Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-19 / 319. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XI. évfolyam, 319. sióm 1983. november 19., szombat Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A főbűnös: a só (4. oldal) Veszélyes hulladékok (5. oldal) * Uj vezetők portréja (5. oldal) Szorongás és filozófia («. oldal) A megújuló munkaverseny M egújulás. Ez a szó hang. zik el ma a leggyakrab­ban, mert ez fejezi ki a leg­markánsabban mindazok gon­dolatát, véleményét, igényét, akik a szocialista munkaverseny mai helyzetéről, jövőjéről, egy­általán a létéről cserélnek esz­mét. Mindazok, akik a meg­újulást elkerülhetetlennek tart­ják, s ennek útját-módjót kere­sik, abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a dolgozók öntevékeny munkamozgalmaira nemcsak a gazdasági-társadal­mi fejlődés korábbi szakaszá­ban volt szükség, de ma és a jövőben sem lehetünk meg nél­küle. Ezzel az állásponttal ellen­tétben sokan képviselik azt a véleményt, hogy az idő eljárt a munkaverseny felett, hogy a gazdasági fejlődés intenzív szakaszában elvesztette létjo­gosultságát, vagy jelentősége a minimálisra csökkent. Mások azt vetik fel, hogy a termelés mennyiségének növelésére szer­veződött, és ebben a gondolat­körben és gyakorlatban neve­lődött mozgalom napjainkra ki­üresedett, formálissá vált. A mozgalmat körülfonó bürokra­tizmus és formalizmus kiölte, kiöli az emberekből az ambí­ciót. Felvetődtek olyan gondo­latok, hogy nem; bün-e mun­kaversenyt szervezni azoknál a vállalatoknál, amelyek a piaci versenyben alulmaradtak, gaz­daságtalan vagy eladhatatlan termékeik révén a csőd felé közelednek? A munkaversenyről folyó esz­mecseréket szenvedélyes vita, érvek és ellenérvek összecsapá­sa jellemzi. De más is. Sok he­lyütt éppen a téma mellőzése, a csend a jellemző, a bizony­talanság, a tisztázatlanság és valamiféle csodavárás. Pedig időközben néhány jelentős, a tisztázást, a megújulást segítő esemény történt. Az idén ta­vasszal ült össze a szocialista brigádvezetők VI. országos ta­nácskozása. Résztvevői nem ke­vesebbre vállalkoztak, mint ar­ra, hogy meghatározzák: mi a helye, szerepe, feladata a mun­kaversenynek, s főként a szo­cialista brigádmozgalomnak a gazdasági fejlődés mai szaka­szában, a sok tekintetben meg­változott új igényeket, új köve­telményeket támasztó körülmé­nyek között. Csupán emlékez­tetőül: ezen o fórumon a más­fél milliónyi résztvevőt tömörí­tő mozgalom képviselői min­denekelőtt hitet tettek amellett, hogy a mozgalom él, kitörölhe­tetlenül jelen van a termelés és a gazdálkodás minden szférá­jában, noha egyesek megkon­gatták felette a vészharangot. Kifejtették, hogy a mozgalom létjogosultságának nem mond ellent a gazdasági fejlődés új iránya, s hogy a nehezebb ha­zai és világgazdasági körülmé­nyek egyenesen nélkülözhetet­lenné teszik a mozgalomban rejlő erő kiaknázását. Valaki így fogalmazott: „Megbocsát­hatatlan bűn lenne lemondani a szocialista munkamozgalom­ról egy olyan időszakban, ami­kor kiemelkedő jelentőséget kapnak oz emberi tényezők, az olkotó erők felszabadítása akár a munka hatékonyságáról, a minőség javításáról, vagy az in­novációs folyamatok meggyor­sításáról van szó". Tisztázódott: az idő valóban eljárt az országos „kihíváso­kon”, a „központi irányelveken" alapuló uniformizált verseny- formák felett. Mai felfogásunk a munkaversenyt mindenekelőtt üzemi kategóriának minősíti, öntevékeny helyi mozgalomnak, amely nem tűri el a részletekbe m.enő központi beavatkozást, mert mélyen a helyi feltételek­hez, irányításhoz, érdekeltség­hez kapcsolódik, s mert\ min­denütt együtt változik a változó feltételekkel, célkitűzésekkel. Ezt a felfogást erősítette meg az MSZMP Központi Bizottsá­gának legutóbbi ülése is. Né­meth Károly szavaival szólva: „A szocialista munkaverseny akkor válhat nagyobb hajtóerő­vé, ha céljai a munkahelyeken szorosan kapcsolódnak a leg­fontosabb gazdasági feladatok megoldásához. Meg kell szaba­dítani a munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat a formalizmus béklyójától, mert a látszatmegoldások, a kirakat­módszerek politikai cinizmust szülnek és erősítenek, különö­sen a fiatalok körében”. Ma tehát már nem az a kér­dés, hogy kell-e a munkaver­seny, vagy sem, hanem a meg­újulás hogyanja, mikéntje kö­ré csoportosulnak a gondola­tok. A vita is ebben az irány­ban folytatódik tovább. Vannak, akik a megújulás legfőbb fel­tételéül jelölik meg a vállalati belső mechanizmus korszerűsí­tését, s ezzel szoros kapcsolat­ban a munkamozgalmak for­máinak, módszereinek és tartal­mának megújítását. Ebben a gondolatkörben hangzik el, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a vállalati tervezés és a munkaverseny között, mindkettőnél teret adva a ru­galmasságnak. A legnagyobb táboruk a vitában, és a gyakor­latban is azoknak van, akik a munka és a munkaverseny anyagi és erkölcsi ösztönzésé­nek új, hatásosabb formáit ke­resik. A tapasztalatok is azt igazolják, hogy a munka és a verseny között keletkezett sza­kadékot a vállalati érdekeltségi rendszer hiányosságai idézték elő, az a tény, hogy a teljesít­mények és a bérek sok helyütt teljesen elszakadtak egymástól, s ez nemcsak a versenyt, de magát a munkát is visszaveti. E kérdés körül különösen a kis­vállalkozások és főként a válla­lati gazdasági munkaközössé­gek szaporodásával igencsak felforrósodott a vita. M indazok, akik a helyesen értelmezett vállalkozói magatartás és gondolkodásmód hívei érthetően azt vallják, hogy az ütőképes, a piaci verseny­ben helytálló vállalkozás leg­főbb színhelyéül a szocialista nagyüzemet kell tenni. S ebben a vállalkozásban helye van a munkaversenynek, hiszen a ver­senyképesség egyik döntő fak­tora az emberi szaktudás, a pontos, a hibátlan, a lelkiisme­retes munko, a konkurenciá­nak, a vetélkedésnek a szere- tete. Abban az öldöklő harc­ban, amely napjaink piaci hely­zetét jellemzi, növelni kell a szocialista nagyüzem esélyeit, s kedvet, buzdítást, jó feltétele­ket, s anyagi és erkölcsi meg­becsülést adni azoknak a dol­gozóknak, akik beszállnak eb­be a versenybe. Péter Ilona Lázár György fogadta Gerhard Schürer! Lázár György, a Minisz- tanács elnöke pénteken hi­vatalában fogadta Gerhard Schürert a Német Demok? ratikus Köztársaság minisz­terelnök-helyettesét, az Ál­lami Tervbizottság elnökét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Falu­végi Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Karl-Heinz Lugenheim, az NDK budapesti nagyköve­te. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjo, a KB titkára a nap folyomón megbeszé­lést folytatott Gerhard Schürerrel. Könnyítik ax uszályokat Mohácsnál Folytatódik a palesztin belháború Sikertelenül közvetített Damaszkuszban az E| Fa­tah palesztin szervezet két szárnya között Szaúd-Ará­bia, Kuvait és Katar minisz­teri bizottsága: péntekre virradóra a Jasszer Arafat- hoz hó erők megrohamoz­ták a Tripoli melletti Ba- davi menekülttábort, amely szerdán került az Abu Mu- sza vezette lázadók kezére. Arafat a PFSZ VB elnö­ke, az El Fatah vezetője péntek reggel részt vett a tábor mecsetjében rende­zett vallási szertartáson, de bejelentett sajtóértekezletét nem tartotta meg a Bada- vi birtoklásáért folyó heves harcok miatt. A 'lázadók nemcsak a tábort, hanem Tripoli nagy részét is heves tüzérségi tűz alatt tartják. Az észak-libanoni város ut­cái elnéptelenedtek,' a la­kosság az óvóhelyeken ke­resett menedéket. Percen­ként ötven tüzérségi löve­dék zúdul Tripolira, főként arra o városnegyedre, ahol Arafat főhadiszállása talál­ható. Elkészült a bólyi kombinát dunai kikötője arminchat éve nem volt ilyen alacsony vízállás a Dunán Mohácsnál, mint tegnap. Mindez meghatározza a mo­hácsi kikötők forgalmát. Végül is ennek tudható be, hogy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mohácsi kikötő­jéből immár hónapok óta nem indul uszály, csak vonatokon tud­ják szállítani a terményeket. A Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát kikötőjében október 26- ón töltötték meg lucernapelet- tel az utolsó uszályt, amelyik Nyugat-Németországba viszi rakományát, ám hogy mikor ér célba, azt nehéz lenne megál­lapítani, annál is inkább, mi­vel a legtöbb hajó csak a dö- mösi gázlóig közlekedik, illetve ott könnyítve rakományán foly­tathatja útját a Dunán fölfelé. A felső Duna-szakaszon még bi­zonytalanabb a helyzet, minek kövekteztében az osztrák DDSG kedden leállította valamennyi hajóját. Ennek következménye­ként a mohácsi kikötőben is vesztegel három hajó tolatmá- nyaival együtt, s hogy mennyire reménytelen útjuk folytatása az is bizonyítja, hogy a legény­ség nagy része tegnapelőtt vo­naton utazott vissza Ausztriába. A fennen elmondottak azon­ban nem jelentik azt, hogy meghalt az élet a kikötőben. Lefelé és fölfelé tartó szovjet uszályok átrakása folyt az el­múlt három napban, « mivel sikerült Budapestről megfelelő darukat, na és üres uszályokat szerezni, tegnaptól útnak indul­hattak. Ugyanígy jártak a MA­HART hajói is. Volt olyan uszály, amelyik már november 2-a óta vesztegelt Mohácsnál. Jelenleg a rekordot egy román szállítmány tartja. Mindezek ellenére nem állt meg az élet o Dunán. Két napja érkezett - és ha nagy nehézségek árán Kéteier adagos üzemi konyhát és éttermet épít Pécsett a MÁV, szociális épületének szomszéd­ságában. Az új létesítményt jövő év végére szándékozzák átadni. Képünk alsó részén: folynak az alapozási munkák. Erb János felvétele is — kirakásra került a Farost- lemezgyárba fát szállító uszály, de folytathatják útjukat az Al- Dunára igyekvő hajók is. Jóllehet gondot okoz az ala­csony vízállás a helyi személy- és teherforgalomban —, mivel az a komp, amelyik ködben ra­darral tud közlekedni, nem éri el a partot — jó látási viszo­nyok mellett zavartalan a komp­közlekedés a város és a sziget között. Nem ülnek karba tett kézzel azonban a Révátkelési Vállalat dolgozói. Kihasználva a száraz időt felújították a kis­hajó-kikötőket, kijavították a gyalogos feljárókat, valamint a kerékpároknak és babakocsik­nak 80 centiméter széles sima feljárókat készítettek. A bizton­ságosabb kikötés érdekében a szigeti oldalon új kikötőbakot építettek. Mindezen munkála­tok 500 ezer forintba kerültek. Emlékezetes nap volt a teg­napi a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát dunai kikötőjében. Elkészült és a tegnapi hideg­próba után átadásra került a Magyarországon termelt és a jugoszláviai Becsére feldolgo­zásra szállított, valamint onnan termékként visszahozandó szó­jaolaj és szójaliszt fogadására alkalmas kikötőberendezés. Mindeddig ugyanis csak bera­kásra volt alkalmas a kikötő, tegnaptól azonban már kira­kásra is alkalmas a pneumati­kus üzemelésű rakodó. A NEUEKO pneumatikus uszály kitározó berendezést Nyugat- Németországból vásárolta a kombinát, az ő szakemberük irányította a szerelőmunkákat, amelyeket azonban a bólyi szakemberek végeztek. Az acél­vázat a mohácsi ÉPSZÖV ké­szítette és állította össze. A be­rendezés 50—90 tonna óra ka­pacitású, vízállástól függően. Ugyancsak elkészült a bólyi ter­vezők áltol készített 120 ton­na óra teljesítményű három szintes tisztitóépület, amelyet az előzőén vetőmagüzemükben használt két Clipper 248 EDH típusú felújított tisztítógépükkel láttak el, alkalmassá téve ezzel arra, hogy megfelelő tisztaságú szóját szállíthassanak a jugo­szláviai feldolgozóba, illetve megfelelő minőségű gabonát juttassanak a 14 darab, egyen­ként 70 tonnás silókba. K. L. Fotó: Schindl József

Next

/
Thumbnails
Contents