Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-11 / 281. szám
1983. október 11., kedd Dunántúli napló 3 Rendelet a pót- alkatrészellátásról Növekszik a gyártó felelőssége Néhány éve a svéd Atlas Copco bemutatóján kellemetlen helyzetbe kerültem, amikor a cég képviselőjétől megkérdeztem, mennyi ideig tartanak pótalkatrészt a régebbi típusaikhoz. A képviselő eleinte a hiteles fordítás ellenére sem értette kérdésemet, aztán elmondta: a legrégebbi típusú gépük, berendezésük legapróbb mütyürjét is legalább 10 évig megtalálhatja a vevő. „Ez saját érdekünk. Különben hogyan lenne bizalma a vevőnknek? Ha nem így tennénk, lehúzhatnánk a rolót.” Az üzleti életben az ilyen magatartást lehet korrektnek nevezni. Olvasom a Magyar Közlöny augusztus 18-i, 36. számában megjelent 27/1983. (Vili. 18.) 'minisztertanácsi rendelet a hazai előállítású gépek, termelőberendezések pótalkatrészellátásáról. Nem tartalmaz szankciókat Megszületett egy újabb jogszabály. Jogszabály, mely az ésszerű gazdasági igények teljesítését hivatott pótolni. Pótolni — mert nem vonatkozik az import gépekre és alkatrészekre, nem tartalmaz szankciót, s a kereskedelemre sem, csakis a hazai iparra vonatkozik. Hogy van hasonló jogszabályunk a tartós fogyasztási cikkek garanciális, szavatossági és egyéb alkatrészellátási kötelezettségeire? Van, de kevés vevő tud róla, kevés kereskedő tartja be. Bejön a drága magnó például Japánból — viszem a szervizbe, ahol készülékemet látva közük, hogy ilyennel még nem is volt dolguk. Nincs hozzá kapcsolási rajz - azt csak talán hónapok után kapják meg -, és nincs hozzá alkatrész. Pe- -dig erre is van hatályos jogszabály! Félek, keveset lehet elérni csak rendelettel ott, ahol az üzleti megfontolásoknak kellene felülkerekednie. Hiába büntet esetleg a jogszabály, ha a gazdasági élet nem kényszerít. De térjünk vissza a minisztertanácsi rendeletre. Az kiterjed a gépeket és azok pótalkatrészeit, tartozékait gyártó' gazdálkodó szervezetekre, gazdasági munkaközösségekre és a kisiparosokra, nem terjed ki viszont a tartós fogyasztási cikkeknek minősülő gépek pótalkatrészeinek és tartozékainak ellátására. Azt a 33/1978. (VII. 6.) M. T. számú rendelet szabályozza. Nálunk még lehet gurítani a labdát. Az ipar gyártja a gépi berendezést, átadja a kereskedelemnek, az meg eladja a vevőnek, s ezzel részükről minden el van intézve. A vevő megvette az itthoni gépet, berendezést, s ha az felmondta a szolgálatot — konstrukciós hiba vagy alkatrészkopás miatt — hol juthat a megváltó alkatrészhez? A Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet a RAMOVILL-fal szerződésben pótalkatrészeket gyárt. Képünkön: készülnek a KF—04 rotációs kapa alkatrészei. Az új rendelet — bízom benne — helyes útra téríti az elté- velyedőket. Célja: biztonságot adni a vevőnek, a hazai gép használójának. A rendelet igyekszik megteremteni a bizalom légkörét, hiszen előírja, hogy minden gép, berendezés minőségi tanúsítványán, használati kezelési útmutatóján fel kell tüntetni, hogy a gyártó cég az alkatrész, és tartozékellátásról a gyártástól számított 5—20 évig köteles gondoskodni. De vajon gondoskodik-e? Megéri-e neki, amikor szorítja a készletgazdálkodás? A pécsi Sopiana Gépgyárat nem éri meglepetésként az új jogszabály. Ők több mint 10 évvel ezelőtti Dovita palackozógépeikhez is biztosítanak — a használó kérésére — alkatrészeket, ugyanígy tesznek a régebbi konzervgyáraknak készített szállítószalagok esetében is. Nekik presztízskérdés, erkölcsi kötelesség, hogy bizalommal legyen újabb és újabb termékeik iránt a vevő. És anyagilag is megéri az alkatrészgyártás. Igaz, például az importból beszerzett Festő levegősszerelvények esetében már ők is bajban vannak. Hazai gyártmányaikhoz saját alkatrészeket évente 10-15 millió forintos nagyságrendben készítenek. Nem raktárra — készletgazdálkodás! —, hanem a megrendelő igénye szerint. Nagyobb szériában A Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet a Ramovill-lal állapodott meg: termékeik pótalkatrészbeszerzéséről a nagykereskedelmi vállalat gondoskodik, így a szövetkezet nem egyenként gyártja a szükséges pót- alkatrészt, hanem megrendelésre, nagyobb szériában. Szintén a Ramovill gondoskodik a pécsi motoros rotációs kapák garanciális és fizető javításáról, a pótalkatrész-ellátásról. Igaz, kifizetődőbb a sokáig, nagy szériában gyártható termék, de a pécsi szövetkezet gyártott már 150 darabos szériát is, évekkel ezelőtt. Mit tehet? A filléres dolgokból raktárkészleten tartja a legfontosabbakat, a -nagyobb értékűből pedig legyártja a hiányzó, megrendelt tételt. Az import alkatrészekhez ugyancsak nehezen jut hozzá. A jogszabály nem váltja meg a világot. Arra viszont jó, hogy nyomatékosítsa a gyártó felelősségét. A rendeletalkotók célja világos: biztosítani, hogy a hazai gyártású termelőberendezések addig működhessenek, amíg szükség van rájuk. Hogy drága berendezések ne álljanak, ne rozsdásodjanak néha filléres alkatrészek hiánya miatt. Murányi László Befejeződött a rekonstrukció 200 vagon savanyúság és befőtt Mohácsról Új gyártócsarnok, raktár és szociális épület üveghegyek és ládapiramisok emelkednek Mohácson, a Zöldért Duna-parti tartósítóüzemének udvarán. Nemcsak a beérkezett és feldolgozásra váró árukot tartalmazó ládák és töltésre váró üvegek, de a hatalmas raklapokon előkészített, fóliákkal fedett, szállításra kész áruhalmok is egyre nőnek. Mindez okkor történik, amikor átadták az üzem új,, 600 négyzetméteres gyártócsarnokát és oz ugyancsak közelmúltban elkészült, 400 négyzetméter alapterületű raktárot. Előző évek hasonló dömping időszakában csomagolóanyag gondjaik voltak, most miért e raktározási nehézség? — kérdeztük Csollák Istvántól, bz üzem vezetőjétől. — Valóban nehéz magyarázatot adni helyzetünkre, annál is inkább, mivel az idei év még aszállyal sújtott bennünket. Jóllehet nem annyira, mint az ország más területén, azért mi is megéreztük. Különösen érzékenyen hatott az uborkára, mégis a nehézségek ellenére sikerült 30 vagon uborkát üvegbe töltenünk. Tetézte gondjainkat, hogy éppen a meggy és cseresznye eltevésé- nek időszakában — víz és gőz hiányában — nagy időt veszítettünk. S jóllehet, időközben a 20 milliós rekonstrukció folytán elkészült az új gyártócsarnokunk és raktárunk, vagonhiány miatt immár alig tudunk mozdulni a telepen. — Az üzemnek közel 200 vagon termék előállítása az éves terve. Elmondta, hogy meggyből és cseresznyéből, de még uborkából is kevesebbet sikerült feldolgozniuk. Mivel pótolják a hiányt? — A hosszan tartó nyári szárazság után érkezett eső éppen jókor jött a káposztáknak. Olyannyira, hogy jelen pillanatban túlkínálat van. Vagyis nem okoz gondot számunkra a 40 vagon káposzta előállítása. Minden valószínűség megvan rá, hogy a szovjet partnerral kötött 100 ezer üveg darabos savanyúságot — uborka és paradicsom — is megtoldhatjuk. Nagyon szép terményt kaptunk körtéből. Jelenleg a 15 vagon körtebefőtt csomagolását végezzük, de készítünk körtevelőt is további feldolgozásra, minthogy ugyancsak további feldolgozásra tartósítunk tankban almapaprikát. — A múlt év májusában kezdtek hozzá az üzem rekonstrukciójához, miként sikerült ilyen ayorsan megvalósítani a terveket? — Nogyon nagy gondjaink voltak a régi, elavult üzemmel. Minden erőfeszítésünkre szükség volt, hogy egyáltalán termelni tudjunk. A KÖJÁL szakemberei szinte mindennapos „vendégeink” voltak. Halaszthatatlan volt az üzem felújítása. A munkákat a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet építőrészlege vállalta és készítette el, olyannyira, hogy ma már csak a kétszintes szociális épület hiánypótló munkálatai vannak hátra, ám a jövő hét közepéig azokkal is elkészülnek, így a jövő hét végén beköltözhető lesz az épület. Addig ra talán megérkeznek a várva várt vagonok is, és „felszabadíthatjuk” az udvart. K. L. Fotó: Schindl József r Uj kezdeményezések Jövőre: új típusú födémgerendák a lakásépítőknek „A BVM érzi i kereslet és kínálat feszültségét” Lapunk hasábjain rendszeresen nyomon követjük, mit kínál az ipar és a kereskedelem a kislakásépítőknek. A keresett E-gerenda gyártásával, forgalmazásával több cikkben is foglalkoztunk, ezekhez fűz megjegyezést — elsősorban a „Hird hirdet — nemi tehet mást" címmel júliusban megjelent tudósításhoz — Molnár Márton, a Beton- és Vasbetonipari Művek vezérigazgató-helyettese. A gyár hiánypótló, új kezdeményezéseiről szóló levelét teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük. A BVM négy gyárában: az alsózsolcai, a budapesti, a dunaújvárosi és a lábat- lani gyárban állítja elő a magánerős lakásépítésnél leggyakrabban alkalmazott, de e célra nemcsak egyedül alkalmas — „E”-jelű feszítettbeton födémgerendát, valamint körüreges, ún. Szim- Kár födémpallót, az országos terítést pedig több gyártó- hélyről biztosítja. (A Dunántúl ellátására is négy gyár szállít födémgerendát.) A BVM a födémgerendák és a födémpallók több mint 95 százalékát a lakosság részére a TDZÉP vállalatok közvetítésével forgalmazza. Legnagyobb kereskedelmi partnerével, a TOZÉP Egyesüléssel, éves szállítási szerződésben rögzítette a szállítandó termékek mennyiségét és ütemét. A TÜZÉP Egyesülés osztotta szét tagvállalatai részére a leszerződött meny- nyiséget. Érdemes a szerződés számait is megjegyezni: „E”-jelű gerendából 5 300 000 fm, a többi gerendából együtt 470 000 fm, a födémpallóból 400 000 négyzetméter. A szerződött mennyiségből 4 050 000 em2 födém, illetve 50 000 db 80 négyzet- méteres alapterületű lakás építhető. 1983 elején, amikor a kereslet nagy mértékű növekedése kezdett mutatkozni, a BVM további 300 ezer fm „E”-jelű födémgerenda szállítására tett ajánlatot. Ugyancsak többletszállításra vállalkozott a többi födémgerendából és a födémpallóból is. összehasonlításul bemutatom az 1982. évi tényleges kiszállítást és az 1983. évi megemelt vállalást. Födém- gerenda-szállítás 1982. évben 6043 em, vállalás 1983. évre 6170 em. Födémpallóból szállítás 1982. évben 340 em2, vállalás 1983. évre 500 em2. Az 1983. évi vállalást kieqészíti (növeli) qz új szövetkezeti kereskedelmi csa- tornán keresztül történő forgalmazásra leszerződött 250 em födémqerenda és 15 em2 födémpalló. A BVM 1983. I. félévében és már azt követően is, a megemelt szállítási kötelezettségének teljes egészében eleget tett, és még kisebb mértékű túlszállítást is eszközölt. Tette mindezt a cikkben is említett, más gyárban is meglévő létszámgondok mellett. A BVM a magánerős lakásépítés-növekedését figyelemmel kísérve, ahol a kapacitás lehetővé tette, tovább növelte termelését. Ehhez igénybe vette és veszi belső tartalékait, kiemelt bérpolitikát alkalmaz, és bérpreferenciával, vállalaton belüli gmk-k szervezésével fokozza a termékek előállítását. Soron kívüli belső fejlesztéseket eszközölt: — a termelés bővítése céljából már az év elején a budapesti gyárban új gyártósort állított üzembe a gerendát helyettesítő és a gyorsabb építést biztosító födémpallók előállítására. A lakossági kereslet igazolta ennek megalapozottságát; — a lakossági igény ez évi jobb kielégítésére új gerendatípust fejlesztett ki, és saját forrás felhasználásával, más gyártósorok átalakításával az „E” gerendával csereszabatos új típusú „H" fö- dérhgerenda gyártásának lehetőségét teremtette meg. 1983 júliusában már megindult az új födémgerenda gyártása és forgalmazása: — a termelőberendezések, valamint az időalap jobb kihasználása, és ennek révén a lakossági termékek termelésének növelésére közel 6 millió forintos többletbért — bérpreferenciát — biztosit. A BVM érzi a keresleti és kínálati viszony feszültségét. Látja, hogy a gyártási lehetőségeinek maximális igénybevétele csak enyhíti a feszültséget, ezért tovább kell lépni. Közismert, hogy az építőanyagipar nagy eszközigényű. Egy-egy új építőanyagot gyártó üzem nagy összegű beruházással, több év alatt valósítható meg. Az előző évek beruházásai a vállalat fejlesztési alapjait több évre lekötik. A BVM emellett is állami támogatással és hitel igény- bevételével gyorsított ütemű beruházást eszközöl, és a lakossági födémszerkezet új változatának, a PPS-födérrT szerkezeti elemeinek gyártására felkészül. 1984. I. félévében a szentendrei gyárból már indulnak azok az első új típusú tödémgeren- dák, melyek a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatással nemcsak jelentős mértékben növelik majd az országos igények kielégítését, hanem újszerűségükkel is, az országban merész megoldásként többet nyújtanak a lakásépítőknek. Az előbbiek alapján joggal úgy vélem, hogy az egészből kiragadott hirdi példa nem is jellemezhette az iparágnak és magának a tárcának az igények jobb kielégítésére irányuló sokoldalú erőfeszítését, és a cikk nem mutathatta a tevékenység már is tapasztalható és közeljövőben várható eredményeit. Molnár Márton vezérigazgató-helyettes
