Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-25 / 325. szám
1983. november 25., péntek Dunántúlt napló 7 25 kilométeres sugarú körben Villány mellett Komfortosabbá kell tenni a társközségeket! M integy 25 kilométeres sugarú kör: ez Villány és körzete. Történelmi borvidékkel, meredek sziklafalakkal, hajdan volt malommal, kanyargós, de aránylag jó utakkal, halastavakkal, sűrűn zakatoló vonatokkal, 90—290 méter mélyen, kitűnő karsztvízzel, szorgalmas emberekkel, öt társközséggel, amelyek közül a leg- nagyobban sem élnek hétszázan, de a legkisebben is több mint kétszázan. Ebből a 25 kilométeres sugarú körből naponta 800 ember érkezik buszokkal, vonatokkal, személygépkocsikkal Villányba dolgozni, 300-an pedig innen indulnak vidékre. A különbség: ötszáz ember. Egy nagyobb társközségnyi. Ha beköltöznének Polkonyoi utcarészlet Ittas vezetés Emelkedett az elkövetők száma megyénkben A cserbenhagyok általában közülük kerülnek ki Büntetőjogi következmények Az persze a bejárók közül nagyon sokak fejében megfordul — a nagyobb települések mindig vonzóbbak —, hogy beköltözzenek Villányba, munkahelyükre, ahol iskola van, ahol bölcsőde, ahol közelebb az orvos, több a bolt, s nem csak egy kocsma jelenti a lakóhelyen a küszöbön túli világot. A nagyközségi közös tanácson is átgondolták azt: mi történne, ha a bejárók Villányba költöznének. A környező falvakban megszűnne a nagy- állattartás, a tanács nem tudná követni a telekigényeket, nem tudná megfelelő ütemben biztosítani a közműveket, egyéb infrastrukturális feltételeket, épületek mennének tönkre az elnéptelenedő falvakban, a jelenleg szőlőművelésbe fogott — és jó eredményeket produkáló — villányi tartalékterületek — rendszerint a tömbbelsőkben — kiesnének, mert építési területté válnának, s végül: rendkívül zsúfolttá válna a nagyközség. Megannyi, önmagában is véve súlyos érv. De mit lehet 'felhozni ellene? Maurer György, a Villányi Nagyközségi Közös Tanács elnöke egy mondatban válaszol: — Komfortosabbá kell tenni a társközségeket! Divatos terminológiával élve: ezeknek a kisebb településeknek növelni kell a népesség- megtartó képességét. Sikerült-e Villány öt társközségében? — erre kerestük a választ. Ivánbattyán Villányban alaptétel: minden évben egy-egy társközség a tanács figyelmének középpontjába kerül. A folyamat 1981- ben kezdődött, Ivánbattyónnal. — A végrehajtó bizottság testületileg elment Ivánbaty- tyánba, megnéztük: mi hiányzik ebből a községből? Azután egyeztettük a helyi lakosokkal: mi az ő érdekük? Elkeseredéssel tapasztalták: olyan elavult az elektromos vezeték, hogy nem lehet a villanymotorokat működtetni: hogy két buszjáratpár köti ösz. sze a falut a külvilággal, de csak 3 méter széles a bekötő út, s ha egy teherautó és egy busz találkozott, „kész gubancot" jelentett; nem voltak meg a szükséges alapfeltételek az állattartáshoz; az egészségház életveszélyes volt, nem lehetett használni, a fiataloknak nem volt hova menni szabad óráikban; nem volt telefon; két utca kövezetlen volt, a járdák rosszak. A falu képe összességében ápolatlannak tűnt. a 6 méter széles bekötő út. Ennek révén az ellátás javult, újabb buszjáratpárt lehetett szolgálatba állítani. így ha valaki Ivánbattyánból orvoshoz megy, nem veszik el az egész napja. A DÉDÁSZ kicserélte a vezetéket, elindulhattak a darálók, más háztáji gazdaságot és háztartást könnyítő gépek. Részben társadalmi munA villánykövesdi pincesor kában elkészült egy 150 méteres út szilárd burkolata. Eladtuk az egészségházat, helyrehoztuk a régi kultúrházot, amely most a község egyik legszebb épülete, megtartva homlokzatának eredet» díszítését, rajta építőjének nevét, az építés évszámát, s ahol most KISZ-klub van, nagyterem, orvosi rendelő, várószobával. Csinos kis falu lett — mondhatnánk Ivánbattyánról, de ez kevés. Az már mond valamit: amíg korábban 300-ról 247-re apadt az ott élők száma, most a népességcsökkenés megállt. — Az emberek elkezdtek gondolkodni: érdemes innen elköltözni? — mondja elégedetten Maurer György. — Miből tellett minderre? — A szorult embernek mindig eszébe jut valami ... Az elmúlt két és fél évben Iván- battyánban egy főre 2700 forint fejlesztési összeg jutott. Semmire sem mentünk volna a körzet nagyobb gazdasági egységeinek segítsége, a községben élők közreműködése nélkül. Marok Korábban Mórok önálló község volt, ami ébrentartását illetően némi előnyt jelent, ugyanakkor a gondok megoldására — súlyuknál fogva — nem volt elég egy év. Ha Iván. battyánban megemlítettük az egy főre eső fejlesztési összeget, mondjuk meg itt is: 2100 forint két és fél év alatt. Nem volt a községben egészséges ivóvíz, rendkívül rossz állapotban volt az iskola, tornapálya és politechnikai műhely nélkül, nem volt házhely, ahol építkezni lehetett volna, egy utcában nem volt út, a kul- túrház állapota ugyancsak hagyott kívánnivalót maga után. — Elsőként az iskolát rend- betettük — mondja Maurer György — van már tornapálya, politechnikai műhely is. A nem közművesített Mórokon az iskolában és a napköziben viz- öblítéses vécék vannak. Mások szemében ez talán nem nagy ugrás, én azonban annak tartom. Kialakítottuk a községben a házhelyeket, öt családi házban mór laknak, vagy befejezés előtt áll. És ami a legfontosabb: Mórokon egy 290 méter mély kutat fúrattunk, az ehhez szükséges 750 000 forint kétharmadát a megyei tanács biztosította. Csak összehasonlításképpen: háromnegyed millió forint egy évben a Villányi Nagyközségi Közös Tanács teljes fejlesztési alapja ... — Tehát 1982-ben Mórok volt soron. — Igen, de hozzáteszem : azzal, hogy felmértük egy-egy község igényeit, helyzetét, nem tettük le a lantot. Folyamatosan figyelemmel kísérjük életüket, ennek érdekében minden tanácsi tisztségviselőnek kéthetente minden társközségbe el kell mennie, viszi magával az ügyintézőket, egy-egy szakterület felelőseit, mindig másik kettőt. így, ha akarjuk, ha nem: be-bebotlunk a társközségeink problémáiba, ott, helyszínen. — Hányán élnek Mórokon? — Egy híján 670-en. És a lakók száma folyamatosan nő! Palkonya Ebben az évben van „terítéken", harmadikként a sorban, de az egy főre jutó fejlesztési összeg kétszázzal meghaladja a márokit. — Vagyis: van még mit tennünk ebben a községben. Csaknem 450-en élnek itt, s nézze meg: évekkel ezelőtt tele volt a falu elkopott, öreg házakkal, ma alig-alig lát ilyent. Nemcsak újak épültek, hanem elsősorban a régieket tették — de nagyon szépen — rendbe. Itt is fúrattunk kutat — mindössze 90 méterig 'kellett lemenni, hogy kitűnő minőségű karsztvízhez jusson' a község —, megépült a ra- vatalozó, megoldott most mát a tápellátás, és mindennap friss felvágottat vásárolhatnak boltjukban a palkonyiak. — És a másik két társközség: Villánykövesd és Kisja- kabfalva? — Az utóbbi a jövő évben kerül sorra, Villánykövesd azt követően. Itt egyébként már működik az új kút, rendkívül bő hozammal. Ügy gondolom, most már a begyakorlottság révén is tartani tudjuk ritmusunkat ennél a két községnél is. Bekalkuláljuk azt is, hogy a megyei tanácson tapasztalják: akarunk lépni, léptünk is, kihasználva minden rendelkezésünkre álló tartalékot, eddig fel nem tárt lehetőséget. Arra is gondolunk, hogy eltűntek a falvakból a korábbi vezető egyéniségek. Nem lehet meg egy közösség szellemi motor nélkül! Ha a társközségeink életképességének növelését célzó erőfeszítéseink továbbra is hozzák az eredményeket, előbb-utóbb mindenütt ott lesz az új értelmiségi réteg, fiatal, kezdeményező szakemberek. — Mi a tapasztalata: szívesen maradnak az emberek a társközségekben? — Nemcsak erről van szó. Legalább ilyen fontos, hogy a fejekben kihunyjon a néha karcoló ítélet: mi csak társközség vagyunk . . . Úgy veszem észre, egyre inkább lokálpatriótákká válnak a megfiatalított, megszépített társközségeinkben élők, nem utolsósorban azért, mert ők maguk is nagyon sokat tettek ennek érdekében. Ivánbattyónnal kezdtük, fejezzük be egy ottani példával: gyermeknapot szerveznek a faluban — és saját zenekaruk van. A közúti közlekedési balesetek számának csökkentéséért világszerte folyó küzdelem egyik központi problémája az alkoholtól befolyásolt állapotban történő jáművezetés elleni harc — olvasható az 1963-ban kiadott „Közúti közlekedési balesetek elbírálása" című szakkönyvben. A szerzők annak idején rámutattak arra, hogy hazánk baleseti statisztikájában nagy számban vannak képviselve az ittas állapotban előidézett, legtöbbször súlyos kimenetelű balesetek. A kitűnő szakkönyv megjelenése óta eltelt 20 év alatt sajnos az ittas vezetéseket nem sikerült visszaszorítani, sőt Baranya megyében az elmúlt hónapokban emelkedés volt tapasztalható. Ittas járművezetés miatt 1982 első kilenc hónapjában 436 esetben, 1983 hasonló időszakában pedig 579 alkalommal kellett büntető eljárást indítani, s ez 32,8 százalékos növekedést jelent. A balesetek száma is kedvezőtlenül alakult: 1982. január 1. és szeptember 30-a közötti időben a közúton 111 olyan baleset történt, ahol az okozó személy ittas állapotban volt, 1983. év azonos időszakában már 136 ilyen baleset bordult elő. A nyomozati iratokban lévő adatok bizonyítják, hogy a segítségnyújtást elmulasztó, a cserbenhagyást elkövető személyek is általában az ittas járművezetők közül kerülnek ki. Az ügyészi tapasztalatok szerint a járművezetők egy része nincs tisztában a büntetőjogi következményekkel. Az elkövetők ugyanis az ittas vezetéssel kapcsolatos rendőri intézkedés és a vezetői engedély helyszínen történő elvétele után gyakran érdeklődnek a nyomozó hatóságnál, hogy vajon mi várható? A hivatásos gépkocsivezető ekkor döbben rá arra, hogy az állását is elveszítheti, a nem hivatásos járművezető pedig azon töpreng, hogy a továbbiakban miként fogja elvégezni azt a tevékenységet, amelyhez elengedhetetlen volt a gépjármű használata. Természetesen olyanok is vannak, akik jól ismerik a felelősségrevonás kérdéseit, de a korábbi eljárásból mégsem okulnak. Például: L. J. pécsi lakost a bíróság ittas járművezetés vétsége miatt 3 évre eltiltotta a vezetéstől. Ennek letelte után — 1983. év elején — „B" járműkategóriából új vizsgát tett. Egy hónap múlva a rendőrjárőr ittas vezetésen tetten érte, a bíróság az újabb eljárásban a közúti járművezetéstől 6 évre tiltotta el. A Büntető Törvénykönyv 188. § (1) bekezdése a közlekedés közúti ágazatára vonatkozóan a következőket tartalmazza: vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javítónevelő munkával vagy pénz- büntetéssel büntetendő, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban közúton gépi meghajtású járművet vezet. Az előbbiekből következik, hogy a rendőri körúti ellenőrzést követően az ittas vezetőkkel szemben akkor is megindítják az eljárást, ha nem okoztak balesetet. • Az ittas járművezetők azonban gyakran előidéztek súlyos sérüléssel járó, illetve halálosan végződő közúti baleseteket. A BTK 188. § (2) bekezdése szerint a büntetés bűntett miatt a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést, b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészség- romlást, vagy tömegszerencsétlenséget, c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. Eléggé közismert, hogy az ittas vezetőkkel szemben a bíróságok mellékbüntetésként járművezetéstől eltiltást is alkalmaznak. Legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év, azonban a végleges hatályú eltiltás sem kizárt. A felelősségrevonási gyakorlatot a megfelelő szigor jellemzi. Enyhébb elbírálás semmiképpen sem várható, hiszen a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollé* giuma a járművezetéstől eltiltásról szóló 107. számú állásfoglalásában nemrég rámutatott a következőkre: „Az ittas járművezetés — mint a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt alapvető közlekedési előfeltétel be nem tartása - a tapasztalat szerinti súlyos következményeinél és gyakoriságánál fogva a közlekedési bűncselekmények egyik legveszélyesebb formája." • A megelőzéssel kapcsolatban ma már annyiban kedvezőbbek a körülmények, hogy a közvélemény elítéli a balesetet okozó ittas járművezetőket. A közlekedési előadásokon csupán azt szokták megemlíteni, hogy talán megengedhető lenne egy pohár sör, egy kisfröccs elfogyasztása, hiszen ilyen esetben nem lehet szó szeszes italtól befolyásolt állapotról. A válasz egyértelmű: a fennálló rendelkezések szerint erre sincsen lehetőség. Az elkövetőket ebben az esetben rendőrségi szabálysértési eljárás keretében vonják felelősségre, és a nagy összegű pénzbírság mellett a vezetői engedélyüket is visszavonhatják. Baranyában sokrétű és összehangolt munka folyik a közúti tragédiák elhárítása érdekében. A járművezetők ezt a megelőző tevékenységet többek között azzal is elősegíthetik, ha maradéktalanul betartják a KRESZ egyik legalapvetőbb rendelkezését, amely szerint járművet az vezethet, aki a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol. Dr. Nagykálozi Zoltán csoportvezető ügyész Baranya megyei- Főügyészség Az első évben elkészült Mészáros Attila
