Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-21 / 321. szám
Szájkendőben ültek a nézőtéren Sass Sylvia és a japánok Világhírű operaénekesnőnk szabadúszó lett Kilépett a reflektorfénybe és . . . A japán közönség álarcban ült a nézőtéren! Vagy valami fehér kendöcskével az orruk előtt. . . Hát. ; . Sass Sylvia szép hangja mégis felcsendült és ahogy ívelt a publikum felé, a japán szemekből melegség áradt visz- sza. a szép hang jutalma. Most már az újabb, a harmadik japán hangversenykör- útról beszélgetünk Sass Syl- viával, meg Pécsről, Bajáról, a két városról, amivel a világhírű operaénekesnő az ország déli részéhez is kötődik: — Édesapám Baján született a Flórián utcában, ott érettségizett a tanítóképzőben, rólam pedig a Dunántúli Naplóban jelent meg az első írás, 1965. augusztus 12- én, Kampis Péter írta. Emlékszem, A nürnbergi babát játszottuk, Adam operáját. Még édesapám irányításával, egy afféle nyári zenei táborban készültünk rá. Kamasz voltam ... És az első szerep ott Pécsett... De az igazi mély gyökerünk: Erdély. Nagyszü- leim Háromszék megyeiek. — Visszatérve a jelenbe, miből áll a harmadik japán körút? — A pécsi származású Ko- váts Kolossal nyolc városban énekelünk áriaeste.t. Naga-- sakiban például a Pillangó kisasszony nagyáriáját kérték, hiszen ez a történet ott játszódott. Kobayashi Ken- ichiro, illetve Fischef Ádám vezényletével. Két alkalommal pedig Bartók operáját: A kékszakállú herceg várát játsszuk. Februárban indulunk. — ön arról ismert, hogy minden művet azon a nyelven énekel, amelyiken írták. A hat nyelven éneklő Sass Sylvia most japánoknak és magyarul ... A teljesen más beszédhez, énekhez szokott japán fülnek a magyar nyelv nem lesz furcsa? — Nem hiszem. A japán közönség kifinomult, mindent mélységben érző publikum. Általában a japánok olyan tisztelettel, a megismerés olyan szándékával közelítenek a számukra ismeretlenhez, hogy érzelmileg szinte pontosan felfogják. Különben minden japán utam minden estjét magyar népdallal zárom és a „Szivárvány havasán"-! felállva, mintegy himnuszt tisztelve hallgatják. Szerintem megérzik, milyen lelkűiét van a magyar népdalban.- Az ifjúság?- A közönség túlnyomó többsége belőlük tevődik. A japán ifjúság nagyon érdeklődik a klasszikus európai ének- és zenekultúra iránt. Ha vége a tanévnek, elözönlik Európát, és legtöbbjének a tervében benne van egy- egy nagy előadás, nagy énekes meghallgatása, még ha utána két hétig hideg szendvicset eszik is. Legtöbben Japánból jönnek Magyarországra. Az énektanítás Ko- dály-módszerét tanulmányozni. Nagy kultúrájú nép, a rendkívüli zenei érzéktől az intelligens magatartásig, hogy például télen, náthajárvány idején megtisztelik egymást és az énekeseket, a higiénikus száj-orrkendővel. Máskülönben az opera nemzetközi rangú művésznője nem tagja a Magyar Állami Operaháznak, honem a legtöbb íróhoz, festőhöz hasonlóan a szabadúszó pályát választotta. Több országban van menedzsere, idehaza pedig nyugalmazott énektanár édesapja titkárkodik és egyáltalán, mögötte él a mindig éltető, mindig biztonságos hátország — a szülői otthon. Földessy Dénes A műgyűjtők összeverekedtek Kínhalállal bűnhődtek a főkolompos sáskák Műszaki régiségek boltja Budapesten Fényképezőgépek, gramofonok, írógép matuzsálemek Ugyan hírverés előzte meg a bolt nyitását, a bolt alkalmazottai mégsem számítottak akkora érdeklődésre, akkora összegyűlt tömegre. Sőt azt sem gondolták. hogy milyen sokan gyűjtik a régi írógépeket, és hogy e gyűjtők oly szenvedélyesek, hogy a kiszemelt valóban míves kivitelű írógép-ős birtoklásáért öl. re mennek egymással. Mindez azonban még a nyáron történt, hiszen a BÁV Baross u. 4. sz. alatti műszaki régiség boltja még júniusban nyitott, és az azóta eltelt pár hónap alatt 750 ezer forintért vásárolt és 500 ezer forintért adott el különböző régiségeket. Mi található a boltban? Régi fényképezőgépek, csodaszép díszbőrkötésben vagy plüssbevo. natos, rézveretes borítású fényképalbumot (a bennelévő képek rendkívül jó minőségben és művészien készítve divattörténeti dokumentumok is), a múlt századben1 készült faragott álló órák 1880-as évből származó réz teodolit, régi Írógépek és varrógépek. Van ősrégi számológép, amelyet állítólag Ha. jós Alfréd is használt, és több felhúzható régi gramofon. Ezek közül a legbecsesöbb a barokk szekrénybe épített, amelynek a lemezkorong széle a lejátszó fej és kar aranyozott- Nem tudni mást róla, csak azt, hogy a század elejéről származik és „Wagner Hangszerkirály"-nál vásárolták. A gramofonok között van egy Pécsről Lenhardt János hangszerműterméből származó is. Vannak értő vásárlók, akik konkrét céllal keresik fe| az üzletet, de völt bk olyan is, aki egy múlt századi, rézből készült szerkezetet (polariméter) csak azért vásárolt meg, mert megtetszett neki. A beérkezett legértékesebb darabokból januárban aukciót rendeznek. Életfogytiglani kapott a macska Erkölcsi bizonyítvány egy szamárnak Meghökkentő jogesetről tudósított ez évi 167-ik lapszámában az NSZK egyik legtekintélyesebb sajtóorgánuma, a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az egyik passauai járás- bíróság igen szigorú ítéletet hozott egy macska ellen: A kandúrt életfogytiglan a házba zárva kell tartani, és ha a fent nevezett négylábú még egyszer átlépné a szomszéd telkének határát, a macska gazdájának félmillió márka rendbírságot kell fizetnie. Az ok a következő: a kandúrt rajtacsípték, amikor ismételten idegen telken csavargóit és — „Egy macskának a telekre .való puszta rálépése is zavaró beavatkozás a tulajdonba, amit senkinek sem kell eltűrnie” — mondotta az ítélet indoklásában a passaui járásbíró, mert a tulajdon védelme magasabb rendű szempont, mint az állatbaráti érzelmek. Az ítélet óhatatlanul felidézi a középkor jogszokását, amikor a bíróságok nem korlátozták a felelősségre vonást csak az emberre. így aztán gyakran előfordult, hogy állatok álltak bűnösként a bíróság előtt, s szenvedték el a szigorú ítéletet. A bíróság előtt felelősségre vont állatok jogesetei közül két mulatságosabbat említünk csak példaként. Francia földön egyszer egy szamarat vádoltak meg erkölcstelen életmód „alapos" gyanújával, és a szegény füles csak úgy menekült meg az elítéltetéstől, hogy falujának emberséges és felvilágosult plébánosa erkölcsi bizonyítványt állított ki számára. Akad ennél furcsább, és „tragikusan végződő" példa Magyarországról is. 1731-ben nagy sáskajárás pusztított az országban. Az egyik alföldi városunk polgárai annyira nekikeseredtek a károk láttán, hogy elhatározták, bíróság előtt számoltatják el a sáskákat súlyos vétkeikről. Mivel az elkövetők száma több millióra rúgott, elfogásuk lehetetlen volt, elkaptak közülük tíz példányt, kikiáltották őket a „banda főkolomposainak", és szabályos ítélettel valamennyiüket minősített halálbüntetésre ítélték, s a kínhalálbüntetést végre is hajtották rajtuk. Kíváncsiságból érdeklődtem jogászismerőseim körében: mit szólnak ehhez a kandúresethez? Valamennyien úgy vélték, hogy ez igen drasztikus ítélet, s szelleme távol áll a magyar civilisztika jogérzékétől. Hasonló eset nálunk nem fordult elő — legalábbis gyakorló polgári bírák nem emlékeznek ilyenre. Tény azonban, hogy szép számmal akadnak tilosba tévedt állatok miatt olykor igen éles, és nehezen tisztázható jogviták a bíróság előtt. Ha nem is macskákkal, de volt egy érdekes „állati" jogeset a közelmúltban Pécsett. Egy kutyatenyésztőt pereltek be szomszédai amiatt, hogy a sok kutya együtt elviselhetetlen lármát okoz az ugatásával. A bíróság lényegében helyt adott a szomszédok kérésének, hogy a tenyésztő meghatározott mértékre csökkentse le a farmjának állományát. Ilyen eset azonban macskák esetében nehezen képzelhető el — legalábbis Magyarországon a hatályos jogszabályok szerint. D. I. — Helló! — mondom barátságosan a pszichológusnak, ő mégis meglepődik. Mielőtt leve. gőhöz jutna, gyorsan megindok- lom „tettemet". Az amerikai Omaha város két szülötte: Brian és Michael McCormack, pontosan tíz évvel ezelőtt, a világ üdvözlő napjának „kiáltotta ki” november 21-ét- Azoknak, akik csatlakozni kívánnak a mozgalomhoz. ezen a napon tíz teljesen ismeretlen embernek „heíló”-t kell köszönniük. Ez a felhívás „jogosított fel", hogy a .nagy nap” előestéjén „leheílóz. zam” dr. Molnár Pétert, a Pécsi Orvostudományi Egyetem orvosi-pszichológiai kandidátusát. — Csodálkozom, hogy az Egyesült Allamokiböl indult ez a mozgalom. Többször jártam New Yorkban — meséli —, ott lehetetlennek tartom ezt a fajta közeledést. Ha valakit megszól!, tanok, az — az esetek többségében — rosszat jelent Ilyenkor, az előre élkészített ötdollá. rost azonnal oda kell adni az ismeretlennek, különben balul Sülhet el az „ismerkedés”. hétfői A világ üdvözlő napja Helló! — Szociológusok megfigyelése szerint a nagyvárosokban egyre jobban lazulnak a kapcsolatok. Minél kisebb a közös, ség (pl. egy faluban), annál ke. vesebb a „sorompó" ember és ember között- Gyermekkorom nyarait Szakályban töltöttem, ahol a falu lakói ismerősnek vagy idegennek egyaránt így köszöntek: „felébredt?” — Ez a kapcsolatteremtés egyik formája, ugye? — Érdekes módon nem, ez a kapcsolat jelzése csak: nincs kifogásunk a másik személye ellen, elfogadjuk a jelenlétét. Tapasztalat — bármilyen furcsán hangzik —, hogy az üdvözlést követő kérdést (hogy van?) áltáléban nem ajánlatos túlértékelni. Figyeljük csak meg, ha azt válaszoljuk: „rosszul vagyok” akkor zavar keletkezik, mert a másik nem ezt várta. Tehát a kérdés mögött csak felszínes érdeklődés rejtőzik. Ugyanakkor jellegzetes szociál. pszichológiai tény, hogy vadidegen emberek nagyon közeli kapcsolatba kerülhetnek például egy hosszú repülőúton. Olyan bizalmas dolgokat is „ki. teregetnek" egymásnak, melyeket még a pszichiáterüknek sem szívesen mondanának el. Ezekre az időleges barátságokra jellemző: leszállás után a két „összemelegedett" ember külön, külön távozik a repülőtérről. Mintha sosem találkoztak volna. — Miért csak kényszerűségből, az összezártság miatt tartunk igényt egymás társasá. gára? — A humán etológia az emberi magatartás biológiájával foglalkozó tudomány kimutatta, hogy hatalmas erővel belénk „huzalozottan" él a másikhoz váló kötődés a másik iránti érdeklődés, csak időt nem tudunk szakítani erre. — Aggasztó, hogy napjaink, ban egyre divatosabb az „elidegenedés” szót használni. — Azt hiszem, ez egy tyúk— tojás probléma: azért zárkózom el, mert elidegenedtem vagy azért idegenedtem el, mert elzárkóztam- A saját elidegenedését mindenki egyénileg éli meg. nem lehet általánosítani. Egyikünk a pénzt hajhássza másikunk a munkájába mélyed és nincs ideje kapcsolatokat kialakítani vagy megerősíteni. Kór ezt boncolgathi — visszatérve a világ üdvözlő napjához —. inkább beszéljünk a megelőzésről. — Tudom, hogy kellemetlen szituációkba keveredhetünk, nőkkel szemben leszólítás-gya- núsakkó válhatunk mégis, pró. báljuk meg! Merjünk odamenni az ismeretlen emberhez és bátran mondjuk neki: „helló"! Köziben figyeljük meg, mit érzünk — biztos nagy élmény lesz — ez segíti az önismeretünket is. amire nagy szükségünk van. November 21-e a világ üdvözlő napja! Stausz Csaba Beszélgetések a szerelemről... Kinek az Avagy nagyobb bűn-e az őszinte érzelem nélküliség, mint a képmutató hazugság? Beszélgetések és epizódok a szerelemről címmel ajánlanak filmet a tizennégy éven felülieknek: a cím bizonytalanságát pontosan tükrözi a másfél órányi vetítési idő. Láthatunk például egy kabaréjelenetet, amelyben a fehérneműre vetkőzött (az illendőség kedvéért öltözött?) szereplők próbálgatják a Ká- maszutra egyik bonyolult pozícióját — sikertelenül. Figyelembe véve a gatyát-butyit, ez nem is csoda, no de ne akadjunk fel apróságokon, annál is inkább mert ez nem egy pornófilm. (Azok ugyanis jobbak a képélességet, a felhasznált nyersanyagot és a fényképezés ötletességét illetően — s talán nem túlzás: választott témájuk megvalósításában.) Ez egy ... Hát mi is ez a film? Jobbadán beszélgetések sorozata: fiatalok számolnak be nemi életük és szerelmi kultúrájuk minőségéről. S az érzelmi életükről is, természetesen. Az egyik nyilatkozó például kijelenti, hogy a mai fiatalok érzelmi élete sivár, csak a szexre koncentrálnak. Ő természetesen nem, ő szereti is a lányt, de a fiatalok többsége olyan. Várnám a riporternő kérdését, hogy milyen meghatalmazás alapján nyilatkozza azt a különben szimpatikus fiatalember: hogy netán az Első Magyar • Fiatalok Szexkonferenciája delegálta, kinyilvánítani a mai fiatalok érzelmi sivárságának Szaharáját — vagy más ilyesmit — de inkább az derül ki, hogy a fiatalember a saját forgatókönyv szerinti' szerepe szerint általánosít. Nyilatkozata a riporternőre mindenesetre nagy hatással van; ez utóbbi eközben csábosán mosolyog és kacéran szikrázik a szeme. De van ennél is jobb — bizonyára a fenti tételt igazolandó: a televízió sportközvetítéseiből és a Kék fény adásaiból jól ismert férfiriporter egy olyan csinoskát faggat, aki egyszerre két férfivel is, különösebb érzelem nélkül, de közös megegyezéssel és féltékenység nélkül. A riporter átmentett valamennyit a kék- fénybeli modorából, kérdései erkölcsi magasabbrendűséget éreztetnek, szinte vallatja a lányt, hogy az hintsen hamut a fejére, s vonuljon kolostorba. Ám a lány nem előzetesen letartóztatott, s nem álszent apácajelölt, tehát visszakérdezi a riportert, akiben a férfiféltékenység zöld sárkánya már attól haragos lángot vettet, hogy elképzeli magát másodiknak. Szóval, kérdez a lány: — miért, neked nem vált egymás mellett két szerelmi ka pcsolatod ? De igen — vallja be most a riporter, ám hogy erényességét megvédje hozzáteszi: — Csak azok nem tudtak egymásról. A film ezen pontjától minden szimpátiám az „erkölcstelen bigámiában" élő lányé a riporterrel szemben. Nem hiszem, hogy a fiatalok valóban érzelem nélküliek lennének, de mélyen megértem azokat, akik közülük azzá válnak, s ezt nem szégyenük: a riporter bizonyította, hogy nagyobb bajok is vannak ezen a téren. B. L.
