Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-01 / 302. szám
1983. november 1., kedd Dunántúlt napló 3 Elegen mm abon I®; termett Az egyéni vásárlókon kívül 11 pécsi és baranyai üzletet lát el táppal és takarmánnyal a Zöldéri Megyeri úti takarmányboltja. Nemzetközi konferencia Pécsett A vonzáskörzetek gazdasági és közigazgatási kérdéseiről háromnapos konferencia kezdődik ma a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete, a PAB és az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete közös rendezvényén a területfejlesztéssel foglalkozó kutatók adnak számot és cserélnek véleményt eddigi eredményeikről. A rangos nemzetközi találkozóra száz hazai és harminc külföldi szakembert várnak. Az előadások anyagait a Dunántúli Tudományos Intézet írásba is bekérte, s azokból a jövő esztendőben gyűjteményes kötetet kíván megjelentetni. Kielégítő lesz a takarmányellátás Zavartalan a tápgyártás fl hosszabb legeltetési szezont mindenütt hihasználjáb Sok irányé fevékenysép Szentlörincen, a vasútállomás mellett két négylakásos szolgálati lakóházat épit a MÁV-nak a Költségvetési tizem A nagyközség mindenese Eredményesen dolgozik a Szentlőrinci Költségvetési Üzem Az idei aszály okozta általános aggodalom miatt a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán is különös körültekintéssel készítették el az 1984-es év előzetes takarmánymérlegét. A ténylegesen betárolt készletek és részben a becslések alapján elkészült mérleg adatai megnyugtatók. Az adatok előrejelzése szerint, a megye magas óllatlétszámának abrak, és tö- megtakarmány-szükségiletét a gazdaságok megtermelték sőt bizonyos feleslegek is keletkeztek, amelyekkel Baranya az országos takarmányhelyzet javításához járul hozzá. Baranya abrakkeverék A megye állattenyésztésében nagy abrakfogyasztó ágazatok — sertés, baromfi — dominálnak, de nem lebecsülendő a szarvasmarba-állomány abrak, igénye sem. Ebből az igényből kiindulva értékelhetjük igazán a gabona ágazat magas teljesítményét. Az ország 19 megyéje közül gabonatermelésben Baranya ezúttal is az első három hely egyikét foglalhatja el, annak ellenére, hogy az aszály megyénket is érintette. Nem ritkák a hektáronkénti 8 tonna feletti kukoricatermések. Végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, hisz a betakarítás tart. Az eddigi eredmények és a becslés adatai szerint azonban a gazdaságok kukoricából megtermelték a tervezett meny. nyiséget. A megye állatállománya 455 000 tonna táp gyártását teszi szükségessé. Az ehhez szükséges szemes termény újig rendelkezésre áll. A táptakarmány szükséglet nagyobb részét maguk a gazdaságok gyártják. A Baranya megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 180 000 tonna táptakarmány gyártására rendezkedett be. Ez zavartalan tápellátást tesz lehetővé. A vállalat vezetői úgy nyilatkoztak, hogy minden igényt ki tudnak elégíteni 'beleértve a kistermelőket is, sőt egy több éves megállapodás értelmében Bács megye tápéi, látásába is besegítenek. A GMV „Baranya abrakkeverék” néven a közelmúltban a szemeskukoricánál olcsóbb terméket hozott forgalomba, 403 forintos mázsánként; áron. Ez a dara egye. bek között korpát, vöröslisztet és ásványi anyagokat is tartalmaz, s ma már minden boltban kapható. Havonta 1000 tonnát hoznak forgalomba a kistermelőknek. Szálas, és tömegtakarmányok esetében is kedvező a megyei mérleg. Szénából — lucernából, vörösheréből és rétíszénából — összesen 137 000 tonna a megyei igény. Ebből valamivel kevesebb termett ám a hiány mindössze 2000 tonna, és az is 19 termelőszövetkezet között oszlik meg. Silókukorica szilázs- ból ugyanakkor többet készítették a gazdaságok. Ebből a tömegtakarmányból az állatok szükséglete 290 000 tonna. Ennél mintegy 10 000 tonnával többet készítetlek. Kisebb hiány tapasztalható silóból 15 tsz-nél, de ezt a többlettel rendelkezők fedezni tudják, az egymásközti ta ka rrná nyf orga I om ba n. A melléktermékek hasznosító, sóra is nagyobb gondot fordítanak a gazdaságok. A cukorrépa termelő nagyüzemek kukoricaszáriból cukorrépa-fej felhasználásával 14 700 tonna szi- lázst készítenek a szarvasmarhák részére. Ezek a gazdaságok tudomásul vették, hogy száraz és nyers cukorrépa szelet járandóságukat a cukorgyár az idén csökkenti. E járandóság 25 százalékát a gyár a nehezebb helyzetben lévő alföldi gazdaságok ellátására irányítja át. Késői legeltetés A tömegtakarmóny készletek „kímélésére” többféle megoldást kerestek és találtak is a baranyai gazdaságok. A 6000 hektár másod- és tarlóvetésből a szárazság ellenére 3000 hektár sikerült. Különösen a rövid tenyészidejű kukoricák napraforgós keverékek segítenek meghosszabbítani a zöldetetési szezont. De segít a kedvező őszi időjárás is. Az eső nyomán ki- zöldült gyepek, a lucerna sarj. növendékek és a kukoricatarlók legeltetésével meghosszabbo. dott legeltetési szezon is nagy tartalék, amit az idén mindenütt ki is használnak. Magán viseli az építőipari szervezetek szinte minden ismérvét a Szentlőrinci Költség- vetési özem. Jelentős a létszámmozgás, a dolgozók többsége betanított és segédmunkás, létszámhiány hátráltatja az ács, asztalos, tetőfedő, kőműves és kubikos kivitelező, felújító tevékenységüket, 7 településről ingáznak a munkásaik, nemcsak a székhelyükön, másutt is dolgoznak... A kilépések okát a távozók majd egyhar- mada nem indokolta, több mint egyötöde kevesellte a boríték tartalmát, egynegyedük lakóhelyéhez közelebb költözött — megúnva a bejáró életmódot —, sokan családi és egészség- ügyi okokra hivatkozva vették a kalapjukat, s a kilépők 7 százaléka a nagyobb jövedelem reményében kisiparosnak ment. Minden bizonnyal a bejáró két- lakisággal — a háztájival és egyéb mellékjövedelem-szerzési lehetőséggel — magyarázható, hogy a fizikai dolgozók átlagosan egy napot hiányoztak igazolatlanul, több mint 2 napot tesz ki a nem fizetett, igazolt távoliét, és a táppénzes napok száma is eléri a tizenegyet. Ez a kiesés ugyan csökken, de teljesen visszafogni Szentlörincen se tudják. Árki Zoltán üzemvezető mégis derűlátó: — Idei várható 112,5 milliós árbevételünk majd kilencven százalékát hozzák a magasépítőink, a szentlőrinci és pécsi telephelyű mélyépítő részlegeink, a tervezőink, a többit segédüzemeink termelik. Építőipari tevékenységük több mint egyharmadát teszi ki a karbantartás és a felújítás. Szentlörincen idén befejezték a tömbfűtőmű, a III. számú általános iskola bővítését, most alakítják ki az öregek napközi otthonát és a nagyközségi rendezvénytermet, a mezőgazda- sági szakközépiskola belső felújítása mellett egyéb hasonló munkákra is futotta erejükből. Pécsett is. Újat építeni kifizetődőbb. Idén kezdik Szentlörincen 60 OTP-lakás építését, elkészítették az új OTP-fiókot, a vasútállomáson két darab 4 lakásos MÁV szolgálati lakóházat adnak át az év végéig. Pécsett folytatják a motel építését, a levéltár, az llletményhivatal kialakítását, átadták a bicsérdi tornatermet és építik a 6 tantermes boksái általános iskolát, ugyanakkor az orfűi kirándulóközpont is ad még munkát. Az építés mellett rájuk hárul Szentlörincen a kommunális szemétszállítás, a közterületfenntartás, a strand üzemeltetése és az állami lakóházak kezelése. Segédüzemi tevékenységükben vezet a betonüzem: út- és járdaelemeket gyártanak, kész betont készítenek saját felhasználásra és egymillióért a lakosságnak. Bérmunkában alkatrészeket gyártanak a kézműüzemükben, az új dráva- foki varrodájukban munkaruhát javítanak és varrnak. A 13 fős tervező kollektívájuk éves szinten hárommillióval növeli eredményeiket. Kép, szöveg: M. L. Időt a halottaknak! O szthatom az óceánt cseppre, s a cseppet molekulára, de tovább a vizet nem oszthatom; hidrogént kapok két részt, s egy rész oxigént. S azt az egy részt sem oszthatom mór tovább önmagára: elektron, proton, neutron van, csak, melyek bármelyikét sem oszthatom tovább önmagának — mezonokra, kvarkokra, tudják a fizikusok, mi mindenre bonthatom őket tovább, csak önmagukra nem. Oszthatom az időt — a magam léptékében legkényelmesebben évekre, órákra, percekre; a kimondott és lenyelt szavak megtett és elfojtott mozdulatok másodpercére, s osztódik tovább az idő önmaga múltával: szempillantásra sok megélt óra, nap. Sejdítik, az időnek is van egy legkisebb, tovább már nem osztható résfe: az, ami alatt még történik valami: születése, elmúlása valakinek, részecskének, bárminek. Csak a nem-történésnek nincs ideje, csak a nincs-időt nem lehet mérni, a mérés már önmagában történés, a mérés már önmagában idő: egy perc a kör hatvanad részének megtétele. Amíg a mutató az egyik rovátkáról a másikra ugrik, történik valami, egy perc történik, ha más nem, ennek a hat foknak a megjórósa. Mintha lassanként megállni igyekezne az idő: ijeszt a nem-történés ideje. Eseményekről, változásokról, történésekről, oly sokról lassanként kiderül: nem alkamosak az idő meghatározására. Most nem alkalmasak. Merthogy van amikor a szerelem, a munka, a boldogság méri az időt; most homokszemek ékelődnek a mindennapok órájába, megállítják a szerelem, a munka, a boldogság idejét. Már el tudjuk képzelni a nincs-idő végtelenségét. Az örökkévalóságot. Ki így ki úgy. Életösztönünk megteremtette a halál fogalmát a felismert szükségszerű, az elmúlás enyhítésére. Meg a halhatatlan lélek fogalmát, meg amit azt kényelmessé teszi — merthogy végtelen idejű lét roppant unalmas lenne. De hát mi a különbség az időtlenség meg a végtelen idő között? Többre mentünk a holtak tiszteletével. A holtakban saját életünket hosszabbítjuk elviselhető mértékűre: az emjékezés idejére. A meghaltak élnek, míg gondolnak, míg emlékeznek rájuk; gyertyát gyújtunk sírjukon, hogy éljenek még egy kicsit, éljenek emlékeinkben. Megelőlegezzük saját halni-nem-tudásun- kat, példát adunk gyermekeinknek, gyújtsanak majd ők is gyertyát sírunkon: éljünk még egy kicsit mi is majd emlékezetükben. Akire nem emlékszik senki, meghalt végkép, visz- szavonhatatlanul. Nincs az a harsona, kit feltámasztana, akire nem emlékezik senki emberfia. Megállni készül az idő: időtlenné készül válni. Felhúzták hozzá a rugókat, már csak feszítik tovább. -Vajon hányadik rakétánál, hányadik robbanófejnél pattan el, hogy gyors történések után, felgyorsult idő után maradjon a puszta föld? Ahol már soha senki nem gyújt gyertyát másnak emlékezetére — életben tartására. Idő, persze, akkor is lesz, csak ember nem, aki számolná történéseivel: uránmaghasadások ideje, hidrogénatomok fúziójának ideje, neutronszáguldások ideje meggyújtja az utolsó nagy gyertyát az emberek ideje felett. Aztán jön a kiégett por, a sivár bolygó keringésének ideje, a nincs- idő, a tudatunktól és létünktől függetlenül létező objektiv világ objektív ideje, elkezdődik az új időtlenség a földön. Időtlen ez az objektív világ, élő időt neki csak az ember adott, visszamenőleg is; amikor történéseket mondott ki a háttérsugárzás alapján» a felgyűrő- dött hegységek, az elsüllyedt földrészek a megkövült élőlények láttán, a pattintott kőszerszámokat megtalálva még isteneivel is, mítoszaival mindig a mához igazítva az időtlen- séből az dőt, az emberi időt kiszakító mutatókat. A szerelem a munka, a boldogság történéseinek egyre kevesebb a lehetősége oz idő megtartására: nekem, neked, neki még talán — nekünk már alig. Nekünk az időt megtartani, az idő értelmét most egy történés jelenti: tiltakozni ! Európában, úgy tűnik, már csak a tiltakozás történése tortja az időt, a mi időnket. Az idő utolsó, tovább nem osztható része a tiltakozás a legkisebb kvantum — kapaszkodnunk kell ebbe a parányi történésbe, mint utolsó lehetőségbe időnk megtartásáért: ha ezt felezni próbálnánk, másféle történésekre bontanánk — időnk végképp nem maradna. A halottak napján még^ tart az idő: gyertyát gyújtunk. Élnek még halot- taink; emlékezünk rájuk. De már minden apró láng értünk is lobban, ha nem marad senki nekünk gyertyát gyújtani. Eddig vigasztalódtunk: gyerekeink felnőnek, szeretnek, dolgoznak, s boldogok lesznek — s gyertyát ayújta- nak, hogy éljünk még egy kicsit, maradjon időnk. Most már gyertyát kell gyújtanunk magunk, még gyerekeink emlékének is: a nincstelen jövő időtlenségében ez már lehetetlen. A rakétatelepítések, a robbanófejek elhelyezése már régen nem időt tartó történés, már mindegy, hogy százszoros, ezerszeres, milliárdszoros lesz e halálunk: ezek csak osztani kívánják az oszthatatlant, az idő kvantumát. M ost önmagunkért is gyújtani kell a gyertyát! Lobogásuk is legyen tiltakozás! Minden gyertya is idő kvantuma legyen, jelentse jogunkat az időhöz! Irigylem a most halottakat, mert emlékeznek rájuk, ők még halandón halhatatlanok. Irigylem a most halottakat, a jeltelen tömegsírokba lökötteket, a hivalkodó márványok alá helyezetteket, mert emlékezünk rájuk, tudunk róluk, ha mást nem, azt, hogy ismeretlenek; hogy hivalkodók. Irigylem a most halottakat legborzasztóbb kínhalálukért is, mert életükben még bízhattak abban, haláluk példát ad az utánuk születőknek is. Irigylem őket, mert részesei az időnek. B. L.
