Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-08 / 278. szám
Krasznai Antallal, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága titkárával A választási törvény- tervezet társadalmi vitájáról . ................. » ....... ——....... S z eptember 13-a és 30-a között lezajlottak Baranyában is az ország- gyűlési képviselők és a tanácstagok választási rendszerének a továbbfejlesztéséről szóló törvénytervezet társadalmi vitája. 53 helyen — községekben, városokban, üzemekben, intézményekben — hívták meg a választópolgárokat: mondjanak véleményt a törvénytervezetről, egészítsék ki új javaslatokkal. A viták váltakozó létszámú részvétellel zajlottak: volt, ahol húszán gyűltek össze, de volt, ahol százhúszon.---------------------------------------------------. * . ........ ................................ — • A vitasorozatot társadalmi mintavételnek tekintettük — mondta Krasznai Antal, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának a titkára, akitől a törvénytervezet társa- daliríj vitájának a tapasztalatai, ról kértünk interjút. — A résztvevők száma mindenütt a legkedvezőbb volt: ilyen kc-rben ■még lehetett eredményesen vitatkozni. Mindenütt az aktivitás volt a viták legfőbb jellemzője, a megjelentek számához mérten alakult a véleményt nyilvánítók száma. Ügy véljük, a korábbi társadalmi vitákhoz képest a mostani élén. kébb volt nagyobb hangsúlyt kapott a közéleti felelősség, amiben feltehetően annak is szerepe volt, hogy most olyan törvénytervezetet kellett megvitatni, amely a közgondolkodás, ban már régen megfogalmazódott változásokat foglalja törvényi keretbe. A viták alaphangja — Milyen segítségei kapott a HNF más társadalmi szervektől? — Az üzemi, intézményi vitákban igen tevékenyen működött közre a. Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa, külön ifjúsági rétegvitát szervezett a KISZ, jelentős segítséget kaptunk a viták levezetésében a TIT jogi szakosztályától és természetesen mindenütt ott voltak a tanácsi szakemberek is. — Mi volt a viták alaphangja? — összességében úgy értékelhetjük a társadalmi vitát, hogy a résztvevők a törvénytervezetet olyan jogi szabályozásnak fogták fel, amit megfelelő tartalommal kell megtölteni, s ehhez az ő véleménynyilvánításuk is hozzájárul. —■ A Dunántúli Naplóban is tudósítottunk több vitáról. Tapasztalatunk szerint néhány kérdés az általánosnál jobban foglalkoztatta az embereket. Pl. a kettős, illetve többes jelölés, a jelelő gyűlések, az országos lista, a választókerületek száma és még sok egyéb (amiből ar- rw»ts kc-vetkeztethetünk, hogy az emberek alaposan tanulmányozták a tervezetet). Mik a megyei tapasztalatok pl. a kettős-többes jelölésekről? — Ezt több helyen összekötötték az ún. statisztikai elvvel, s azt hangsúlyozták, hogy a rátermettség legyen a döntő szempont, azaz olyanokat kell a tanácsokba tanácstagnak, az országgyűlésbe képviselőnek jelölni. akik a legalkalmasabbak erre a megbízatásra. Ezzel kapcsolatban sokan szóltak a visz- szabívás lehetőségéről: ha valakiről kiderül, hogy alkalmatlan a tisztségére ne köntörfa- lazzunk, hanem mondjuk ki nyíltan, hogy a választók megvonják a bizalmat és visszahívják az illetőt. A kettős-többes jelölések kapcsán sok szó volt az esélyegyenlőségről, illetve arról, hogy milyen program alapján versenghetnek a jelöltek, akik egyformán a népfront jelöltjei, amikor' a jelenlegi viszonyok kc-zepette olyan behatároltak a lehetőségek, tehát c-.z egyik „nem ígérhet 'ró” a másikra. Az aggályt más felszólalók eloszlatták. Sokan megértették ugyanis, hogy a célok megvalósításának a módozatai nyújtanak lehetőséget arra, hogy a jelöltek maguk felé fordítsák a választók rokonszen- vét. Vitatták a kettős-többes jelölések kötelező voltát is. Nem értették, hogy ha egy-egy választókerület egyetlen jelölt személyében találja meg a 'eg- aíkalmasabbat, miért kell ismételni. Úgy véljük, hogy ebben is a demokratizmus 'kiteljesedése az alapfeltétel. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy minél többen nyilváníthassanak véleményt már a jelölés szakaszában fs azzal, hogy több személyt javasolnak tanácstagnak, képviselőnek. Ha az ismétlés is eredménytelen, azaz egy jelölt mellett döntenek végképp a választók, ez esetben egyébként a vonatkozó paragrafus a Item a. tív javaslata is az egy jelölt állítása mellett szól. Javaslatok — Hallottunk olyant, hogy az országos lista mintájára javasoltak helyi listákat is. — így volt. Előrebocsátom azonban: az országgyűlési képviselők egy része országos listájának a létjogosultságát nem vitatták. Elismerték, hogy veze. tő személyiségek nem kötődhet, nek egy-egy választókerülethez, amikor az ő tevékenységük az egész országra terjed ki. Nos, ezt az elvet próbálták néhány helyen alsóbb szintékre lehozva érvényesíteni. Ugyanez volt az érv is: egy városi, nagyközségi, vagy községi tanácsi vezető az egész településért felel, s nem biztos, hogy egy adott választókerületben ezt akceptálják és nem éppen a velük való törődést kérik számon. Érdekes módon a javaslat — ahol ez felmerült — tanácsi vezetőktől indult el. Én nagyon szimpatikusnak érzem egyik tanácselnökünknek az álláspontját, miszerint az a tanácsi vezető, aki nem érez magában annyi erőt, hogy megtartsa a választóinak a bizalmát, jobban teszi ha visszalép. Úgy érzem, rá kell ébrednie minden tanácsi veze. tőnék: azzal, hogy a választó- kerületében egy ellenjelölttel kell megküzdenie, valami lezárult, s a választókkal való másfajta és sokkal szorosabb kapcsolat korszaka kezdődik. — A megyei tanácstagok megválasztását illetően a tervezet is alternatív javaslatokat tesz. Hogyan vélekedtek erről a kérdésről a vitában? — A javaslatok szerint a megyei tanácstagok „többsége" vagy „túlnyomó része” legyen a helyi tanácsok megválasztott tagja. Többen úgy vélték, hogy ez értelmezés kérdése, jobb lenne tehát, ha meghatároznák, hogy a megyei tanácstagok hány százaléka legyen helyi tanácstag. Legtöbben azonban azzal értenek egyel, hogy helyben lakó helyi tanácstagok alkossák a megyei tanács tagjainak a meghatározott többségét. Ez a vita különben a tapasztalatok szerint egyes megyei tanácstagok kritikája is: ahol a helyiek többségét szorgalmazzák,, ott valamiért elégedetlenek a nem helyi lakos megyei tanácstaggal. Ellenpélda: egyik községünkben, ahol nem helyi lakos a megyei tanácstag, de nagyon sokat tesz a választóiért, ez a téma fel úgy merült a vitáiban, hogy a megye; tanácstag munkásságát dicsérték. Vitatott témák: sok vagy kevés? — A tanácstagok száma s ezzel együtt a választókerületek száma is vitatott téma volt. Különösen a társközségek vonatkozásában. Arról van szó, hogy a tervezet meghatározza, milyen lakosszámú települése, ken legfeljebb hány tanácstagnak kell lennie. A felszólalók mindenütt azt javasolták, hogy a tanács maga dönthesse el, milyen létszámú testülettel látja megvalósíthatónak a feladatait, Hogy jönnek ide a társ-’ községek? Úgy, hogy a tervezet szerint egyrészt a községi közös tanácsokba községenként legalább 3 tanácstagot kell vá-'--------------=---------:— Ü dvözlő távirat Schwerinbe Az NDK megalakulásának 34. évfordulója alkalmából Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára Heinz Ziegnert, a Német Szocialista Egységpárt Schwerin megyei Bizottsága első titkárát, Horváth Lajos, Baranya megye Tanácsának elnöke Rudi Flecket, a Schwerin megyei Tanács elnökét táviratban köszöntötte, s egyben jókívánságaikat fejezték ki a Schwerin megyei dolgozóknak. Hazaérkezett a megyei pártkiildSttség Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára vezetésével pártküldöttség több napot' töltött Jugoszláviában, a Horvát Kommunisták Szövetsége Eszék Községközi Választmány vendégeként. A baranyai delegáció járt több üzemben, intézményben és a Községközi Választmány vezetőivel aláírták az együttműködési megállapodást, mely a következő évre jelöli meg a testvérmegyei kapcsolatokból eredő feladatokat. A Baranya megyei pártküldöttség tegnap hazaérkezett. lasztani, másrészt viszont megállapítja a tanács létszámának a felső határát. Ez Baranyában, ahol köztudottan kis lakosszámú településék vannak, s gyakori, hogy sok község tartozik egy tanácsihoz, azzal járhat hogy a nagyobb lélekszámú székhely község ben aránytalanul 'kevés tanácstag választható. Egy olyasfajta félelem is hangot kapott, miszerint ha a községek összefognak, adott esetben leszavazhatják a székhelyközséget, vagyis inkább a tanácsi vezetést. Ez persze indokolatlan félelem! Dolgozzon úgy a tanácsi vezetés, hogy ne fogjanak össze ellene. Az viszont igaz, hogy a mi esetünkben a tanácstagok számának az egyik oldalon történő mini- málása, a másik oldalon aránytalanságot idéz elő. Vegyünk két példát. Pécsvárad nagyközségi közös tanácsához a székhely- községgel együtt 6 község 5913 lakosa tartozik, legfeljebb 35 tagú lehet majd a tanács, amiből a 183—546 lakosú társközségek (az 1980-as népszámlálás adatai szerint — A szerk.) 15-öt választanak meg, a 4075 lakosú székhely-nagyközség pedig 20-at. Vagy nézzük Szalán- tát. ahol 9 község 3013 lakosa 30 tagú tanácsot hozhat létre, de a 157—391 lakosszámú társközségek 24 tanácstagja után a 960 lakosú székhelyközségnek már csak a- 6 tanácstagnyi „maradék” jut. Tudom, hogy furcsa ez a szóhasználat, de a székheiyközség — talán joggal — így fogja fel a dolgot. A lényeg az, hogy az aprófalvas Baranyában valamiféle differenciáltabb meghatározásra számítanak a tanácstagok számának a megállapítását illetően. Társközségek elöljáróságok — Ha már a társközségekről van szó beszéljünk az elöljáróságokról is. Az egyik vitán felvetődött, hogy a társközségekben létrejön az elöljáróság és most majd a székhelyközség kerül e tekintetben hátrányos helyzetbe, hiszen pl. a vb is az egész terület gazdája. Ez egy nézet, de az új fogalom bizonyára másutt is téma volt. — Valóban az elöljáróság alakításának a lehetősége mindenütt nagy érdeklődést váltott ki. Ettől várják a társközségekben hogy az érdekeik az eddiginél jobban érvényesüljenek majd. iNem titkolták, hogy az eddigi forma, azaz a tanácstag, csoportok rendszere nem váltotta be a reményeket, mégpedig a hatáskör nyilvánvaló hiánya miatt. A községi elöljáróságok is akkor fognak jól megfelelni az elvárásoknak, ha pontosan meghatározzák a hatáskörüket is. — Gondolom, a beszélgetés során a felmerült javaslatok, vélemények egy részét érinthettük csak. Mi a Baranyában el. hangzottak sorsa? — A vitákban tett javaslatokat, észrevételeket jegyzőkönyvekben rögzítettük, azokat ösz- szesítettük. s a .megyei összefoglalót mór továbbítottuk a Hazafias Népfront Országos Tanácsához amelynek a közeljövőben megtartandó ülésén alakítják k; a törvénytervezetről a végleges népfrontvéleményt. Azt juttatják majd él a Minisztertanácshoz, s az terjeszti majd az országgyűlés elé. — Köszönöm a beszélgetést. Hársfai István Tőlünk vette át a világ XVII. századi delizsánsz Budapesten, a Postamúzeum előtt A Magyar Posta a nemzetközi hálózatban Ma ne bosszankodjunk azon, hogy a várva várt levél nem érkezett meg, hogy harmadszorra is mellékapcsolt a telefonunk. A postások ünnepe van ma, ünnepelnek q postások szerte a világban: október 9-e, postai világnap! 1874. október 9-én Bemben huszonkét ország alapította meg az Általános Postaegyesületet. Négy évvel később e nevet Egyetemes Postaegyesületre változtatták. A huszonkét alapító ország közt Magyarország is szerepelt. Már akkor tekintélye, rangja van a Magyar Postának, s azóta is egyik legaktívabb tagja az UPU-nak (ez a neve a nemzetközi postaegyesületnek). A berni alapító okiraton ott olvashatjuk Gervay Mihály nevét, az 1871-ben alakult Országos Postafőigazgató, ság első postafőigazgatójáét, aki úttörő szerepet vállalt a nemzetközi postaszolgálat megteremtésében és fejlesztésében. Csonka forgqtta meg a kurblit Postánk már akkor több évszázados múltra tekintett visz- sza. Első levélpostai emlékeink a XVI. századból valók. Igaz, akkor még lovas futár vitte az írott üzenetet, majd később az egyes forgalmas főútvonalakon rendszeres kocsijáratok közle. kedtek, lóváltó állomásokkal. Az első önálló magyar postaszervezet a Rákóczi szabadság- harcban született. A felkelés leverése után hosszú ideig csak osztrák polgár vezethetett magyar postahivatalt. A negyvennyolcas szabadságharc idején ismét megalakult az önálló magyar posta- szolgálat. De a bukás után a Habsburgok mindent felszámol, tak, sőt az úgymond hűtlen magyar postásokat haditörvényszék elé állították. Postánk sosem maradt le (mégha mostanában néha kicsit késik is) a fejlődésben, sőt sokszor volt első, kezdeményező. Szóztizennégy éve a világon az első postalevelezőlapot ná_ lünk hozták forgalomba. Kétféle magyar postai lapot őriznek a múzeumok: az egyik német szöveggel és magyar címerrel, a másik Levelezési I a p felirattal készült. A cél az volt, hogy a lakosság olcsón tudjon rövid üzeneteket küldeni az ország bármely részébe. A levelezőlapokat a világ tőlünk vette át, rövid idő alatt mindé, nütt elterjedt. Az első magyar postaautó hetvennyolc évvel ezelőtt a Múzeum kőrútról indult el. Keménykalapos, komoly férfiak állták körül a nyitott automobilt (a Városligetben, a Közlekedési Múzeumban láthatjuk az eredetijét), köztük Csonka János, a Műegyetem gépészmérnöki kara tanműhelyének vezetője, a kocsi készítője. Ekkor indítót, ták el az első postaautót, hogy a próbautat megtegye. A volán mellett Haltenberger Samu postamérnök ült, Csonka forgatta meg a kurblit, majd a vezető mellé pattant, s a kocsi — a népes nézők kalaplengetése közben — elindult hosszú útjára. Kétezer kilométert meg- téve a posta 1905, június 14-én átvette és 1906.: január 15-én forgalomba állította. Ausztria és Svájc jóval később állította postaszolgálatba a gépkocsit. De térjünk vissza Bernhez, a nemzetközi egyesület alapító kongresszusához. — Mik voltak a legfontosabb kérdések az első kongresszuson? — kérdezem dr. Oláh Lászlótól, a Postavezérigazgatóság nemzetközi ősz. tályának vezetőjétől. — Elsősorban a levelek kicserélését volt hivatva szabályozni. s emellett, természetesen a díjakat határozták meg. Mert mi volt addig? A díjat a feladó mindig az átmenő országok díjszabása szerint kü- lön-külön rótta le. Ez igen komplikált volt. Egységes elveket dolgoztak hát ki. Az alapja az volt, hogy ahol felveszik a levelet, az aé hivatal, illetve ország a díjat megtarthatja magának. — így az az ország jár jól, ahonnét több levelet adnak fel . . — Az utóbbi öt—tíz évig ez az elv érvényesült, s valóban manapság vannak is e körül problémák. Az egyenlőtlenségek miatt mindiq több postai anyag megy egy iparilag fejlett országból egy fejletlenbe, mint vissza. Azok az országok pedig, amelyeknek több postaanyagof kell kézbesíteni (nagyobb személyzet keli ehhez, technikai berendezések, utak, stb.), nagyobb terhet viselnek. Ezért ezek az országok azt javasolták, hogy ha az eltérés jelentős, akkor a többletmunkáért legyen joga különdíjat kérni a küldő országtól. Szolgáltató intézmény — Magyarország eddig minden kongresszuson részt vett. A mostanira is több javaslatot tettünk egy új arculatú posta kialakulásának érdekében —, mondja az osztályvezető. — És az új arculat ne csak a fejlettebb technika megvalósítását jelentse, hanem azt is, hogy a posta kifejezetten az embert szolqáló intézménnyé váljék, s ne hatósággá. Annál is inkább, mert ez a törekvés nem új, már a nemzetközi egyesület alapító okmányában is így szerepel: „Az Egyesületnek az a célja, hogy biztosítsa a postaszolgálat megszervezését és tökéletesítését, s ezen a téren elősegítse a nemzetközi együttműködés fejlődését.” Kőbányai György HÉTVÉGE 3.
