Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-25 / 325. szám
1983. november 25., péntek Dunántúlt napló 3 Szombaton versenyművek vetítése Diaporáma fesztivál Pécsett Környezeti hatás, mint univerzális ált Halállal végződött az az üzemi baleset, ami augusztus 18-án történt o Mecseken. Vizet szállító tartálykocsi borult fel. Kevesebb baleset - több tragédia Az önbecsapás érdekviszonyai Az idei nyár tömeges, több halálos áldozatot követelő üzemi balesetei ismételten ráirányították a figyelmet a munkavédelem helyzetére. Ismételten, hiszen a téma állandóan napirenden van. 1981 óta az üzemi balesetek száma, ha nem is különösen jelentős mértékben, de évről évre fokozatosan csökken — ezt mutatják az országos, s a baranyai statisztikai adatok egyaránt. Volt tehát foganatja — ha nem is a kívánt mértékben — a figyelemnek, a szigorúbb, rendszeresebb ellenőrzésnek, számonkérésnek és a propagandának. Ezek a statisztikai adatok azonban senkit nem tölthetnek el pillanatnyi elégedettséggel sem. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelete hatáskörébe tartó, zó gazdasági egységekben 1981-ben 5417 1982-ben 5200, s idén háromnegyed év után 3853 három napon túl gyógyuló sérüléssel járó üzemi baleset volt. S ez csökkenő tendenciát mutat, mint ahogy a táppénzes napok száma és az egy balesetre jutó táppénzes napok száma is. Míg 1982. első félévében 14, addig 1983 hasonló időszakában 17 halálos áldozatot követeltek az üzemi balesetek. (Ebből nyolcat a Béta-bányai, s a bányászattal kapcsolatos tevékenységeknél összesen 11 halálos baleset volt.) Az üzemi balesetnek minősülő közlekedési balesetek közül négy volt halálos kimenetelű. A közlekedéshez és a bányászathoz kapcsolódó halálos üzemi baleseteken kívül még kettő történt más területen, az első félévben. A statisz. tika adatait azonban ki kell egészíteni azzal a szomorú ténnyel, hogy a második félévben október utolsó hetéig újabb három halálos kimenetelű üzemj baleset következett be. A halálos üzemi balesetek oka az esetek túlnyomó többségében nem függ össze a termelés technológiai folyamatával: a munka és technológiai fegyelem megsértése, az ellenőrzés lazasága, a fegyelmezetlenség az elsődleges ok. S nem lehet a munkavégzés technológiai előírásaival összefüggésbe hozni az ittasság mi. att bekövetkezett baleseteket sem. Erre" is vannak tragikus példák az elmúlt 9—10 hónapból. A részeg éjjeliőr bennég az őrbódéjában, a részegen munkából hazafelé igyekvő dolgozó kiesik a vonatból, egy másik munkaidő alolt úgy leittasodik, hogy járni is alig tud, vasúti sínre ül le megpihenni, s aztán elgázolja a vonat. A statisztika azt mutatja, hogy idén is a balesetek közel negyven százaléka a bányászatban következett be, Az arány tulajdonképpen nem meglepő, ha azt vesszük, hogy Baranyában az összes foglalkoztatott mekkora hányada bá nyász. Az üzemi balesetek abszolút száma a sok: tavaly közel kétezer eset történt a bányavállalatoknál, s idén sem látható javulás. Minden más tendenciánál riasztóbbnak tűnik egy furcsa szemlélet eluralkodása: az a felfogás, hogy egy bekövetkezett baleset okát „célszerű" a vállalati és brigádérdekeknek alárendelten meghatározni. Néhány évvel ezelőtt, amikor a baleseti táppénz a bér 75 százaléka volt, a dolgozó érdeke is azt kívánta, hogy ha lehet, meg kell kísérelni az üze. mj baleset eltitkolását, átminősítését. Ma már az üzemi bal. eseti táppénz a bér 100 százaléka, a dolgozó nem érdekelt az eltitkolásában. Marad iák azonban más érdekek: egyrészt a vállalat anyagi felelőssége, ha biztonságtechnikai hiányosságokra vezethető vissza a baleset bekövetkezése, illetve az a körülmény, hogy a vállalati, üzemi és a brigádkitüntetések odaítélésé nél a baleseti helyzet alakulását is figyelembe veszik. Nem is lehet másképp. Mindez azonban sokszor és sok helyen azzal jár. hogy a baleseti jegyzőkönyvekben nem az igazi ckokat jelölik meg, nem tárják fel az összefüggéseket. Alighanem ennek tulajdonít, ható az a „divatos megoldás”, hogv a balesetekről szóló jelentésekben egyre gyakrabban fordul elő a bekövetkezés okaként megjelölve a következő meghatározás: környezeti hatás. Ez annyira általános és megfoghatatlan, hogy kiválóan alkalmas a lényeq elkendőzésére, s éppen ezért a legritkább esetben következik be. lőle konkrét intézkedés, a felelősség megállapítása a tanul, sáaok leszűrése. Az mégcsak hagyján, hogy ezzel a módszerrel megoróbál. ják becsapni a statisztikát és meghamisítani a bizcnyítvá. ovikat a felsőbb iránvító szer vek előtt. Ennek a felelőtlen szemléletnek a veszélye elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a kozmetikázott jelentésekkel és jegyzőkönyvekkel végül is önmagukat és a dolgozó kollektívát csapják be. Dunai Imre Holnap, szombaton, november 26-án este 7 órakor az Ifjúsági Házban versenyművek bemutató vetítésével kezdődik meg a III. pécsi, nemzetközi diaporáma-fesztivál. Ellentét, ben a DN-ben megjelent csütörtöki hírrel, a fesztivál csupán kétnapos. Programjában szombaton este az előzsüri által — a korábban 42 szerzőtől beérkezett 69 pályamű közül — bemutatásra elfogadott 13 diaporáma művet vetítik le, amely három NSZK-beli, egy francia és hét hazai pályázó, illetve alkotópáros müve. Közülük négyen pécsiek (Szarvas József, Lovász Károly, Ren- deczky Lajos, 7ám László); a többiek pestiek, s egy alkotó miskolci. A tematikus, általában lírai vagy drámai hatású — hangulatilag illeszkedő muzsikával átszőtt — képsorok, pontosabban „áttűnéses" színesdia- képsorok fotóművészete, a dia- poróma mintegy 12 évvel ezelőtt jelentkezett Magyarországon, fotóművészek egyéni vállalkozásaiként. Nem sokkal ez. után Vácott és Miskolcon, majd négy évvel ezelőtt Pécsett nemzetközi, illetve orszá. gos fesztiválok sorát indították meg a diaporáma alkotói ' és hívei. A művek minősége azonban alaposan felhígult. Kevés valóban nemzetközi mércével megítélhető alkotás került a fesztiválközönségek elé. Ily módon, részint a művészeti óg nemzetközi rangjának kivívása, részint az alkotói igényesség ösztönzése érdekében két éve, a pécsi fesztivál alkalmával megalakult a Magyar Diaporáma és Multivizió Egyesület (MADIME). Az idei pécsi fesztivál szigorúbb mércéje s egyben a tervezett bemutatók egy napra való összevonása már az egyesület koncepcióját tükrözi. Ebben a pécsi fesztiválok gazdájának, az Ifjúsági Háznak elismerten kezdeményező és úttörő szerepe van. A szombat este látható alkotásokat a fesztivál zsűrije bírálja el. Tagjai: Brandstötter György, a Baranya megyei Tanács osztályvezető-helyettese; Dozvald János fotóművész; Halász Rezső fotóművész; Makiári Józsel zeneakadémiai tanár és dr. Végvári Lajos művészettörténész, fotóművész. Hova tovább? a mindenkori 14 éves kor. osztály általános iskolai tanulmányai utolsó évének derekán válaszút elé ke. rül: hogyan tovább? A pálya, választásban mindig benne van a társadalom átrétegző- désének lehetősége: a gyerekek szakítanak a családi hagyománnyal, más foglalkozást választanak, mirft szüleik. Villány több mint 3 ezer lakosú nagyközség. Általános iskolájában az idei évben 446 gyermek tanul. A két végzős osztály 33 tanulója közül az előzetes felmérések szerint 31 gyerek tovább kíván tanulni. Hogy mennyi az esélyük? -— arra közvetve választ ad az a statisztika, amit Garat Józsel igazgatóhelyettes az idei beiskolázási eredményes, ségről felsorol: — Idén 52 nyolcadikos végzett az iskolánkban. Közülük öten gimnáziumban 11 -en szakközépiskolában, 26-an szakmunkásképzőben, öten más szakképzettséget adó formában tanulnak tovább, s öten álltak azonnal munkába. Egykori tanulóink más oktatási intézményben is megállják a helyüket. A Villányi Általános Iskola jelenlegi nyolcadikosai közül elődeikhez hasonló próbatétel előtt áll Teppert Mariann, Győri Edit, Dorn Eszter és Pei. ner Gábor is. Mariann édesapja lakatos a BCM-nél, édesanyja adminisztrátor. Mariann azt tervezi hogy a pécsi Janus Pannonius Gimnázium és Szakkö. zépiskola egészségügyi szakára jelentkezik, tartalékként pedig a siklósi Táncsics Mihály Gimnáziumot választja. — Azt tervezem, hogy nem leszek kollégista, a testvéremmel, aki villanyszerelő tanuló, járok majd be min. den reggel Pécsre iskolába. Ha érettségi utón nem tanú. lók tovább, szeretnék Villányban maradni -— mondja Mariann. Győr; Edit a pécsi Leöwey Klára Gimnázium általános szakára szeretne bejutni, másodikként viszont a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola egészségügyi szakát választotta. Édesanyja pénztáros a villányi vasútállomáson, — Magyar—történelem szakos tanár szeretnék lenni. Osztályfőnököm is erre biztat, s az ő példája volt számomra a meghatározó a pályaválasztásnál. Én sem akarok kollégista lenni: a nővéremmel együtt járok majd be Pécsre. S ha sikerül az ólmomat megvalósítanom és tanár leszek, városban akarok tani. tani és nem falun — fűzi hozzá Edit. Dorn Eszter szülei pedagógusok: apja a villányi szak- középiskolában, anyja a be- remendi általános iskolában tanít. Eszter a pécsi Művésze, ti Szakközépiskolában szeretne továbbtanulni második lehetőségként a Leöwey Klóra Gimnáziumot jelöli meg. — Több rajzpályázaton sikerrel szerepeltem már. Divattervező. vagy kirakatrendező szeretnék lenni. Egyébként ő is városban szeretne élni. S ha sikerül bejutnia a választott középiskolába, Pécsett fog lakni a nagymamájánál. Négyük közül Gábor a leg- bizonytalanabb a pályává, lasztásban. A Nagy Lajos Gimnázium angol tagozatára kíván jelentkezni, másodikként viszont a kereskedelmi szakiskolát jelöli meg — legalább is egyelőre. Gábor édesapja géplakatos, édesanyja mosónő a villányi szak. munkásképzőben. Villánykö- vesden laknak. Ha Gábornak sikerül a felvételi bejáró tanuló lesz. — Nekem az angol nyelv tetszik azért választanám azt a tagozatot. Érdekelnek a műszaki dolgok is, azért jelöltem meg másodikként a kereskedelmi iskolát. Még szerencse hogy márciusig lehet aludni néhányat a végleges döntés előtt. D. f. Koszorúzás! ünnepségek Koszorúzás: ünnepséget rendeztek Budapesten, a Visegrádi utca 15. számú épületnél, amely először adott otthont a párt Központi Bizottságának. A képen: Az MSZMP KB nevében Apró Antal, az Országgyűlés elnöke és Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője koszorúz. A KMP65. megalakulásának évfordulóján A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 65. évfordulója alkalmából csütörtökön koszorúzási ünnepséget rendeztek a XIII. kerületben, a Visegrádi utcában, a párt Központi Bizottságának először otthont adó 15. számú épületnél. Az emléktábla előtt diszőr- ség sorakozott fel, majd a Himnusz elhangzása után elhelyezték a kegyelet és a megemlékezés virágait. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Apró Antal, az Országgyűlés elnöke és Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága képviseletében Szórádi Sándor titkár és Erdős Endre, a KISZ KB tagja, az MSZMP XIII. kerületi bizottA magyar történelemnek ke. vés olyan forrongó, a nagy társadalmi változó, sok reményét méhében hordozó időszaka, volt, mint 1918 ősze. Az Osztrák—Magyar Monarchia elveszítette a világháborút a Habsburg-birodalom alkotó ele. meire hullott szét. A magyar munkásság és parasztság, amelyet a világháború fokozódó terhei mindinkább ráébresztettek jogfosztoít, kizsákmányolt voltá. ra, ha akkor még nem is eszmei céltudatossággal, de egyre inkább'hangot adott mélységes elkeseredésének. Sztrájkokkal tömegtüntetésekkel is kinyilvánította: alapvető változást akar a társadalom igazságtalan hatalmi és tulajdonviszonyai, bon. Volt mór arra is példa, hogy miként: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom diadalá. nak és eredményeinek híre elérkezett Magyarországra is. A háborús vereség hatására megalakuló munkás- és katona- tanácsok október végén győzelemre segítették az „őszirózsás" polgári demokratikus forradal. mat. A hatalomra került koalíció — melynek tagja volt a munkásosztály akkori egyetlen politikai pártja, a Magyarorszá. gi Szociáldemokrata Párt is — befejezettnek tekintette a forradalmat konszolidálni akarta a polgári demokratikus rendszert. Néhánv hét alatt azonban bebizonyosodott, hogy a széthúzó kormánykoalíció képtelen megoldani a felgyülemlett szociális és társadalmi problémákat: nem vállalja a radikális földre, formot, végképp óvakodik hozzányúlni a tőkés rendszer alapjaihoz, s nem tud a nehezedő kül- és belpolitikai helyzetben választ adni a „hogyan tovább" sürgető kérdésére. A szervezett munkásság forradalmasodó tömegei előtt egyre inkább bizonyossá vált az is, hogy a politikai hatalom részeseként a Szociáldemokrata Párt nem képvisel olyan tudatos szervezett erőt, amely az osztályharc következetes véghezvitelével magához ragadhatná a hatalmat, a nemzet vezetésének feladatát. A történelmi szituáció egy olyan új erő megszületését sága részéről Fabriczki András titkár és Szabó lánosné, a pártbizottság tagja koszorúzott. A jubileum alkalmából csütörtökön koszorúzási ünnepséget tartottak a főváros XII. kerületében is, a Városmajor utca 42. számú házának falán elhelyezett emléktáblánál, amely a KMP megalakulásának színhelyét jelöli. Az emléktábla előtt a fegyveres testületek tagjai álltak díszőrséget. Mindkét emlékhelyen elhelyezték a megemlékezés virágait a párt- és a munkásmozgalom Szocialista Hazáért érdemrenddel kitüntetett harcosainak, a főváros dolgozóinak és fiataljainak képviselői. A megemlékezések az Interna- cionálé hangjaival zárultak. követelte amely a munkásosztály élcsapataként véghez tudja vinni a társadalmi viszonyok gyökeres átalakítását, világos, forradalmi nemzeti programot tud adni az ország lakosságának. Ez az új erő a forradalom szülötte, a Kommunisták Magyarországi Pártja lett, amely 65 évvel ezelőtt alakult meg Budapesten a Városmajor utca 42. szám alatti bérházban meg. tartott gyűlésen. Megalapítói egyaránt támaszkodhattak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájára tapasztala, tóira és a magyar munkásmozgalom leghaladóbb hagyományaira. A párt fnegalapítói három forradalma csoportot képviseltek: a Kun Béla vezetésével Szovjet-Oroszországból haza. tért magyar internacionalistákat, a baloldali szociáldemokratákat és a forradalmi szocialistákat. Politikai programjukként a szocialista forradalom megvívásának, a proletárdiktatúra megvalósításának szükségessé, gét hirdették. A KMP tagsága 1918 végén legfeljebb néhány ezer főt számlált; a hatalmon levő koalíciós pártok kezdetben lebecsülték erejét és jelentőségét. A kis csapat azonban'alig több, mint három hónap alatt világos forradalmi programjával meghódította magának a nép többségét. S elérkezett 1919. március 21., amikor a két munkáspárt egyesülésével — másodikként a világon — győzött Magyarországon a proletórfor- radalom. A Tanácsköztársaságot a nemzetközi és hazai reakció túlereje végül, is legyűrte de nem tudta megsemmisíteni a kommunista pártot, amely az illegalitás éveiben, majd a felszabadulást követő újjáépítés so.- rán, s a második proletárdiktatúra győzelmétől napjainkig azt a szerepet tölt; be hazánk sorsának olakításában, amit megalakításakor vállalt: a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus eszmeiségével a munkásosztály élcsapataként a nép szolgálatát.
