Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-22 / 322. szám
1983. november 22., kedd Dunantun ntrolo 3 Kommunista műszak november 26-án Munkaversenyhét a Mecseki Szénbányáknál Az átlagosnál jobb, előkészített munkahelyeken kezdődött meg tegnap hajnalban a Mecseki Szénbányák Vállalat bányaüzemeinek föld alatti munkahelyein az a munka- versenyhét, amit a vállalat politikai-gazdasági vezetése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66., és Baranya megye felszabadulásának 39. évfordulója tiszteletére hirdettek. A Mecsekben dolgozó szénbányászok mindig is partnerei voltak népgazdaságunknak, mindig is vállalták az ország iparának és lakosságának szénellátási gondjaik enyhítését. így van ez most is, amikor népgazdaságunknak jelentős nehézségekkel kell megküzdenie. Valamennyi mélyszinti széntermelő üzemben már hetek óta készültek a mun- kaversenyhétre, hogy a hetet záró november 26-án a vállalat immár valamennyi üzemének dolgozóival együtt tartandó kommunista szombaton jó eredményekről számolhassanak be. A tegnap kora reggel indult versenyhét alatt Béta, Kossuth, Pécs, Szászvár, Vasas és Zobák Bányaüzemek fejtési és vágathajtó munkahelyein közel 2000-en kezdték el d munkát, hogy a két munkanem négy kategóriájában meghirdetett munkaversenyben megmérkőzzenek a legjobb címért. Az első helyen végző szocialista brigádok a következő díjazásban részesülnek: az egyedi fémtámos fejtésben 25, a fabiztosítású- nál 18, a kamra- és az OSZS-fejtésekben 10—10 ezer forint, a vágathajtók között a meddő vágathaj- tóknál, a szenes vágathaj- tóknál, a vegyes vógathaj- tóknál, valamint a „G" elővájásban első helyen végzőknél 6—6 ezer forint pénzösszegben, valamint oklevélben. A munkaversenyhetet záró, november 26-án tartandó kommunista műszakon résztvevők aznapi, illetve akik a műszakon részt venni nem tudnak, napi keresetük 50 százalékát ajánlhatják fel a bányászati alapítvány részére, illetve várospolitikai feladatok megoldására. Exportáló fogyasztási szövetkezetek A csónyoszrói Szőnyegszövő Üzemből, majdnem kizárólag nyugati exportra, ez évben 15 millió forint értékű rongyszőnyeget szállitottak. A képen a szövöcsarnok. Fotó: Erb János Apró cikkekből kemény valuta Ismét kapósak a bólyi és a sellyei rongyszőnyegek - Több nyulat és étkezési babot venne a külföld Országos szinten szerény mértékű exportnövekedést terveztek a fogyasztási szövetkezetek, így a baranyai áfészek is, de természetesen az ő kivitelükre is szüksége van az országnak. Hol tartanak a teljesítésben? A MÉSZÖV elnöksége nemrég áttekintette az export alakulását. A baranyai áfészek elsősorban mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékekkel vívták ki a külföldiek elismerését. A tervek szerint 138 millió forint értékű árut kell idén tőkés valutáért értékesíteni, az első háromnegyed év adatai szerint ennek 72 százalékát teljesítették. A minden évben biztos exportcikknek számító élő- és vó- gottnyúl eladása nem úgy sikerült, ahogy várták, 1368 tonna helyett mindössze 824 tonnányit exportáltak. Vevő pedig lenne az állatokra, de egyelőre kevés a nyúl. A szakemberek szerint a felvásárlási árak ingadozása, az átvételi körülmények visszavették a tenyésztési kedvet. A nyúlászok indokolatlanul nagynak tartják a nyári és téli átvételi árak közti különbséget, mint mondják, a tartási költség a táp és a takarmány árának növekedésével magasra szökött. Az elmúlt években fokozatosan csökkent a galamb felvásárlási órq, éppen ezért sokan felszámolták az állományt. A további érdektelenségre számítva a szövetkezetek nem is terveztek a tavalyi 6 tonnánál több exportot idénre sem. De úgy látszik, a szakcsoportok és az egyéni tenyésztők meggondolták magukat — szeptemberig már több mint 6 tonna fehér húsgalambot szállítottak küiíóldre. Csigából ugyancsak többet exportáltak a tervezettnél. A pécsi áfész felvásárlótelepéről, indították útra a 168 tonnányi tisztított éticsigát. Az áru értéke 6,4 millió forint — ez pedig az előirányzottnál harmadával több árbevételt jelent a szövetkezetnek. Babból a tervezett 219 tonnányi helyett mindössze 43 tonnát exportáltak. Jóval kevesebbet takarítottak be a termelők, mint tavaly, és a minőség i; vitatható. Az aszály miatt fellépő zsizsikfertőzöttség szinte lehetetlenné teszi a terv teljesítését. Hajdinából, borból lenne kínálat, de csökkent a vásárlói érdeklődés. Idén 17,1 millió forint árbevétel származott a méz eladásából. Eddig 468 tonnányit szállítottak el a megye szövetkezeteiből, aminek zöme feltehetően a külpiacokra kerül, örvendetes, hogy a tavalyinál több jó minőségű akácmézet ajánlottak átvételre a méhészek. Ugyanakkor panaszkodnak arra, hogy a HUNGARONECTÁR nem mindig tudja fogadni a mézet, emiatt az áfészek kényszertárolókban tartják — ez pedig nem használ a minőségnek. A táblás lépesmézre idén kevés a vevő — csak bizományba vették át a termelőktől. A fogyasztási szövetkezetek ipari termékei közül mindössze néhány jut el az országhatáron túlra. Elsősorban a bólyi és a sellyei szövetkezet rongyszőnyegei hoznak kemény valutát az áfészeknek, a tervezett 18,2 millió forint értékű export 98 százalékát ez a termék biztosítja. Az elmúlt évek átmeneti értékesítési nehézségei után idén ismét megnövekedett az érdeklődés a rusztikus hatású, szép rongyszőnyegek iránt, különösen a skandináv országok és az NSZK kereskedők vásárolják szívesen. Hogy a vevők igényeit időben ki tudják elégíteni, a bólyiak és a sellyeiek összefogtak, egymást segítették, így pontosan betartották a kívánt szállítási határidőket. Az UNIVERZUM 'Szövetkezeti Közös Vállalat 1983-ra 19,8 millió forint értékű árut kíván valutáért értékesíteni. A szezonális cikknek számító madáretetők ötödét exportálták, az áru nagyobb részét novemberben küldik a megrendelőknek. Kútba esett az ,,U”' profilú üveg és a konzervuborka 10,2 millió forintos kivitele. Azonban, hogy tervüket teljesíteni tudiák, újabb exportálható áru után néztek. Sertésfejet szállítanak tíz és fél millió forint értékben Jugoszláviába. Jóllehet, a baranyai fogyasztási szövetkezetek exportjukban az országos átlagot meghaladó tervteljesítést produkáltok, mégis, szükség van a további exportlehetőségek felkutatására, az aktívabb szervező munkára. Jövőre a hazai igények kielégítése és a tőkés export fokozása mellett növelni kell a szociaista országokba juttatott áruk mennyiségét is. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha javul a fogyasztási szövetkezetek közötti együttműködés, valamint a termelők és felvásárlók közötti kapcsolat. Eszterhai Katalin Hiánycikkpótló kisiparosok Uj zárólap a régi villanybojlerekhez Egy bólyi fiatalember megelégelte, hogy régi típusú, 120 literes Hajdú villanybojleréhez sehol sem tudott felhajtani zárólapot, és így meleg víz nélkül maradt a család. Az meg egyenesen bosszantotta, hogy az általa másoknak javított bojlerek ugyancsak hamar felmondták a szolgálatot: kiégett a fűtőtest, csöpögött, bármilyen tisztességesen is dolgozott. Nézem a gyári zórólapot, mely ha folyni kezd . .. — Nem lehet kapni, az a legfőbb baja. Ha kiszerelem a bojlerból az eredetit, gyakran megpattan a forrasztása és el lehet dobni az egészet. A bele való két kilowattos fütő- spirál is hiánycikk. Több ezer, több tízezer ilyen bojler üzemel még az országban, elképzelhető, hogy mennyit kell kidobni, mert alkatrészhiány miatt nem javítható. A kényszer nagy úr. Lantos Árpád villanyszerelő, aki mellékállásban háztartási gépeket javít, legyártott magának három új zárólapot' 8 milliméteres kazánlemezből, és beépi- tette a kapható 2 kilowattos csőfűtőtestet, a bimetálos hőkorlátozót, hőfokszabályozónak megfelel a hagyományos és a kapilláris is. — Tavasszal beszereltem mindhármat, azóta egyikkel sincs baj. örültem, hogy bevált az elképzelésem, de a gyártásra nem vállalkozhattam. Bólyi esztergályos kisiparos barátomhoz, Lambert Andráshoz fordultam segítségért. Ö vállalta, hogy annyit gyárt az új zárólapból, amennyire csak szükség van. Lambert András egy éve kezdte meg az eddig országos hiánycikknek számító különféle — klingeritből és vászonbetétes gumiból készített — tömítéseket gyártani: radiátorokhoz, bojlerekhez, hojlande- rekhez, vízcsapokhoz és WC- tartályokhoz. Mind több helyről kap megrendelést újabban Szegedről, Szolnokról és Békéscsabáról is jelentkeznek ná_ la szakboltok tömítésekért. — A bojlerekhez eddig is készítettem zárólop- és fűtőtest-tömítéseket, most Lantos Árpád ötlete nyomán legyárBalról a bólyi kisiparosok által készített új zárólap, mellette a gyári tottam néhány komplett zárólapot. Érdeklődik már megoldásuk utón a mohácsi Háztartási Kisgépjavító, a pécsi VILLGÉP barkácsboltja is. M. L. Szemétbe dobott milliók Pécsett, az “Xi. jai városrész néhány körzetében meggyőzték a lakókat, hogy a fölöslegessé vált újságokat, rongyokat és más újrahasznositható anyagokat ne a kukába vigyék. Kérték, tegyék ki külön-külön a lakásuk elé, netán az alagsor -külön e célra kijelölt helyiségébe cipeljék le. A házmester összegyűjti azokat, és amikor összeáll a megfelelő mennyiség, jön az autó, elviszi és az anyagok árát megkapja a . . . Hogy mennyiben részesedett a házmester, mennyiben az ingatlankezelő, ma már nehéz kinyomozni. Mint ahogy azt is, hogy kinek az érdektelenségén csúszott el az egész, miért kellett abbahagyni, miért szűnt meg az ilyen rendszeres gyűjtés. Az újmecsekaljai példa egy a sok közül. Az abbahagyásában vétkes szemlélet még ma is él és hat. Nálunk még jellemző felfogás: a hulladék szemét, annak szemétdombon, szemétbányában a helye. De vajon belenézünk a szemetesvödrünkbe, -mielőtt annak tartalmát beleöntjük a ház előtt lévő gyűjtőedénybe? Nem. És ha meg is nézzük, mit tehetünk? Hogy háztartásainkból menynyi értékes anyagot küldünk a szemétbányái dózerok alá? Csak Pécsett a lakossági szeméttel milliós értékeket semmisítünk meg. Egyetlen példa: az utóbbi két évtizedben 5 millió köbméter háztartási szemetet „termeltünk", ennek szerény becslések alapján is több mint kétharmada újrahasznosítható másodnyersanyag. Mert ma még nem hisszük el, hogy a szeméttel milliókat temetünk el. Megmentésükért se tehetünk sokat, mert nincsenek e célra mozgósítható millióink. így aztán szegénységünk okozza azt a helyzetet, amiből nincs kiút? Budapesten dolgozik a szemétégetőmű, mely már egyfajta megoldást jelent. A lakossági szemétből értéket állít elő — energiát. A világ számos helyén üzemelnek szemétválogató-átalakító- újrahasznosító berendezések, metángázt termelnek a szemétbányákból, és hosszasan sorolhatnám a különféle, értékmentő műszaki megoldásokat. Vajon megteszünk mindent, hogy megmentsük értékeinket? Nem. Az elkótyavetyélés ma még kényelmesebb és így szinte kifizetődőbb. Gyerekkoromban Pécsett szinte egymást érték a MÉH-átvevőhelyek. Ma mindössze három van belőlük. Gyanítom, hogy nem a MÉH Vállalat akarta az átvevőhely csökkentésével visz- szafogni a gyűjtést, lelohasz- tani a gyűjtőkedvet. A MÉH célja több mint harminc éve változatlan: minél több anyagból minél többet begyűjteni és átadni a feldolgozóiparnak, vagy exportálni. Tehát a hulladékból hasznos anyagot kinyerni, előállítani és azt haszonnal továbbadni. Ez az érdekeltsége fennállása óta mitssm változott. A_ La.„ három át- AZ, nOgy Vevőhelye van mindössze, a probléma lényegére utal. Mert mennyivel könnyebb a temérdek újságot kidobni a kukába, mint összegyűjteni, kocsiba tenni és elvinni a legközelebbi átvevőhelyre? Ma még egyszerűbb így, s lelkiismeretünket is felmenti, ha megpróbáltuk a helyes megoldást, és csalódva jöttünk rá, a többletmunkával, fuvarral együtt az anyagokért esetleg a benzinre valót se kerestük meg. Ez nem vált tömegméretűvé. Maradt az egyetlen megoldás: otthon gyűjtjük a papírt, textilt és várjuk, hogy a gyerekek mikor kérik el, hogy elvigyék az iskolába, mert ott gyűjtés van. Sajnos, ez évente csak egyszer-két- szer fordul elő! A Hazafias Népfront más szervezetekkel együtt most igyekszik a gyűjtést társadal- masítani. Az ötlet mindenképpen iá és hasznos, megmozgatja a lakótelepüléseket, és jelentős értékeket ment meg. Ezzel nemcsak a népgazdaság gazdagszik, a lakóhely is tisztábbá. Szebbé válik, és a befolyt összegből gyarapodik is. A baranyai tavaszi-őszi HNF-gyűjtési akció eredményei mindenképpen igazolják az elképzelés helyességét Olyan értékeket mentenek, melyek, az úttörők, kisdobosok gyűjtése nyomán sem kerültek volna vissza az optimális anyaqkörforgósba, ami talán sohasem került volna el a MÉH-átvevőhe- lyekre, de méa a mozqó MÉH-átvevőhelyekre se vitte volna el senki. Tudom, nem vagyok egyedül, amikor azt mondom: nem szeretem a kampánymunkát. Az eredménye és mindenképpen előnye a gyűjtési kampánynak, hogy olyan anyagokat ment meg, melyeket talán az .enyészet pusztítana időtlen időkig ott, ahová azokat kidobták, kivitték, kitérték. Tehát a jól szervezett akció érdeme elvitathatatlan. De. A kampány- munka magában hordja a társadalmi lelkiismeret elal- tatását: mi kérem megtettük a magunkét, laenám, de egyszer (esetleg kétszer) tettük meg _ és ezzel jó időre l etudtuk az egészet. Kész, túlvagyunk rajta, ezután is vihetünk mindent a kukába, az erdöszélekre, az elhagyott részekre ... Egy nemrég cps:« lezajlott ankét mottója volt: ,,A hulladékgyűjtés társadalmi ügy, legyen a társunk!” Az előadásokból is kicsengett a mottó folytatása, hogy társadalmi ügy, de ne csak kampányjelleggel legyen az, hanem folyamatosan, mindennap és minden percben kitörölhetetlenül munkálkodjék a tudatunkban. Energiaínséges világunkban minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy többre vigyük, hogy előbbre lépjünk. Ebbe sok minden beletartozik: az ésszerű munkaszervezés, az energiatakarékosság, a gazdaságos termelés, a jó minőségű és haszonnal előállított, belföldi és külföldi vevőnek szánt áru éppúgy, mint az, hogy ne hagyjuk semmibe veszni azokat az anyagokat, melyek értéket hordoznak. Se a fáradtolajat, se a kukoricaszárat, a papírt, a textilt, a vasat és a fémet, a műanyaghulladékot, a gumit, az elhasznált akkumulátort. Semmit. Murányi László
