Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-18 / 318. szám
e Dunántúli napló 1983. november 18., péntek A gombák különleges világa (12.) Minden asszony szíve vágya Ezüstrókák Baján • • Ötszáz márka egy gereznáért A nyérc a háztájiban is tenyészthető Hétmilliós bevétel a tsz-nek Illem veszik a« a lila hagyma! Vihar a sárgarépa körül Mit ér a szerződés? Aki gyors volt, ráfizetett ja a MÉSZÖV illetékes vezetője —, Beremenden tavasszal nem volt könnyű szerződni, öt- venen is jelentkeztek, de az áfész csak néhány nagyobb termelővel kötött szerződést, s most épp ezek a nagyok hagyják cserben, másnak adják el a jó árut. A beremendieket hideg zuhanyként érte az idei 2,50-es tárolási ár, de amikor váratlanul 4 forintra emelték fel, az valósággal robbant a faluban. Pontosan azok érezték becsapva magukat, akik igyekeztek mielőbb teljesíteni szerződéses kötelezettségüket. Ök, a rendesek, kilónként 1 forint 50 fillért fizettek rá az igyekezetükre. Akik visszatartották az árut, most is' jól jártak, őket a fagyok közeledtével kissé idegessé vált pécsi Zöldért 4 forintos árral juHáztáji ság, Pécsett talán 10—20 forintért is el tudják adni kilóját. A „szerződésszegővel" komoly elszámolni valója van az áfész- nek, a dolognak nyilván kötbér lesz a vége. Az áfésznek november 8-án még nem volt teljesítve a szerződése, sárgarépából 9,2 vagon, gyökérből 6,5 vagon felvásárlásánál tartottak. Hogy a termelőknek ne szegjék végképp a kedvét, felvették a kapcsolatot a Szigetvári Konzervgyárral, iamely hajlandó volt a 35 milliméternél vastaAz utolsó tételeket veszi át a környéken termett zöldségből a be- remendi Afész átvevöhelyén Gamos Gyuláné és Horváth Ferenc. Fotó: Erb János 1981 őszén 120 ezüstrókát hozott az NSZK-ból a bajai Augusztus 20. Termelőszövetke_ zet, egy évvel később újabb 350-et, közöttük néhány platinát is. Pillanatnyilag 1044 rókát tartanak a várostól 8 kilométerre fekvő majorban. — Azért is érdekes ez a szám — mondja Radics Sándor elnök —, *mert az ezüstróka nehezen szaporítható. Nemzetközi szinten is kiválónak mondható a két kölykös utódlás. Nálunk 1,6-os a szaporulat. A 37 éves elnökről azt mondják, vállalkozó szellemű, nem riad vissza a kezdeményezésektől. Kiváltképp nem, ha „forintot” lát benne. — Tulajdonképpen járatlan utat tapostunk, szakirodalmunk sem volt, és hozzáértő szakemberünk sem. Egyszerűen csak azt tudtuk, hogy pénz van benne. Miközben a rókák majorjába mentünk, azon tűnődtem, hogyan is nézhet ki egy olyan állat, amelynek prémjére ezer és ezer asszony vágyakozik. Tartottam a büdösségtől. Csalódtam, a vártnál lényegesen gyengébb szag ütötte meg orrunkat. A másik meglepetésekkor ért, amikor megláttam a dollárt, márkát hozó állatokat: az ezüstróka — fekete! A prém szélén ezüstbe tetsző fehér szőrvégek adják azt a csodálatos színt, amelyért szerte a vHágon keresett és jól eladható. A telepvezető, Malik Péterné kísért végig az üzemen. — Az a célunk, hogy tömött bundájú, nagy testű rókákat neveljünk. És ez nem könnyű. Elég, ha a tisztán tartás mellett csak a takarmányozást említem. Más és más kosztot kapnak párzáskor, a vemhesség idején, az utódnevelésnél és a prémképzési hetek alatt, ami éppen most van. Tessék nézni, milyen gyönyörű a bundájuk! — Úgy tudtam, csak húst esznek. — Húst is csak főzve szabad adni, és keverve egyéb vitaminokkal, tápokkal. De kapnak szőlőt is, almát is, ezt nyersen. Most épül a takarmányüzemük, decemberben adjuk ót. Saját költségen építették. A prémes állatok ellátása mellett jól szolgálja majd a sertéstenyésztésüket is. — Mindent beleszámolva, mennyibe kerül egy róka, mire prémérett lesz? — 4000—4500 forintba. De a dupláját kapjuk érte. Persze, csak akkor, ha sikerül a nyú- zás. A gépeink már megvannak, a szakember hiányzik. November végén Lengyelországból érkezik hozzánk egy nyúzóbrigád, tőlük sajátítjuk el a technológiát. A rókáktól ötven méternyire újabb ketrecsorok. Szabadon jár a levegő, mindössze a palatető védi a szebbnél szebb színben pompázó nyérceket. Ezek is nyúzásra várnak. — Most már 3000 darabos saját állományunk van. Eleinte bérben csináltuk a ráckeveieknek. Kitenyésztettük a Standard Brec-ket és a Pasztellt. A TAN- NIMPEX szerint — velük vagyunk értékesítési szerződésben — ez a kettő a legkeresettebb szín. És az ára is jó. Egy nyérc gerezna 500 nyugatnémet márkát ér. Itt is érvényes: a több pénz kifogástalan nyúzással szerezhető meg. Nagy türelmet és figyelmet kíván, különösen a húsolás. Ezt is most tanulják, a ráckeveiek nagy tapasztalattal rendelkező nyúzóbrigádja fogja tapasztalatait átadni. — Végérvényesen ráálltak a nagyüzemi vadtartásra? — Olyannyira, hogy a tervidőszak végére vezető ágazattá szeretnénk tenni az állattenyésztésen belül — mondja az elnök. — Körülbelül kétszer ennyivel tudunk megbirkózni. Ahogy számoltuk, 35 százalékos nyereséget érhetünk el a prémes ágazatban. — Javasolja a háztájizást rókával? — Semmiképpen sem, ezt csak nagyüzemben lehet jól és szakszerűen csinálni. A nyércet viszont kisüzemek is több helyen jól csinálják. Az idén 7 millió fölötti bevételt hoznak a bajai Augusztus 20. Tsz-nek a prémes állatok. Müller István Beremendre is eljutott a híre, hogy az aszály miatt országosan kevés gyökérzöldség termett. Nagy keletje, s főként borsos óra lesz jövő tavasszal. Azok a beremendi, kásádi kistermelők, akik tavasszal nagy mennyiségű sárgarépára kötöttek szerződést a siklósi Tenkes- alja Áfésszel, joggal számítottak komoly bevételre, hisz náluk rekordtermést hozott a qyö- kérféle. Titokban és, tegyük hozzá. logikusan abban is reménykedtek, hogy a szerződött meny- nyiségen felüli termést is átveszik tőlük. Nos, ez a valóságban nem következett be. S hogy pontosan kinek vagy kiknek a hibájából. azt utólag nehéz kideríteni. November 8-án — tehát még a nagy és minden vitát eldöntő fagyok beállta előtt — a helyszínen járva valóságos sárga- réoaháború dúlt a beremendi termelők, a siklósi Afész és a tényleges vevő, vagyis a pécsi Zöldért között. A Zöldért képviselője kijelentette: „Baranyában a lakosság téli vegyeszöld- ség-igénye 17—20 vaaon, eny- nyire szerződött a vállalat, s ennél többet nem is hajlandó télire betárolni”. Ezt az álláspontot képviselte a siklósi Áfész felvásárlási osztályvezetője, Hodnik Tibor is, aki kijelentette: a termelők magasabb árra spekulálva október 15. és 20. között nem adtak árut. Igaz. tette hozzá, akkor a betárolásra alkalmas I. osztályú sárgarépáért kilónként csak 2,50 forintot tudtak fizetni nekik. Aztán később ennyiért is adták, de nem válogatták át. Holott a tárolási minőségű sárgarépánát a szabvány nagyon szigorú követel ménveket támaszt, nem lehet méretnél vékonyabb és vastagabb, nem lehet rövidebb és hosszabb, nem lehet sáros, féregjárta, és nem lehet elágazó. A kisebb és nagyobb méretű répa felvásárlására. a sze^ődéses 10—10 vagonon felüli termés átvételére sem a vállalat, sem az áfész nem kötelezhető. Még akkor sem, ha az áru I. osztályú. A termelő jogait a Magyar Közlöny egyik száma tartalmazza. Aki úgy érzi, sérelem érte, menjen be az illetékes tanácsra és ott elolvashatja a közlönyben, mi a teendője. A minőség pontos meghatározása helyett a megszövegezők nagyvonalúan egy rendelet számát írták be a szerződésbe. A szerződés azt sem tüntette fel, hol veszik át az árut: a táblán, a tárházban vagy a felvásárlóhelyen. Mint ahogy védőárat is hiába keresünk a szerződésekben, amelyeket ugyan a termelők tavasszal aláírtak bízván a szóbeli megállapodások hitelében. Akkor ugye örültek, hogy egyáltalán szerződéshez jutnak — mondtalmazta. Igaz, a jó árat kivárók is kockáztattak, egy hirtelen beköszöntött erős fagy tönkrete- hette vclna egész évi munkájuk eredményét. A fagyokat jól tűrő petrezselyemgyökér túléli az árháborúkat, az érzékeny sárgarépa azonban szétfagy. Flerkov István kásádi kistermelőnek egy holdon 300 mázsa. sárgarépája termett, 150 mázsára szerződött. November 8-ig 100 mázsát leszállított az áfésznek, de közben Siófokon is eladott egy nagyobb tételt szabadpiacon. Miért tette? — Mert sok volt a másodosztályú és a túl nagyméretű répa, amit az áfész nem vett át. Kilencven mázsa répám jelenleg is a földön és az udvaromban vár kiszedve, elszállításra. Én nem voltam azok között, akik aláírták a megyei tanácsnak irt levelet. A 300-ból 210 mázsa répát eladtam, ahogy tudtam. Már egy hete, hogy szedd és vidd alapon viszi Trabanttal, Zsigulival a répámat a lakosgabb átmérőjű répát a kistermelőktől átvenni. Ha úgy vesz- szük, ezt a Zöldért is már előbb megtehette volna, végül is a jövő évi árualapról van szó. De nem tette meg. Hogy a hidegek beálltával hány tonna sárgarépa fagyott meg a földeken, azt nem lehet pontosan tudni, Kásád határában biztos sok ottmaradt. S nem vitték el Juhász Jánosné kásádi kistermelő 80 mázsa szerződött hagymáját sem, pedig háromszor átválogatta. A kifogás: miért lila hagymát termelt, amikor az eladhatatlan? A válasz: azért, mert tavasszal ilyen magot kapott az áfésztől. A lehéjazott lila hagymát a konzervgyár átveszi, de ki bír 80 mázsa csípős hagymát lehé- jazni? Az értékesítési bizonytalanság nem tesz jó szolgálatot a szerződéses termeltetésnek. A tönkrement áru jól jönne tavasszal a boltokban. — Rné — A mérges pókhálósgomba Kalapja: domború majd lapos, vékony húsú, 3—7 cm átmérőjű. Színe barna, sárgásbarna, vörösbarna, narancsbarna; apró, szálas pikkelykékkel fedett, később csupaszodé. Nem ragadós. A kalep szélén pókhálószerű fátyol maradványai láthatók a fiatal gombán. Lemezei: kezdetben világos barnássárgók, végül rozsdaszínűek lesznek. 1 önkje: karcsú, vékony, merev, egyenletesen vastag, 3—8 centi hosz- szú, és 3—10 mm vastag. Sárga, barnássárga, rozsdabarnás a kalapnál világosabb szí. nű. A kalap alatti részén barnás pókháló fátyolmaradvó- nyokkal, de ez múlékony, nem mindig látható. Húsa: merev, szívós, bőrszerű, barnás vagy rozsdabarnás színű. Gyengén érezhetően sajátos, kissé retek. szagú. trdők talaján, elsősorban hegyvidéki fenyvesekben, nyáron és ősszel, sokfelé bőven terem. Nálunk csak egyes helyeken került elő. Mérgező. Hu. zamos, tartós fogyasztás esetén súlyos, halálos végű, a szokásos mérgezési típusokba be nem sorolható mérgezést okoz. Ehető gombáinkhoz nem hasonlít. Redős papsapkagomba Süvegje: szabálytalan alakú, fekvő tojásdad, szögletesen gömbölyded. Felülete szabálytalanul álló, agyvelőszerű te- kervényekkel, ráncokkal, bordákkal borított, 4—12 cm. Átmetszve a süveget, benne több, egymástól elkülönült különböző nagyságú üreget látunk. Az üregek belseje szürkésfehéren molyhos. A süveg színe sötétbarna, de lehet néha világosabb vörösbarna vagy feketés példány is. Tönkje: szabálytalan, aránylag rövid, 3—6 cm magas és 1:—3 cm széles. Felülete többnyire mély, hosz- szanti bordáktól gödrös. Színe fehér, szürkésfehér. Fiatalon tömör, később üreges odvas lesz. Húsa: igen törékeny, viaszszerű. Kellemesen gombaszagú és jóízű. Kora tavaszi gomba, de előjöhet egész évben. Főleg fenyvesekben, hegyvidéken és homokos talajon terem. Erősen mérgező. Veszélyessége miatt fogyasztásra még leforrázva sem javasoljuk, mert halálos mérgezést is okozhat, méreganyaga változó mennyiségű s ha sok van benne, akkor forrázással sem távolítható el tel. jesen. Gazdálkodó kisdiákok Az istenkúti általános művelődési központ, (amely óvoda, általános iskola, művelődési ház komplexuma) tanulói, tanárai új gazdálkodási területet találtak maguknak. Már régóta tervezték, hogy a termelőmunkát is beveszik nevelési módszereik közé — tudtuk meg Sós János igazgatótól. Az egész napos iskolafoglalkozások idei, kísérleti bevezetésével ez még sürgetőbbé vált. Jó néhány szövetkezetét, vállalatot kerestek meg ezügyben, amíg partnerre akadtak a Pécsi Állami Gazdaságban. S az állami gazdaság minden segítséget megadott ahhoz, hogy Gombát termesztenek az iskola területén lévő 4x11 méteres pincében gombatenyészetet alakítsanak ki. A munkába a szülői munka, közösség tagjait is bevonták. Egy jó ötlet nyomán kis asztalkák készítésével megnövelték a termő alapterületet. Ezután kezdődött a gázosítás, azaz a fertőtlenítés, majd az iskola két tanárnője kéthetes kurzuson sajátította el a gombatermesztést a Pécsi Állami Gazdaságnál. Ezt követően került sor a pince berendezésére: a szükséges páratartalmat, hőmérsékletet biztö'itó szerkezetek beépítésére, a komposzt beszerzésére. Ma már folyamatosan szedik a gombát a tanulók, s a terméssel egyelőre a Pécsi Állami Gazdaságnak törlesztik a speciális termőtalaj árát. Ha letelt az a néhány hét, amikor elfogy az adósság, iskolaszövetkezetét alakítanak, s annak keretében gondozzák, szedik, árusítják majd a gombát. A terv szerint kirándulásokat, tanulmányi utazásokat szerveznek majd a bevételből. B. Zs. Dr. Vass Anna
