Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-07 / 277. szám
Dunántúlt napló 1983. október 7., péntek Baksai Antal: A mezőgazdasági kistermelés ma és holnap A termelőerők fejlődésének új eredménye „1963-ban elhatároztuk a baromfiágazat fejlesztését és a Bábolnai Állami Gazdaság rendszerében megkezdtük a termelést. A kezdeti eredmények biztatók voltak, gyorsabb ütemű termelésbővítést azonban pénz híján nem tudtunk megvalósítani. Ekkor támadt az az ötlet, hogy a háztáji gazdaságok üresen álló épületeiben is meg lehet oldani a tojástermelést. Mivel az árak jelentősek voltak, olyan gyorsan nőtt a vállalkozók száma, hogy bizonyos idő után a szövetkezet alig tudta kielégíteni a jércék iránti igényeket. A mi falvainkon túlról is megjelentek az érdeklődők, így rövidesen már húsz községben, de még Szekszár- don is folyt az integrált termelés. Ennek híre ment. Autóbuszon jöttek tsz-gazdák a Nyírségből, Hajdúszoboszlóról, Orosházáról, kíváncsiak voltak a baksai módszerre, amely elősegítette, hogy a vállalkozók gyorsan pénzhez jussanak és olyan élelmiszert termeljenek, amilyenre akkor a piacon nagy szükség volt. Meglátogatott Lo- sonczi Pál, Dimény Imre és Tímár Mátyás, akik kíváncsiak voltak arra, hogyan folyik a háztáji termelés." így kezdődött a nagyüzemmel integrált háztáji termelés a magyar mezőgazdaságban. Fejezetnyitó lépés volt. Mi a titka a mezőgazdasági kistermelés két évtizedes, szédí- tően gyors fejlődésének, amely ma a rendszerszemlélettel megszervezett szocialista nagyüzemi termeléssel együtt a világszerte elismert magyar mező- gazdaság két pillére? Ezt írja Baksai Antal: (Könyve: ,,A mezőgazdasági kistermelés ma és holnap" a múlt héten jelent meg és a bábolnai napok jelentős eseménye volt.) „Szélesre tárult Magyarországon a célok és igények skálája. Új fogyasztási modell alakult ki, s ebben falun nem lehet lemaradni. Az új ház volt az első: Somberekén tíz év alatt 186 épült, Palotabozsokon 116. Minden harmadik ház vadonatúj és mindegyik 800 000 vagy egymillió Ft értékű. Azután az autó következett. (1980—81-ben havonta 6 új kocsit jelentettek be Somberekén.) A központi fűtés és a teljesen gépesített háztartás — hűtőládával és színes tv-vel — lett a divat ezután. Ma a külföldi rokonoknak meg lehet mutatni azt, ami a kerítésen belül van: nem marad el az övéktől. S miután a gyermekek háza is áll, és a mohácsi szőlőhegyen szépen mutat a présház — természetesen erkéllyel —, az üdülőépítés és az európai körutazások következnek. Európai látókör a magyar faluban! Hogyan jutott volna pénz külföldi utazásokra, ha nincs háztáji?! Ma a nagyüzemi munkával és n kistermeléssel együtt olyan célok elérését tettük lehetővé, amelyekhez sok pénz kell. Márpedig bizonyított tény az, hogy mindenki annyit dolgozik, mindenki annyit igyekszik keresni, amennyiből az igényeit ki tudja elégíteni. A jólétben költeni kell. Egyre többet, mert mindenki másabb akar lenni, mint a többi ember. Ez az alapja annak, hogy a kistermelésben a „megszakadás" az igények érvényesítésének határa. A mezőgazdaság átszervezésével egy, társadalompolitikai szempontból felbecsülhetetlen jelentőségű vívmányt sikerült elérnünk: nem a származás, nem az örökség az ember értékmérője, hanem a teljesítménye. Az anyagi teljesítménye is! Annak van tisztelete, aki produkál. Ennek gazdasági húzóerejét még nem is tudjuk eléggé felbecsülni. Ha azt a gazdasági változást, ami a háztáji és a kisegítő gazdaságok hihetetlenül gyors felfutásában is megjelent, meg akarjuk érteni, merőben új szemléletből kell kiindulnunk: a mai* kisgazdaságok nem a régi paraszti gazdaságok maradványai; a kistermelés a termelőerők fejlődésének új eredménye, amely minden fejlett gazdaságra jellemző. A termelőerők fejlődése — párhuzamosan a szabad időnek és a nyugdíjasok számának növekedésével, valamint a szervezett gazdaság adó- és szociális terheinek növekedése — új helyzetet teremtett: egyre több munkafolyamatot lehet saját munkával elvégezni és gazdaságosabban, mint az értéktermelő szektorban. A korszerű eszközök adta lehetőségek, a szabad idő és az érdekeltség talaján a gazdaságnak olyan új szférája alakult ki, amely rendkívül találékony és pompásan működik: a másodlagos gazdaság. A párhuzamos gazdaság valamennyi ágazatban virágzik, de mindenekelőtt az építőiparban, a szolgáltatásokban és a mezőgazdaságban. Magyarországon évente 35 000 családi házat és több ezer üdülőt építenek, kétharmadukat családi munkával. A szolgáltatásoknak csak a fele bonyolódik le társadalmilag szervezett munkavégzés keretében. És a mező- gazdaság? A bruttó termelés egyharmadát, a nettóénak több mint a felét adja a kistermelés. A kisgazdaságokban ledolgozott évi munkaidő 1,1 millió fő törvényes munkaidejével azonos. Megközelítően minden második családnak van kisgazdasága. Óriási értékek keletkeznek a nem szervezett gazdaságban. Csupán ennek ellenőrizetlen ágában, az underground eco- nomyben az NSZK-ban és Olaszországban a bruttó társadalmi termék 2—4 százaléka, illetve több mint 10 százaléka; Angliában és Franciaországban a nemzeti jövedelem 7—7 százaléka. A modern társadalomban a munkaviszonyon kívüli munka tehát igen jelentős forrása a termelésnek. Kihasználatlansága eleve lehetetlenné teszi a gyors gazdasági növekedést. Hátrányos helyzetbe kerül az a társadalom, amely ezt a munkát nem tudja az igényeknek megfelelően hasznosítani. Nekünk a mezőgazdaságban sikerült. És mi lehet a jövő? Ma úgy látom, hogy a következő évek a nagyüzem és a kistermelők sokoldalú tevékenységi, szervezeti és pénzügyi összefonódását hozzák. Mindenképpen kívánatosnak tartom, hogy a termelési kooperációt a közös fejlesztés kövesse. Ez mezőgazdasági termelő- vagy feldolgozókapacitás, sőt háttéripari és szolgáltató tevékenységek létrehozása is lehet. A résztvevők a bevitt tőke és a munka arányában részesülnének a nyereségből. A tőkeszegény termelőszövetkezetek ugyanis nem képesek tartósan elviselni, hogy területükön, jórészt a kooperációjuk által képződő jövedelem szinte teljes egészében nem termelő jellegű felhasználásra kerüljön. A közös fejlesztés, a közvetlen érdekeltség a vállalkozás eredményében úi erőforrás és friss mozgatóerő lesz a mezőgazdaságban.” „A mezőgazdasági kistermelés ma és holnap" a Mezöaaz- dasági Kiadó gondozásában az 1984. évi mezőgazdasági könyvhónapon kerül bolti forgalomba. A háztájiban keresett pénz 60 százaléka lakásra megy Mágocstól a háztájit illetően mindig lehet valami újat tanulni. Minden februárban gyűlésre hívják ösz- sze az integrációban részt vevő kistermelőket — minden ólban az állománnyal együtt 500 saját pulykát nevelnek fel a brigádok tagjai, és ezeket a tsz tőlük megvásárolja — kilogrammonként 1 forint felár jár annak, aki márciustól a következő év máciusáig folyamatosan fogad —, önálló pénzalappal létrehozzák az önsegélyezőt — és végül közvéleménykutatásukból kiderül: az integrációban részt vevő minden család minden tagja havonta 1420 forinttal egészíti kj a fizetését. Tavaly 200 millió forint volt a mágocsi tsz háztáji forgalma. A legnagyobb Baranyában! S ebből 120 millió a pulyka és a broiler ágazaté. A kistermelők 434 000 pulykát neveltek fel. Hitelben A nevelés 37 napos korig a tsz két nagyüzemi telepén történik, s amikor a pulykák már túl vannak a legkritikusabb koron, akkor kerülnek ki átlag 80 dekás súlyban a vállalkozókhoz. A pulykát a tsz eladja a kistermelőnek. A vételárat azonban meghitelezi, csak a kész pulyka leszállítása után számol, nak el. Hiteiben adja a tápot és a forgácsot is. S ez óriási tétel: 12 000 tonna táp évente, valamint 10 000 bála és 60 000 zsák forgács az almozás'hoz. Érthető, hogy megnézik, kire bíznak ennyi értéket, javaslatot tesznek az'istálló átalakítására, segítenek a technológia beszerzésében, s mielőtt a napos- pulykát kiszállítják, ellenőrzik, megfelelőek-e a körülmények. — Fontos hogy a gazda a saját pénzét is befektesse — mondja Benedek András fő- ágazatvezető —, sokkal jobban megbecsüli. Tíz év alatt egyetlen perünk sem volt. írásbeli tartástechnológia nincs. Minden kezdő fé| napot egy mintagazdánál tölt el. A tápkiegészítőkért és gyógyszerekért meghatározott napokon személyesen kell elmenni Má- gocsra — így állandó kapcsolat jön létre a tsz-szakgárdája és a kistermelők között. Rend• • Önsegélyező alap Mágocson Feltűnően sok a fiatal! - A belépők fele új épülettel kéri felvételét - Fél nap egy mintagazdánál szeresen tartanak előadásokat, és a háztáji gyűlésről nem siet haza senki. A 105 napos pulykákat 6— 6,5 kg-os súlyban fix, 40 Ft/kg- os áron veszi meg a tsz. Nincs vita, a mérlegelés után mindenki tudja, mennyi a tiszta jövedelme és nem okoz kellemetlen szájízt az utólagos minősítés. Tavaly 434 000 pulykát szállítottak a feldolgozónak, 1 kg súlygyarapodáshoz 1,84 kg tápot használtak fel— Az a tapasztalatunk, hogy a pulykahús aránya nőtt — mondja a főágazatvezető. — A darabolt konyhakész áru iránt van kereslet. 500 pulyka a brigádé Az idén 600 000 napospulykát fogadnak. Ezeket a két mágocsi telepen nevelik öthetes korig, 10 000-et egy-egy ólban. Hogy a gondozók ne a háztájiba siessenek haza, hanem a nopospulyka igényei legyenek a munkaidő meghatározói, be. vezették, hogy minden ólban 500 pulyka a brigád tagjaié, ötszáz pulyka ugyan elveszik a tsz nyereségéből, de 10 000 igényesen nevelt állathoz jutnak. Száz kilométeres körzet 40 falujában 300 család foglalkozik pulykaneveléssel. Egy-egy családhoz átlagosan 600 pulykát helyeznek ki, — évente háromszor garantáltan. Aki folyamatosan nevel, egy forint felárat kap. Ez a rendszer minden el- képzélést felülmúlt. Voltak családok, amelyek 10—30 000 forintot vettek fel. Egy-egy pulykán átlagosan 36 forint a tiszto kereset. De itt nagy a szóródás. Tavaly 15,6 millió forintot fizettek ki a 300 vállalkozónak. A vállalkozóknak csupán 27 százaléka tsz-tag. 10 százalékuk állami gazdaságban dolgozik. A bányászok és ipari munkások aránya 38 százalék —, s minden ötödik „pulykás” értelmiségi. A pulykanevelő családokban általában több nemzedék él együtt. Az esetek 36 százalékában a munkaviszonyban álló családfő vagy felesége gondozza az állományt. Minden negyedik családban besegítenek a gyermekek, és minden ötödikben a nagyszülők. Nyugdíjas a vállalkozók 13 százaléka. Sok a fiatal! Csupán a gyes-en lévők 13 százalékot képviselnek. A pulykanevelők 61 százaléka korábban semmiféle állatot nem tartott, 11 százalékuk sertéssel foglalkozott, szarvasmarhája 8 százaléknak volt. Feltűnő, mennyien építenek új istállót. 1981-ben 25 új belépő közül 13-nak új épülete volt, tavaly ugyancsak 25-ből 15- nek. Az idén május végéig 20- an kérték felvételüket — mind új épülettel. Százezres kockázat Egy 600-as állomány értéke 150 000 forint. A kockázat nagy, a kár súlyos lehet, a pulykák nincsenek biztosítva. Ezért létre, hozták az önkéntes önsegélyező alapot. Az önsegélyezőnek mindenki tagja lehet, akinek szerződése van és három állományt ráfizetés nélkül felnevelt. Szállítás után kilogrammonként 30 fillért kéll a közös alapba, a Hegyhátvidéke Takarékszövetkezet számláján befizetni. Ha rendkívüli esemény következtében az állomány egy darabjára vetített veszteség meghaladja az öt forintot, a vállalkozó segélyre jogosult. A döntés joga egy héttagú intéző bizottságé. De aki három éven belül háromszor vette igénybe az önsegélyező alapot, kizárja önmagát, ott ugyanis hiányzik vagy a hozzáértés, vagy a kellő gondosság. A pulyka integrációban részt vevő 300 családban az egy főre eső havi átlagkereset 1830 forint. Ezt 1420 forinttal egészíti ki a napi munka mellett elvégzett kiegészítő tevékenység. Szinten tartani Mindenkit megkérdeztek, mi a szándéka a jövőt illetően. Százból ketten csökkenteni kívánják a háztájit, 63-an a jelenlegi szintet akarják tartani és 35-en növelnék az állományt. Mire költik a pénzt? 30 százalék a házát újíttatja fel, 20 százalék házat épít, 9 százalék lakást vásárol. Gépkocsivásárlásra, nyaralóépítésre és utazásra csak 2—2 százalék fordítja pénzét. 20 százalék a jelenlegi életvitelét kívánja szinten tartani és 10 százalék a gyermekeit indítja vele önálló életre. Csaszni Istvánék Mágocson negyedévenként 800 pulykát szálli. tanok Gomba az abaligeti alagútban Szüret helyett Augusztus közepén mór egyszer írtunk Szabó István pécsi lakos ötletéről, hogy sampinyon gomba termesztésével próbál, kozik az abaligeti vasúti alagútban. Az ötlet több mint érdekes, hiszen ez a hatalmas építmény több mint egy évtizede parlagon hevert, azért is, mert a Pécsi Állami Gazdaság is látott fantáziát az ottani gombatermesztésben. Szabó István vállalkozásához átadták a saját technológiájukat, és az első telepítéshez szükséges beoltott táptalajt, amelynek árát a megtermett gombával lehet kiegyenlíteni. Augusztusi írásunkat azzal fejeztük be, hogy szeptember végén, október elején lesz a gombaszüret. Az eredmény? Nem úgy alakult, ahogy Sza_ bó István — egyébként elvileg reálisan — számította. Ahogy most csütörtökön délelőtt végigjártuk az abaligeti alagút fóliasátrát, a remélt fehér gombaszőnyegnek csak a foltjait láthattuk. A közel 1300 zsáknyi táptalaj 30—40 százaléka meddőnek bizonyult, de amelyik zsákban hozott is termést, ott is csak gyéren. Szabó István érthetően csalódott: — Úgy számítottam, hogy 15 kilogramm gomba terem majd egy-egy mázsa táptalajon. S ennek most még egytizede sem valósult meg. Az állami gazdaság szakemberei szerint az alapanyaggal van probléma: gipszesedés alakult ki a táptalajban. Próbálkozunk újracsi- ráztatással, de annak eredményes kétséges. A teljesen med dőnek bizonyult táptalajt az állami gazdaság leírja, tehát az számomra nem veszteség. A több; igen. A beleölt munkát nehéz lenne kiszámítani. S ehhez hozzájön az Abaliget és Pécs közötti ingázás üzemanyagköltsége. Szabó István az első telepítés részbeni kudarca után sem hagy fel a vállalkozással. Februárban újabb telepítéssel pró_ bálkozik, mindenképpen meg akar bizonyosodni ötletének helytállóságáról. Erről megtudakoltuk a legilletékesebb szakember véleményét is. Rózsa; Antal, a Pécsi Állami Gazdaság gombatermesztési ógazatvezetője egyébként is állandó kapcsolatban áll Szabó Istvánnal, és szokta, nácsokkal is segíti vállalkozását: — A táptalajprobléma valóban fennáll. Ilyen gond nemcsak a magántermelőknél, hanem az állami gazdaságban üzemi körülmények között is elő-előfordul. A gombatermesz- tésoen is van kockázat. Míg üzemi körülmények között a gombatermesztés haszonkulcsa 5—10 százalékos, addig a magántermelőknél 0-tó| 100-ig terjed, nagy átlagban azonbarf 30—50 százalék közötti. Az abaligeti telepítésnél megpróbálkozunk a táptalaj pótcsi- ráziaíásával, de élő anyagról van szó, amelynél soha nem lehei teljesen biztosra menni. Más gondok is lehetnek azonban: a kellő szellőztetés hiánya, illetve az üzemi technológiában szokásosnál jóval alacsonyabb hőmérséklet. Mind. ezen lehet segíteni ventilláció- val, fűtéssel. Egyik sem igényel sok energiát, időt és munkát, ha a gazdálkodó helyben van. D. I.
