Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-21 / 321. szám

Szájkendőben ültek a nézőtéren Sass Sylvia és a japánok Világhírű operaénekesnőnk szabadúszó lett Kilépett a reflektorfénybe és . . . A japán közönség ál­arcban ült a nézőtéren! Vagy valami fehér kendöcskével az orruk előtt. . . Hát. ; . Sass Sylvia szép hangja mégis fel­csendült és ahogy ívelt a publikum felé, a japán sze­mekből melegség áradt visz- sza. a szép hang jutalma. Most már az újabb, a har­madik japán hangversenykör- útról beszélgetünk Sass Syl- viával, meg Pécsről, Bajáról, a két városról, amivel a vi­lághírű operaénekesnő az or­szág déli részéhez is kötődik: — Édesapám Baján szüle­tett a Flórián utcában, ott érettségizett a tanítóképző­ben, rólam pedig a Dunántú­li Naplóban jelent meg az első írás, 1965. augusztus 12- én, Kampis Péter írta. Emlék­szem, A nürnbergi babát ját­szottuk, Adam operáját. Még édesapám irányításával, egy afféle nyári zenei táborban készültünk rá. Kamasz vol­tam ... És az első szerep ott Pécsett... De az igazi mély gyökerünk: Erdély. Nagyszü- leim Háromszék megyeiek. — Visszatérve a jelenbe, miből áll a harmadik japán körút? — A pécsi származású Ko- váts Kolossal nyolc városban énekelünk áriaeste.t. Naga-- sakiban például a Pillangó kisasszony nagyáriáját kér­ték, hiszen ez a történet ott játszódott. Kobayashi Ken- ichiro, illetve Fischef Ádám vezényletével. Két alkalom­mal pedig Bartók operáját: A kékszakállú herceg várát játsszuk. Februárban indu­lunk. — ön arról ismert, hogy minden művet azon a nyel­ven énekel, amelyiken írták. A hat nyelven éneklő Sass Sylvia most japánoknak és magyarul ... A teljesen más beszédhez, énekhez szokott japán fülnek a magyar nyelv nem lesz furcsa? — Nem hiszem. A japán közönség kifinomult, mindent mélységben érző publikum. Általában a japánok olyan tisztelettel, a megismerés olyan szándékával közelíte­nek a számukra ismeretlen­hez, hogy érzelmileg szinte pontosan felfogják. Különben minden japán utam minden estjét magyar népdallal zá­rom és a „Szivárvány hava­sán"-! felállva, mintegy him­nuszt tisztelve hallgatják. Szerintem megérzik, milyen lelkűiét van a magyar nép­dalban.- Az ifjúság?- A közönség túlnyomó többsége belőlük tevődik. A japán ifjúság nagyon érdek­lődik a klasszikus európai ének- és zenekultúra iránt. Ha vége a tanévnek, elözön­lik Európát, és legtöbbjének a tervében benne van egy- egy nagy előadás, nagy éne­kes meghallgatása, még ha utána két hétig hideg szend­vicset eszik is. Legtöbben Ja­pánból jönnek Magyaror­szágra. Az énektanítás Ko- dály-módszerét tanulmányoz­ni. Nagy kultúrájú nép, a rendkívüli zenei érzéktől az intelligens magatartásig, hogy például télen, náthajár­vány idején megtisztelik egy­mást és az énekeseket, a hi­giénikus száj-orrkendővel. Máskülönben az opera nemzetközi rangú művésznője nem tagja a Magyar Állami Operaháznak, honem a leg­több íróhoz, festőhöz hason­lóan a szabadúszó pályát vá­lasztotta. Több országban van menedzsere, idehaza pe­dig nyugalmazott énektanár édesapja titkárkodik és egy­általán, mögötte él a mindig éltető, mindig biztonságos hátország — a szülői otthon. Földessy Dénes A műgyűjtők összeverekedtek Kínhalállal bűnhődtek a főkolompos sáskák Műszaki régiségek boltja Budapesten Fényképezőgépek, gramofonok, írógép matuzsálemek Ugyan hírverés előzte meg a bolt nyitását, a bolt alkalmazot­tai mégsem számítottak akkora érdeklődésre, akkora összegyűlt tömegre. Sőt azt sem gondol­ták. hogy milyen sokan gyűjtik a régi írógépeket, és hogy e gyűjtők oly szenvedélyesek, hogy a kiszemelt valóban míves ki­vitelű írógép-ős birtoklásáért öl. re mennek egymással. Mindez azonban még a nyáron történt, hiszen a BÁV Baross u. 4. sz. alatti műszaki régiség boltja még júniusban nyitott, és az azóta eltelt pár hónap alatt 750 ezer forintért vásárolt és 500 ezer forintért adott el kü­lönböző régiségeket. Mi található a boltban? Régi fényképezőgépek, csodaszép díszbőrkötésben vagy plüssbevo. natos, rézveretes borítású fény­képalbumot (a bennelévő képek rendkívül jó minőségben és mű­vészien készítve divattörténeti dokumentumok is), a múlt szá­zadben1 készült faragott álló órák 1880-as évből származó réz teodolit, régi Írógépek és varrógépek. Van ősrégi szá­mológép, amelyet állítólag Ha. jós Alfréd is használt, és több felhúzható régi gramofon. Ezek közül a legbecsesöbb a barokk szekrénybe épített, amelynek a lemezkorong széle a lejátszó fej és kar aranyozott- Nem tud­ni mást róla, csak azt, hogy a század elejéről származik és „Wagner Hangszerkirály"-nál vásárolták. A gramofonok között van egy Pécsről Lenhardt János hangszerműterméből származó is. Vannak értő vásárlók, akik konkrét céllal keresik fe| az üz­letet, de völt bk olyan is, aki egy múlt századi, rézből készült szerkezetet (polariméter) csak azért vásárolt meg, mert meg­tetszett neki. A beérkezett legértékesebb darabokból januárban aukciót rendeznek. Életfogytiglani kapott a macska Erkölcsi bizonyítvány egy szamárnak Meghökkentő jogesetről tu­dósított ez évi 167-ik lapszá­mában az NSZK egyik legte­kintélyesebb sajtóorgánuma, a Frankfurter Allgemeine Zei­tung. Az egyik passauai járás- bíróság igen szigorú ítéletet hozott egy macska ellen: A kandúrt életfogytiglan a ház­ba zárva kell tartani, és ha a fent nevezett négylábú még egyszer átlépné a szomszéd telkének határát, a macska gazdájának félmillió márka rendbírságot kell fizetnie. Az ok a következő: a kan­dúrt rajtacsípték, amikor is­mételten idegen telken csavar­góit és — „Egy macskának a telekre .való puszta rálépése is zavaró beavatkozás a tulaj­donba, amit senkinek sem kell eltűrnie” — mondotta az ítélet indoklásában a passaui já­rásbíró, mert a tulajdon vé­delme magasabb rendű szem­pont, mint az állatbaráti ér­zelmek. Az ítélet óhatatlanul felidézi a középkor jogszokását, ami­kor a bíróságok nem korlátoz­ták a felelősségre vonást csak az emberre. így aztán gyakran előfordult, hogy állatok álltak bűnösként a bíróság előtt, s szenvedték el a szigorú ítéletet. A bíróság előtt felelősségre vont állatok jogesetei közül két mulatságosabbat említünk csak példaként. Francia földön egyszer egy szamarat vádol­tak meg erkölcstelen életmód „alapos" gyanújával, és a sze­gény füles csak úgy menekült meg az elítéltetéstől, hogy fa­lujának emberséges és felvilá­gosult plébánosa erkölcsi bi­zonyítványt állított ki számára. Akad ennél furcsább, és „tra­gikusan végződő" példa Ma­gyarországról is. 1731-ben nagy sáskajárás pusztított az országban. Az egyik alföldi városunk polgárai annyira nekikeseredtek a károk láttán, hogy elhatározták, bíróság előtt számoltatják el a sáská­kat súlyos vétkeikről. Mivel az elkövetők száma több millióra rúgott, elfogásuk lehetetlen volt, elkaptak közülük tíz pél­dányt, kikiáltották őket a „ban­da főkolomposainak", és sza­bályos ítélettel valamennyiüket minősített halálbüntetésre ítél­ték, s a kínhalálbüntetést vég­re is hajtották rajtuk. Kíváncsiságból érdeklődtem jogászismerőseim körében: mit szólnak ehhez a kandúr­esethez? Valamennyien úgy vélték, hogy ez igen drasztikus ítélet, s szelleme távol áll a magyar civilisztika jogérzéké­től. Hasonló eset nálunk nem fordult elő — legalábbis gya­korló polgári bírák nem emlé­keznek ilyenre. Tény azonban, hogy szép számmal akadnak tilosba tévedt állatok miatt olykor igen éles, és nehezen tisztázható jogviták a bíróság előtt. Ha nem is macskákkal, de volt egy érdekes „állati" jogeset a közelmúltban Pé­csett. Egy kutyatenyésztőt pe­reltek be szomszédai amiatt, hogy a sok kutya együtt elvi­selhetetlen lármát okoz az ugatásával. A bíróság lénye­gében helyt adott a szomszé­dok kérésének, hogy a tenyész­tő meghatározott mértékre csökkentse le a farmjának ál­lományát. Ilyen eset azonban macskák esetében nehezen képzelhető el — legalábbis Magyarorszá­gon a hatályos jogszabályok szerint. D. I. — Helló! — mondom barát­ságosan a pszichológusnak, ő mégis meglepődik. Mielőtt leve. gőhöz jutna, gyorsan megindok- lom „tettemet". Az amerikai Omaha város két szülötte: Brian és Michael McCormack, ponto­san tíz évvel ezelőtt, a világ üdvözlő napjának „kiáltotta ki” november 21-ét- Azoknak, akik csatlakozni kívánnak a mozga­lomhoz. ezen a napon tíz telje­sen ismeretlen embernek „heíló”-t kell köszönniük. Ez a felhívás „jogosított fel", hogy a .nagy nap” előestéjén „leheílóz. zam” dr. Molnár Pétert, a Pé­csi Orvostudományi Egyetem or­vosi-pszichológiai kandidátusát. — Csodálkozom, hogy az Egyesült Allamokiböl indult ez a mozgalom. Többször jártam New Yorkban — meséli —, ott lehetetlennek tartom ezt a fajta közeledést. Ha valakit megszól!, tanok, az — az esetek többsé­gében — rosszat jelent Ilyen­kor, az előre élkészített ötdollá. rost azonnal oda kell adni az ismeretlennek, különben balul Sülhet el az „ismerkedés”. hétfői A világ üdvözlő napja Helló! — Szociológusok megfigyelé­se szerint a nagyvárosokban egyre jobban lazulnak a kap­csolatok. Minél kisebb a közös, ség (pl. egy faluban), annál ke. vesebb a „sorompó" ember és ember között- Gyermekkorom nyarait Szakályban töltöttem, ahol a falu lakói ismerősnek vagy idegennek egyaránt így köszöntek: „felébredt?” — Ez a kapcsolatteremtés egyik formája, ugye? — Érdekes módon nem, ez a kapcsolat jelzése csak: nincs ki­fogásunk a másik személye el­len, elfogadjuk a jelenlétét. Tapasztalat — bármilyen fur­csán hangzik —, hogy az üd­vözlést követő kérdést (hogy van?) áltáléban nem ajánlatos túlértékelni. Figyeljük csak meg, ha azt válaszoljuk: „rosszul va­gyok” akkor zavar keletkezik, mert a másik nem ezt várta. Tehát a kérdés mögött csak fel­színes érdeklődés rejtőzik. Ugyanakkor jellegzetes szociál. pszichológiai tény, hogy vadide­gen emberek nagyon közeli kapcsolatba kerülhetnek pél­dául egy hosszú repülőúton. Olyan bizalmas dolgokat is „ki. teregetnek" egymásnak, melye­ket még a pszichiáterüknek sem szívesen mondanának el. Ezekre az időleges barátságokra jel­lemző: leszállás után a két „összemelegedett" ember külön, külön távozik a repülőtérről. Mintha sosem találkoztak volna. — Miért csak kényszerűség­ből, az összezártság miatt tar­tunk igényt egymás társasá. gára? — A humán etológia az em­beri magatartás biológiájával foglalkozó tudomány kimutatta, hogy hatalmas erővel belénk „huzalozottan" él a másikhoz váló kötődés a másik iránti ér­deklődés, csak időt nem tudunk szakítani erre. — Aggasztó, hogy napjaink, ban egyre divatosabb az „elide­genedés” szót használni. — Azt hiszem, ez egy tyúk— tojás probléma: azért zárkózom el, mert elidegenedtem vagy azért idegenedtem el, mert el­zárkóztam- A saját elidegene­dését mindenki egyénileg éli meg. nem lehet általánosítani. Egyikünk a pénzt hajhássza másikunk a munkájába mélyed és nincs ideje kapcsolatokat ki­alakítani vagy megerősíteni. Kór ezt boncolgathi — visszatérve a világ üdvözlő napjához —. in­kább beszéljünk a megelőzés­ről. — Tudom, hogy kellemetlen szituációkba keveredhetünk, nőkkel szemben leszólítás-gya- núsakkó válhatunk mégis, pró. báljuk meg! Merjünk odamen­ni az ismeretlen emberhez és bátran mondjuk neki: „helló"! Köziben figyeljük meg, mit ér­zünk — biztos nagy élmény lesz — ez segíti az önismeretünket is. amire nagy szükségünk van. November 21-e a világ üd­vözlő napja! Stausz Csaba Beszélgetések a szerelemről... Kinek az Avagy nagyobb bűn-e az őszinte érzelem nélküliség, mint a képmutató hazugság? Beszélgetések és epizódok a szerelemről címmel ajánla­nak filmet a tizennégy éven felülieknek: a cím bizonyta­lanságát pontosan tükrözi a másfél órányi vetítési idő. Láthatunk például egy kaba­réjelenetet, amelyben a fe­hérneműre vetkőzött (az illendő­ség kedvéért öltözött?) sze­replők próbálgatják a Ká- maszutra egyik bonyolult po­zícióját — sikertelenül. Figye­lembe véve a gatyát-butyit, ez nem is csoda, no de ne akadjunk fel apróságokon, annál is inkább mert ez nem egy pornófilm. (Azok ugyanis jobbak a képélességet, a fel­használt nyersanyagot és a fényképezés ötletességét ille­tően — s talán nem túlzás: választott témájuk megvalósí­tásában.) Ez egy ... Hát mi is ez a film? Jobbadán beszélgetések sorozata: fiatalok számolnak be nemi életük és szerelmi kultúrájuk minőségéről. S az érzelmi életükről is, természetesen. Az egyik nyilatkozó például kijelenti, hogy a mai fiatalok érzelmi élete sivár, csak a szexre koncentrálnak. Ő ter­mészetesen nem, ő szereti is a lányt, de a fiatalok többsé­ge olyan. Várnám a riporternő kérdé­sét, hogy milyen meghatal­mazás alapján nyilatkozza azt a különben szimpatikus fiatal­ember: hogy netán az Első Magyar • Fiatalok Szexkonfe­renciája delegálta, kinyilvání­tani a mai fiatalok érzelmi si­várságának Szaharáját — vagy más ilyesmit — de inkább az derül ki, hogy a fiatalember a saját forgatókönyv szerinti' szerepe szerint általánosít. Nyi­latkozata a riporternőre min­denesetre nagy hatással van; ez utóbbi eközben csábosán mosolyog és kacéran szikrázik a szeme. De van ennél is jobb — bi­zonyára a fenti tételt igazolan­dó: a televízió sportközvetíté­seiből és a Kék fény adásaiból jól ismert férfiriporter egy olyan csinoskát faggat, aki egyszerre két férfivel is, külö­nösebb érzelem nélkül, de kö­zös megegyezéssel és félté­kenység nélkül. A riporter át­mentett valamennyit a kék- fénybeli modorából, kérdései erkölcsi magasabbrendűséget éreztetnek, szinte vallatja a lányt, hogy az hintsen hamut a fejére, s vonuljon kolostorba. Ám a lány nem előzetesen letartóztatott, s nem álszent apácajelölt, tehát visszakérde­zi a riportert, akiben a férfi­féltékenység zöld sárkánya már attól haragos lángot vet­tet, hogy elképzeli magát má­sodiknak. Szóval, kérdez a lány: — miért, neked nem vált egymás mellett két szerelmi ka pcsolatod ? De igen — vallja be most a riporter, ám hogy erényessé­gét megvédje hozzáteszi: — Csak azok nem tudtak egy­másról. A film ezen pontjától min­den szimpátiám az „erkölcste­len bigámiában" élő lányé a riporterrel szemben. Nem hiszem, hogy a fiatalok valóban érzelem nélküliek len­nének, de mélyen megértem azokat, akik közülük azzá vál­nak, s ezt nem szégyenük: a riporter bizonyította, hogy na­gyobb bajok is vannak ezen a téren. B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents