Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-13 / 313. szám

Sorokban 13- án, vasárnap '15 órától játszóház lesz a DO-ZSO-ban, ■majd gyermektáncházat, 18 órától pedig leinőit táncházat rendeznek. Zenél: a Méta együttes. 19 órától Zorán ónál­ló estje. 14- én, hétfőn nyílik a Ság- vóri Stúdiógalériában Hegedűs. Zoltán kiállítása. 14-én 19 órakor kezdődik Bodó Árpád zongoraestje a Liszt Teremben. 14- én 18 órakor az IH Rock- klub-jóban a rock-világ érdé. kességeiről, különlegességeiről lesz szó, kép és hang. 15- én, kedden 19.30-kor kez­dődik a Pécsi Filharmonikus Zenekar hangversenye a Nem­zeti Színházban. 17- én, csütörtökön 15 órakor Kodály: Háry János c. daljóté- kával vendégszerepei a Nép­színház a Helyőrségi Műv. Ott­honban. 18- án, pénteken 18 órakor Koszta Gabriella előadói est­je lesz a Nevelők Házában. 18- án 19 órakor a svájci tá­jakról tart diavetítéses élmény- beszámolót Déri lános az Ifjú­sági Házban. 19- én 19-től 24 óráig közös egyetemi klub. Fellép a NA-ÉS együttes. A nyom nélkül c. fil­met vetítik. Pécsiek, baranyaiak a rádióban Breitner Tamás yezényel 14-én 11,05-kor és 19-én 20.59. kor a Kossuth, valamint 20-án 18.33- kor a Petőfi rádióban. 14- én hétfőn 14.06-kor a a 3. műsor közvetítést cd a Pécsi Nemzeti Színház bál, Puc­cini: Tosca c. hárcmfelvoná- sos operáját Eck Imre rendez­te. Galambos György és N. Szabó Sándor is játszik 14-én 17.34- kor a Kossuth rádióban, Vámos Miklós: „Az ember dől. gozni kezd” című rádiónovel­lájában. 15- én, kedden 22.30-kor a Kossuth rádió „Francia madri­gálok” c. összeállításában a Pécsi Nevelők Háza kamara­kórusa is énekel vezényel: Til- lai Aurél. 18-án, pénteken 12.40-kor a Petőfi rádió „Népi muzsiká"- jában Kersics Ankát is hallhat­juk. Tihanyi József énekel 19-én, szombaton a Kossuth rádióban 9.15-kor kezdődő összeállítás­ban. Félni akarok! Egy 1977-es felmérésből ki­derült, hogy a franciák 58 szá­zaléka egzakt tudománynak tartja az asztrológiát. Francia- országban 25 ezer jövendőmon­dó működik — csak Párizsban 5 ezer. Évente másfél millió ember keresi fel őket, és az a szám állandóan emelkedik. Franciaország pedig a legfej­lettebb országok egyike. Korunk annyiban hasonló a XV. és XVI. század fordulójá­hoz, hogy fokozatosan eltűnnek a világosan pontoson megfo­galmazott morális értékek. Is­tenben kevesek hisznek. Az em­berek elsősorban újfajta sza­badságot akarnak, elfordulnak -az eddigi értékrendszerektől. Az említett felmérés évében, tehát 1977-ben, dél-franciaor­szági parasztok azt állították, bogy éjszaka titokzatos repü­lőgépek ejtőernyőkkel kígyókat dobtak le. A lakosság egyre gyakrab­ban úgy véli, hogy az ország­utakon titokzatos „fehér höl­gyeket" lát. Ezt a hangulatot csak fokozza a filmgyártás, az új rémfilmhullám, amelynek el. indítója alighanem Polanski volt 1969-ben Rosemary ’s baby című filmjével. Az emberek tu­lajdonképpen félni akarnak. Miközben félelem és erőszak nélküli életről álmodoznak, va­lójában nem tesznek mást, mint folyamatosan újraszervezik maguknak az erőszakot és a pánikot. Ä—-------------------------------------------­Béla Palanka Bulgária elég kis ország, földrajzi távolsága tőlünk vi­szont elég nagy ahhoz, hogy ne tudjunk róla túl sokat. Te­rülete (111 000 négyzetkilomé. tér) és lakosainak száma (mint­egy kilencmillió) Magyarorszá­géhoz hasonló. A Polonia expressz Budapesttől — Belgrá- don át — tizenöt óra alatt teszi meg az utat Szófiáig. Ausztriáról, vagy Amerikáról sokkal többet tudunk. Ausztria a szomszédunk, Amerika nagy ország. Gyerekkori emlék rebben föl bennem. Nyár van, anyám beszól a szobába: — Holnap reggel gyere el velem a piac­ra ... A kanizsai piacon külön he­lyen sorakoztak a bolgárkerté­szek asztalai. A kiskanizsai „sáskák" vékákban a földre pakoltak, a bolgárkertészeknek — ahogy mi mondtuk: a „búi- gárok"-nak — állandó helyük és deszkaasztalaik voltak. De nem voltak kofák; ők azt árul­ták, amit maguk megtermeltek. Náluk mindig fényesebb volt a paprika, pirosabb és édesebb a paradicsom, nagyobb az uborka és a hagyma, s mindig néhány fillérrel drágább is, mint a falusiaknál. Megbámul­tam a sárga paprikahegyeket, a piros paradicsomdombokat, de ritkán vásárolt náluk anyám. Csak akkor, ha a főzelék mellé a hús pótlására padlizsánt akart kirántani. Ezt a tök for­májú, de kisebb, fényes, lila színű kerti veteményt csak ők árulták. Ha elment a hó, az első me­leg, kora tavaszi napokkal ér­keztek meg a városba. A vasút­állomáson túl, a Práternek ne­vezett legelő szélén, a Kanális és a Principális-csatorna part­ján bérelték a földeket. Csalá­dostól jöttek, félhold alakú ka­páikkal vízelvezető árkokat húz­tak, palántákat dugtak a feke­te földbe, egész nyáron öntöz­tek, szamaras kordéval hordták az árut a piacra. S amikor megcsípte már a dér a para­dicsomot, amikor megfonnyadt a paprika, összecsomagoltak, és az egész telep hazaköltö­zött. Magukkal vitték az évi keresetet: övék volt — a köz­gazdászok így mondanák — a terme'ői haszon is, meg c ke­reskedelmi haszon is. Alighanem ők voltak Európa első vendégmunkásai. Amikor Tarnovo felé ment velünk a vonat, útitársam az egyik állomáson kimutatott: — Ez az a falu, amelyiknek nyá­ron az egyjk fele Budapesten, a másik Prágában van . .. A bolgárkertészek mellé a turizmus, az idegenforgalom, a fekete-tengeri üdülés néhány úiabb fogalmat társított: Na­pospart . . . Aran -’iomok . . . Várna ... És ezzel körülbelül be is zárul a Bulgáriával kap­csolatos ismeretek köre. Pedig a bolgár—magyar kap. csolatok története az idők ho. mályába nyúlik vissza. Már az őshazában élő magyarok ta­lálkozhattak az Azovi-tengertől északra lakó türk eredetű ős­bolgár törzsekkel, az új hazát kereső, nyugat felé vándorló magyarok pedig 839-ben, a Duna deltájához érve, szövet­séget kötöttek Preszian bolgár kánnal. Alig lépjük át Dragomannál a jugoszláv határt, az egyik állomásépület homlokán ezt a nevet olvasom: Béla Palanka. Tudom, palanka bolgárul me­zővárost, bjelo pedig a szláv nyelvekben fehéret jelent. De a helységnév mósik fele vajon nem a mi III. Béla királyunk nevét őrzi? Nem ő adott kivált­ságot a településnek? Nem ő járt erre? Éppenséggel járha­tott. Bulgária bizánci rabsága idején a magyar királyok tá­madásai, különösképpen III. Béla hadjáratai gyengítették a bizánci birodalmat, és segítet­ték a bolgárok önállósulását. Aztán a török hódítók ellen vívott évszázados közös harc emlékei! Zsigmond király és a nikápolyi csata . . . Hunyadi Já. nos és Ulászló király déli, tö­rökellenes hadjáratai .... A népköltészetben, a bolgár és o magyar népbcllodákban meg­őrzött közös hősök.. Lépjünk az időben még kö­zelebb! Miképpen a környező szláv pépek nemzeti öntudato­sodása idején, a Í9. század elején a Nagyszombatról átte­lepült budai egyetemi nyomdá. ban készültek az eiső cseh, román, szerb, horvát nyelvű könyvek, ózonképpen az első bolgár nyelvű nyomtatványokat is Budán adták ki. A budai magyar egyetemi nyomda a környező szláv népek öntudat­ra ébredésének egyik legfonto­sabb tűzhelye! Elgondolkozta­tó, máig sugárzó példa a nem­zetek közötti kulturális együtt­működésre . . . Az utazásra készülve előke­restem néhány, Bulgáriáról szó­ló, magyar nyelven olvasható könyvet. Meglepett az iroda­lom gazdagsága, s az is, hogy ezek a munkák milyen tartal­masak és milyen korán meg­jelentek. Vannak hát források, ahonnét ismereteinket gazda­gíthatjuk! Az első magyar nyelven meg­jelent összefoglaló munkát a cseh Jozef Konstantin Jirecek írta, a könyv először — egy­idejűleg — cseh és német nyelven jelent meg Prágában 1875-ben, olyan időben — gondoljuk meg —, amikor a bolgárok még török fennható­ság alatt éltek. A bolgárok történeté-1 Mayer Rezső fordí­totta magyarra, a könyvhöz Pesty Frigyes írt előszót, a köny­vet Szabó Ferenc németeleméri plébános adta ki, és Nagy- becskereken készült Pleitz Fer- dinánd Pál nyomdájában 1839- ben. Amikor a könyv magyar nyelven megjelent, Bulgária mindössze tizenegy éve nyerte el függetlenségét, s a bolgár nép történetét már hatodfél- száz lapon ismerhette meg a magyar olvasó. A következő könyvnek, amit kézbe vettem, bolgár a szerző­je: dr. A. Isirkoff, a szófiai egyetem tanára. A könyv ma­gyar nyelven 1917-ben jelent meg Budapesten, Cholnoky Je. nőné (ordította magyarra, c kéziratot Cholnoky Jenő nézte ót, és Teleki Pál irt hozzá elő­szót. Megint történelmi időket, az első világháború éveit mu­tatja c naptár, „a mai zűrza­varos politikai állapotok"-ra cé­loz az előszó is: a megnőtt ér­deklődésnek nyilvánvaló moz­gatója, hogy Bulgária 1915- ben — miként a szerző írja — „átpártolt a központi hatal­makhoz, amelyek egyesült erő. vei igyekeznek most a világ­háborúból győzőkként kikerül­ni". Mint tudjuk, ez nem egé­szen így sikerült.. Az 1931-ben megjelent Bul- gária-könyvnek magyar a szer­zője, Szilády Zoltán. A könyv, melyet az író „Ö Felsége III. Borisznak, a bolgárok cárjának, a tudományok nemes művelő­jének és pártfogójának hódo­lattal ajánl", nyilván az ural­kodó anyagi támogatósával is jelent meg a „szerző kiadásá"- ban. Mindez azonban nem ér­ződik a könyvön: tárgyilagos­ságra törekvő, képekkel, raj­zokkal illusztrált, különösen néprajzi vonatkozásokban gaz­dag, a bolgárokkal foglalkozó magyar nyelvű irodalomban — mondhatnám: máiq — a leg­alaposabb munka. A Bulgáriáról szóló első ma­gyar útikönyv 1965-ben látott napvilágot Szófiában három bolgár és egy magyar szerző tollából. Akik ma indulnak bulgáriai utazásra, a Panoráma kiadó nagy útikönyv-sorozatában megjelent könyvet, Bács Gyula munkáját vihetik magukkal. Amikor elindulok Bulgáriába, tudom, hoqy a könyvek, a tér­képek kalauzaim, segítőim lesznek a tájékozódásban, de mindenekelőtt a magam sze­mével akarok látni. Tüskés Tibor Rejtett gombatelepek a sivatagban Ulema Egyedülálló föld alatti gomba­telepeket fedeztek fel Kazah­sztánban, a Balhas-tó közelé­ben. Ez a körzet az alma-atai terület karojszki természetvédel­mi területéhez tartozik. Itt tilos mindennemű gazdasági tevé­kenység folytatása, köztük a gombaszedés is. Egy három­száz méter széles, hosszú ho- moksávot nyilvánítottak védet­té. A homokbuckák között ész­revétlenül húzódnak meg a földalatti gombatelepek. Igazi gombaraktór rejtőzik a homok alatt. Fél-méterrel a föld alatt csiperkegombák nőnek, húsz­centiméteres törzsük óriási, egy­mással összenőtt kalapokat tartanak. Ezt a ritka jelenséget a vaddisznók segítették felfe. dezni. Észrevették, hogy ezek az óvatos állatok ezeken a he­lyeken nappal járnak, pedig ebben az időszakban inkább az árnyékos helyeket kedveiik. Bátorságuk magyarázata na­gyon egyszerű: a sötétben a buckák nem láthatók, a gom­bák pedig olyan mélyen nőnek, hogy illatukról az állatok nehe­zen találnak rájuk. Antonov, a leopárd­vadász A szovjet Tóvol-Keleten lakó Nyikolaj Antonov harmincadik leopárdját fogta be az ország óllotkertjei részére. — Gyermekkorom óta fog­lalkozom vadászattal — mond­ja Nyikolaj Antonov. — Nagy­apám is, apám is vadász volt. Az első leopárdot több mint negyedszázada fogtam be. . . A legnehezebbnek és leg- emlékézesebbnek Nyikolaj An­tonov az utolsó leopárd befo­gását tartja. Két évig követte a nyomát. Egy alkclommal már a keze között volt a vadállat. Három napi üldözés után egy magas, meredek szikla lábánál érte utói. A leopárd valamivel feljebb egy hatclmas kőtömb mögött rejtőzött. A ragadozó ugrása váratlan volt és nagy eréjű. A leopárd és a vadász összeölelkezve gurult lefelé . . . Rosszul végződött volna a dolog Antonov számára. ha nincsenek ott c kutyái. Ezek kergették el a vadállatot. Télen o vadász újra o leopárd nyo­mában járt és be is fogta. kép, az érzéki megjelenítés a kö oki rajzbon, festményben is meg gyakran párosul egymással. Jevj tikusan bevallja: „A rajzoláshoz, eller gyök.” Am képekben látja a világot, e engedelmeskedik képzeletének. Ehhez látható kiállításának tanúsága szerint i Különös szerencséje, hogy bejárhatto löp-szigetek, Szingapúr, Ausztrália, Net s természetesen a Szovjetunió elevened Jevtusenkót elsősorban az ember érdél póz nélküli rejtelmeket, a pillanatokat, elesettek, az öregek, a kisgyermekek bi vallja — azok néma monológja, kik ne Jevtusenko a magyarországi kiállitásái megnyitóján (fenti) és Jevtusenko fo Willi Breinholst Ki érti meg a női lélek rejtelmeit? Több mint 41 millió a károsultaknak Az Állami Biztosító Pécs vó rosi fiókja az idén majd 25 ezer károsultnak eddig 41,1 millió forintot fizetett ki. Leg­több a személyi kár volt eset­ben és összegben, azt a mű- 'szaki kórok követik, a több mint 5000 üvegkárra 1,5 mil­liót fizetett az Állami Biztositó. IJocsásscnak meg, de én sem­miképp sem értem meg a nőket — és Marianne sem kivétel. Idéz­hetek egy példát? Nem kell mesz- sze mennem érte. Tegnap történt. Naphosszat buzgón dolgoztam, s ebéd után lehuppantam a legöb­lösebb karosszékbe, hogy egy ki­csit pihenjek, és újságot olvassak. — Hát ez nagyon kedves do­log — hallatszott ekkor Marian­ne rosszalló hangja a fülem mö­gött., Uramisten, mór-már éppen elszundítottam! — Nos, hát már pihenni sem léhet egy 'icipicit? — dörmögtem az orrom alá. — Ez a te icipicid egyre hosz- szabb lesz . .. Pompás élvezet egy olyan férfi feleségének lenni aki minden este az igazak álmát alussza, s közben úgy tesz, mint­ha az újságot vagy a tévét bá­mulná. — Szerdán sakkozni mentem, szombaton pedig egy jubileumi ebéden voltam. — Igen, te ebéden voltál, és te sakkozni mentél. Mit gondolsz, én hol voltam? — Itthon voltál — találtam ki. — így igaz ... Éreztem hogy e szavak utón vészjósló csend támadt a szobá­ban. A levegő villámgyorsan vihar előtti eletromossággal telt meg. — Szerintem, jó volna inni egy csé­sze kávét — dürmyögtem. — Nem maradt abból a szilvás pitéből, amelyet a kedves édesanyád sü­tött? Marianne mindig felragyogott, amikor az anyukájának a pitéjét dicsérem, most azonban ez sem hatott. — Utoljára pontosan egy evvel és két nappal ezelőtt hívtál szóra­kozni. Eszedbe sem jut, hogy én örökké e négy fal között forgoló­dom, mint valami motolla és semmi reménysugarat sem', látok! Te sohasem jössz oda hozzám, és nem mondod: — Menjünk el ebédelni valahová. — Hogy lega­lább ne kelljen edényt mosogat­nom I — Hiszen segítek neked... né­ha... amikor.. — Vagy színházba! Már nem is emlékszem, mikor 'hívtál utoljára színházba, olyan régen volt. — De hiszen időnként járunk színháziba... amikok olyasmi megy, amit érdemes megnézni. Hiszen ezek a modern darabok ... — Már eszembe jutó voltunk utoljára, amikor i ros ruhát varrattam mi Azt a taftruhát, emlékszr lyik annyira tetszett ne annyi éven keresztül Most azzal törlőd az aui így csak Marianne tud Mi mást tehettem volna, hogy bűntudatosan az ú gé bújjak? — ... arról már nem lek, hogy valamikor tánc hívhatnál. De te bizonyál gyeiIsz egy negyvenéves nyal táncolni, Olyannal, r Szombaton délután öt ban kimentem a konyhá egy óriási csokor rózsát tam át Marianne-nak. — Drágám — mondtan neked hoztam! Feleségem megtörölte u kötényében. Éppen pór« és sárgarépát vágott a — Nékem? Mit akarsz mondani? — Semmit, csak azt. bi tam neked egy csokor re

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents