Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-15 / 315. szám
1983. november 15., kedd Dunántúlt Tigplö 3 Olcsóbban termelni Energiatakarékosság a Pécsi Állami Gazdaságban Az olajtól a sutes-fozesig A kényszer nagy úr. A gazdasági kényszer mind jobban szorítja a mezőgazdasági »üzemeket, melyeknek így kettős a céljuk: sokat termelni és lehetőleg minél olcsóbban. A Pécsi Állami Gazdaság jó ideje felismerte, mi az, amiben lépnie kell. Árvái András főmérnök és Mácsai János energetikus nem panaszként említi: a bevezetett takarékossági intézkedésekkel annyit elértek, hogy az energiakiadásaik csak annyival növekedtek, amennyivel emelték azok árát. Fázisjavító berendezésekkel láttak el minden jelentősebb elektromos berendezést, pontos tervet dolgoztak ki, hogy melyik nagy áramigényű berendezésük mikor dolgozhat és menynyi csúcsteljesítménnyel, a köz- világítási hálózatukat már évek óta a beépített alkonykapcsolók vezérlik. Az energiamegtakarítási programjuk vezérelve: leggazdaságosabb az optimális időben elvégzett mezőgazdasági munka, csakis így lehet a gépeket, eszközöket a legolcsóbban használni. Ez alatt valójában nem csak a gépeket, az embert is értik. Idén — megyénkben elsőként — két ZIL teherautójukat alakíttatták át a kaposvári Volánnál dízelüzeműre. Az új motorral járó Vozi- fák fajlagos üzemanyagigénye lényegesen kisebb, mint a benzines ZIL-eké. Ez évben is jelentős üzemanyag-megtakarítást értek el: a gépkocsivezetőket anyagilag érdekeltté tették, hogy minél kevesebb üzemanyaggal végezzék el a munkájukat. Ehhez segítség a komplett diagnosztikai műszerpark és gépek üzemelési könyve. A könyvecskében a teherautóveEnergiatakarékos eljárás □ Pécsi Á. G.-nál: c kukorica hűtve tárolása. zetők, traktorosok, kombájno- sok napra készen vezetik, hogy mennyi üzemórán át dolgoztak a géppel, az mennyi üzemanyagot használt el, volt-e valami kisebb-nagyobb rendellenesség. Ha megnő a fogyasztás, akkor ki lehet következtetni és a műszerekkel ellenőrizni lehet, hogy a gép valamilyen hibája növelte-e meg a fogyasztást, vagy a vezető nyomta a szükségesnél jobban a gázt. Energiamegtakarítós az is, hogy a gyulapusztai tehenészetükben felszámolták a hígtrágyakezelést és áttértek a minden szempontból kifizetődőbb almos tartásra. A szalmát alomként hasznosítják és az istállóból a földekre viszik ki. Trágyaként mindenképpen gazdaságosabb. Tüzelőanyagban ismét tért hódít a szén, a fa. Az új üszögi éttermükben nem villany-, hanem pb-gáztűzhelyek- kel sütnek-főznek. Elkészítették a földgáz bevezetését szorgalmazó energiaracionalizálási tervüket — üszögre földgázt várnák. Javában végzik az energia- takarékos Sirokko-2000 szárítótoronnyal a kísérleteket, és ugyancsak újdonságként megkezdték a kukorica hűtve tárolásának nagyüzemi próbáit. Mindkettőtől jelentős fűtőolajmegtakarítást várnak. Ha a hűtve tárolás beválik — 7500 tonnát tárolnak az új eljárással — akkor úiabb hasznot is elkönyvelhetnek: a kukorica magasabb beltartalmi értéke miatt mintegy 10 százalékkal kevesebb takarmányra van szükség 1 kiló súlygyarapodáshoz. M. L. Országos konferencia Pécsett A minőségbiztosítási rendszer szervezése A termékek minőségének emelése mindennapjaink gazdaságának egyik kulcskérdése. Milyen rendszerek biztosítják ezt, hogyan szervezzük a minőségbiztosítást? A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei Szervezete és budapesti szakosztályai november 17— 18-án erről rendeznek országos konferenciát a pécsi Ifjúsági Házban. A találkozón, melyre az ország minden részéből kétszáz szakembert várnak, elsősorban a nagyvállalatok minőségbiztosítási tapasztalatairól lesz szó. Az első nap fő témája a Dolgozz Hibátlanul munkarend szervezése, gyakorlata, erről a System Szervezési Vállalat főmunkatársa tart előadást. Az előadáshoz számos korreferátum kapcsolódik, köztük pécsi szakembereké is. Korreferátum hangzik el a DDGáz, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat és a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat részéről. Műszaki információközvetítés Szolgáltatást is végeznek A 47 éves Schreck István 1969 óta titkára az MTESZ tagegyesületeként működő Gépipari Tudományos Egyesület Baranya megyei Szervezetének. Ezalatt háromszor erősítették meg a posztjában. A most már legalább félezer fős szervezet ezzel is elismerte jó szervező és kapcsolatteremtő készségét. Ugyanezért a tulajdonságért október végén a GTE országos elnöksége Bánki Donát-díjjal tüntette ki. A kitüntetést Baranya megyében ő kapta meg másodikként, Kovács László, a GTE megyei elnöke után. — Hogyan sikerül Baranya megye gépipari-műszaki fejlesztő- munkáit áttekinteni, szinte azonnal értesülni az új fejleményekről? — Nem csupán a saját érdemem. Elsősorban annak köszönhető, hogy a hét szakosztály, a két szakbizottság, valamint a mohácsi csoport vezetőivel, aktíváival kitűnően együttműködünk. Magas szinten, csapatmunkában szervezünk, amihez biztosítva az önállóság, az egyéni kezdeményezés. — Évente 40—50 rendezvényt, egyebek között előadást, kiállítást kezdeményez a GTE Baranya megyei Szervezete. Ebből 5—6 országos nagyrendezvény, sor kerül 8— 10 tanulmányútra is. Az említett eseményeknek csak az Önképzés, az ismeretterjesztés a legfontosabb célja? — Rangos hazai cégek újdonságait, megyénk újítóinak ötleteit, kezdeményező üzemeinek gépipari eredményeit közvetítjük abban a reményben, hátha műszaki, vagy üzleti segítséget kapnak. Cégeket hozunk össze a közös vállalkozás érdekében. Képzést, továbbképzést szervezünk. így például négy éven át minőségi ellenőröket képeztünk ki. Most a gépek hatékony kihasználásának, ésszerű karbantartásának ez ügyét szeretnénk felkarolni. Szorgalmazzuk az elektronika alkalmazását is. — Szolgáltatnak is, hisz korrá- zióvédelmi tanácsadást indítottak. A menedzselő, vállalkozó munkának lesz folytatása? — Több gépipari szakember, mérnök, üzemmérnök, technikus munkahelyi feladatainak ellátásán túl mer vállalkozni és alkalmi aikotó közösségekbe tömörülni. így dr. Pallér Gáspárnak, a korróziós szakbizottság vezetőjének az irányításával tanulmánytervek készültek, új termékeket fejlesztettek ki felkérésre. Ilyen például a mobil korróziómentesítő állomás, a festőkabin, vagy a zagyszállító gumizott csővezeték, amelyeket a Győr-Sopron és a Hajdú- Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat is alkalmaz. — A Mecseki Ércbányászati Vállalattól a hatvanas évek végétől csaknem kétszázan dolgoznak a GTE 1951-től működő helyi szervezetében. Jelentős arányt képvisel még u Sopiana Gépgyár, a Mech- labor, az ÉPGÉP pécsi gyára, a BÉV, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola. A mintegy 25—30 gyár mellett körülbelül ugyanennyi mezőgazdasági üzem szerepel a tagok között. Elég ez, ugyanis Baranyában 120—140 iparhoz kötődő termelőegységről tudnak? — A nagyobb termelő vállalatok, szövetkezetek jelen vannak a GTE-ben. Most már elsősorban olyan cégeket igyekszünk megnyerni, amelyek kevés műszaki szakembert foglalkoztatnak, de számukra is fontos lenne az információcsere, a megye gépipari, műszaki vérkeringésébe való bekapcsolódós. A fiatal, tehát a 35 év alatti tagok száma 80—85: kevés. Toborzásukban nagyot kell előre Lépnünk már csak azért •is, hogy a vállalkozó szellemet tovább erősítsük. Schreck István a hatvanas évek elejétől tagja a GTE-nek: egyik lelkes alapítója a bányagépész szakosztálynak. A MÉV szolgáltató üzemében a szállítási részleget vezeti. Végzettsége: automatika felsőfokú szaktechnikus. A titkári teendőket társadalmi munkában, elsősorban szabad idejében látja el. Az ország sok ipari létesítményében, összes GTE-es szervezetében személyesen ismerik. Csuti J. Módosul a jövedelem- adózás rendje Adót fizetni soha nem tartozott a legnépszerűbb állampolgári teendők közé. Az adófizetés évszázadokig csak a szegényebb néprétegek kötelességei közé tartozott, s a közteherviselés bevezetése évtizedes küzdelem eredményeként valósult meg. A Badh-korszak idején pedig egyenesen hazafias cselekedetnek számított az adófizetés megtagadása. Jókai Mór ezt nagyon szemléletesen írta meg az Új földesúr című regényében. Hogy ezt az évszázados beidegződést mennyire nehéz megváltoztatni, meggyőzően bizonyítja, hogy három éve parlamenti beszámolójában még a pénzügyminiszter is beszélt arról a jelenségről, hogy az adófizetési kötelezettség alóli kibúvást ma is valamiféle cinkos és elismerő összekacsintással veszik tudomásul az állampolgárok — holott ma már mindenki tisztában van vele: az adók összege nyújt fedezetet az állami közkiadások legtöbbjére. Ebből éDÜlnek az utak, a hidak, a kórházak és az iskolák, ebből kapják a támogatást a kulturális- és sportlétesítmények, s ez az összeg teszi lehetővé. hogy kedvezményesen üdüjünk. Miért kell új szabályozás? A felsorolás persze nem teljes, de érzékelteti, hogy az adózás —, ha nem is a legkellemesebb teendő —, fontos állampolgári kötelezettség, amelynek eleget tenni mindenkinek személyes érdeke is. Ehhez azonban szükséges az is, hogy adózási előírásaink, rendszabályaink könnyen áttekinthetők, egyszerűek az egyén és a közösség számára egyértelműen e'fogadhatóak legyenek. Ez az oka annak, hogy az előírások fokozatosan változtak, igazodtak a mindennapi igényekhez. Az élet azonban sokszor gyorsabban változik — s a jelenleg érvényben lévő rendelkezések ma már számos ok miatt inkább gátat mint ösztönzést jelentenek. Adózási rendszerünk ma mór nincs összhangban sem a gazdasági-társadalmi változásokkal, sem az időközben kialakult új jövedelmi viszonyok, kai. Bizonyos értékhatár fölött pedig egyenesen gátolja az adóköteles tevékenység folytatását — mivel az elvonás mértéke akkora hogy a tevékenység folytatójának teljes jövedelmét adóként kell befizetni. Tovább; ellentmondás az a túlzott differenciálás, és indokolatlan megkülönböztetés is, ame'v különféle foglalkozások (pl. írók, képzőművészek, kisiparosok) után fizetendő adó eltérő nagyságában jelentkezik —, s így az adórendszert egy sajátos presztizsrendszer részévé tette, ellentmondva ezzel a közteherviselés elvének. Azt sem lehet túlzottan szerencsésnek nevezni, hogy a többféle adó- köte'es tevékenységet folytatók különböző címeken fizették az adót s így néha előnyösebb helyzetbe jutottak azoknál, akik azonos munkával szerzett jövedelmükkel néha az év első felében már elérték a maximális adót. Nem vé’etlen, hogy oly sok kisiparos szüneteltette néha fél évig is iparát, illetve különböző manipulációkkal igyekezett jövedelmét eltitkolni. Azt hiszem, ennyi is elegendő ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: az általános jövedelemadónak és a szellemi tevékenységet folytatók jövedelem- adójának a jelenlegi szabályai sok tekintetben túlhaladottak. Ezért határozott úgy a Minisztertanács, hogy gazdasági, társadalmi fejlődésünket követő, egységes, új szabályozást alakít ki. Előnyösebb a kis- jövedelmüeknek Az új szabályozás legfontosabb elve az arányosabb és teljesebb körű közteherviselés kialakítása. Ehhez egy új, egységes és a jelenlegi ár- és értékviszonyokkal jobban összehangolt jövedelemadó-rendszer szükséges, amely valamennyi adóköteles jövedelem összevonásával és egyetlen progresszív adókulcs-táblázat segítségével mindenki számára áttekinthető, s egyben ösztönzőbb is. Az új progresszív adótábla előnyösebb a kisjövedelműek- nek, mert az eddigi legalacsonyabb 6 százalékos adókulcs helyett 2 százalékkal kezdődik. Mérséklődik az adókulcs progressziója is. Jelenleg az általános jövedelemadó mértéke 6 százaléktól 75 százalékig terjed. és már 200 ezer forinton felüli jövedelmeknél beáll a maximális elvonási mérték. Az új rendszerben mint már láttuk, a legalacsonyabb adókulcs 2 százalék, a legmagasabb pedig csak 65 százalék, és ez is csak a 600 ezer forintot meghaladó jövedelmek esetében áll be. Ezzel megszűnik a tevékenységek korlátozásának, illetve a jövedelmek eltitkolásának legfőbb oka, míg a progresszió mértékének csökkenése várhatóan kedvezően hat a tevékenységek bővítésére. Az adóköteles összeghatárok emelésének másik oka, hogy az új jogszabály szerint a különböző forrásokból származó jövedelmek után a jövőben ösz- szevontan kell adózni, összességében azonban a kulcsmódosítás általában adócsökkentést eredményez — bár az állam adóbevétele várhatóan így sem csökken, miután az új jogszabályok lehetővé teszik, egyfelől a tevékenységek bővítését — s ezen keresztül a befizetések növekedését — másfelől megteremtik az úgynevezett láthatatlan, de jogszabályokban nem tiltott jövedelmek (hálapénz, borravaló) megadóztatásának feltételeit. Ezzel párhuzamosan szigorodnak az adóeltitko'ást szankcionáló előírások is. (Felemelt adóösszeg megfizetésére kötelezhetők a mulasztók.) Az új adókulcsok Végezetül nézzük az 1984. január 1-től érvényes új adókulcsokat: 20 ezer forintig 2 százalék, 40 ezer forintig 400 forint és a 20 ezer forint felett; rész 6 százaléka, 60 ezer forintig 1600 forint és a 40 ezer forint feletti rész 10 százaléka, 100 ezer forintig 3600 forint, és a 60 ezer forint feletti rész 20 százaléka, 200 ezer forintig 11 600 forint, és a 100 ezer forint feletti rész 38 százoléka, 400 ezer forintig 49 600 forint és a 200 ezer forint feletti rész 50 százaléka, 600 ezer forintig 149 600 forint, és a 400 ezer forint feletti rész 60 százaléka 600 ezer forint felett 269 000 forint, és a 600 ezer forint feletti rész 65 százaléka. Kik fizetik? Végezetül néhány mondatot arról, hogy kik adóznak 1984. január elsejétől kezdve az új szabályozás alapján? Már azért is, hogy elkerülhessünk minden esetleaes félreértést. A válasz igen egyszerű: azok, akik eddig is általános jövedelemadó fizetésére voltak kötelezve. Vagyis továbbra sem kell adózniok a bérből és fizetésből élő millióknak a munkahelyükön a napi munkaidőben megszerzett jövedelmük alapján. A háztáji és a kisegítő gazdaságokat sem terhelik adóval. Viszont az új rend szerint adóz. nak a kisiparosok, művészek, írók, újságírók (az utóbbiak a más sajtóorgánumoknál publikált írásaik alapján), s az orvosok, ha megánpraxist folytatnak illetve — amint említettük —a hálapénz után. Ugyancsak — az eddigi szokásoknak megfelelően, de az új adókulcsok szerint — fizetnek adót a gazdasági munkaközösségek, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek tagja; is — a gm-ben, illetve vgm-ben elért jövedelmük után. Árvay Tivadar Bánki Donát-díj