Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-26 / 326. szám
Már tanterv is készült a leendő tanítók és tanárok képzésére A dráma a nevelésben Hazánkban még kevesen tudják, hogy a dráma szó nemcsak a színházi előadások szövegkönyvét, esetleg valamelyik színpadi műfajt jelöli. Több európai és Európán kívüli országban évtizedek óta más értelmét is ismerik. E fogalom eredeti — görög — jelentése a cselekvéssel kapcsolatos. Ilyen összefüggésben természetesen közeli rokonságban áll a színpadi dráma azzal, amiről ezúttal szólni akarok. A cselekvés ereje Az embernek vele született tulajdonsága a cselekvési készség. A csecsemő természetes mozdulattal nyúl az emlő, a kisgyerek az élelem és a számára kívánatos tárgyak után. Később azonban megtanulja, mi a veszélyes, mi a másé, mi a csúnya, s a szavak, a mondatok sokszor a szükségesnél is magasabb gátakat emelnek a vágyak és a cselekvés közé. A törvényeket, szabályokat megértő, a társadalomba viszonylag könnyen beilleszkedő emberek mellett a beilleszkedési zavarokkal küszködök különféle csoportjaival is találkozunk. E zavarok lehetnek természetes életkori sajátosságok, mint például a kamaszkornak ezer gátlása; társadalmi eredetűek, mint a beszédes viselkedészavar szokatlan környezetben; súlyosabb esetben mindenfajta hátrány, sikertelenség neurózisokat és egyéb idegbetegségeket is eredményezhet. Ez utóbbi területen fedezték föl a cselekvés „varázserejét”. Moreno, a neves amerikai ideg-elmeorvos és szociálpszichológus o 30-as években vezette be terápiás csoportokban az önismereti játékot. A pszichodrámában eljátszva idézték fel a nyomasztó élményeket, helyzeteket, s a játékos megismétlés enyhítette a lélekölő feszültséget. A szocio- dráma a pszichodrámának a társadalmi konfliktusokra figyelő változata. Nemcsak betegek körében alkalmazzák Moreno rendszerét, hanem a hátrányos helyzetű fiatalok esetében és a vezetőképzésben is. Szituációs játékok A szituációs játékoknak a pedagógiában való használhatósága angol és csehszlovák Súlyos nevelési gondokat tudna megoldani tapasztalatok nyomán vált ismertté Magyarországon a hetvenes években. A módszer első hívei és terjesztői az amatőrszínjátszó mozgalomból tobor- zódtak. A gyermekélet iskolai, családi és társas konfliktusaiból rögtönöztek jeleneteket a nagyobb gyerekekkel, a kisebbek viszont általában mesehelyzetek rögtönzött dramatizá- lásán keresztül jelenítették meg élmény- és érzelemvilágukat. Az improvizációs módszer új korszakot nyitott a gyermekszínjátszásban, s hatott a társművészetekre is. Sikeres kísérletek bizonyítják, hogy a dra- matikus játék felszabadítólag hat a képzőművészeti alkotó- készségre is. Az anyanyelvi oktatásban is kísérletek folynak e módszer alkalmazására. Könnyen belátható, hogy a beszéd természetes közegét a tár. sas helyzetek, a szándékok és az ellenszándékok képezik, tehát a nyelvművelés hatékonyságát erősen növelheti a dra- matikus gondolkodás. Az idegen nyelvek oktatása is szép eredményeket mutat fel a dra. matikus módszerek jóvoltából. Ne tekintsük azonban a drámai nevelés fogalmát teljesen parttalannak, mert szem elől tévesztjük a lényeget. Ha idegen nyelvi órán az egyik gyerek a kereskedő, a másik a vásárló szerepét vállalja, s így beszélnek arról, mennyibe kerül egy kiló ananász, az még nem dráma a szónak most tárgyalt értelmében sem. Őrizzük meg a fogalmat az olyan játékok számára, amelyek konfliktushelyzetek teremtésével az önismeret és a személyiség fejlesztését célozzák. Az ilyen játékok módszertana Magyarországon is ismert. A módszerek elkötelezett és fölkészült hívei néhány éve Drámatanári Műhely néven munkacsoportot alkottak, s 1980 augusztusában letették a pedagógusképző főiskolák asztalára azt a tantervet,' amelynek speciálkollégiumi megvalósításával a leendő tanítók és tanárok fölkészülhetnek a drámajáték-vezetésre. Tudásukat tanórán, napköziben, szakkörben, napközis táborban, az úttörőéletben stb. hasznosíthatják, Leszáll ni a katedráról Ahol vállalkoztak a kísérletre, láthatták annak eredményét. Néhány jó fölkészültségű és föllépésű, a gyerekeket szerető és velük könnyen hangot találó pedagógus került ezúton a pályára. Jó lenne, ha növekedne a számuk, hisz azt a korszerű nevelőtípust testesítik meg, amely korunknak több súlyos nevelési gondját tudná megoldani. A cselekvésre épülő, élményszerű ismeretszerzési módok nélkül egyre kevésbé lennének képesek gyermekeink megemészteni a növekvő ismeretanyagot. Ennél is lényegesebb azonban nevelésügyünknek az a nyíltan alig bevallott, de igen szorongató gondja, hogy a növekvő tananyagbeli követelmények mellett sem növekednek a motivációs lehetőségek, és sajnos, csökken a tanári tekintély, s nem egyenes és nyilvánvaló az összefüggés a tanulmányi eredmények és oz érvényesülés között. Ilyen helyzetben leginkább az a tanár érhet el eredményt, aki leszáll a katedráról, s munkatársi viszonyt alakít ki tanítványaival. S ha már nem kényszeríthet szigorral, félelemmel, büntetéssel, — jutalmazhat az együtt töltött órák izgalmával, játékosságával, örömével. Trencsényi Imre Martyn Ferenc: Madárcsalád December 3-án nyílik az országos grafikai biennálé Az idén december 3-ón nyílik meg az országos grafikai bien. nálé Miskolcon. A hazai grafikusok e két évenként megrendezett seregszemléjére ezúttal több mint V50 művész együttesen csaknem 400 alkotását küldte el. A zsűri döntése alapján ezek közül 138 kerül közönség elé. A biennálé anyagát három helyszínen mutatják be. A grafikai alkotások a városi galéria. !bán kapnak helyet, A két évvel ezelőtti tárlat nagydíjasa — Swierkiewicz Róbert — gyűjteményes kiállítását a Borsod me. gyei képtárban láthatják az érdeklődők, a pécsi grafikai műhely magyar és külföldi mű.' vészek alkotásaiból álló gyűjteményét pedig a Herman Ottó múzeum Papszer utcai kiállító helyiségében mutatják be. Német nyelvű könyvek a Megyei Könyvtárban A nemzetiségi könyvtárügy és könyvellátás A magyarországi délszlávok, németek, románok és szlovákok szövetségei ezekben a hetekben soros kongresszusukon számolnak majd be az elmúlt öt esztendő eredményeiről, tapasztalatairól. A számvetés része lesz az anyanyelv ápolásának, az anyanyelvű könyvekkel való ellátottságnak a kérdése is. 1969-ben a Művelődésügyi Minisztérium egymillió forint értékű támogatóst nyújtott a nemzetiségi könyvek könyvtári beszerzéséhez. Ez az intézkedés alapozta meg a jelenlegi báziskönyvtárak, illetve az egyes nemzetiségi községek könyvtári állományát. 1976-ban mintegy 350 könyvtárban 12Ö000 kötet könyv között válogathatott a nemzetiségi lakosság. Ebből megközelítőleg 30 000 példánnyal rendelkeztek az iskolai könyvtárak. Ma, amikor ez a könyvtárhálózat immár tíz esztendős múltra tekinthet vissza, a közművelődési könyvtárak állománya 190 000, az iskolai könyvtárakban pedig 35 000 kötet található. Kétségtelen, hogy a nemzetiségi könyvtárak fejlődését jelentős mértékben felgyorsította, működésüket sokszínűbbé tette az az 1978. évi rendelet, amelyben az Állami Gorkij Könyvtár megbízást kapott, hogy legyen koordinációs központja ezeknek a könyvtáraknak. A könyvek rendelését a könyvtár referensei végzik, a Nemzetiségi új könyvek című kiadványaikkal pedig szakszerű eligazítást nyújtanak az anyanyelvet nem ismerő könyvtárosok munkájához. Mennyire sikerült a könyvválaszték bővítése? Kielégító-e hazai nemzetiségi könyvkiadásunk? (1976—1980 között 54 kiadvány jelent meg, 1981— 85 között ennek háromszorosára számíthatunk.) A könyváremelkedések nem veszélyeztetik-e a külföldről beszerezhető kiadványok pénzügyi támogatását? Mind olyan kérdés, amely még válaszra vár. A könyvek azonban csak akkor töltik be hivatásukat, ha olvassák is őket. A nemzetiségi olvasótáborok szervezői szerint a 10—14 éves gyerekek között kevesen akadnak olyanok, akik úgy tudnának anyanyelvükön, mint ahogy magyarul. A kifejezőkészséget akadályozza, hogy a gyerekek ritkán gyakorolják anyanyelvűket családi környezetben, és ha mégis, akkor a hétköznapi és az irodalmi nyelv között lényeges eltérések tapasztalhatók. Pedig az anyanyelvi előkészítés több helyen már az óvodában megkezdődik. A gyermekek zöme az első iskolai év kezdetekor már rendelkezik azzal a szókinccsel, amelynek birtokában sikerrel birkózhat meg az iskolai feladatokkal. Az iskolán kívüli közművelődésnek a jövőben még erősebben kellene segítenie az oktató-nevelő munkát, és ez nemcsak a gyermekekre, de a pedagógusokra is vonatkozik. Szükség lenne többek között nemzetiségi irodaiombarát körökre, vers- és prózamondó kis közösségekre, a beszédkultúrát segítő és fejlesztő klubokra, csoportokra. A gyermekversek gyűjteményei, a népdalkultúra ápolását szolgáló kiadványok, a mesekönyvek, a helytörténeti füzetek kiváló lehetőséget teremthetnek az olvasás, az irodalom, a kultúra kincseinek megkedveltetéséhez. Remélni lehet, hogy a jövőben sem csökken a gyermekeknek, az ifjúságnak szánt kiadványok száma, o könyvkereskedelem jobban alkalmazkodik majd a nemzetiségi településhálózat sajátos viszonyaihoz, korszerűbb és főleg hatásosabb lesz a könyvpropaganda. Maróti István Tartalmánál és méreteinél fogva egyaránt lenyűgöző ez a kötet. Oldalszáma meghaladja az impozáns ezret, munkatársai pedig több mint 250-en voltak. A Pesti János szerkesztette — Baranya megye földrajzi nevei című — monográfia nemrég megjelent első kötetét lapozgatva rengeteg kérdése, gondolata támad az embernek. A könyvvel való találkozás keltette olvasói reakciók közül a legfontosabb azonban mégis az öröm érzése afölött, hogy ez a mű, ez a sorozat egyáltalán létezik. — Mostanában hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent a hasznosság szempontjából közelítsünk meg. Kezdjük talán ezúttal is ezzel. A vitathatatlan tudományos értéken, tudományos hasznosságon túl, mit mondhat ez a könyv a köznapi embernek? Dr. Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója, a sorozat szerkesztője: — Rengeteget, példák sokaságán bizonyíthatnám, mennyiféle konkrét haszon is származik, származhat a mindennapi élet számára a földrajzi nevek tanulmányozásából. Bárhol ütöm fel ezt a kötetet, könnyen igazolható az állításom. Itt van például a Kendörös dűlő név. Ha valaki azon töri a fejét, hol érdemes kendert termeszteni,, ez a név holtbiztosán el8. HÉTVÉGE A megye tudományos életét reprezentálja igazítja, mert a név legalább 200 éves és nem légből kapott ... Ezekben a nevekben évszázados megfigyelések, mezőgazdasági tapasztalatok summázódnak. Nézzünk egy másikat. Köveshát... Ez lehet, hogy ma gazdászszemmel nézve szépen mutat, lehet, hogy 20 centiméteres jó talaj borítja, de nem szabad ráengedni a gépeket, mert. . . köves. Az ilyen jellegű hasznosság a sorozat egyéb köteteire, többek között a földrajzi kötetre is jellemző. Ebből bármelyik mező- gazdasági vezető pillanatok alatt megismerheti a hatáskörébe tartozó földek felszíni, hidrológiai viszonyait. — Hogyan indult meg ez a monográfiasorozat és hány kötete jelent meg eddig? — Most a kilencedik kötetnél tartunk. 1971-től jelenik meg a sorozat; ez azt jelenti, hogy csaknem évente egy-egy kötet lát napvilágot. Már az eddig megjelent művek alapján is látható, hogy egyedülálló vállalkozásról van szó, amely nem akármilyen tudományos hátteret föltételez. Az elgondolás szellemi atyja Babies András, a Dunántúli Tudományos Intézet egykori igazgatója volt. A tudományos keretterv, azaz a program a megye természeti tényezőit tárgyaló kötetektől, az etnográfiai, demográfiai, nyelvi viszonyok, a forradalmi munkásmozBaranya monográfia sorozat A gazdasági nehézségek nem kérdőjelezhetik meg Még a földrajzi nevek kutatásának is van konkrét haszna galom és a társadalompolitikai történet tényeit, összefüggéseit tárgyaló köteteken át a szocialista gazdasági és társadalmi fejlődés történetének bemutatásáig, szintéziséig terjed. A történeti korszakokra vonatkozó munkák általában egy forrás-, illetve dokumentum- részből (kötetből, kötetekből) és egy szintetizáló részből állanak. — A Baranya monográfia sorozat valamennyi kötetében ez olvasható: A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megbízásából kiadja a Baranya megyei Levéltár, Pécs. Tehát a tanács a mecénás s.. — A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1971 márciusában hozott határozatot a monográfiáról és annak folyamatos megjelentetéséről. A dátumból egyértelműen látszik, hogy ma már ez a mecénási szerep nem lehet ugyanaz, mint ami akkor volt. Mi most is minden erőnket arra összpontosítjuk, hogy végrehajtsuk ezt a tanácsi határozatot. Megbízónk, vagy ha úgy tetszik, mecénásunk ebben a folyamatban kettős szerepet tölt be, mint minden mecénás. A tanácstól kapott támogatás tehát kettős: erkölcsi és anyagi. Nos, azt lehet mondani, hogy ami az erkölcsi támogatást illeti, az folytonosan növekvő tendenciát mutat. Az anyagi alapok csökkenése, elégtelensége viszont az ország közismert helyzetéből eredően a nyomdai és egyéb költségek gyors iramú növekedése mellett egyre nehezebbé teszik az 1971-es határozat végrehajtását. — Azt hiszem, valóságos gazdasági bravúr, mutatvány lehet manapság egy-egy ilyen kötetet megjelentetni. . . — Igen, az. Állandóan keressük, kutatjuk azokat a lehetőségeket, forrásokat, amelyek megerősíthetnék, stabilizálhatnák a sorozat anyagi alapját. Sajnos, még a könyvesbolti árusításnak is akadályai, korlátái vannak, holott ettől remélni lehetne némi bevételt, ami — ha nem is volna sok — enyhíthetne valamit szorongató helyzetünkön. — Milyen kötetek megjelenése várható a következő években? — Megjelenik a földrajzi nevek második kötete. Befejezéshez közeledik a munkásmozgalom-történeti és a törökkori Baranya történetének válogatott dokumentumait felvonultató kötetek előkészítése. Nagy intenzitással folynak a helytörténeti lexikon munkálatai is. Ennek megjelentetését egy — a megyei tanácsi vezetéstől eredő kitűnő ötlet teszi lehetővé. Ennek alapján a helyi tanácsok teremtették meg a kiadvány fedezetét. A sorozat az említett területeket, összesen mintegy 25 kötetben dolgozná fel. Vannak anyagok, témakörök, amelyeknek a megjelentetését esetleg el lehet halasztani egy gazdaságilag kedvezőbb időszakra, a munkák túlnyomó többsége azonban nem ilyen. Aligha várhatunk például a gazdaságtörténeti, a művelődéstörténeti, a nemzetiségtörténeti kötetek és a gazdaságföldrajzi monográfia megjelentetésével. — Milyen a tudományos visszhangja ezeknek a köteteknek? — A lehető legkedvezőbb. A sorozat kötetei a teljesség igényével készülnek helyi és országos tudományos erőforrásokra támaszkodva. Minden esetben az adott témakör legjobb szakembereit kérjük fel egy-egy rész, fejezet kidolgozására. A tudományosan egységes keretterv alapján a szerzők szinte eleve adottak, hiszen ismert dolog, hogy ki mivel foglalkozik. Munkánkban kizárólag tudományos elveket érvényesítünk, a tekintélyi elveknek nem adunk teret. így az akadémikus és a segédmunkatárs — mint egy-egy téma specialistája —, jól megfér az adott kötetekben. Veszélyben a monográfiasorozat? Nem tudom. Ami az anyagi alapok előteremtését illeti, ezen a téren egyre nagyobbak a nehézségek. A kulturális vezetés és a levéltár mindent elkövet a tanácsi határozat végrehajtása érdeké-j ben. Sajnos, az anyagi erőforrások fogytán vannak. További ötletek kellenének, hogyan lehetne ezen a gondterhes időszakon átsegíteni a sorozatot, hogyan lehetne valamiféle társadalmi összefogással megmenteni ezt a nemes vállalkozást. Mindebben talán még olvasóink is segíthetnek ... Bebesi Károly
