Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-19 / 319. szám
Nemzetközi konferencia Pécsett Vonzáskörzetek Nagy döntések eiőtt (1.) Nyolcadikosok a Belvárosi Általános Iskolában Továbbtanul a nyolcadikosok 96 százaléka A vonzáskörzetek gazdasági és közigazgatási kérdéseiről november 1.— 3. között nemzetközi konferenciát tartottak Pécsett. A konferencia időszerűségét, a témaválasztás helyességét igazolta a külföldi és hazai résztvevők nagy száma és konferenciamunkájában tanúsított, széles körű aktivitás. A 35 előadás közül 15-öt külföldi kutatók tartottak. Számos korreferátum és a vitában több hozzászólás hangzott el. Alaphipotézis Az előadások legáltalánosabb jellemzője az azonos elméleti alaphipotézis volt, mely szerint a termelőerők fejlődésének hatására o gazdaság térbeli szerveződésének egyre növekvő kiterjedése mellett az urbanizációs folyamat felgyorsulásával o vonzáskörzeti probléma egy szélesebb körű társadalmi-gazdasági összetettségben értelmezhető. Ezért az előadásokban a vonzáskörzetek feltárása, vizsgálata, elemzése és jellemzése óltalábon nem tematikus kiragadottsó- gában, hanem a legtöbb esetben a területfejlesztés és település hálózat-fejlesztés elméleti és gyakorlati tevékenységéhez kötötten került tárgyalásra. Az előadások egy része elvielméleti kérdésekkef foglolko. zott és a vonzáskörzeti problematikának a regionális tervezéssel, a közigazgatási rendszerrel való kapcsolatára terjedt ki. Általában jellemző volt a tárgyalások során ' a gazdasági és közigazgatási szemlélet párhuzamos, illesztett alkalmazása. Néhány kiemelt téma, amelyekhez az egyes előadásokban a vonzáskörzet-kutatások kötődtek, fontossági sorrend nélkül: — a vonzáskörzetek, tartalmi meghatározása, típusai, lehatárolásuk : — a vonzáskörzetek helye és szerepe a területi tervezésben : — a vonzáskörzetek helye és szerepe a területi irányításban, az igazgatásban és a közigazgatási rendszer alakításában : — a vonzáskörzetek kapcsolata a gazdasági térelmélettel : — a vonzáskörzet-kutatások módszertani apparátusa: — a vonzáskörzetek feltárásában szereplő egyes részösszetevők szerepének vizsgálata, például a közlekedés, a vonalas infrastruktúra, az ellátó és szolgáltató kapcsolatok: — a településszerkezeti jellegből fakadó vonzáskörzettípusok eltérő, specifikus vonásai stb. A gyakorlat igénye Az előadásokban a következő lényegesebb gondolatelemek tükröződtek. A történeti vonzáskörzet-kutatások felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy a jelenlegi vizsgálatokban a gyakorlat igénye a meghatározó. Ugyanakkor mind a hazai, mind a nemzetközi irodalomban egyre inkább megfogalmazódik, hogy a településhálózat — és ezen belül a vonzáskörzetek — szerkezete gazdasági, társadalmi és történeti kategória. Ezért célszerű a településhálózatban lejátszódó gazdasági, társadalmi, politikai folyamatok térbeli változásainak történeti összefüggéseit is elemezni. A történelmileg kialakult vonzáskörzetek egyszerre tükrözik a területi struktúra korábbi fejlődésének elemeit ős az adott közelebbi időszak társadalmi-gazdasági sajátosságait. A ' kialakult vonzáskörzetközpontok rendjét illetően o viszonylag lassúbb átalakulás a jellemző. A vonzáskörzetek sajátosságainak feltárásában mindig is meghatározó szerepe volt a gazdaságföldrajzi és településtudományi vizsgálatoknak. Ebben a témakörben oz előadások a vonzáskörzetek elvi-elméleti, fogalmi, valamint szerkezeti és tipizálási kérdéseivel foglalkoztak. Véleményük szerint az ország térszerkezeti vázát képező társadalmi-gazdasági kapcsolatok túlnyomó többsége a települések között alakul ki, egy részük a településhálózat két alapkategóriája, a falvak és városok között teremt kapcsolatot. £ kapcsolatokat nevezzük a városok vonzásának, és ezen kapcsolatok által kialakított téregységeket o város vonzásterületének. A kapcsolatok a települések funkciói szerint . tagolhatok helyi (alapfokú), városi alap- (központi-helyi, vonzás- körzeti szintű) és speciális (regionális szintű) lunkciőkra. A vonzáskörzetek meghatározásakor különbséget kell tenni o városi funkciók és az alapfokú funkciók vonzása között, bár az utóbi formailag sok hasonlóságot mutat, főként az aprófalvas területeken. Jól körvonalazható az utóbbi az általános iskolák, körzeti orvosi rendelés, alapfokú szolgáltatások stb. vonzásában. Eltérő a szakemberek véleménye a munkaerövonzás, elsősorban a napi ingázás tekintetében, hogy az mennyiben sorolható a vonzáskörzetek összetevői közé. Az viszont kétségtelen, hogy a közigazgatási célú vonzáskörzet-vizsgálatoknál, így többek között a városkör- nyékiség-vizsgálatoknál az in- gavándorforgalmat is a von- zárkörzet alkotóelemei közé kell sorolni. Ebből az is kitűnik, hogy napjainkban a vonzáskörzet-kapcsolatokban a közvetlen termelési kapcsolatnak csökkent a szerepük. A városkörnyékiség o városok es o környező települések tásadalmi érdekazonosságát is hordozza, a lakosság napi élet és mozgásterére jellemző kapcsolatokkal (munkaerővon. zás, az alapellátás igénybevétele, elővárosi közlekedés stb.), intenzív társadalmi kötelékekkel. E vonatkozásban független még a közigazgatási beosztástól. A városkörnyéki kapcsolatokban az utóbbi időben lényeges szerephez jutottak az üdülési kapcsolatok, a műszaki infrastruktúra hálózatai stb. Amennyiben e kapcsolatokra közigazgatási szervezet épül, ebben az esetben beszélhetünk város környékről. Ho a városkörnyékiség ismérveihez további tényezők csatlakoznak, pl. növekvő lakosságszám, urbánus foglalkozási szerkezet, dinamikus településfejlődés, a beépített területek térbeli záródása stb., akkor beszélhetünk agglomerációról. Város környék A témakör kutatói rámutattak arra, hogy általános értelemben a települések egy-egy központ, bizonyos szerepköröket más települések számára is ellátó település köré szerveződő, lunkcionálisan osz- szelüggő csoportját tekintjük vonzáskörzetnek. így a vonzáskörzet a központot és « vonzott településeket egyaránt magában foglalja. Az általános értelemben vett •vonzáskörzet-fogalom tovább differenciálható a funkciók terjedelme, a funkciók hierarchiaszintje és a vonzás intenzitása alapján. E tagozódás szerint beszélhetünk többek között ágazati vonzáskörzetről, komplex vonzáskörzetről, alapfokú, középfokú, felsőfokú vonzáskörzetről, avagy településcsoportról, településegyüttesről, agglomerációról. A vonzáskörzeti viszonyokat elemző közigazgatási kutatások lényegében három területi kategóriát érintettek, a régiót (tervezési-gazdasági körzetet), a városkörnyéket és a községek közötti kapcsolatokat. Mindhárom típusú elemzésben jól körvonalazódott napjaink településhálózat-fejlesztési koncepciója, valamint a várható közigazgatás-szervezeti változások, A kutatók előadásaikban részletesen foglalkoztak a tanácsok területfejlesztési feladataival a koordináció kérdésével, a községek közötti kapcsolatok jelenlegi és vór- hotó formáival, a községek és a vonzásközpont mellérendeltségi alapon folytatandó tervezési, ellátási, fejlesztési együttműködésével. Az1 egyes előadásokban hangsúlyozottan szerepelt a dekoncentrációs törekvések mellett az önkormányzati elemek erősítésének igénye. Az ezzel kapcsolatos gazdasági erőforrások, általában a helyi érdekeket is érvényesítő gazdálkodás továbbfej_ lesztése és oz ehhez szükséges hatáskörtelepítések kérdése. Részletesen elemzésre került a városkörnyéki igazgatás szerepe. Egyrészt, mint általánosan kialakítandó közigazgotá. S| konstrukció területfejlesztés vonatkozásában, másrészt mint aktuális közigazgatás-szervezési feladat. Az előadások cnyagából csupán egy lényeges érdekeltségi motívumot kívánunk kiemelni: ,,A város és környezete viszonyában oz érintett lakosságot elsősorban nem az igazgatási struktúra, a különböző szervek közötti kapcsolatrendszerek milyensége foglalkoztatja, hanem a települések „üzemeltetésének" és fejlesztésének eredményei és hiányosságai”. Területi tervezés A konferencia alapvető kérdéseként fogalmazódott meg a vonzáskörzetek szerepének értékelése, felhasználhatósága és beépülése a területfejlesztés tervezésébe. Kiindulva abból az alapvető felismerésből, hogy o különböző típusú vonzáskörzet-kutatások a társadalom és a gozdaság szó mos térbeli összefüggését tátják fef, mindenképpen szükséges ezen ismeretek érvényesítése a tervezésben. Ezzel párhuzamban jelentkezik az a tény, hogy a vonzáskörzet nem statikus, hanem a társadalmi-gazdasági és így a területi fejlődéstől függően változó tartalmú. Ezért a tervezés dilemmája az, hogy milyen területi viszonyokat szabályoz? Az elkövetkező időszakra is valószínűsíthető, hogy o területi tervezés funkciója közigazgatási egységekhez kötődik, mivel azok, mint társadalmi-gazdasági rendszerek a szabályozási folyamatnak is hordozói. Ezért hazánkban az országos szint mellett, a jövőben is stabilnak tekinthető tervezési szinttel — a megyével és a településsel — számolhatunk. A kérdés kulcsa nem is ebben a felvetésben keresendő, hanem inkább úgy fogalmazható meg, hogy a tervezési folyamat miként érvényesítse a napjainkra jellemző decentralizációs törekvéseket és o helyi érdekérvényesítést. Ez utóbbihoz nyújtott a konferencia gazdag és hasznos ismereteket és tapasztalatokat. Sas Béla Szülők, gyermekek és pedagógusok évről évre ismétlődő gondja a pályaválasztás, a pályaválasztási tanácsadás. Eredményessége több tényezőn múlik. Elsőrendű a gyermeki személyiség megismerése, a fio. tál érdeklődésének alapvető iránya. Ugyancsak fontos: reális számvetés a tanuló képességeivel, annak öldöntésére, hogy melyik iskolatípusba irányítsuk a jelentkezési lapot. Ám a konkrét pályaválasztás széleskörű szakma, és pályaismeretet is megkíván. És számolni kell o népgazdaság, a társadalom valós igényeivel. Baranya általános iskoláiból az elmúlt iskolaévben 5180 tanuló jelentkezett továbbtanulásra. A végzett gyerekek 96,3 százaléka. A legnagyobb létszámot a szakmunkásképző intézetek igényelték. Terveikben 3273 tanuló beiskolázása szerepelt. A jelentkezők száma ennél kevesebb, 2599 volt. A felvételi tervszómoknál ugyancsak kevesebben adták be jelentkezésüket a gimnáziumokba, az 1108 helyre 948-an, és a gép. és gyorsíró iskolába, o 70 helyre 59-en. Változatlanul népszerűek a szakközépiskolák és az Egészségügyi Szakiskola. A különböző szakközépiskolákban 1465-en szerettek volna továbbtanulni, de a terv csupán 1395 tanuló felvételével számolt. Az Egészségügyi Szakiskola 75 helyére 109 fiatal jelentkezett. A gimnáziumba jelentkező gyerekek között még mindig több, majd kétszer annyi volt a lány, mint a fiú. S mintegy négyszerese a városi fiatal, mint omennyi a községi iskolákból jelentkezett. A lányok és fiúk arányq nagyjából kiegyenlítődik a szakközépiskoláknál: ide 701 fiú és 764 lány jelentkezett. De az egyes típusok nagy eltéréseket mutatnak. Lányok vannak többségben a kereskedelmi, a postaforgalmi, a közgazdasági, a művészeti, s természetszerűleg az egészség- ügyi és óvónői szakközépiskoláknál, míg a fiúk uralják az ipari, építőipari, mező. és erdőgazdasági hírközlési, közlekedési, vendéglátóipari, vízgazdálkodási szakközépiskolákat. Kitűnt, hogy a szakközépiskolákba jelentkezett tanulók között is többségben vannak a városi gyerekek, 929-en jelentkeztek az 536 falusi fiatallal szemben. A községi iskolákban végzett tanulók nagyobb arányban o szakmunkásképző intézetekbe küldték 'el a jelentkezési lapot. Az ipari, építőipari, hírközlési szakmákra 929 városi és 881 falusi gyermek jelentkezett; 1309 a fiúk és 501 a lányok száma. Még jobb a falvakból induló fiatalok aránya a mező, és ezdógazdasági. az élelmiszeripari szakmunkásképzőkben 196 falusi fiatalra 90 városi esik, de ez érthető. A gimnáziumokban, melyek leginkább az egyetemekre, főiskolákra készít fel, változatlanul több a leány jelentkező, mint o fiú és ez középtávon még mindig bizonyos értelmiségi pályák elnőiesedését vetíti előre. Láttuk, hogy a hagyományosan női foglalkozásoknak mondott pályák mellett a 'lányok más területekre is igényt tartanak. Már nemcsak ápolni vagy nevelni szeretnének, o közgazdasági szakközépiskolába is túlnyomó a lányok jelentkezése, sőt az ipari, építőipari, 'hírközlési szakmák valamelyikét is az 1810 jelentkező közűi 501 leány választotta. Az esélyegyenlőségek biztosítása a pályára nevelés legfontosabb feladata. Szembeszökő ebből a szempontból, hogy a gimnáziumokba és o szakközépiskolákba jelentkezett fiatalok között több mint a kétszeres a városi fiatalok aránya a falun végzett tanulókkal szemben, ami egyben a kis falvak — még mindig tapasztalható — hátrányos helyzetét is mutatja. Egyértelműen hátrányos helyzetűek oz egészségileg károsodott Hálálok. Akár városokban, akár falvakban élnek. A továbbtanulásra jelentkezést — bármely szakmába, iskolatípusba irányuljon is — kötelező orvosi vizsgálat előzi meg. Tanulságosak az itt szerzett tapasztalatok. Esetükben a pályaválasztási tanácsadáshoz az átlagosnál nagyobb lelkiismeretesség és magasabb szakértelem szükséges. Az orvosi vizsgálatok 223 gyermeknél to- Iáitok gyanús tüneteket. A beigazolódó diagnózis eleve kizárja a választásból az ajánlható szakmák, foglalkozások jelentős körét. Legnagyobb gondót a halmozottan károsodott tanulók jelentik, hiszen be, tegségeik olykor szinte kizárólag egy vagy csak két lehetőséget hagynak meg számukra. Sajnos, éppen az ő számuk a legmagasabb: 75 gyermek, a beteg gyermekek több mint egyharmad része tartozott ebbe a kategóriába. Utánuk a mozgásszervi betegségben szenvedők következtek, majd az idegrendszeri sérültek, illetve a lótószervi megbetegedések, aztán a szív- és keringésszerví betegségek és így tovább. A számukra adott pályajavaslatok között 131 esetben valamilyen (sokszor más) szakma szerepelt, 49 gyermeknél egy szakközép- iskolát javasolt a szakembei, 22 fiatalt gimnáziumba irányítottak, közülük kilencet szakiskolába, és hét esetben a közvetlen munkóbaállást ajánlották. Miksa Lajos HÉTVÉGE 3. A bolyi ABC-áruház o környező községek ellátását is segíti.
