miért mondta ezt? — Na, miért? — Mert meglátott, amikor a Pityuval beszélgettem. — Ki az a Pityu? — kérdezte a férfi, anélkül, hogy elfordult volna a képernyőtől. — Egy kollégám. Már meséltem róla. Figyelsz rám? — Persze, hogy figyelek. — Ma estére meghívtam magunkhoz — mondta az asszony. — Azonnal itt lesz. — Zolj ránézett: — Mit mondasz? A konyhából csörömpölés hallatszott be, majd éles sivalkodás, mocskos káromkodás. aztán csend. A tévében óriási hurrá dördült fel: ez igazi, hamisítatlan, kivéd, hetetlen bomba volt! Zoli lelkesen ordított: — Hurrááá...! Láttad? Tamási lepasszolta, Kovács továbbította. És Tímár bevágta a kapuba!, — Megnézem — emelkedett fel a felesége undorodó arccal — mit csinálnak a konyhában. Hamarosan itt lesz Pityu, főzök egy kávét. — Az ismétlés következett, Zolinak elsötétült a homloka: — Fogd már be a pofád! Mit vagy úgy oda érte? A szeretőd talán? — Az asszony kiment. Csengettek. Majd újra csengettek. — Nyisson már valaki ajtót! — bömbölte Zoli, de senki nem nyitott ajtót. A csengő kitartóan, idegesítően, követelőzőén visított. — Rohadtak! — szánta rá magát végül, hogy kimenjen. Az előszobában megbotlott valamiben, lehajolt, felvette és kinyitotta a bejárati ajtót. — Úgy látszik, süket a feleségem — morogta. Az ajtó előtt két férfi állt. Egy alacsony, kövér, és egy magas, sovány. —. Aha — és beléptek. — Mutassa, mi van a kezében! — Zoli felemelte a kezét és megnézte. — Egy konyhakés — mondta. — Itt az előszobában találtam, a földön, éppen most. Nálunk mindig és mindenfélék találhatók a leglehetetlenebb helyeken. Például, ez a kés. Mert, mit keres az előszobában, a földön? És milyen mocskos! — Tudja, mi az a mocsok rajta? — kérdezte az alacsony, kövér. Zoli megnézte. — Vér — állapította meg. — Aha, vér. És milyen vér? — nyomako- dott a két látogató beljebb. Zoli vállat vont: — Honnét tudjam? A papa készítette a vacsorát. Nyilván ő használta. — Mi a mai vacsora? — érdeklődött a magas, sovány. — Mi is ..? — Zolinak hirtelen eszébe jutott: — Tejbe- papi. — Ahhoz minek egy véres kés? — aggályoskodott az alacsony, kövér. Zoli a késre meredt: — Az apósomnak néha különös dolgai vannak — mormolta. — És magának? — Nekem? —pillantott fel gyanakodva. — Nekem nem. Miért kérdi? — Nem sokkal ezelőtt felhívott minket valaki, és bejelentette, hogy maga egy konyhakéssel kiirtotta a családját. És lám, ott a kezében a kés. Hol a családja? —A konyhában — felelt Zoli, mintha mi sem lenne természetesebb. — Akkor lássuk! — masírozott a két férfi végig az előszobán. — Nahát! — A konyhakö- vön, hatalmas vértócsa közepén, Zsuzsika feküdt és mellette a két gyerek. — Lám ... — Zoli meglepve kiáltott fel: — Mi történt itt? És hol a papa? Csak nem ő telefonált? — Bizony, az meglehet. Maga most velünk jön — öltött szigorú képet a magas, sovány. — Minek? — hökkent meg Zoli. — Mert kiirtotta a családját! — olvasta rá az alacsony, kövér. — Én ugyan nem! — Hát akkor ki? — Talán a papa. — A kamraszekrény felől halk kapirgászás hallatszott, Mikor kinyitották, az öregúr dugta ki rajta a fejét. A szája egy konyharuhával bekötve. — Leütöttek — nyöszörögte, hogy kiszabadították —, csak annyit hallottam, hogy nyílik az ajtó, a szobaajtó, és Zoli fiam jön ki rajta — odasandított rá, és egy biccentéssel toldotta meg a mondanivalóját — és puff! — Nem maga telefonált? — tudakolta a magas, sovány. — Ugyan, honnét? — csodálkozott a papa —, a kamraszekrényből.. .? — Az ala_ csony, kövér és a magas, sovány közrefogták Zolit, és magukkal vitték. A papa beóvakodott a szobába, és gonosz vigyorral letelepedett a veje megüresedett helyére, a kanapéra. A meccs vége felé közeledett, most volt a legizgalmasabb. Kipirult a gyönyörűségtől, hogy zavartalanul végignézheti. De tévedett.^ Újra nyílt a lakásajtó, majd a szobaajtó, egy férfi lépett be, csinos fiatalember: Pityu, Zsuzsika kollégája. Körülnézett, s mikor meglátta a tévénézésbe felejtkezett öreg. urat, a szemöldöke bosszúsan rendült meg. Leemelte a polcról a nehéz bronzszobrot, egy lovasembert, Zsuzsika sokat mesélt róla, és megsuhintotta. Az öregúr hang nélkül lefordult a kanapéról. Pityu biccentett, majd a szekrénysorhoz lépett, kihúzott egy bizonyos fiókot, és a női fehérneműk alól kiemelte a betétkönyvet. És egy kis dobozt, amiben Zsuzsika az aranyait őrizte. — Na, ezzel megvolnék — dörmögte, s ahogy jött, távozott. Szűts István rajza Rádió mellett. 0 íróasztal, • és „feketedoboz” Ugye tetszenek emlékezni arra a nyárj esetre amikor a fő városban, egyik kerületi tanács osztályvezetőjének egy „kis afférja" támadt a rádió riporterével? Egészen pontosan június 14-én az újságíró 'közügyben kereste fel a lakásügyi osztályt, óm éppen hogy az elő. szobáig jutott el amikor is közölték vele, hogy itt „rend van", nem lehet csak úgy előzetes bejelentés nélkül az íróasztal elé járulnia, hanem majd szépen előjegyzésbe veszik és . . . nézzük csak . . . igen . . . szóval pontosan október 5-én 11 éra 45 perckor kerülhet sor a találkozóra. Addig lesz szíves türelemmel várakozni riporter élV- társ . . . Nos volt olyan szíves és várakozott a riporter elvtárs. Októberben pontosan megjelent a lakásügyi osztályon, ám találkozója az íróasztallal1 elmaradt, viszont megkérték a riportert, írásban adja b kérdéseit és majd megkapja rá a választ, nyilvánosságra is hozhatja természetesen rövidítés nélkül. Kérem, ismételten mondom, ez nem az ENSZ-pa lotában történt a Föld túlsó felén, hanem Pesten, a VII. kerületi lakásügyi osztályon. Nos az ügy többször is sze repelt a rádió közkedvelt műsorában (168 óra) s jómagam, mint szorgalmas hallgatója, kíváncsian vártam a folytatást. Ez is megtörtént. A műsorvezető kérdésére a kerületi tanács elnökhelyettesnője elmondotta: „A második adás után elbeszélgettünk a kartásnővel .. Nem tudom hogyan zajlott le ez az „elbeszélgetés", min denesetre a történtek alapján úgy döntöttek hogy jövő év januárjától kezdődően az előjegyzéseket nem hónapokra veszik fel', hanem megpróbálkoznak -heti határidőkkel. Legalábbis így értettem a nyilatko-. zatot. Mert meg kell hagyni, eléggé homályosan fogalmazott az elnökhelyettesnő — persze nem szándékosan — csak hát maga az ügy is bo nyélult volt. Részükről. Mert arra azért szerettem volna — mint a műsor 'hallgatója — választ kapni: a tanács vezetői -miért csak hónapok elmúltával adnak magyarázatot (úgy látszik ez ott szokás),, másrészt mi az, hogy „megpróbálkoznak” a heti fogadóórákkal, miért akarják feltalál!ni azt a spanyolviaszkot, amit már rég feltaláltak. És azt is- vártam, hogy majd a tanács vezetői bevallják: az osztályvezetőnő módszere egyáltalán nem táplálta a demokratizmus szellemének kibontakozását. Jó tett volna megtudni: mi hangzott el azon a bizonyos „élbeszélgetésen"? Lehet, hogy csak ennyit mondtak: „Ejnye!?" A Kossuth rádió reggeli műsorában a rádió pécsi tudósítója előzetes hírt adott arról, hogy Pécsett a Mecsskvidéki Idegenforgaímj Bizottság ülést tart, ahol is tárgyalnak a történelmi belváros rekonstrukciós terveiről, az értékek megőrzéséről, tervezett közlekedési rendjéről . . . satöbbi. A riporterkollégám megemlítette a sétetéri „feketedobozt" is (amilyen ötletes az elnevezés, annyira -elszomorító) és erre jobban fölfigyeltem. A sétatéren a régészek ásatásokat folytatnak és a helyszínt megvédendő, kátránypapír-tetős fabódét húztak föléje, ideiglenes megoldásként. Ez a bódé ott áll már időtlen idők óta. S nemcsak hogy elcsúfítja a teret de az ásatások miatt a gépjárművek is csak lépésben hajthatnak e;| az úttesten. Ha jól emlékszem, három évvel ezelőtt egy hivatalos szakértő azt ígérte a rádió riporterének, hogy egy év múlva befejezik a munkálatokat és Jebontják ezt a ronda tákolmányt. Nem bontották le. Rab Ferenc
