Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-03 / 273. szám
Vigyázz, fuss, menekülj...! Lengyel munkások a mecseki bányában Jól képzett sziléziai vájárok segítik a liász program megvalósulását A föld alatt már most megértik egymást. Mutogatással és valamilyen rejtélyes közös nyelvezettel, mert mint mondják, bányász a bányászt megérti, ha kell. Lengyel munkások érkeztek a mecseki bányákba, legtöbbjük a sziléziai bányavidékről jött, 30—35 év körüli jól képzett vájárok, csak néhányon csillések és segédvájárok. összesen 60 fős csoport kezdi meg rövidesen István-aknán a munkát, egyelőre az első csoportban 29-en érkeztek meg. Mielőtt a termelésben aktívan részt vennének, egyhetes elméleti oktatást kapnak. Nem a bányószkodóst kell megtanítani, hanem azokat az alapvető vezényszavakat, — mint pl. vigyázz, gyere, menekülj, fuss — ami veszélyhelyzetben nélkülözhetetlen, hogy értsék. Ezenkívül o Mecseki Szénbányák Európában egyedülálló, sajátos viszonyait kell megismerniük (ilyen meredek dőlésű széntelepek Lengyelországban nincsenek), először elméletben. Utána egy hétig lenn a bányában tanulják meg a tájékozódást, az ití használatos technológiát. Mi az előzmény és az ok, hogy lengyel munkásokat alkalmaznak a Mecsekben? Nos, a liászprogram során igen jelentős bányaépítési beruházást kell megvalósítani, aminek 10 éves időszakra tervezett összege 2,5 milliárd forint. A tervek szerint évente 250 millió forint értékű munkát kell elvégezni, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat azonban minden erőfeszítés mellett is, csak 180—200 millióra képes. A lengyel munkások a liász-program bányaépítési munkáinak azt a részét végzik el, amelyre az aknamélyítőknek nincs kapacitásuk. És itt feltétlenül félreértéseket, rossz ízű mende-mondákat kell tisztázni. Való igaz, egy lengyel munkás alkalmazása a Mecseki Szénbánya Vállalatnak majdnem a kétszeresébe kerül (a magyar munkás átlag 180 ezer forint évente, egy lengyelért 320 ezer forintot fizetnek). A Mecseki Szénbányák azonban ezt az összeget nem a munkásoknak fizeti, mivel ál- lományilag nem ide tartoznak. A magyar GEOMINCO és a lengyel KOPEX Külkereskedelmi Vállalatnak —, amelyekkel a munkavállalási szerződést megkötötték — utalják át a béreket. Ezekből a bérekből a két külkereskedelmi vállalat is részesül, valamint a lengyel állam levonja azokat a járulékokat, amelyeket minden otthoni fizetésből is megtesz, majd bonyolult pénzügyi tranzakciókon keresztül utalják egy részét az otthon élő családnak, egy részét az itt dolgozó munkásnak. (A szénbányáktól kapott információ szerint, a ténylegesen kézhez kapott fizetés nem több az itteni munkásénál. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a külföldinek, ha vállalja, hogy otthagyja családját hosszabb időre, akkor anyagilag feltétlenül meg kell, hogy érje, gondoljunk csak a Líbiában dolgozó pécsi építőmunkásokra.) S. Zs. Gépi segítség magánépíttetőknek Építőgép-kölcsönző bolt Pécsett Országos hálózat - Idén még két üzlet nyílik A múzeumi hónap alkalmából októberben ismét megnyílik a Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállítása. A tárlat a honfoglalástól 1849-ig, a világosi fegyverletételig mutatja be Magyarország történelmének legszebb tárgyi emlékeit. Képünkön: restaurálják Mátyás király és Beatrix templomi ülőpadját, amelyet Bártfa város lakói ajándékoztak a királyi pár esküvőjére. Tudományos tanácskozás a környezet- védelemről Közel száz résztvevő jelenlétében került sor pénteken délelőtt a Fes- tetics-kastély billiárd-termében a Magyar Közgazdasági Társaság Zala megyei és keszthelyi csoportja rendezésében a környezetvédelem aktuális kérdéseivel foglalkozó tudományos tanácskozásra. A legfontosabb feladatokról, az eddigi eredményekről és a gondokról tartott vitaindító előadásit DR. GONDA GYÖRGY, környezetvédelmi államtitkár, érintve országos méretű, s a Balaton környékét jellemző problémákat, tennivalókat. A referátumhoz kapcsolódott előadásával DR. VÉGH GYÖRGY egyetemi tanszékvezető tanár, aki a mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott, KOVÁCS TIBOR, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője a környezetvédelmi témakör statisztikai jellemzőiről beszélt. Vitaössze- ioglalójában az államtitkár kiemelte, hogy a vonyarci térségben a rekultiváció eredményei országosan is követendő példával szolgálnak. Szakmérnökavatás Keszthelyen Nyilvónos, ünnepi kari tanácsülés színhelye volt pénteken délelőtt a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem díszterme. Ez alkalommal adták át az 1982'83-as tanévben végzett, és sikeres államvizsgát tett szakmérnök-jelölteknek a diplomát. Az ünnepi aktus résztvevőit és vendégeit dr. Kardos Zoltán dékán köszöntötte, majd dr. Búzás Gyula rektorhelyettes adta át a friss diplomákat. Az egye. temen mezőgazdasági vállalat gazdasági, talajerőgazdálkodási és sertéstenyésztési szakmérnöki szakán az idén hatvanhárman feleltek meg az államvizsga követelményeinek, s vehették ót a végzettséget tanúsító diplomát. . Szombathelyről Békéscsabára kölcsönöztek, Pécsre Salgótarjániból hoztak gépet az Építőipari Gépesítő Vállalat kölcsönzőboltjából. Dél-dunántúliak részére szeptember vége óta javult a helyzet: Pécsett, a Kolozsvár utca és a Kandó Kálmán utca sarkán megnyitották az országos hálózat legújabb —, sorrendben a nyolcadik — boltját. — Ebben az évben még hét városban, többek között Zalaegerszegen és Székesfehérvárott kívánunk további üzleteket nyit. ni — - tudtuk meg dr. Süveges Károlyiéi, az ÉGV kereskedelmi igazgatóhelyettesétől. — A há. lázat kiépítését tavaly év elején kezdtük meg, jelenleg 85 féle gépből 60 milliós a készletünk, ami az év végéig 73 millió forint értékűre növekszik. A hálózat továbbfejlesztése, a kölcsönözhető géppark végett nagy a jelentősége annak a gazdasági társulásnak ami a vállalatunk, a Központi Váltó, és Hitelbank és más gazdasági szervezetek együttműködése révén jön létre. — Miért fontos a hálózat lej- lesztése? — Vállalatok szempontjából fejlesztési alapkímélő a kezdeményezés, kisebb építőközössé, gek, magánépíttetők szempontjából pedig azért fontos, mert nem kelt beszerezni olyan drága, tőkés importból származó gépeket, amiket csak rövid idein használnak, s utána törhetik a fejüket, hogyan szabaduljanak meg tőlük. Más szóval: kölcsönzőhálózatunk végeredményben importcsökkentő tevékenységet fejt ki. Ez pedig — tegyük hozzá — konvertibilis valuta megtakarítását jelenti, hiszen a géppark nagyrészt nyugati gépekből áll. íme néhány ismertebb márkanév: Honda agregát és vízszivattyú, AEG dekopírfűrész, Styl láncfűrész, HILTI és Kango üt- vefúró . . . A pécsi bolt viszonylag szerény készlettel — 20 gépfajta egymillió forintos értékben —, nyílt meg, a tényleges igények ismerete hiányában nem akartak fölösleges eszközöket lekötni, s az új üzlet raktárát az el. ső menetben olyan gépekkel töltötték fel, amelyek iránt biztos a kereslet. (S ezek a gépek — Balogh Péter üzletvezető szóhasználatával —■ profigépek, azaz bizonyos esetekben a kölcsönzéskor a gépkezelői vizsgá. TÓI is kérnek igazolást.) Ha va. laki olyan gépet kér ami történetesen nincs raktáron, előjegyzésre egy héten belül meghozzák a hálózat valamelyik üzletéből, a későbbiekben a helyi — elsősorban baranyai — igényekhez igazodóan alakul át a készlet. Ez pedig felölel minden olyan kis- és középgépet, amit családiház-építésnél, ház körüli munkáknál jól fel lehet hasz. nálni. A kölcsönzési díjak változók: napi 50—60 forinttól 1670 forintig terjed — (ez egy 400 ezer forintos kotrógép), s minden gépet csak kezességvállalással kölcsönznek. Felvetődik: az Iparcikk Kölcsönző nem kér kezest, az ÉGV igen. Miért? Dr. Süveges Károly: ,,így akarjuk biztosítani hogy a nagyértékű gépek vissza is kerüljenek." H. I. z erdő rendőrei” A legelső természetvédelmi őrök Baranyábon — András Ernő és Szabó Imre. Fotó: Kocsmár Gábor Fegyverrel a természet védelméért Alig fél éve látott napvilágot természetvédelmi törvényünknek az a kiegészítése, amely — a Szovjetuniótól Kanadáig, több tucatnyi ország példájára — nálunk is előírja, hogy gondoskodni kell természeti értékeink fegyveres védelméről. Ma már arról számolhatunk be, hogy a múlt héten 155, nagy természetvédelmi, erdészeti gyakorlattal, széles körű biológiai és jogi ismeretekkel rendelkező szakember tette le Budapesten az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint a Belügyminisztérium szakértői előtt azt a vizsgát amely alapján fegyveres természetvédelmi őrszolgálatot láthatnak majd el. November 2-án kerül sor az ünnepélyes eskütételükre, s másnap már szolgálatba is állnak az „erdő rendőrei". — Hol találkozhatunk majd a természetvédelmi őrökkel? Mi lesz a feladatuk? — kérdeztük dr. Szabó Lajost, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal dél-dunántúli felügyelőségének igazgatóját. — Egyelőre a nemzeti parkokban, a természetvédelmi te. rületeken és tájvédelmi körzetekben fognak szolgálatot teljesíteni, de a megyei tanácsok elrendelhetik a megyei védettségű területek őrizetét is. Ez Baranya megyében azt jelenti, hogy a jakabhegyi és melegmányi természetvédelmi területen, valamint a kelet-mecseki tájvédelmi körzetben bukkanhatnak fel majd bármikor természetvédelmi őreink. Feladatuk hogy védelmezzék e területek állat- és növényvilágát, minden természeti értékét, az illegális favágóktól, az orvvadászoktól, a védett növények gyűjtőitől a madárfészkek fosztogatóitól, a növényeket letaroló, letördelő, állatokat bántalmazó vagy hangoskodással zavaró, szemetelő kirándulóktól, a tűzrakási tilalom megszegőitől, a csikkek eldobálóitól egyaránt. — Milyen „muníció" áll az örök rendelkezésére? — Egyenruhával, megkülönböztető jelzéssel és fegyverrel látják el őreinket, s joguk lesz helyszíni bírságot kiszabni — ennek összege 100-tól 500 forintig terjedhet —, vagy nagyobb károkozás esetén igazol, tathatjók az elkövetőt, bekísérhetik a hatósághoz, s szabálysértési, bűnvádi eljárást kezdeményezhetnek ellene. — Milyen lesz a természetvédelmi őrök egyenruhája? — A rendőrök öltönyéhéz ha. sonló fazonú, mogyorószinű öl. tözékük lesz. fejükön pedig a vadászokéhoz hasonló, szintén mogyorószinű kalapot viselnek majd. Megkülönböztető jelzésük egy ovális jelvény, amely kék alapon fehér kócsagot ábrázol, s a Magyar Népköztársaság címere mellett a „Természetvédelmi őr" felirat szerepel májd rajta. — Hányán kezdik el a szolgálatot november 3-án, Baranya megyében? — Egyenlőre ketten, de már megkezdődött az új emberek felkészítése a természetvédelmi őrök jövő évi vizsgájára . . . Barta Zsuzsa A szajkóba beleszorul éles kiáltásának másik fele. Az erdők éber őre a mégoly halk léptekre is riadót fúj, szemrehányás, és düh villog a hangjában, többször is felrebben a karcsú törzsű bükkök ágoiról, kevés surrogó szárnyalás után megint leszáll, kiabál tovább. A megrezzent gallyakról néhány, korán elfáradt levél himbál lefelé, ahogy az erdő sűrű mennyezetén át-áttörő kései napfény pásztáján áttáncolnak, megvillan sápadt aranyuk. A szajkó most hollgat. Túl- nan a gerinc másik oldaláról türelmetlen hang zendült az erdő csendjébe, ellentmondást nem tűrő hangon a Király szólalt meg. Szinte látni a tovagörgő hanghullámokat, ahogy az ég felé emelt torkából mélyen-rekedten útnak indultak, fel a domboldalra, át a fák-gallyak sűrűjén, lebukfencezve o gerinc átellen- beni völgyébe, ide-oda verődve a törzsek között, míg végül belezuhan a mély konyonba, amely azután jobbra-balra terelve eicsendesíti a távolban. A szajkó most hollgat. A természetben, a folyókbán, a tágas mezőkön, a legkisebb faoduban, az erdőben kemény a küzdelem. A szarvasbika szeptemberi hangjában a lét súlya zeng. A harc nem a szerelemért megy, nem a nőstényekért, a tojókért, a sutákért, a tehenekért. A harc az élet folyamatosságáért megy. S mindez ott visszhangzik a Király öblös hangjában, amikor közhírré teszi: itt és most, ezen a háremen én vagyok az úr. A szajkónak hétköznapi rikácsolásával ilyenkor semmi helye az őszi erdő koncertjében, az alattvalóknak — ha szól a a szarvasbika — csend ... A Mecsek erdeiben, ahol a sűrűben meghúzódnak a szarvasok, ahol a séta- és turistautak is csak ritkán kanyarodnak, ahni az ős7 jöttét a percegő levélhullás kegyetlen tisztbsáqgal jelzi, ahol a párák a hajnalban és oz esti szürkületben álmosító nedvességet hagyva maguk után felszabadultan gomolyognak; A gerinc másik, oldaláról nyögve elhaló hang mind közelebb jön. A bika már a mi oldalunkon van, egyenlőre csak a zaját hallani, koppan- va ütődik agancsa a fák törzséhez, siető léptei nyomán megzizzen az avar. Lefelé jön, meg-megtorpanó gyors igyekezettel, ahogy a völgy másik oldaláról — talán háromszáz méterre lehet —‘ hallatszó elutasító-kihívó bőgés harcba hívó vezényszavát hallja. Egyedül van, míg a másik tehenekkel, jól hallani hangján: gyere, ha mersz! Már látni. A meredek lejtőn tisztásabb részre ért, ellenfele eléjön, mind hangosabban, mind dühösebben felesegetnek egymással, egyre zavarosabb az erdő, egyre inkább elnyom minden más zajt a két bika heves szópárbaja. Szinte egyszerre bukkannak elénk. A fentről jövő ágasbogos koronájú, feszülő nyak- és combizmú szép példány, a másik, a háremőr, öregebb, színe sötétebb, s agancsa alig egy-két ágú. — Még szerencse, hogy van ... — dörmögi kísérőm, aki előtte hosszan mesélte: milyen kárt tudna okozni egy- egy nyársas agancsú biko a nála erősebb, utódokra érdemesebb társai között azzal, hogy „egyszál" agancsa szabadon hotolhat ellenfele nya- kába-szügyébe ... Ha a vadgazda hagyná! Ez a bika azonban gyáva. Ahogy a fentről érkező észreveszi, rohan felé, dübörög a föld patái alatt. A másik tes- sék-lássék harcol, hamar kiderül: ki az erősebb. Vér nem folyik, a csata hamar véget ér, a győztes — fennen hordott fejjel — néhány lépést még üget a futva menekülő után, de azután figyelő szeme, táguló orrcimpói már a tehenek felé fordul, amelyek valahol a takarás mögött látszólag teljes közömbösségben várták ki a viadal végét. L övés sem dörren. A szarvasok elvonulnak, a szajkó felettünk oldalra fordítja fejét, lepillant ránk, riadó kiáltással szárnyra kap. Möaötte a csend marad. Mintha mi sem történt volna. Mészáros Attila
