Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-17 / 317. szám
1983. november 17., csütörtök Dnnantmi napló 3 Emlékek az oktatás megyei múltjából Keszthelyi Károlynak, a pécsj Janus Pannonius Múzeum munkatársának kezdeményezésére két évvel ezelőtt indult gyűjtőmunka Baranyában azzal a céllal, hogy felkutassák azokat a múlt századi, illetve a 18. századból származó tárgyi emlékeket, dokumentumokat, amelyek a megyei oktatás múltjáról vallanak. A kitartó munka eredményeként több száz olyan oktatási anyag, írás, fénykép, tárgy került elő, amelyek alapján mindinkább összeállítható a korabeli iskolai oktatás struktúrája, eszköztára.. Az emlékek között találhatók a XVIII. században a diákokról, tanárokról készült csoportképek, tablók, oklevelek, kitüntetések. De használható állapotban vannak még oktató táblák, padok, bizonyítványok is. A gyűjtési munkákhoz nagy segítséget adnak a pedagógus szakszervezet, a Nevelők Házának dolgozói, volt iskolaigazgatók és pedagógusok. A tárgyak restaurálását — amennyiben erre szükség van —, a múzeum szakemberei végzik. Az értékes oktatás- történeti anyag bemutatását 1984 végére tervezik. Egy délután a Gorkij Munkásklubban Vetélkedők, kiállítások, műsorok Disszertációk a szentlőrinci iskolakísérletről Kocsis József Szép ez a küzdelem r-v Könnyebbé tenni az adaptációt Bakó Gyöngyi IV/I ásfél évtizede kezdődött Szentlőrincen Gáspár László veze- 1 v * tésével az az iskolakísérlet, mely a szocialista munkaiskola egy lehetséges modelljének megalkotását tűzte ki célul. A tanulók társadalmi gyakorlatra való előkészítését e társadalmi gyakorlat pedagógiailag újraalkotott modelljével kívánja megoldani s ennek megfelelően négy alaptevékenységi terület adja az idejáró tanulók „mozgásterét”: tanitás-tanulás, termelés-gazdálkodás, közéleti-politikai és szabadidős tevékenységek. A Mecseki Szénbányák pécsi Gorkij Munkásklubjában találkoztam Kulcsár Istvánnal, a népszerű külpolitikai újságíróval. A négy pécsújhegyi üzem propagandistáival beszélgetett időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. A találkozó előtt alkalmunk nyílt rövid interjúra. — ön Leningrádban végzett az újságíró iskolán, korábban a Rádió moszkvai, a legutóbbi öt évben washingtoni tudósítójaként dolgozott. Van-e tekintélye külföldön a magyar újságírónak? — Bár jó néhány kollégám van, akit személyesen is elismernek külföldön, azt hiszem, az a legfontosabb, hogy itthon legyen tekintélyünk. Az amerikaiakat például igen kevéssé érdekli a külföldi sajtó, hiszen - néhány tekintélyes lap kivételével — egyáltalán nem befolyásolhatják az ottani belpolitikai életet.- Három hónapja tért haza. Miért tartja fontosnak, hogy találkozzon munkásokkal, propagandistákkal?- Úgy látom, az idő alatt, míg nem voltam itthon, sok minden változott a magyar társadalomban. Szeretném közvetlen kapcsolatok útján megtudni, milyen az emberek ismeretszintje, milyen problémák foglalkoztatják ma őket. A kérdések általában jó tájékozottságról tanúskodnak. Vannak állandóan vissza-visszatérő témák, ezekről nem lehet elégszer beszélni. Sajnos, nem tudok minden meghívásnak eleget tenni. Az ilyen találkozások sokat segítenek a munkámban. Számos rendezőszerv hirdette meg a Pedagógusok Szakszervezete megalakulásának, valamiéi hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára kiírt pályázatot a következő témakörökben: I. A pedagógusmozgalmak története Baranya megyében a Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző, az azt követő időszakban, valamint a pfedagó- gusszakszervezet története a felszabadulástól napjainkig. II. A pedagógusok élet. és munkakörülményeinek alakulása az első világháború előtt,- Mi a leiadata a Rádiónál?- A külpolitikai szerkesztőség főmunkatársaként elsősorban biztonsági kérdésekkel, a leszerelés és fegyverzetellenőrzés problematikájával foglalkozom. Az én „területem" Grenada is, hiszen többször jártam a miniállam környékén. Gyakran szóba kerültek a felsorolt témák a beszélgetés közben is. A Mecseki Szénbányák propagandistáit nem kellett különösebben nógatni, záporoztak a kérdések: a nemzetközi és belpolitikai élet minden, manapság divatos vagy fontos kérdése előkerült. A jó hangulatú találkozóhoz hozzájárult a helyszín is. Nagyon szép a Mecseki Szénbányák Gorkij Munkásklubja. A Budapestre vezető országút mentén, jobb oldalon, a pécsújhegyi labdarúgó-pálya melletti egykori sportházat alakították át, négy éve. Az emeleten mennyezetig fabuzkolatú nagyterem, és az alagsorban található klubszoba nagyságú helyiség kiválóan alkalmas társadalmi és családi ünnepségek, értekezletek, és egyéb közös rendezvények tartására. Müller Gyula, a négy pécsbá- nyai üzem népművelője, a munkásklub felelős vezetője elmondta: idén eddig több mint 14 ezer ember vett részt a munkásklub programjain. Sok vetélkedőt, gyerekeknek szóló színes összejöveteleket szerveztek mór, de pl. a kiállítások közül A bányászat eredeti szerszámai című összeállításnak is sikere volt. A jövőben a már meghonosodott rendezvények mellett több szórakoztató műsort fognak szervezni és bővítik a klub- foglalkozások számát is a pécsi Gorkij Munkásklubban. Bozsik L. a két világháború között, és a felszabadulás után. III. Jelentősebb alsó. és középfokú iskoláink története megalakulásuktól napjainkig. IV. A pedagógusjrépzés és -továbbképzés Baranyában. A pécsi óvónő-, tanító- és tanár képzés története. A pályadíjakat témakörönként adják ki, az első díj 5000 forint. A pályázat, melyen mindenki részt vehet, jeligés. Beküldési határidő 1984. október 31. További részletes felvilágosítással a pécsi Nevelők Háza szolgál. Az,új nevelési alaphelyzet, s ezen belül az új tantárgyi struktúra számos érdeklődő szakembert vonzott az iskolába belföldről, külföldről, Európából, sőt még a Távol-Keletről is. 1972 óta közel nyolcvan publikáció jelent meg a hazai sajtóban és könyvkiadásban a szentlőrinci iskolával kapcsolatban. A Dunántúli Naplóban megjelentek számát hadd toldjuk meg egy újabb tudósítással. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a közelmúltban két bölcsészdoktori disszertációt fogadtak el, melyek a szentlő- rínci iskolakísérlet más-más vonatkozásait, eredményeit ösz- szegzik. Gáspár László betegsége s ebből következő lemondása után Kocsis Józsel vette át az iskola igazgatói feladatait 1981- ben. — Hogy sikerült ilyen hamar elkészíteni a közel háromszáz oldalas disszertációt? — A dolgozat nagyobb része az iskola első kilenc évének történetét mutatja be, Így a források feldolgozását, az irattári anyagok, levelezések, az iskolaújság adatainak gyűjtését, rendszerezését már pécsváradi iskolaigazgatói működésem alatt elkezdhettem, végezhettem. Szentlőrinci tartózkodásom alatt a második, az iskolakísér, let társadalmi, pedagógiai tanulságait összegző rész elkészítésére volt alkalmam. — Mivel indokolja a történeti rész megírását? — Az iskola aktuális életéről, a tevékenységrendszerről és néhány már meg-megmutatkozó eredményről számos cikk, tanulmány látott már napvilágot. Ezek ismétlése helyett én a nevelési rendszer kiépülésének folyamatát igyekeztem vázolni. A belső műhelymunkát, a kollektív erőfeszítést, a kutatás-kísérlet-megvalósítás egymást inspiráló menetét a mindehhez szükséges belső továbbképzés, az ezen alapuló személyes pedagógusi önérvényesítés tán mindmáig egyedülálló példáját igyekeztem megörökíteni?" Azt, ahogy a szocialista munkaiskola elméleti koncepcióvázát fokozódó hozzáértéssel és felelősséggel, legtöbbször „széllel szembeni" körülmények között megtöltötte tartalommal az itt dolgozó, nem válogatott, de mára e munka eredményeként bizonyára sok szempontból egyedülálló tantestület. — A közoktatáspolitikai, szervezési, pedagógiai tanulságokat összefoglaló második rész megírásának időszerűségét fokozza az általános iskola kiterjesztése, az adaptáció lehetősége és valósága. — Az egész dolgozattal célom volt a dokumentumok „mentése" és ezáltal az adaptáció megkönnyítése. Ha az pl. ső rész egy kissé elriasztaná a vállalkozókat egy ilyen kísérlet adaptálásától, a második rész az ellenkező benyomást alakíthatja ki. Igyekeztem bemutatni hogy a kísérlet vállalása nem reménytelen ügy, hogy van az országban, a pedagógusokban segítőkészség, tenni- akarás, hogy egy tantestület úrrá tud lenni még a legreménytelenebbnek látszó problémákon is, s hogy szép ez a küzdelem. — Úgy tudom, a dolgozat megjelenés előtt áll. — A jövő év elejére ígérte a Tankönyvkiadó a megjelentetést. Bakó Gyöngyi jelenleg a. Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara nevelés- tudományi tanszékének oktatója. A szentlőrinci kísérleti iskolában 1978-ban megalakult kutatócsoport tagjaként személyesen is részt vett a kutatófejlesztő munkákban, majd a végzett tanulók helytállását, sorsát követő vizsgálatok szervezője volt. Doktor] értekezése első részében a hetvenes évek hazai és nemzetközi pedagógiai újítási törekvéseit foglalja ösz. sze, majd a pedagógiai hatás- vizsgálatok lehetőségeinek és problémáinak elemzése után ismertet néhány összehasonlító és követő vizsgálati eredményt. — A szentlőrinci kísérleti iskolában végzett gyerekekről többen tudják, hogy mit nem tudnak a „normál" általános iskolai anyagból, mint azt, hogy miben jobbak, másabbak, vagy legalábbis nem rosszabbak. Mit mondanak erről a szakszerű pedagógiai kutatások? — Mielőtt választ adnék, meg kell fogalmaznom néhány olyan kérdést, melyek a helytállás problémáját kissé differenciáltabban vetik föl. A kísérleti iskolában eddig végzett gyerekek közel tíz különböző városban, illetve nagyközségben folytatják tanulmányaikat. A különböző középfokú oktatási intézmények képzési, nevelési céljai között természetesen jelentős különbségek vannak. El- dönthető-e, hogy a kísérleti iskola növendéke; melyiknek kötelesek maximálisan megfelelni? Vajon minden középfokú intézmény, s annak minden pedagógusa azonos mércével méri az iskolai teljesítményeket? — Visszatérve a kérdésre: a kísérleti iskola beiskolázási aránya jobb, mint a hasonló jel - legüeké; az innen gimnáziumba került összes tanuló tanulmányi összteljesítménye jobb, mint azoké az osztályoké, melyekbe járnak; a szakközépiskolások átlaga megegyezik osztályukéval, míg a szakmunkástanulóké súrolja azt. A szorosabban vett munkavégzés a szakközépiskolásoknál kapta a legpozitívabb megítélést. A megyei lemorzsolódási átlagot egyik középfokú intézménytípusban sem érték el a „kisérletisek”. Említésre méltóak azok a visszajelzések, amelyek a gyerekek közéleti aktivitását, a társak tanárok és a tananyag iránti nyitottságát, őszinte közeledését méltatják. A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a kísérleti iskola tanulóinak viszonyrendszerében keresendők és találhatók men a kitűzött céloknak megfelelő értékek forrásai. Martin László Pályázati felhívás A pályadíjakat témakörönként adják ki Töredékek Ha az ember úgy érzi, telítődött már bizonyos fajta élvezetekkel, például a televízió esti műsorainak puszta előjelzésére is legyűrhetetlen álmosság, sőt valamelyes életundor keríti hatalmába, hát többfélét is tehet. Belelapozhat például a délutáni műsorok nagy képeskönyvébe, abban a reményben, hogy ott majd talál valami említésre méltót. A nyugdíjasoknak, fiataloknak, nőknek, otthonülőknek, lábtörötteknek, pótmamáknak, horgászoknak, bélyeggyűjtőknek, keresztrejtvény- fejtőknek és nem tudom még kiknek készített műsorok között esetleg rejtett gyémántok lapulhatnak. Nem? E felfedezőút töredékeit kívánom az alábbiakban megosztani a tisztelt olvasóval. A carpetbag steak-et úqy kell készíteni, hogy az osztrigát valamikkel össze kell keverni — hogy mi mindennel, nem tudom, a recepteket nem közölték, abból a kedves figyelmességből adódóan, hogy nálunk úgyse lehet osztrigát kapni —, azután a mc”hahús szeletet oldalt föl kell hasítani, beletömni az oszt- rigás tölteléket, és külön erre a célra szolgáló serpenyőben megsütni. Az evéséhez garden partyk rendezésére szolgáló kerti terasz szükséges, továbbá kés és villa. A carpetbag steak fogyasztása nem igényel különösebb szakértelmet. De úgy vettem észre, a művelet eltér azért attól a módszertől, amellyel nálunk a jóbb kocsmákban kapható hagymás-zsíros kenyeret szokták megenni. Na mindegy, senki se lehet tökéletes. Ebből a műsorból minden magyar pol. nrr megtudhatta. hoav Svdnev- ben sok a tenger, valamint ott is divat az éhséqet evéssel és a szomjúságot ivással enyhíteni. Egy másik műsorból ellenben megtudtam, hogy az Ofotértnér (milyen szép neve van!) szemüvegeket készítenek, de van úgy, hogy fényképezőgépet is árulnak. Vannak azért hiánycikkek, sőt hiányosságok is, de egészében az eredményekre keli helyezni a hangsúlyt. A betanulási idő két év. Hogy lehet az ember fiatal kora ellenére boltvezető? Úqy, hogy előbb felnő, majd iskolába jár, majd az Ofo- térthez megy dolgozni, ez elengedhetetlen feltétel ... Az orvosok — már amelyik — szemüvegeket írnak fel és szeretik a komoly zenét. Kívánságműsorokban azt kérnek, és ha valamelyik neadj isten egy oroszlón. idomítót szeretne látni, a riporter ideiében figyelmezteti, hogy orvos létére szíveskedjék komolyzenét kérni. A tévében e héten ugyanis még egyszer sem hangzott el a Trubadúr örökbecsű kórusa, a Vándor cigánylegény kezdetű. Csak bohózat, meg paródia, meg röhögés! Az orvosok komolyzene-szeretete őrangyalként áll ízlés-statisztikánk és nemzeti kultúrösszké- pünk fölött, óvja közhely-bástyáinkat. hogy össze ne •'ogy. iunk. (Vagy mi maaunk, vaqy a közhelyek. A nem kívánt törlendő.) író—olvasó találkozók visszatérő nagy kérdése, amelytől az írók hideglelést kapnak: és a valóságból tetszik meríteni a témáját, vagy csak úgy kigondolja? A műveltebbek hozzáteszik: hány százalék az eqyik és hány a másik? Fifty-fifty? A könnyűzenéről készülő riportok visszatérő kérdése pedig az: és mi születik meg először, a szöveg vagy a zene? A műveltebb riporterek it* is hozzáteszik: hány százalékban ihleti a szöveg a zeneszerzőt és hány százalékban módosítja a zene az elképzelt szöveget? Amikor a tévében e kérdés immár ötvenezredszer ismét elhangzott, két közkedvelt rock-szerző ült’ az asztalnál, természetesen egy zeneszerző és egy szövegíró. Lecsavartam a hanqot. És megnyugoava vettem tudomásul, hogy a válasz kielégítőnek bizonyult. A mintegy véletlenül fölfedezett módszert tudom ajánlani mindenkinek. H. E.
