Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-01 / 271. szám
Kepzomuueszeti uílcaghet, 1983 r \ Újra látogatható a Modern Magyar Képtár A Modern Magyar Képtár Szabadság u. 2. alatti hajléka évek óta csők töredékét tudta bemutatni annak a korábban kiállított anyagnak, amely a XX. századi magyar képzőművészet féjlődésének szakaszait, kapcsolatainak átfogó képét nyújtotta. A Csont- váry Múzeum átépítésének, bővítésének időszakára ide került Csontváry-művek miatt került sor a történeti kiállítás megbontására, de szükségessé, tette ezt az a körülmény is, hogy a képtár anyagának jelentős része a XX. századi magyar művészetet Európában bemutató kiállítással vándorolt. Így adódott az a paradox helyzet, hogy mire az állandó képtár szép katalógusa megjelent (1981), a közölt kép- onyagnak csak töredéke volt éppen látható Pécsett. A Csontváry Múzeum elkészültével felszabaduló termek a kiállítás anyagának távolléte miatt néhány időszakos bemutató megrendezésére adtak lehetőséget, enyhítve a múzeum időszakos kiállitóhely-gondja- in. A kölcsönképpen ideérkező időszakos kiállítások (Beöthy" István szobrai, Kálmán Béja fotói) fogadásán túl különféle válogatásban, a raktári anyagból is sok a közönség elé kerülhetett ez időszak alatt. A képtárnak az élő művészetet és a közelmúlt művészeti eredményeit bemutató törekvésének hagyományát sikerült némiképp folytatni az „Új szerzemények 1979-1982” című kiállítással. A kortárs művészetnek az utóbbi években gyűjteményünkbe került anyagához kapcsolódva a most újra felszabadult termekben ismét a XX. századi magyar művészet történeti útját felvázoló művek kerültek: ismét látható jó néhány a katalógusban közölt klasszikus példákból. Képző- művészetünk alakulásának szigorú logikával bemutatott út- jával, a fejlődésben szerepet vivő törekvések korábban oly jó érzékkel jelzett arányaival, ezek főbb képviselőinek bemutatásával a Modern Képtár ebben a felállásban még adós marad. Ennek oka, hogy a történeti út érzékeltetéséhez nélkülözhetetlen művek más kiállításokon szerepelnek: Rippl- Rónai József: Park aktokkal című festménye a Magyar Nemzeti Galéria kiállításával Olaszországba utazik. Az aktivista-konstruktivista csoportból Kassák Lajos, Weiningef Andor, Molnár Farkas, Moholy Nagy László, Galimberti Sándor, Gábor Jenő műveit, valamint Kondor Béla két festményét ugyancsak a Nemzeti Galéria kérte kölcsön. Vajda La- jos-képeink szeptembertől novemberig Zalaegerszegen segítenek a festő életművének megismertetésében. Korniss Dezső, Bartha László, Cser- nus Tibor művei Székesfehérvárott „A kibontakozás évei 1960 körül" című kiállításon vesznek részt. Mattis Teutsch Jánps 19 műve Budapesten, a Kassák Múzeumban látható e hónap végéig. Kétségtelen, hogy e kölcsönzésekkel múzeumunk fontos kulturális szerepet vállal. A Modern Magyar Képtá, gyűjteményének jelentőségét, tekintélyét jelzi, hogy hozzájárulása, képei nélkül teljes, jó kiállítás már nem rendezhető. Mégis, e helyzet átmenetinek tekinthető; fő célunk az, hogy a gyűjtemény minél teljesebben itt, Pécsett legyen bemutatva, hiszen ezért keletkezett. Szeptembertől kezdve a képtárban az új szerzeményekkel kibővülve kiemelt hangsúlyt kapott a nagybányai festők csoportja. Az installáció, a kiállítás vendégfalainak csökkenése miatt a korábbinál kevesebb kép szerepelhet. Med- nyánszky László, Nagy Balogh János, az alföldi festők hiánya e századfordulói panorámában kevésbé feltűnő, mint a posztimpreászionizmus mestereinek: Rippl-Rónai Józsefnek, Csontvárynak a távolléte. Fő művekkel szerepel viszont Gulácsy Lajos. Az 1913—1918 között festett Ópiumszivá álma — egy nagyobb kép részletéből önállósult mű - a századfordulón a maga teremtette álomvilágában élő festőjének a szürreólis-expressziv moti- vumkapcscrfásónak páratlan hangulatú és hatású alkotása. A rokokós fénnyel, párával átszőtt atmoszféra titokzatos hangulattal, furcsa képzettársításokkal telítődik. A Nyolcak művészcsoportjának anyagából a kiállítás fő attrakciójának számít Kerns- tok Károly a Schiffer villa üvegablak-tervének eddigi legteljesebb kiállítása. Pór Bertalan ide kívánkozó Vágyódás tiszta szerelemre című nagyméretű vásznát helyhiány miatt kell nélkülöznünk. Mindenesetre jelzi azt a tényt, hogy a gyűjtemény kinőtte az épületet. A következőkben nem, annyira a művészi csoportosulósok, vezéregyéniségek szerepének súlyozása történik, hanem erőteljes, szép festmények (Nemes Lampérth József, Bortnyik Sándor, Dénes Valéria, Galimberti Sándor, Kmetty János, Schadl János művei) jelzik az expresz- szionizmus és a kubizmus eredményeinek integrálódását a hazai művészetbe. A két világháború közötti anyag bemutatása csaknem változatfanul követi a régi elrendezést és válogatást. A következő kis terem az új szerzeményekhez átvezetés szándékával és a történeti kiállítás szempontjait is figyelembe vevő válogatással alakult, két, az 1970-es évek klasszikussá vált reprezentatív alkotása köré csoportosítva: Bálint Endre: Triptichon ikonosztáza és Barcsay Jenő: Triptichonja mellé a Szentendréhez kapcsolódó szellemű festészet előfutáraként kerültek Vajda Lajos és Korniss Dezső 1-940-es évekből származó munkái. A Triptichon ikonosz- táz Bálint Endre művészetét összegező alkotás. A festőnek a művészeti hagyományokhoz, környezetéhez való viszonya, a XX. századi művészet nagy felszabadulását hozó tudatalattiban tett utazásának tapasztalatai gazdag szinkultú- rával fogalmazódnak meg e képen. Az 1960-1970-es évek művészeti törekvéseit képviselő művek (Kondor Béla, Kassák Lajos, Csáji Attila, Schaár Erzsébet, Gyarmathy Tihamér stb.) egészítik ki ezt az anyagot. A XX. század művészetének előre mutató törekvéseit nagy vonalakban érzékeltető elrendezésben a Modern Magyar Képtár számos reprezentatív, szép művel várja ismét a látogatókat. Mendöl Zsuzsanna Nippon Design Center Japán plakátok a Pécsi Galériában A plakát célja és létekésének feltétele a sejthető érdeklődésnek elébe menni és figyelmet felkeltő formanyelvével valamiféle meggyőzéssel élni. A társadalom és a gazdaság eseményeit és összefüggéseit finomabb rácson át fürkésző elme e ponton hamar elakad. A plakát bizony „csak” függő változó. Kiszolgáltatottságán alig segít a szépségflastrom, vagyis, hogy művészetnek tartjuk. Függenie kell a tradíción, hogy sokak számára érthető legyen, ugyanakkor elég érdekesnek kell lennie ahhoz, hogy tárgyát, létezésének előidézőjét, mozgatóját finanszírozóját megnyugtatóan szolgálja. A plakát alkotója látszólag bátran halászgathat a kultúr- és technika-történet eseményeiben, tetszőleges érvényességű kép. és utaláshalmazokkal élhet, az érdekesség és frivol- ság szentesítette fikciót bizakodásra gerjesztő színezékekkel futtathatja a megbízásiban nyíl. vánvalóan pontosan körülírt cél felé..». De nem szaladhat el túlságosan messzire ,i a művészi egoizmust vagy a kozmikus méretűvé tágított személyes példázatot vissza kell fognia. A plakát a „publikumé". A közönség pedig akkor érzi legjobban magát, ha középszerű elme szól hozzá. Az újdonság és hagyomány kommersz piaci értékorientálás és a fogyasztás kultuszában a látszólagos mozgást a plakát teszi követhetővé az utcán. Néptömegek számára a „vizuális" kultúra egyik legfőbb forrása. A közönség pedig csudamód kezes. A „mű. vészét" felülbélyegzésével sza- lonkélpessé tett vásári giccs, raktárérett divatos gönc a szemünk láttára válik újra értékhordozóvá. A tökéletes nyomdatechnikájú, tökéletes fo. tótechnikájú, tökéletes man- nequin-technikájú művész-üzletember így hoz létre látszatokból valóságot, az átlagok, a közeli kielégülések, a kézzelfogható boldogság távlatocs- káit életre híva. Japánban sincs ez másként. A diadalmas technika, a hihetetlen termelékenység, a jó minőségű szériagyártmányok, az ígéretes európai és amerikai piac függönye mögött a nemzeti karaktert hordozó műfor- mák felmorzsolódtak. Már csak a „nagy zavar" érzékelhető mindenben. Shigehisa Kitani divatkisasszonyai éppoly európai bűbájjal kínálják a Wa- coal cég kreációit (magukat is de ez már reklámpszichológia), mint a Printemps vagy Liberty áruházakban, beleértve a Skála-Coopot is. Hiroyasu No- buyama a bélyeggyűjtő precizitásával „mozaikolja" ösz- sze az lsetan nagyáruház bizonyára megnyugtató bőség ű áruválasztékát és Kazumasa Nagai emblémái, áruvédjegyei sem győznek meg arról, hogy amit húsz éve a lengyelek vi- Jágszinvonalon megcsináltak, most a „japán csoda" részeként kell tudomásul venni. A kiállításon sajnálatosan kevés a kulturális témákkal foglalkozó munka. Pedig a japán plakátművészet valódi humánuma, emberféltése, felelőssége, az intellektuális problémákat nem technikával, hanem intellektussal megoldani igyekvő szárnya világszerte jegyzett, eredeti tehetségekkel tüntet. Yoji Yamamoto tipográfiai plakátjai tartoznak csupán . ide, szerény ellenpéldáiként a piac túlzó dominanciáját hirdető falragaszoknak. Aknai Tamás Elkezdtem játszani... M/n dolgozik Gellér B. István? A Tettye fölötti szép kertes ház műtermében régebbi képeket nézegetünk. A „Min dolgozik most?" kérdéshez egy 1979-ben készült festménnyel érünk el, amelynek ez a címe: „Talán egy napszentély valahol". Talán, valahol — szándékosan elbi- zonytalanitó cim?- Igen. Ekkoriban kezdődött az a vizuális utazásom a valóság és a képzelet határán, amely még ma is tart, s amelynek mindig újabb állomásához érkezem — mondja Gellér B. István. — Ügy kezdődött, hogy a szobrász szimpozionra plakátot terveztem, amelynek egyetlen motívuma egy homokba nyomott csiga lenyomatának képe. Nézegettem egyszer ezt a formát, s úgy tűnt, mintha egy régi város romjainak maradványa lenne repülőgépről. Elkezdtem játszani az ötlettel. Elképzeltem, milyen rajzot készítenének erről a településről a régészek. Hogyan rekonstruálná a város képét a romantikus festő, és milyen lenne tudományos igényű távlati képe ma. Megcsináltam a városnak és környékének színes hegy- és 8. HÉTVÉGE vízrajzi térképét, és az egészet elneveztem Növekvő Vá rosnak. A képek itt sorakoznak most a műteremben: a szemlélőnek különös élmény, ahogy bekapcsolódik a játékba, a kitalált történetbe. Mert a történet folytatódik. Eszerint a Növekvő Városról egy japán professzor azt hiszi, egy másik civilizáció űrhajójának emlékműve, amely a leszállóhelyen . épült. Időközben a romok alól régészeti emlékek kerülnek elő, így háromszögletű cserépdarabok, a triangulumok, amelyeken jól láthatók a trian- guláris írás elemei. Gellér B. István „megfejtette" a jeleket: a kőtáblák feliratai, békés épitőmunkáról, háborúkról tudósítanak. Kezembe veszem a cserépből készült háromszögletű pénzdarabot és láthatom a törvénygula gipszmakettjét. — Hol tart most a Növekvő Város feltárása? — Egyik kiállításom prospektusában már nyilatkozott Samuel J. Robin régész és tanítványa. Nemsokára belép egy antropológus is, aki szeretné tudni, milyen volt az ott élő népesség. Mór elkészültek a rekonstruált koponyák, adatok vannak a temetkezési szokásokról és az ünnepi rituálékról. Készül a város makettje. — Mikor épülhetett ez a város? — Időszámításunk kezdete előtt 2000 és 500 között. — Sokat kellett tanulnia ehhez a munkához? — Nagy szellemi izgalmat jelentett átforgatni a szükséges tudományos műveket: foglalkoztam régészettel, néprajzzal, antropológiával, még joggal is. — Mennyiben tudományos munka ez és mennyiben művészi? — Kizárólag művészi alkotó munka: a tudomány csak a megtévesztés kedvéért kerül bele — hogy a valóság látszatát keltse. A valóság és a képzelet határán akarok manőverezni, mintegy bizonytalanságban tartani a nézőt: igaz volt-e, valódi lehetett-e ez. A „déja vu^élményt", a „mintha már átéltem volna valami hasonlót" érzését akarom felkelteni. — A hagyományos táblakép kedvelői alighanem nehezen tudják magukat belehelyezni ebbe a gond ólat - menetbe ...- Nem függök a közönség kegyeitől. Rajzot és művészettörténetet tanítok a Leö- wey Gimnáziumban, a tervező irodában képzőművészeti tanácsadó vagyok. A magam kedvére festhetek, rajzolhatok. A nagy virágcsendéleteket és aktokat már megfestették, ma másfajta izgalomra van szükség. Engem az irodalomban is, filmben is az o gondolkodás érdekel, amely Jronvencionális, azonnal felismerhető eszközökkel mond el valami újat a dolgok, jelenségek mélyebb összefüggéseiről. De ehhez egy kis felkészültség kell a nézőtől is: esetleg a misztikusok filozófiájából, esetleg a sci-fi-irodalomból.- A képek angol nyelvű felirata külföldi kiállításra utal.- Ez a fajta képzőművészeti gondolkodás a világban sokfelé benne van a levegőben. Jugoszláviában 1980- ban kaptam díjat a Növekvő Városra, megvette a Zágrábi Múzeum a sorozat egyik darabját. Svédországban és Grazban húsz-húsz lappal szerepeltem. Most Miskolcon volt látható tizennyolc lapom.- Elégedett ember?- Igen.- Kissé szokatlanul, hangzik: manapság szokás panaszkodni.- A panaszok egy része jogos. Például Pécsnél kisebb városok el tudnak tartani képzőművészeket, míg Pécsett a helybeliek nagyobb része nem kap helyi megbízást. Másrészt azonban a panaszkodós divat is: panaszkodunk önvédelemből, s gyakran azért is, hogy mások ne irigyeljenek bennünket. Gárdonyi Tamás /
